Észak-Magyarország, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-03 / 53. szám

1989. március 3., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Farmergazdaság és vámszabad terület... Magánvélemények - közügyben Nem kell irigyelni mos­tanság sem a politikusokat, sem a termeléssel foglalkozó szakembereket. Annyi most a nyilatkozat, a magyarázat, és ahány, szinte annyiféle még egyetlen témában is. Nemrég mezőgazdaságunkról is megjelent sok-sok nyilat­kozat. vélemény: farmergaz­daság kell, földosztás, vagy csak azé legyen a termőföld, aki gazdaságosabban műve­li? A sokszínűség magánvé­leményeket tükröz még a legmagasabb pozíciók képvi­selői között is. Megyénkben a napokban kétszer is itt járt Szabó István, az MSZiM'P Politikai Bizottsá­gának tagja, a TÓT elnöke, nem rejtette véka alá saját véleményét a szövetkezeti mozgalom — egyáltalán a szövetkezetek létét illetően — azók jövőjéről, mondván: létjogosultságuk lehet az úgynevezett farmer gazdál­kodási formáknak is, még­hozzá a skandináv típusú- aknak. Arra is akadt példa, hogy olyan vezető is otthonosan beszél a mezőgazdaságról, aki talán életében sem hagy­ta el a várost. 'Ha pedig megyei berkekben mara­dunk. úgy a megyei pártbi­zottság, mint a megyei ta­nács vagy a Teszöv részéről érzik vezetőink, az kevés, hogy csak keseregjünk 95 válságba jutott termelőszö­vetkezetünk, szakszövetkeze­tünk jövője felett. Az a kidolgozott agrárkon­cepció, melyet lapunkban is közöltünk, kemény munkát vár el, ugyanakkor a közeli jövőben egyáltalán nem ga­rantálja, hogy a „kimenet” meghozza a Kánaánt. És — bár a farmergazdaságokról nem esik szó, a vállalkozói formákról annál inkább. Fő­leg azokról, amelyők nagyon kézimunka-igényes növényék termelésre vagy jószágtar- tásra jönnék létre, és ame­lyekre már itt megyénkben is van rengeteg jó példa. Elég megemlíteni például, hogy összesen 11 ezer hek­tár már haszonbérben van. Erre utalt Németh Miklós miniszterelnök is, amikor vasárnap azt nyilatkozta, hogy dolgozza meg, használ­ja a földet az, aki gazdasá­gosan tud rajta termelni. Egy másik vezető Pécsről pedig azt mondta a Hét mű­sorában, hogy farmertípusú gazdálkodást „lerobbant” gé­pekkel nem lehet létrehozni. Megyénkben a termelést, irá­nyító vezetők kipróbáltak már majdnem minden for­mát: szövetkezeti, szakszö­vetkezeti, kisszövetkezeti formát, üzemeltetnek szak­csoportokat, átalánydíjas csoportokat; bérlőkkel, ma­gángazdálkodókkal koope­rálnak. Ki tudja, nem lehet­ne-e megpróbálni a farmer­gazdálkodást, ha csak egy­két helyen is, ahol a nagyü­zemi gazdálkodás szinte minden formája csődöt mondott. * A magasabb politika ap­rópénzre váltása a szövet­kezeti vezetők feladata. A pénzügyi helyzet megíté­lése aszerint változik, ki és melyik mezőgazdasági üzemben dolgozik, milyen munkakörben. A sok üzem­ben járva érdekes összeha­sonlítani az ilyen irányú vé­leményeket. Hasonlóság és különbözőség megvan egyet­len témáról is. Amit az egyik mezőgazdasági üzem­ben jónak tartanak, a má­sikban szidják. Számtalan példa van erre. Egyik érde­kes beszélgetésből idézünk néhány gondolatot, nem tit­kolva el, hogy hol, mikor és kivel: Mezőkövesden a Ma­tyó Tsz párttitkárával. Nyes­te Jánossal a zárszámadás előtti napon vártuk vissza az elnököt egy tárgyalásról. Közben beszélgettünk az eredményekről, a gondokról — és nyereséges termelés ide vagy oda — kemény szavakkal illette a jelenlegi pénzügyi 'helyzetet, ami a mezőgazdaságban most kia­lakult. — Bérbe adtunk földet, jó piacot létesítettünk a lucer­nalisztnek, a granulátumnak, sok termékünk kerül köz­vetlenül exportra, de nem általunk, hanem azoktól, akik megveszik a terményt-, a takarmányt — mondja a párttitkár, és hozzáteszi, hogy egy tízezer hektáros tsz-nek nincs közvetlen ex­portjoga. És nem tudják, mennyi termékük kerül kül­földre, pedig laz exportfel­árból ők is szeretnének ré­szesülni. Most