Észak-Magyarország, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-23 / 70. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1989. március 23., csütörtök Az Országgyűlés elfogadta a sztrájkról szóló törvényjavaslatot Dudla József felszólalása (Folytatás az 1. oldalról) Tisztelt Képviselőtársaim! Nem panaszképpen mondom. inkább természetesnek tartom, hogy napjaink belpolitikai eseményei igen sok vitát kavarnak. Talán már a tízparancsolat alapvető értékeiben sincs köz- megegyezés, valójában folyamatosan kompromisszumot kötünk. Érzésem sze-- rint a sztrájktörvénnyel kapcsolatban sem lehet ez másként. Az elmúlt hónapokban sok eszmefuttatást hallottam arról, hogy milyen hatással lehet őz a törvény a munkavállalók magatartására. Kétfajta félelmet tapasztál- tam. Az egyik szerint a sztrájk törvényi szabályozásának hatására tömeges munkabeszüntetések várhatók az úgynevezett válság- ágazatokban szükséges intézkedések ellen; a másik szerint általános nagy sztrájkok gazdaságpolitikai,- sőt, politikai okokból. Választóim körében azonban az ügy sokkal árnyaltabb megközelítésével találkoztam. Közvélemény-kutatás és több eszmecsere bizonyítja, hogy nemcsak a sztrájk törvényi szabályozásáról, hanem magáról a sztrájkról alkotott vélemények is megoszlanak. Munkástól, értelmiségitől egyaránt azt hallottam: napjaink eseményeiből arra következtet, hogy a társadalom minden szintjén készség van az érdekellentétek tisztes kezelésére, minden érdekeltet kielégítő megoldások keresésére. A megkérdezettek közel 60 százaléka azonban elképzelhetőnek tartja olyan helyzet kialakulását is, amikor végső eszközként a sztrájkkal,. mint alapvető emberi joggal élni kell. De aki egyetért a sztrájkkal, az már egyúttal annak törvényi szabályozását is szükségesnek tartja, hiszen ennek hiánya bizonytalanságot és kiszolgáltatottságot jelent. Erős érdekvédelmi szervezetek létezése esetén is az az igény, hogy mindenki számára egyértelmű törvény garantálja a sztrájkjogot, teremtsen egyensúlyt munkavállalói és munkáltatói jogosítványok és korlátok között. Választóimnak az a része, amelyik a sztrájk szabályozását elveti, többségében magát a sztrájkot is elutasítja. Helyette tiltakozásként inkább az aláírásgyűjtést, tüntetést helyesli. Tapasztalataim alapján meggyőződéssel állítom: a sztrájk jogi szabályozása önmagában nem fogja gerjeszteni a munkabeszüntetést. Nem szabad lebecsülni a magyar társadalom érettségét, felelősségérzetét, bizalmát és közreműködési készségét a megújulásban. Azt viszont illúziónak tartom, hogy létezik olyan fejlett érdekegyeztetési rendszer, amely garantálja, hogy nem lesz szükség sztrájkra sohasem! Sőt, felfogásom szerint a sztrájk az érdek- egyeztetés legvégső, legkeményebb eszköze. Ezért a sztrájk jogi szabályozásának hiányával, a bizonytalanság, tisztázatlanság állapotának fenntartásával való védekezés az úgymond „válságágazatokban várható” tömeges sztrájkok ellen tisztességtelen és megengedhetetlen. A törvény ugyanis — ellentétben azzal, amit a hozzánk eljuttatott egyik levél tartalmaz — nem befolyásolja — nem .gerjeszti, de nem is korlátozza — a gazdasági konfliktusokat, mert azok nagyobbrészt nem jogi eredetűek. Viszont azok megjelenési formáját szabályozza, s ez minden érdekelt és érintett számára kiszámíthatóságot és biztonságot jelent. Ma, amikor sok jelenség éppen a bizonytalanság és a félelem légkörét szítja, amiben elérhető, törekednünk kell kiszámítható viszonyokra. Lehet persze ezeket rögzíteni alkotmányban, munkatörvénykönyvben, de nem mindegy, hogy mikor! Nem véletlen, hogy választóim a sztrájktörvénytervezet vitái során a kiszámíthatósággal egyenértékűen kezélték a bizalom kérdését. Ahogy egyikük fogalmazott: „A bizalomválság tény, de innen el kell mozdulni, és nem elmélyíteni azt. Egyszer valahol el kell kezdeni a bizalom alapján is tárgyalni. A társadalom nem rosszindulatú és ellenséges, de ezt a kormányzattal is éreztetni kell, hogy képes legyen végigvinni, amit elkezdett.” Fenyeget-e tehát szolidaritási és politikai sztrájkok sokasága a sztrájktörvény nyomán? Nos, választókerületemben a