Észak-Magyarország, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-23 / 70. szám
1989. március 23., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 FnglaltotáspnIMai gondok Borsodban Naptól, széltől, víztől (Folytatás az 1. oldalról) munkahelyi struktúrák megmerevedtek, s reális foglalkoztatási feszültségek jelentkeztek. Ezek okait az ipar kedvezőtlen ágazati szerkezetében, a válságágazatokat képviselő bányászatban, kohászatban látja. De ugyanígy szerepet játszanak a nehéz gazdasági helyzetben lévő mezőgazdasági üzemek és a megye gazdaságilag elmaradott települései is a jelen helyzet kialakulásában. Ily módon mintegy 30 ezer fővel csökkent a foglalkoztatottak száma megyénkben, az ipar és a mezőgazdaság létszámfelvevőből létszámleadóvá vált. Ez a folyamat napjainkban is tart, s várhatóan a jövőben is folytatódik. A munkaerőpiac jelenlegi helyzetéről szólva elmondta, hogy megyénkben pillanatnyilag 3600 bejelentett üres áiláshely van, míg ugyanebben az időszakban 3100 ember keres munkát. A feszültség abból adódik, hogy míg a vállalatok 70 százalékban szakmunkást keresnek, addig a jelentkezők 60—70 százaléka csak segédmunkás munkakörbe alkalmazható iskolai végzettsége, rátermettsége alapján. Ózd, Szerencs, Sátoraljaújhely különösen nehéz helyzetben van, míg Leninvárosban, Mezőkövesden kiegyensúlyozottabb a helyzet. Kitért a foglalkoztatáspolitika egyre bővülő, sokelemes eszközrendszerére is. A ..tűzoltó” jellegű munka a már nehéz helyzetben lévőkön kíván segíteni a munkanélküli-segély. a közhasznú rAunkák, a korengedményes nyugdíjazás, vagy a külföldi munkavállalás lehetőségeinek megteremtésével. A hosszú távú stratégiába tartoznak az újrakezdési kölcsönök, a munkahelyteremtő beruházások, az átképzési rendszerek. Itt tért rá mondanivalójának magvára, a képzés és a munkaerőpiac problematikájára. Véleménye szerint a munkaerőigény és a képzés kapcsolatát nem lehet matematikai eszközökkel vizsgálni. Illúzió, hogy számszerű összefüggést akarnak teremteni a kettő között. A két dolognak véleménye szerint tendenciaszerűen kell megfelelni, hiszen sok a bizonytalanság mindkét oldalon: a vállalatok viszonylag hosz- szabb távon nem láthatják a pontos igényeket az egyes szakmákban, de azt sem lehet előre látni, hogy az egyes szakmák presztízs- vesztesége miatt hányán lesznek pályaelhagyók. Mindezek persze nem jelentik azt, hogy nincs mit tenni a két terület összehangolása érdekében. A felvételi keretszámok megállapításánál rugalmasabb tervezésre van szükség, fontos a pálya- választás kérdése és a felnőttkori pályaorientáció lehetőségeinek megteremtése. A vállalatok feladata legyen a továbbképzés és az átképzés. Az oktatási intézmények ne túlspecializált, hanem konvertálható ismereteket nyújtsanak. Ezek rendszerének megtervezése, kialakítása a jelen és a jövő feladata. Végül bejelentette, hogy a napokban az ÁBMH vezetői értekezlete úgy döntött, hogy a világbanki hitellel megvalósításra kerülő átképzési központ Miskolcon lesz egy ózdi és egy nyíregyházi kihelyezett intézménnyel. — Kell-e a technikus Magyarországnak? — tette fel a kérdést előadása elején Halmos Károly, a szombat- helyi Latinka Sándor Szak- középiskola igazgatója. S rögtön meg is adta a választ: igen. Ily módon az ipari technikusképzés is, hiszen a tanfolyami képzési forma nem tud eleget tenni az elvárásoknak minőségi szempontból. Keserűen állapította meg, hogy e területen az eltelt hét esztendő alatt szinte semmi