Észak-Magyarország, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-11 / 60. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! XLV. évfolyam, 60. szám 1989. március 11. Szombat- Ára: 5,30 Ft Az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának lapja Á nyilvánosságról a nyilvánosság előtt „A megyei pártbizottság gondoskodik arról, hogy a megye párttagsága, lakossága részese lehessen a _ megyei döntések előkészítésének, meghozatalának, ;a végrehajtás ellenőrzésének”. A fenti idézet abból, a lapunk március 6. számában .olvasható állásfoglalás-tervezetből való, melyet a március 13-i, hétfőn 9 órakor kezdődő — az előterjesztés tartalmának szellemében - nyilvános ülésen vitat meg a megyei pártbizottság. A politikai nyilvánosságról, a .tájékoztatás megújításáról; a párt- és a sajtószervek kapcsolatáról - okkal feltételezzük, hogy nem csupán divatos, de fontos, a legszélesebb közvéleményt érdeklő kérdésről - lesz szó. A megyei pártbizottság ebben a témakörben is szívesen fogadja és hasznosítja az ön véleményét, ellenvéleményét, javaslatait, akár személyesen, telefonon vagy levélben juttatja el részére. Természetesen lapunk is készen áll valamennyi észrevétel fogadására. A nyilvános ülésre - mely az üléstermen 'kívül monitoron is (figyelemmel kísérhető lesz - örömmel várnak minden érdeklődőt. Vetnek, műtrágyáznak megyénkben Borsóból 120 hektár - mondja Koncz Jakab főagronómus Bor- sodivánkáról. Megérkeztek a gólyák. Sa- jószentpéteren mintha különös ajándékot — a tavaszt — hoznák csőrükben, ott kelepeinek a főutca házai felett. — Mindig Péterre jönnek először — mondja az edelényi Alkotmány Tsz elnöke, Slezsák József,- és ezzel ott náluk meg is kezdődött az őszi mélyszántások lezárása: simítóval, fogassal egyengetik a talajt, hogy a vetést mihamarabb megkezdjék. Háztájiban vetnek mákot, de a szomszéd, Mú- csony sem akar lemaradni, sőt már vetőgépeikkel is felvonultak. A megye többi mezőgazdasági üzemében is „kóstolgatják” a talajt, Tak- taharkány és Tiszalúc határában tárcsával, kombinátorral készítik elő a talajt. Miskolc mellett, a 37-es főút szomszédságában műtrágyát szórnak, igaz, a gép nyomában itt-ott még víz is fakad. A hegyoldalakon könnyebb dolga van a kupái határban a traktorosnak, ahol a Fecske táblán Gelyeta Gellert, a Rába—255-ös traktorával szuszpenziós műtrágyát szór és ahová sáros-göcsörtöis út- •talan utakon a felsővadászi II. Rákóczi Termelőszövetkezet gépkocsivezetője, Marin- csák Bertalan .visz, mert csak terepjáróval -közelíthetjük meg a meredek domboldalt. Még feljebb, a Vadászi táblán három -traktoros egy kócos-bozontos lucerna- táblát „fésül” nehézboronákkal. Brinzár János, Szendi Joó István azt mondták, hogy ők már pacsirtaszót hallottak, ez pedig igen kedves a (Folytatás a 3. oldalon) Franciapékség Miskolcon Egy igazi francia brióssal érkezett Miskolcra a héten a Mester-Coop Rt. kereskedelmi igazgatója, Erdőkövy Henrikné. A városi tanács által felajánlott két helyet nézte ímeg, arra keresve lehetőséget, hogy hol nyissanak franciapékséget -és kávé- házat a megyeszékhelyen. A vendéglátó és üzlettárs békecsi Hegyalja Mgtsz képviselője elmondotta, hogy a licenc alapján gyártott ,és fémzárolt alapanyag már a szerencsi sütőüzemben van. Itt két héten belül megkezdődik a próbatermelés, s ha a próba beválik, akkor Miskolcon értékesítik majd a ho'Sszú francia kenyeret (bougett.e-t), a croassant kiflit, az úgynevezett vidéki cipót és a brióst. (Folytatás a 16. oldalon) Az Országgyűlés elfogadta a Munka Törvénykönyve módosító javaslatát Pénteken délelőtt 9 órakor megkezdődött az Országgyűlés ülésszakának harmadik munkanapja. A zsúfolt napirend újabb pontjának tárgyalására tértek át a képviselők: a romániai menekültek helyzetéről és a Minisztertanács tervezett további intézkedéseiről Horváth István belügyminiszter tájékoztatta a törvényhozókat. Elöljáróban arról az elvi alapállásról és az ezen nyugvó politikai szándékokról szólt, amelyek a kormány tevékenységét ebben a kérdésben meghatározzák:- A magyar politika címére gyakran felhozott és megalapozatlan román vádakra is reagálva mindenekelőtt hangsúlyozni kívánom, hogy a Magyar Népköztársaság maradéktalanul tartja magát a helsinki záróokmányban megfogalmazott elvekhez. Hosszú távú realitásként számol azzal, hogy határainkon kívül él a magyarság egyharmada. Ugyanakkor nem feledhetjük, hogy — Illyés Gyula szavaival élve - nem ők hagyták el a hazát, hanem nekik szabtak más állami fennhatóságot. Az azonos történelmi és kulturális gyökerek, az azonos nyelv az anyanemzethez is kötik őket, ami arra kötelezi a mindenkori magyar politikát, hogy felelősséget érezzen sorsuk alakulásáért. Erre késztetnek bennünket az emberi jogok hagyományos és egyetemes értékei, is, amelyeknek