közvélemény-kutatás választ adott erre is. A dolgozók 63—66 százaléka ugyan jogosnak tartja nemcsak munkahelyi, hanem egyéb gazdasági és szociális okok miatt is a sztrájkot, de alig 20 százalékuk gondolja, hogy szolidaritási vagy politikai célokra is alkalmazná. A nagy többség tisztában van vele: nem feltétlen sztrájkkal kell kifejezni a mindenféle érdekütköztetést. A különböző típusú érdekek érvényesítésére már vannak — például a gyülekezési és egyesülési —, és készülnek újabb jogosítványok. A sztrájk a gazdasági érdekérvényesítés és nem a politikai küzdelem eszköztárához tartozik. Választóim nevében tehát örömmel nyugtázom, hogy a kormány elfogadta a jogi bizottság módosító javaslatát, s ezzel minden vitatott kérdésben kielégítő kompromisszum, és viszonylag egyértelmű szabályok alakultak ki. Azt az észrevételt * azonban továbbra is tolmácsolnom kell, hogy a 6. § 2. (és 4.) bekezdésének alkalmazásához a társadalom- biztosítás terén sürgősen kikeli alakítani a szükséges irányelveket és< szabályokat.Meggyőződésem, hogy e, sztrájktörvény-tervezet megfelel a korábban hozott törvényeink színvonalának, s liberális szelleme, az általa biztosított szabadság a felelős önkorlátozást és nem a felelőtlenséget fogja erősíteni. Viszont -én is vallom azt, hogy a sztrájktörvény szükséges, de nem elégséges. A sztrájktörvénynél még fontosabb a munka világának konfliktusait folyamatosan kezelő, a munkavállalók védelmét és biztonságát garantáló szisztéma kialakítása. Ezt a fontossági sorrendet állította fel a megkérdezettek 70 százaléka, ebben teljes mértékben egyetértek a független szakszervezetek hozzánk eljuttatott javaslatával. Az érdekegyeztetés új rendszerének kiépítése megkezdődött. Hogy ez meny- nyiré szükséges, azt mi, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében igazán tudjuk, mert nap mint nap megszenvedjük fogyatékosságát, küszködünk hiányosságaival, küzdünk megjavításáért. Én-ezt. a munkát felgyorsítani javaslom, aminek szándékát egyébként a kormányülésekről hozzánk eljuttatott információk jeleznek. Sajnos, azonban nemcsak a sztrájktörvény alkalmazásához, egy „sztrájk-közbeni” egyezkedéshez nem tiszták a viszonyok: nem lehet tudni, ki a tulajdonos; nem mindig világos, ki kicsodát és milyen felhatalmazás alapján képvisel, és nemcsak sztrájk esetén kérdéses a bíróság hozzáértése. Így van ez az úgynevezett „konfliktuskezelési szolgáltatás” esetében is. Ezt a dilemmát nem a sztrájktörvény okozza — legfeljebb felszínre hozta —, ezért nem tudja megszüntetni ezt az érdekegyeztetés sem. A konfliktusok kezelése, a valódi partnerek megtalálása, a szakszervezeti jogosítványok alkalmazása bizonyára még okoz gondot, s meg kell találni, ki kell küzdeni mindenkinek ebben a maga helyét. Ismét a KISZ-esek Lapunkban tudósítottunk a miskolci KISZ-esek múlt hét végén tartott küldött- gyűléséről, amelyen Szabad teret a vállalkozói kedvnek — gondolat jegyében a megyeszékhely és a városkörnyék KISZ-esei adtak szá*- mot az elmúlt három évben végzett munkáról, s ahol a fordulóponthoz érkezett ifjúsági szövetségben történő szervezeti és tartalmi változásokat vitatták meg. Á beszámoló feletti gazdag vitában részt vett Tímár Vilmos, a Miskolc Városi Párt- bizpttság első titkára is, akinek hozzászólását visszaadó tudósításunkba értelemzavaró mondat került, minthogy mi azt írtuk: „A városi Sztrájk és világkiállítás Parlamenti jegyzetek Szűrös Mátyás tegnap debütált mint az Ország- gyűlés elnöke — Csöngessek? — kérdezte 10 óra 1 perckor a mellette ülő jegyzőtől. A jegyző bólintott, s a Tisztelt Ház elnöke egy halkat kondított áz érces szerszámon ... Az újságírók már ilyenek, volt aki megindította stopperét, hogy mérje, hány perc kell Szűrös Mátyásnak az első bakiig. Nem kellett sokáig várni. Az egyik indítvány helyett a miniszteri válaszról szavaztatott. A T. Ház szemet hunyt... •* — Alázatos szolgája! — A harsány hang tulajdonosa imerős, a stílus korántsem. Stadinger István egy hónappal ezelőtt még nem engedhette meg magának, hogy így köszöntse az újságírókat. Most felszabadult, hangosan hahotázik saját viccein, valósággal röpköd