érdemleges előrelépés nem történt. Jövőre végeznek, képesítőznek az új oktatási forma első technikusai, de még az általuk elvégzett intézmények elnevezése sem tisztázott. Gond van a feltételrendszerrel, a tankönyvekkel, a tananyag felépítésével, kezelésével, feldolgozásával is. Nincs gazdája a technikusképzésnek, bár a szakminisztériumok sok segítséget nyújtottak, a helyi tanácsok, gazdasági egységek ígéretei jórészt elfelejtődtek. Sőt, a vállalatok sem szívesen foglalkoznak ezzel a területtel, ők már csak a kész, képzett technikusokat várják. Végezetül a profiltiszta iskolák kialakítását szorgalmazta Halmos Károly, mint mondta, az egyes iskolatÍDu- sok rendezése nem tűr halasztást. (kovács) Moszkva választ „Borisz, Borisz!” — „Harcolj, Borisz!”, biztatják a moszkvaiak Borisz Jelcin képviselőjelöltet, aiki miután másfél éve lemondott a PB-póttag és moszkvai első titkári pozícióiról, most „a nép nevében ’ és segítségével próbál visszatérni a vasárnap esedékes képviselőválasztáson a szovjet politikai életbe. Az első számú és Jelcinnel szemben felülről egyértelmű támogatást élvező jelölt Jevgenyij Brakov, a ZIL vezérigazgatója. Az utazást leszámítva háromnaposra zsugorodott moszkvai kiküldetésemet végigkísérték az első demokratikusnak ígért moszkvai képviselőválasztás Jelcinnel kapcsolatos jelenségei. Kezdődött rögtön kiküldetésem helyszínén, az Űrkutatási Intézet ebédlője előtti hirdetőtáblánál. A frissen kirajzszögezett felhívás előtt lázasan olvasó tömeg. A felhívás egy, az aznapi Pravdából kivágott cikkel kezdődött, amely tételesen, név és foglalkozás megjelölésével sorolta fel azokat a fejőnöket, lakatosokat és maximum brigádvezetőket, akik az előző napi KB-ülésen „teljes egyetértésben ítélték el Jelcin elvtársat, aki megengedhetetlenül eltért a párt irányvonalától”. A mellékelt, mechanikus írógépen, indigóval írt szöveg felhívta a több ezer embert foglalkoztató kutatóintézet minden jóérzésű munkatársát a Jelcin melletti kiállásra. Emlékeztetett arra, hogy Jelcin igazi „bűne” a lakosság közel 10 (!) százalékát kitevő párt-, állami és katonai vezető apparátus által élvezett kiváltságok elleni nyílt fellépés. Figyelmeztetett, hogy annak idején Szaharov akadémikust is ugyanezzel a jól bevált módszerrel, a KB-tag „proletár- hivatalnokok” szájába adott rágalmaikkal tették (igaz, csupán egy évtizedre) tönkre. Gorbacsovot és Ligacsovot név szerint is említve sérelmezte, hogy Jelcin volt és jelenlegi munkatársai hallgatásukkal asszisztálnak a színjátékhoz. Ha csak ennyi lett volna, elkönyvelem érdekes epizódként. Rokonságom „megrendeléseit” kielégítendő azonban estéimet és egyetlen szabadnapomat azzal töltöttem, hogy keresztüHkasul metróztam, buszoz- tam és gyalogoltam a várost. Bevásárló- körutam végére természettudományos ízlésemet is kielégítő mennyiségű empirikus adatom gyűlt össze ahhoz, hogy kijelenthessem: Moszkva metróállomásai, aluljárói, buszmegállói és lépcsőházajtajai Jelcin mellett agitáló, szamiz.dat-jellegű falragaszokkal vannak tele. Egy részük hivatalos hangvételű, a jelölt életútját, programját taglalja. Brakovról, mint ellenfélről, szó sem esik. A falragaszok jelentős része azonban többé-kevés- bé szókimondóan ütközteti is a véleményeket. A skála elég széles, attól azonban Brakovnak nem kell tartania, hogy pesti módra nevéből — amelynek vezérigazgató létére egyik jelentése „selejt” — faragjanak viccet a moszkvaiak. A demokrácia hiánya, úgy látszik, nem mindenütt termeli