szeretnék ki­használni a Sopronban kia­lakítandó vámszabad terület előnyeiből származó hasznot, melyben állítólag a megyé­nek mindössze három üze­me részesül. A többi tsz vagy állami gazdaság — hogy mit szól hozzá — csak gondolhatjuk. Mint a másik problémához: a mezőgazda- sági termékek nagy bérének hatóságilag maximált árai­hoz. Nyeste János válasza egy a sok közül, de igen egyéni: Talán azért nem szabadáras’ minden mező- gazdasági termék, mert ezek jó része úgynevezett „straté­giai” produktum, és alap­vető é lets zí n vonal-po 1 i t i kát. is érint. Egyetlen példát mondok: olvastam, hogy „az élelmiszerárak emelkedése azért van, mert a mezőgaz­dasági árakat emelték”. Hol­ott a mezőgazdaság olyan ipari eredetű termékeket használ fel, amelyek árai már a 'csillagos égig érnék, miközben a mezőgazdaság eladandó termékeinek árait a vevők írják ki a piaci vi­szonyoktól függetlenül. Harmadik nagy problé­mánk még az érdekvédelem. Hogy lehet az, hogy a ter­melőszövetkezetek egyik legnagyobb érdekképviseleti szervét, itt a megyében a Teszövöt a megyei tanács irányítja. Miért nem azok mondják meg, hogy mit csi­náljon, miben segítsen ez az érdekképviseleti szerv, akik fenntartói a Teszövnek? Negyedik érdekes követ­keztetés a pénzügyi viszo­nyokról: A jelenlegi szabá­lyozók szerint egy — a "ko­rábbi évben nyereséggel zá­ró ’— mezőgazdasági üzem jobban jár, h!i pénzét nem berúházásoKra fordítja, ha­nem bankba teszi. Mert így annak kamata sokkal több, mint bármilyen befektetés haszna. A fentebb említettek csu­pán egyetlen ember véle­ményei. Nem kétséges: lehet ezeken vitatkozni, egy biz­tos, nem mindenütt úgy és olyan eredményekkel csa­pódnak le a legfelső vezetés pénzügyi szándékai, ahogy azt „odafent” gondolják. Bekecsi Szabó László VCi|a fpix/picyi ■ vH? *33^ Mmm II I W \k d 1» C-I \r £31 *33 mrnm I gyümölcsfa-telepítésre Szőlőtelepítés szakcsoporti formában Fotó: F. L. Megyénk kezdeményező készségű termelőszövetkeze­tei alaptevékenységükben, a mezőgazdasági művelésben is igyekeznek, amint mondani szokás, több lábon állni. Számba véve a környezetet, az értékesítési lehetőségeket, kezdenek hozzá tavasszal nagyüzemi gyümölcsösök te­lepítéséhez. A telepítendő gyümölcsféleségeket úgy • vá­lasztották meg, hogy azt akár, mint konzervgyümöl- csöt, akár pedig mint nyers­árut nemcsak a hazai, de a külföldi piacon is értékesír teni tudják. A terv merész, de megala­pozott, mert az elgondolás szerint megyénkben megkö­zelítőleg 800 hektár új gyü­mölcsös létesítését tervezik a különböző mezőgazdasági üzemek. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya a telepítési engedélyeket már kiadta, s az üzemek a tele­pítés állami támogatásának feltételeivel is tisztában vannak. A gyümölcsösök te­lepítésére, korszerűsítésére a támogatás fix összegű. A te­rület adottságai szerint az igénybe vehető 'támogatás változó. Igen jelentős területen, több, mint 170 hektáron kí­ván különböző .gyümölcs- fajtákat telepíteni az encsi Zója Tsz. A gyümölcsfélesé­gek között szerepel a szilva, a kajszi, de bogyósok is, mint például a feketeszeder, a málna. Ezek művelésére szakcsoportot is alapítanak. A telepítők fantáziát lát­nak a kajszibarackban, mert többek között a fulókércsi tsz is 35 hektáron szándék­szik ezt telepíteni. Hasonló­képpen 30 hektárnyi barac­kost telepít a fancsali tsz is, a tájjellegű gönci fajtából. Ugyancsak jelentős, 20 hek­táros területet telepít be ba­rackkal a tállyai közös gaz­daság, s 20 hektáron ültet barackot a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkom­binát isi Ugyancsak jelentős terület kerül beültetésre szilvából is. Nem marad ki a telepí­tésből a dél-borsodi rész sem, ahol a bogácsi tsz te­lepit, mégpedig a tájjellegű, a szállítást kiválóan tűrő, azonkívül konzervnek is kitűnő szomolyai cseresznyé­ből. Drótgyéri helyzetkép A piac diktál a termelésben Huszonötmillió