a Parlament folyosóin. Többet van kint, mint bent, hogy aztán ülés közben bevonuljon. Mindezek ellenére most valahogy sokkal szimpatiku- sabb számomra, mint házelnök korában volt. * A márciusi ülésszak folytatásának első napján a sztrájktörvény tervezetének vitája volt napirenden. A komoly téma ellenére Szi- gethy Dezső bizottsági előadó megnevettette a képviselőket. Szólt arról ugyanis, hogy volt olyan javaslat, miszerint legyen úgynevezett tízperces figyelmeztető sztrájkra is lehetőség. Ezt a bizottság azért vetette el, mert ugyan ki veszi észre Magyarországon, ha tíz percig nem dolgoznak a munkahelyeken ... ■* Ehhez a témához szólt hozzá Nagy Sándor, a SZOT főtitkára is. Elmondta, hogy ez a módosított javaslat már elfogadható a szakszervezetek számára is. Most rugalmasabb volt a kormányzat. Ha korábban is ilyen lett volna, most nem olyan törvényről vitatkozna amelyet a választópolgárok jóformán nem is ismernek, annnyira más, mint az eredeti. Erre csak, azt lehet mondani, hogy mostanában túl sok az olyan tervezet, amely eleve azzal a szándékkal készült, hogy legyen miből engedni, lehessen. azt mondani, lám milyen rugalmas £> kormány, meghajol a logikus érvek előtt. Ez jó is lehet, de talán egyeseknek csak az marad meg a vita végére, hogy a kormány ismét meghátrált, ismét vereséget szenvedett. Pedig csak — mint a keleti bazárok kereskedői !— magasan tartották az árakat az alku kedvéért. '* Tudom, nem tisztességes, ha az ember megszól egy kollégát. Most mégis nem tagadom, hogy nem szimpatikus számomra Tőke Péter, az inkább már hírhedt, mint híres Reform c. lap főszerkesztőjének módszere. Az etikai botrányairól ismert főszerkesztő mindig tömött aktatáskával jelenik meg a Parlamentben, tucatnyi friss Reformot osztogat szét •a kormány tagjai, a vezető politikusok között. Ő tudja. miért. A napilapok egy asztalon állnak halomban, az vesz belőle, aki akar ... '* Mit hozhat Encsnek és Garadnának, tehát választói körzetének a világkiállítás? Bazsó György en- csi képviselő ebből a szemszögből állította össze felszólalását, ahogy még korábban megtudtam tőle. Nem a világkiállítás ellen szól tehát, csak azt kérdezi, vajon az ország elmaradottabb keleti fele, és ezen belül az abaúji, zempléni falvak, városok lakói profitálnak-e valamit vagy csak a terheit nyögik majd a kiállításnak? Szerdán reggel kiosztottak egy tájékoztatót a képviselőknek. A Tervhivatal és a Belügyminisztérium állította össze arról, hogy mik a tapasztalatok a hosszú távú és a hetedik ötéves terv terület- fejlesztési céljainak megvalósításában. A jelentés 102 sűrűn gépelt odalon nagy táblázatok melléklésével készült. Encsen és Garadnán nem ismerik ezt a jelentést. Lehet, hogy emiatt nem változott (legfeljebb romlott) a helyzete az itt élőknek? (szatmári) Nagy Sándor, a SZOT főtitkára a tervezettel kapcsolatban tett szövegmódosító javaslatot, hangsúlyozva: el kell fogadni, hogy azokon a területeken, amelyeket kizár vagy korlátoz a törvény a sztrájkjog gyakorlásából, a társadalmi érdek miatt speciális szabályozásnak kell érvényesülnie. Kitért arra is, hogy a sztrájktörvény elfogadása esetén — a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően — a magyar szakszervezetek is belső sztrájlksza- bályozást fognak kidolgozni. Hangsúlyozta, hogy 'a sztrájkot a SZOT is végső eszköznek, olyan csőre töltött fegyvernek tekinti, amelyet lehetőség szerint nem szabad elsütni. Nem fogadja el azok állásoontját, akiik úgy gondolják, hogy a sztrájk' vagy annak lehetősége rontj'a gazdasági esélyeinket, visszatartja a külföldi tőkét. 0 vita összefoglalása Halmos Csaba vitazárójában először arra a kérdésre válaszolt, hogy szükség van-e hazánkban ilyen törvényre. Az államtitkár szerint a sztrájkjog törvény nélkül csak fiktív deklaráció, a sztrájk csakis ezzel a törvénnyel .