ki a nem éppen politikus politikai néphumort. A visszafogottabb falragaszok, miután részletesen ecsetelik, hogy megválasztása esetén hogyan segít majd Jelcin a népen, felteszik a költői kérdést: „... és vajon Brakov megtenné-e ugyanezt? ...” Lényeg- retörőbben fogalmaz, és az emberek hangulatát pontosabban fejezi ki a következő: „Bralkovra szavaz — az apparátusra szavaz, Jelcinre szavaz — a népre szavaz.” Ez előtt a plakát előtt egy buszmegállóban a népművelés és a politikai agitáció klasszikus egységét illusztráló epizódnak voltam szem- és fültanúja. Idős néni betűzte félhangosan a szöveget, összekeverve az orosz „szavaz” és „szavazz” alakokat. Szemmel láthatólag meg is elégedett volna azzal, hogy az első két szó „Bralkovra szavazz” — utasítását felfogta, amikor egy 30 év körüli, tanító néni forma asszonylány elmagyarázta néki a különbséget, és egy kalap alatt a „mi az az apparátus, aranyoskám?” kérdésre is megfelelt. A plakátok többségén utólag, kézzel írva az is szerepel, hogy „a terjesztés és a már-: cius 19-i nagygyűlés rendőrségileg engedélyezett”. Rendőr sehol, a falragaszok előtt — legalábbis reggel 9-től éjjel 11-ig — állandóan embereik. Nem passzívan olvasó, hanem vitatkozó, egymást ismeretlenül is győzködő emberek. Az elmúlt évek szovjet utcaképéhez képest talán ez az igazi változás: az emberek (nem a részegek!) az utcán nyíltan, félelem nélkül, ismeretlenül is politizálnak. Moszkva persze elképzelhetetlenül nagy város, vasárnap több, mint 7 milliónyian járulnak majd az urnákhoz. Közvélemény-kutatást végző intézmények hiányában csak találgathatjuk _ eljutott-e vajon az olvadási folyamat m ennyiségileg is arra a szintre, hogy a felső akarat ellenére Moszkva Jelcint válassza meg? Arról, hogy a kérdés valóban mennyire nyitott, az utolsó estén győződhettem meg, mikor is sikerült bejutnunk az Akadémiai Szálló zenés éttermébe, ahol rajtunk kívül elsősorban a szóban forgó középapparátus képviselői, illetve egy 50 fős lakodalmi vendégsereg mulatott. Záróra körül az örömapa, megtudván, hogy Budapestről jöttünk, percekig szorongatja a kezemet, és akadozó nyelvvel ismételgeti, hogy ő mennyire boldog, hogy nálunk az N1DK- ban (!) olyan pompásan halad a peresztrojka, és hogy ő szeretné, ha tudnánk, hogy ő Jelcinre, Jelcinre, csakis Jelcinre fog szavazni. Szűnni nem akaró kézfogásából a feltűnően józan ifjú férj szabadít ki — „Jól van, papa, menjünk, meghallhatják ...” Dr. Kaptay György . várjuk az energiát? (Folytatás az 1. oldalról) jelentheti ki például Svédország, Svájc és Ausztria kormánya — miután elegendő erőművi kapacitással rendelkezik —, hogy atomerőművet állít le, s visszafogja erőműépítési programját. Hazánkban most azon folyik a vita, hogy a távlati program keretében építsenek-e alaperőművet az évi 2—2,5 százalékos villamos- energia-igény növekedés kielégítésére. Az energiaéhség világjelenség, csupán mértéke változhat földrészek és országok között, mégpedig a fejlettség színvonalának függvényében. A villamosener- gia-felhasználás részaránya az összenergia felhasználáson belül főként a fejlett országokban, egyre magasabb. A többszörös energia- átalakulás láncolatával létrehozott legnemesebb energiahordozónak minősített villamos energiát döntően konvencionális hőerőművek, atomerőművek és vízi erőművek állítják elő. Ez a struktúra a felmérések szerint még jóvail az ezredfordulón túl is vezető szerepet tölt be. A napenergia, szélenergia, bioenergia stb. az évenként