teljes körű érvényesítése ugyancsak elválaszthatatlan bel-és külpolitikai törekvéseinktől. A nemzet külföldön élő egyharma- dának sorsa természetesen befolyásolja a hazai lakosság közérzetét. Ezért lett ez belpolitikai életünknek fontos tényezője. Ezt itthon és külföldön is mindenkinek meg kell értenie. Őszintén meg kell azonban azt is mondani, hogy mindezek viszonylag későn emelkedtek a nyílt állami politika rangjára, s ezért manapság kritika éri a kormányzatot. A múltra nézve elismerjük a bírálat jogosságát. Mindemellett józan mértékletességet kérünk mindenkitől, aki az ügyben szót emel, mert hallatlanul érzékeny, bonyolult kérdésről van szó, amikor is a hangzatos, de a probléma sokoldalúságát figyelmen kívül hagyó nyilatkozatok többet ártanak, mint használnak. Szóba került a legutóbbi Országgyűlésen, hogy előfordul a lakásingatlan-szerzés pénzügyi engedélyezésének, valamint a beérkező segélyszállítmányok vámkezelésének elhúzódása. Tájékoztatom a tisztelt képviselőket. hogy a tárcaközi bizottság kezdeményezésére a Pénzügyminisztérium jelentősen egyszerűsítette a román állampolgárok lakás- ingatlan ügyeiben az eljárást. Április 1-jétől a menekültek számára énkező gyógyszer-, élelmiszer- és ruha- segély-iküldeményeket pedig külön engedély nélkül, vámmentesen vámkezelik. Tudjuk, hogy a hozzánk érkezettek egy részének igen fájó sebet jelent a család- egyesítés megoldatlansága. Az itt tartózkodók mintegy negyedének gyermeke, házastársa maradt Romániában. Az aradi találkozón a magyar küldöttség által felvetett kérdések között fontos helyen szerepelt a családegyesítés. Akkor román részről olyan ígéret hangzott el, hogy partnerek lesznek ennek a megoldásában. Ügy tűnik, hogy erőfeszítéseink eredményeként a ki- vándorlási és családegyesítési kérelmek elbírálásában némileg kedvező irányiban módosul a román hatóságok gyakorlata! Erre utal. hogy a múlt évben 1936 törvényes kivándorlási kérelmet teljesítettek, több • mint kétszer annyit, mint 1987-ben, ez év januárjában pedig 528-at. Február végéig családegyesítés keretében több mint 200-nn jöhettek át Magyarországra, zömmel gyermekek az itt tartózkodó szüleikhez. Bízunk benne, hogy ez a folyamat tartós marad. A kormány kezdettől fogva tisztában volt azzal, hogy a hozzánk érkezettekről pusztán állami erőből, ha a fő terheket az állami szervek viselik is, nem lehet gondoskodni. Elismeréssel szólhatok a lakosságnak és a társadalmi szervezeteknek a szerepéről. Kiemelem a menekülteket sokoldalúan segítő és ehhez nemzetközi támogatást is megszerző, a családegyesítésben közreműködő Magyar Vöröskereszt, valamint a menekültek önszerveződését bátorító és felkaroló Hazafias Népfront tevékenységét. Külön kell hangsúlyozni, hogy minden lényeges kérdésben nézet- azonosság és példás együttműködés alakult ki a magyarországi egyházakkal, amelyek nemzetiségi és vallási megkülönböztetés nélkül veszik ki részüket a menekültek segélyezéséből, gondozásából, és hasznosan munkálkodnak határainkon kívül menekült-politikánk megértetésében, elismertetésében. Meg kell említenem, hogy számottevő segítséget kapunk külföldről is, beleértve magyar emigráns szervezeteket is. A menekültügy intézésében — szabályozásában és a végrehajtásban is — a stabil elvek mellett a változás is jelen van. Ezt a menekültek számának emelkedése, a rendezésre váró újabb és újabb kérdések jelentkezése, valamint tapasztalataink gyarapodása tette szükségessé, illetve lehetővé. Elsőként említem a határt engedély nélkül átlépők esetében a visszaadási gyakorlatot, amely — a közvélemény egy részében jogosan — erőteljes érzelmi hatásokat váltott ki, s amely miatt sok bírálatot kaptunk. 1988-ban a Romániából illegális határátlépéssel érkezők mintegy negyedét adták vissza hatóságaink a román határőrizeti szerveknek. Eleinte nem voltak elég világosak az erre vonatkozó elvek. és így bizonytalan volt a gyakorlat is. Bár sokan vannak olyan véleményen, hogy még nagyobb szelektálásra és nagyobb arányú visszaadásra lenne szükség, jelentősen szűkítettük a visz- szaadási okók körét, s változtattunk az eljárá-s rendjén is. Mindezek következtében az utóbbi hónapokban minimálisra csökkent, ez év februárban például a 3 százalékot sem érte el a visszautasítottak aránya. Fontos változást jelentett, hogy a rövid időre szóló ideiglenes tartózkodási engedélyeket felváltottuk a 6 hónapos ideiglenes tartózkodási. illetőleg ennek lejártával a 2 éves letelepedési célú tartózkodási engedélyek rendszerével. A jövőben azok a menekültek, akik Magyarországon kívánnak maradni, mindjárt letelepedési célú tartózkodási engedélyt kapnak. A kormány további tervezett intézkedéseiről Horváth István elmondta: —* Az elkövetkező hónapokban újabb fontos lépésekre készülünk. (Folytatás a 2. oldalon)