< válik igazán joggá. Ugyanakkor jogosnak kell tekinteni azokat az aggodalmakat is, amelyek úgy ítélik még, hogy a törvény 'hatására gyakoribbá válnak majd a munkabeszüntetések. Az államtitkár külön is kitért az érdekegyeztetés és a sztrájktörvény kapcsolatára, amit az alternatív szervezetek és a független szakszervezetek is gyakran felvetettek. Valóban nyugod'tabb lelki ismerettel terjeszthettük volna elő a törvényt — .mondotta ‘—, ha korszerű szociálpartneri kapcsolaton alapuló érdekérvényesítési és érdekegyeztetési mechanizmus működne hazánkban. Ilyen azonban nem alakult ki, így az aggályok jogosak. Az előkészítő viták során egyértelművé vált, hogy nem sztrájktörvény helyett, hanem amellett, azzal együtt van szükség az érdek- egyeztetésre. A kormány törekvései is azt tükrözik, hogy a színfalak mögötti aktacsatározások, bürokratikus eljárások helyett nyílt alkuval szülessen döntés egy-egy kérdésben, megosztva a döntés és a döntés következményeinek ia felelősségét. Erre jó példa az Országos Érdekegyeztető Tanács működése, ■amely csíráiban már megteremti a feltételeit annak, hogy például a bérekkel kapcsolatban a bürokratikus szabályozás által közvetített érdekek a nyilvánosság előtt, nyílt alku útján ütközzenek a kormány, a munkaadó és a munkavállaló között. Kifejezte a kormány azon szándékát, hogy a törvénnyel szavatolják a jogbiztonságot és tegyék kiszámíthatóvá az érintettek számára a sztrájkból adódó kötelezettségeket és következményeket. Halmos Csaba szólt arról is, hogy mielőbb helyre kell állítani a kollektív szerződések becsületét. . Alapvető jelentőségűnek mondta, hogy amiben a munkavállaló és a munkáltató a szerződésben megállapodott, azzal kapcsolatban sztrájkot kezdeményezni csak a szerződés felbontásával lehessen. Ennek feltételei a Munka Törvény- könyvének módosításával egyszerűsödtek. A sztrájktörvény tervezetét az elfogadott módosításokkal kiegészítve az Ország- gyűlés 17 ellenszavazattal, 27 tartózkodás mellett törvényerőre emelte. Tájékoztató a világkiállítás előkészületeiről Ezután a napirendnek megfelelően, Beck Tamás kereskedelmi miniszter tájékoztatta az Országgyűlést a Budapest—Becs Világikiállítás előkészítésének helyzetéről. Mindenekelőtt hangsúlyozta: fontosnak tartja, hogy a kormány a tervezett főbb lépésekről folyamatosan informálja az Országgyűlést és az egész magyar társadalmat. A mindenki által kívánt gazdasági-társadalmi felemelkedést hasznosan előmozdító akciót csakis akkor lehet sikerre vinni, ha ebben közmegegyezés alakul •ki. A Minisztertanács a közelmúltban úgy határozott, pártbizottság együttműködési szándékát bizonyítja az is, hogy alighanem az országban egyedül, a városi ÍCISZ- bizottság egy tagjának biztosítják a városi pártbizottság ülésén való részvételt.” Ezzel szemben le kell írnunk, hogy a városi, pártbizottság a közelmúltban tartott pártértekezletén, az ott jelen lévő küldöttek a város és városkörnyéki KISZ-esek nem egy, hanem három tagjának biztosítottak a városi pártértekezletbe történő delegálási lehetőséget és ezzel éltek is. Ez valóban egyedülálló, ezért is tartottuk fontosnak az eseményre még • egyszer visszatérni. hogy a világkiállítás megrendezése esetén szükséges időben előrehozni az egyébként is indokolt infrastrukturális beruházásokat, amelyek főleg a közlekedés, a távközlés, és kisebb részben az idegenforgalmi, fogadóképesség fejlesztését célozzák. Az ezek megvalósításának költségeire, valamint a források előteremtésére vonatkozó javaslatot áprilisban a Minisztertanács elé kell terjeszteni. A kormány az Országgyűlés májusra tervezett ülésszakán kívánja benyújtani a Budapest—Bécs Világkiállítás megrendezéséről az előterjesztését. Ezt az is indokolja, hogy a párizsi székhelyű álló Nemzetközi Kiállítási Iroda május végi közgyűlésén dönt a rendezési jog odaítéléséről. Szentágothai János akadémikus, az MTA tudományos tanácsadója arra hívta fel a képviselők figyelmét, hogy a világkiállítás megrendezése nem kevés kockázattal jár. A jelenlegi gazdasági körülmények között jelentős terhet ró a magyar gazdaságra és a lakosságra is. Ám egy ilyen rendezvény egyedülálló lehetőséget jelent arra, hogy az utolsó pillanatban megakadályozza az Európától való elszakadást. Az Országgyűlés este hat óra után néhány perccel befejezte szerdai munkanapját. A világkiállítás előkészítésének helyzetéről csütörtökön reggel folytatódik a parlamenti vita.