mintegy 2—4 százalékkal növekvő villa- mosenergia-igény biztosításának sehol sem jelenti az alapot. A vitában az is kiderült, hogy a hazai széntüzelésű erőművekben folyó rekonstrukció eredményeképpen, mintegy száznyolcvan megawatt többletteljesítmény érhető el, ha a bős—nagymarosi erőmű megépül, további 400 megawattal számolhatunk, a Dunamenti Hőerőműben végrehajtott gőzturbinás megoldás kétszázmegawatt pluszenergiát eredményez. A megnyugtató megoldást azonban az jelentené, ha az alaperőművek kérdésében sikerülne egyezségre jutni. Azaz, lignit- vagy atomerőmű létesüljön. Ezt kell eldönteni. Borsod is érintett Vannak, akik a lignitvagyonra telepített alaperőműre voksolnak. Zambó János egyetemi tanár egyebek között elmondta: az amerikai szaklapok szerint az USA- * ban a századfordulóig megvalósítandó energiaprogram keretében csaknem 30 erőművet szándékoznak üzembe helyezni, s ezek közül 21 (!) széntüzelésű erőmű lesz. A neves szakember hangsúlyozta: arra a fűtőanyagra kell az .erőműfejlesztést alapozni, amelyből a legnagyobb mennyiség áll az ország rendelkezésére. Ilyen fűtőanyag pedig a lignit. Mint Zambó János kitért rá, több milliárd tonnára tehető az eddig megkutatott alacsony fűtőértékű szénvagyon Bükkábrány térségében. Bűn lenne, nem élni ezzel a természet adta lehetőséggel — húzta alá. Dr. Kovács Ferenc, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem rektora hasonlóképpen a gazdag lignitmező hasznosítása mellett stallt síkra, természetesen beleértve az itt létesítendő 1200 megawattos erőmű építését. A rektor megemlítette még, hogy a műszaki-gazdasági érdekeken túl a vidék, azaz Borsod számára foglalkoztatási, szociális haszon is származna az erőmű felépítéséből. Nem elhanyagolható szempontként említették többen is, hogy az atomerőmű létesítésének lényegesen nagyobb az importvonzata, mint a lignitre alapozott erőműé. Hatalmas lignitvagyon Bükkábrányban Kifejtette véleményét Bó- di Béla, a Gagarin Hőerőmű vezérigazgatója is, aki adatokkal támasztotta alá a lignit sokirányú. hasznosítását. Zagyvái Béla, a Tiszai Erőmű Vállalat vezérigazgatója többek között azt fejtegette, hogy hazánk nem rendelkezik olyan megbízható adatokkal, amelyekből kitűnne, milyen fogyasztás- növekedésre számíthatunk az elkövetkezendő évtizedben villamos energiából. A továbbiakban arról beszélt, hogy bár az atomerőmű működtetése nem veszélytelen. mégis ezt az energiafejlesztő forrást részesíti előnyben a ligniterőművel szemben. Mint mondotta: a szén-, illetve lignittüzelésű erőművek kibocsátanak olyan anyagokat, mint például a pernye, kén stb., amelyek rendkívüli módon szennyezik a környezetet. Ennek kapcsán jegyezték meg többen is: a Bükk és a Mátra közelsége miatt a környezet- védők nem túlságosan örülnének a széntüzelésű erőmű megépítésének. Az energia olyan, mint a levegő Mindegyik felszólaló mondanivalójában tetten lehetett érni azt a gondolatot, hogy a villamos energia és az életszínvonal összetartozó fogalmak. A fejlett országokban, nem csupán elsődleges közszükségleti „áru", hanem az életszínvonal további emelésének, a környezeti viszonyok fejlesztésének egyaránt nélkülözhetetlen eszköze. Ez a magyarázata annak, hogy a villamosenergiafogyasztás a jövedelmek emelkedésével arányosan növekszik. Ahhoz, hogy az emberek kielégítően élhessenek, egy sor nem anyagi jellegű feltétel, mint .például a kultúra, infrastruktúra, intézményhálózat stb. is nélkülözhetetlen. Ha az alapvető anyagi javakról esik