Észak-Magyarország, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-08 / 33. szám
1989. február 8., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 r ■ | Az Eszak-Magyarország melléklete Borsod-Obaúj-Zemplén megye fejlesztési koncepciója A megyében felhalmozódott feszültségek, a kibontakozó új, országos folyamatok — a szocialista piacgazdaság kiépítése, a közélet gyors demokratizálódása — és múltbéli tapasztalataink agyaránt arra ösztönöznek,' hogy a megfelelő cselekvési lehetőségek megtalálása érdekében a kormányzati szervek által készítendő regionális koncepcióval egyidőben — első kísérletként — készüljön önálló, saját fejlesztési elképzeléseket tartalmazó megyei program is. Abban a reményben, hogy ez a munka és majdani eredménye mozgásba hozza a megye szellemi, anyagi erőforrásait, a vállalkozókedvet, cselekvésre orientál. Egyben pedig alapot jelent a kormánnyal folytatandó tárgyalásokhoz is. A programot olyan dokumentumnak szánjuk, amely elsősorban a megyében működő gazdasági, társadalmi, ér- dekképviseléti, politikai szervekhez és a megye lakosságához szól, de lehet mondanivalója az ország számára is. A program készítését a megyei pártbizottság kezdeményezte, de a munka során szakítottunk a hagyományos döntés-előkészítéssel, és kísérletet tettünk egy „társadalmi tervezési metodika” kialakítására. A programmal való azonosulás érdekében a program- készítésének folyamatában teljeskörű nyilvánosságra törekedtünk és törekszünk. A program célja kettős: egyrészt a jelenlegi válságszituációban szükséges tennivalók megfogalmaizása, másrészt a jövő fejlődési alternatíváinak keresése. A jövőkép azonban elsősorban nem az elérni kívánt állapot rögzítése, leírású. Mindannyiunk számára égetőbb a kérdés: hogyan érhetünk el jó irányú változást? A változáshoz a pénz kevés, kritikusan kell értékelnünk a meglévő gazdasági, társadalmi, politikai állapotokat és mechanizmusokat, egy új, a program megvalósítását jobban segítő szisztéma kialakítása érdekében. Célunk olyan automatizmusok megteremtése, amelyekkel megelőzhetők a válsághelyzetek. Lehetőségeink attól is függenek, hogy az országban hogyan halad a gazdaság, a társadalom átalakulása, de saját akcióinkkal vissza is hatunk arra. A program feladata az is, hogy a térségben olyan közös gondolkodást és cselekvést indukáljon, amely megakadályozza a válság-tudat mélyülését, erősíti a megye lakosságának egészséges önbizalmát, tettrekészségét, az önálló cselekvés értelmébe vetett hitét. A program politikai tartalmát tekintve folytatását jelenti az lí)87-ben megfogalmazott tennivalóknak, de gazdagítja azokat az azóta eltelt időszak új felismeréseivel, az új politikai fejleményekkel Nem törekedhet azonban aprólékos részletességre és lezártságra. Mindenekelőtt a kívánt társadalmi változások irányát, jellegét jelcjli meg, amelynek alapján térben, időben és témánként kellő részletességű, és folyamatosan aktualizálható cselekvési tervek készülhetnek mindenekelőtt az érintettek részvételével. I. A megye fejlődését — az évtized elejéig — felülről vezérelték és jelentős részben központilag finanszírozták. Ezért e fejlődési pályán a központi, a népgazdasági elképzelések érvényesültek erőteljesebben. Ezek sok tekintetben figyelmen kívül hagyták a rnegyie lakosságának és gazdaságának érdekeit. A gazdasági életben érvényesült a tulajdonformák közötti megkülönböztetés. Ez vezetett a gazdasági, társadalmi és településszerkezet súlyos egyensúly-hiányához, a gazdasági, társadalmi kapcsolatrendszerek „felfelé” irányultságához, ez erősítette az önállósodás helyett a helyi centralizációt, önszerveződés helyett a központokra való felfűződést. A 80-as évek gazdasági-társadalmi változásai, és saját kezdeményezéseink kikezdték és fellazították ezt a modeilt. Most az a célunk, hogy egyszerre, több területen bevezetett jelentős változásokkal felgyorsítsuk ezt a folyamatot és a 90-es évektől az élet minden területén — a közélet, a szellemi élet, a településviszonyok, a gazdasági szerkezet stb. —, kiegyensúlyozottabb viszonyokat teremtsünk. Szakítani akarunk: — a gazdaság- és társadalomszervezésben mindazzal, amiről bebizonyosodott, hogy ideig-óráig tartó és látszatelőnyöket hordoz. A népgazdasági, társadalmi célokat a helyi érdekekkel való kritikus és alapos ütköztetésben kívánjuk megmérni, és saját szükségleteinket határozottabban képviselni; — a gazdaság egyoldalú és nagyüzemcentrikus szemléletével, miközben a jól működő nagyüzemeket tekintjük a műszaki megújulás, a sokrétű és eredményes tevékenységet folytató vállalkozói szféra gazdasági szervezőinek; — azzal a gazdaságfejlesztési gyakorlattal, amely egyre nagyobb terhelést jelent a természeti környezetnek; — a településpolitika