dollár exportból 11 Az elmúlt esztendő kima­gasló évnek számított a De­cember 4. Drótművek életé­ben. Nem csupán a három- milliárd forint árbevételt meghaladó termelési ' érték bizonyíték erre, hanem a rekordteljesítménynek szá­mító 25 millió dollár tőkés export is kellően példázza a 2000 tős munkás- és mű­szaki kollektíva tenni akará­sát. Meg lehet-, meg tudják-e ismételni a múlt. év teljesít­ményét? — vetődik fel lép- ten-nyomon a kérdés. Annyi bizonyos, nem lesz könnyű munka, hiszen a változó ha­zai és a külgazdasági kör­nyezet döntően befolyásol­hatja a drótgyár mozgáste­rét is. — Minden attól függ — mondja kérdésünkre. Kiss Béla igazgató —, hogy meg tudunk-e felelni a piac szi­gorodó követelményeinek. Ez azt jelenti, hogy csak ki­váló minőségű terméket fo­gad el a megrendelő, de legalább ilyen lényeges a nontos. határidőre történő szállítás is. És akkor még nem szóltunk arról, meg tudjuk-e tartani piaci pozí­cióinkat, esetleg újabb meg­rendelőkkel is bővül vevő­körünk. — A mai viszonyok között a vállalati tervet nem lehet szentírásnak tekinteni, hi­szen naponta változhatnak a feltételek, főként ami a kül­földi megrendelők igényét illeti. — Ahogyan változik a pi­ac, úgy módosul a vállalati terv is — húzza alá az igaz­gató. — Még alig több mint két hónap telt el az eszten­dőből, de már a tizedik terv- változat fekszik a vezetés asztalán. Elmondhatom, hogy a mostani tervvariánsnak megvan a rendelésállomány fedezete. Ha kismértékben is. de bővült a skandináv exportpiacunk, s azon va­gyunk, hogy lehetőleg meg­őrizzük, stabilizáljuk a Kí­nába irányuló eladásainkat. Ez utóbbi ugyanis döntően meghatározza exportcéljaink valóra váltását. Éppen ezek­ben a napokban tartózkodik hazánkban az a kínai szak­ember-delegáció, amely a A huzalmü I. gyáregységben bennünket is érintő kábel- gyártás, illetve kábelexport ügyében folytat tárgyaláso­kat. Reméljük, ránk nézve is kedvező megállapodás születik a tárgyaló felek kö­zött. — A múlt évihez hasonló termelési, gazdasági ered­mény elérése lázért is nagy fontosságú a gyár számára, hogy rendelkezésre álljon a végzett munka elismerésé­nek anyagi fedezete. — Valóban létkérdés, hogy a tavalyihoz hasonló, vagy még annál is nagyobb le­gyen tőkés kivitelünk — mondja egyetértőleg Kiss Béla. — A múlt évi 48 szá­zalékos nem rubelelszámolá­sú exportnövekedésnek kö­szönhettük azt a 24 millió forint bérpreferenciát, amit a teljesítmények alapján a drótgyár dolgozóinak kifi­zethettünk. .— Az ember azt gondol­ná, hogy a beruházási, fej­lesztési lehetőségek mérsék­lődése következtében a bel­földi igények is csökkennek. Tapasztalható ilyen jelen­ség? — Érdekes módon a bel­földi megrendelés, illetve vásárlás már az elmúlt esz­tendőben is hat százalékkal emelkedett. Végül is érthe­tő mindez, hiszen az embe­reknek, családoknak otthon­ra van szükségük, s bár­mennyire rosszabbodnak is gazdasági, pénzügyi körül­ményeik, ma még sokan építkeznek. Ami az idei helyzetet illeti, egyes ter­mékből. így például a feszí­tett betonacélhuzalból az el­ső negyedévben ki sem tud­juk az igényeket elégíteni. Az persze igaz, hogy bizo­nyos termékek eladása visz- szaesett belföldön. Egyebek között megemlíthetem az aknakötélgyártás csökkené­sét. ami a gazdaságtalannak ítélt bányák fokozatos be­zárásával függ össze. — A folyamatos termelés nélkülözhetetlen feltétele, hogy legyen elegendő alap­anyag. Milyen mostanság az ellátás? — Szállítópartnerünk, az Ózdi Kohászati Üzemek rendkívül rugalmasan bizto­sítja számunkra az anya­got. Jól megvagyunk egy­mással, pedig évente mint­egy 78 ezer tonna alapanyag, nagyobbrészt minőségi acél érkezik Ózdról. Tudomásom szerint szállítási problémák nem hátráltatták a folyama­tos termelést. L. L. Fotó: Fojtán László A fémbevonó üzemben nagy szilárdságú, horganyzott acélhuzal gyártása folyik, amerikai szab vány szerint

Next

/
Oldalképek
Tartalom