szó, a villamos infrastruktúra halad az élen. Messzemenően egyetérthetünk dr. Zettner Tamás fejtegetésével, miszerint a villamos energia széles körű elterjedésével együtt jelentkezett a nyugtalanság a társadalomban: egyrészről az energia termelésével összefüggő veszélyek, az energia- hiányból adódó kockázatok, a potenciálisan végzetes következmények formájában. Mé% jól emlékszünk rá, hogy az egész világot sokkolták a New York-i nagy áramszünetek, áramkimaradások, amelyek egyik pillanatról a másikra megfosztották a társadalmat a század egyik olyan vívmányától, amelyet megszokott, amely olyan szántunkra, mint a levegő; Ennek jelentősége drámai erővel csak abban, a pillanatban nyilvánult meg, amikor az üzemzavar bekövetkezett, s amelynek következményeként egy világváros vált mozgásképtelenné. Ezek és más események (lásd Románia példáját) megmutatták, hogy a villamosság ma a szociális rend és egyensúly egyik fontos tényezője, és nem csupán közszükségleti „cikk", amely a mindennapok kényelmét szolgálja. A résztvevők egyetértettek abban, hogy mindenképpen szükség van az alaperőművi kapacitás bővítésére. Egyébként a Magyar Villamos Művek Tröszt is osztja azt a véleményt, hogy szükség van valamilyen erőmű építésére! Abban is közös nevezőre jutottak, hogy csak akkor szabad belevágni egy ilyen, több tízmilliárd forintot felemésztő beruházásba, ha azt az ország teherbíró képessége megengedi. Hogy milyen legyen ez az erőmű, azt a gazdaságossági számításokon túl a környezetvédelmi szempontok is meghatározzák. Könnyen lehet, hogy az új erőmű éppen megyénkben, Bükkáb- ,rány térségében épül majd fel. Ennek eldöntésében persze nemcsak a szakemberek szava lesz a mérvadó. Okulva a Bős—Nagymaros kapcsán kibontakozott országos vitából, a közvélemény is nagymértékben befolyásolhatja a végső döntést. Erre április 5-én nyílik lehetőség, amikor is a Tudomány és Technika Házában az érdeklődők, a lakosság nyilvános vita keretében fejtheti ki véleményét. L. L. A Bükktől a Zemplénig Füstölnek a faszénégető boksák Nemcsak a kirándulók keresik fel a tavasziasodó erdőt, de a hegyvidéken honos ősi kismesterségek folytatói is munkába álltak. A Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság erdőségeiben, a zempléni részektől a bükki völgyekig füstölnek a faszénégető boksák, hozzáfogtak ennek a keresett erdei terméknek készítéséhez. A korábbi, viszonylagos pangás után most ismét fellendülőben a kereslet a faszén iránt. Az ipari üzemeken kívül keresik a kirándulók, kiskerttulajdonosok, akik a kirándulásokon, hétvégeken grillezéshez használják. Nemcsak hazánkban fogy a különböző súlyú csomagokban kapható áru, hanem keresett külföldön is.. A Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság a keresletnek megfelelően, az idén mintegy 3500 tonnányi faszenet készít, s ennek zöme, több mint 2000 tonna exportra kerül, nyugati országokba. A megrendelők különleges kívánsága, hogy az exportra kerülő faszenet csak bükkből és gyertyánból égessék, mert ez ad tömör, jó parazsat. A gazdaság szinte egész területén füstölnek a boksák. A zempléni részeken például Pálháza környékén, a Bükkben Répáshuta határában, Hollóstető mellett és a Garadna völgyében égetik ezt az újra keresett terméket, de foglalkoznak vele a Bódva völgyében csakúgy, mint a Sajó menti erdőségekben. A faszénégető boksákat csoportosan, „bokorba” telepítik, így egy-egy brigád egy helyen, egyszerre több boksát tud rakni és kezelni. illetve égetni.