nagyváros-orientáltságával, miközben telep ülésegyüttesekben, azok funkciómegosztásában és nem az elszigetelt települések mindenoldalú fejlesztésében való gondolkodást erősítjük. — azzal a szemlélettel, amely az értékeket mindenekelőtt a mennyiséggel mérte. A fejlődés nemcsak anyagiak kérdése. Emberközpontú viszonyok kialakítására törekszünk, amelyben a nagyobb teljesítményt nyújtók kapnak nagyobb mozgásteret, a gyengébb teljesítményre képesek méltányos védelme mellett. Legfontosabb kötelességeink közé tartozik az emberi teljesítmény és a társadalmi mobilitás teltételeinek — oktatás, infrastruktúra, megfelelő munkahely, közéleti demokratizmus — megteremtésén munkálkodni; — azzal a gyakorlattal, melyben a társadalmi érdek és a helyi érdekek megfogalmazásában és érvényesítésében a párt és szervezetei „túlsúlyosak” voltak. Azt kívánjuk és segítjük, hogy a társadalom hagyományos és újonnan szerveződő intézményeinek karaktere jól működő mechanizmusai, önálló kezdeményezése és demokratikus kontrollja legyen. A fejlődés irányainak részletesebb kidolgozása szükségessé teszi a fejlődés feltételrendszerének, a megye mai adottságainak rövid áttekintését. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1988. január 1-én 347 településen mintegy 779 ezer ember élt. A lakónépesség száma 1980-tól — a vándorlási veszteség miatt — csökken, az egyes korosztályok aránya egyes területeken gyors ütemben romlik. A cigánylakosság aránya növekszik, meghaladja (Vitaanyag) a 10 százalékot, de jelentősek a megye egyes térségei közötti különbségek. A településszerkezet erősen polarizált. A népesség 51 százaléka városban lakik, ugyanakkor a települések egy- harmadának lélekszáma 500 fő alatt van. A szellemi potenciál mennyiségileg nem kielégítő és ösz- szetételc sem megfelelő. Az aktív népességen belül az egyetemet, főiskolát végzettek aránya elérte a 8 százalékot, a szakmunkás és középiskolai végzettségűeké pedig á 45 százalékot, de 11 százalék nem végezte el a 8. osztályt, és évente kb. 7 százalékos arányban újratermelődik ez a réteg. A kultúrához való viszony problémáit jelzi, hogy nem a kívánt mértékben konvertálható a szaktudás, változatlanul merev a társadalom képzettségi struktúrája, s a munkahelyproblémák ellenére is gond az átképzés. A gazdasági-társadalmi megújulás szempontjából 'kedvezőnek tartjuk viszont, hogy a műszaki és pedagógiai felső- oktatás kiegészült a jogi, közgazdasági és egészségügyi képzéssel. A munkaképes korúak száma 446 ezer fő, 76 százaléka áll munkaviszonyban. Mind a férfi, mind a női munkaerő foglalkoztatási színvonala alacsonyabb az országos átlagnál. Tartós jelenség a szakmai és területi aránytalanságok miatti elhelyezkedési nehézség, de a munkaerő racionálisabb felhasználása miatt nő az alacsony képzettséggel rendelkezők között is a munkanélküliség. Az állami és a szövetkezeti szektorban csökkefi, a magánszférában nő — bár nem kielégítően — a foglalkoztatottak száma. A települések, ill. térségek foglalkoztatási szerkezete eltérő, de megyén , belül jól körülhatárolhatok az össze!üggő ipari (ahol a keresők több mint 45 százaléka dolgozik az iparban), és a mezőgazdasági jellegű (az arányszám az iparhoz hasonló) térségek. Az ipari jellegű térségek a megyében a Sajó-völgyre koncentrálódnak. A többi területen egy-egy város, vagy egy-egy üzem vonzáskörzetében, „foltokban” jelentkeznek. A mezőgazdasági jelleg szinte egyértelműen az elmaradott-térségekkel esik egybe — legösszefüggőbben a Cserehát területén, de jellemzi Zemplén és a Bodrogköz területét is. A dél-borsodi területeken a Tisza-parti településekre szorítkozik, de megjelenik a Tokaj környéki településekén ,is. Az átmeneti típusú települések kialakulása főútvonalakhoz, határátkelőhelyekhez, ill. a szállításban foglalkoztatottakhoz köthető. Az idegenforgalom csak Jósvafő, Boldogkőváralja és Tokaj foglalkoztatási szerkezetében mutatható ki, holott a megye településeinek 1 3-a rendelkezik idegenforgalmi adottságokkal. A foglalkoztatottságban meghatározó ipari jelleg, és az ipari üzemek koncentrált elhelyezkedése a munkahelyekre történő ingázás kiterjedtségével jár. Ennek hatásai az élet- körülmények kedvezőtlenné válásában, családok, lakóterületi és egyéb közösségek felbomlásában jelentkeznek. A humán tényezőkre ható negatív vonások mellett nem hanyagolható el a közlekedési utak, ill. eszközök terhelése, valamint az ingázásból adódó költségnövekedés. Az infrastrukturális rendszerek hiányosak (vízellátás 62 százalék, szennyvíz 35 százalék, telefon 6,7 főállomás lOO lakos). A termelői infrastruktúra területenként differenciált, kiépítettsége elsősorban a Sajó-völgyi ipari koncentrációhoz kapcsolódik, itt azonban túlterhelt- A lakossági infrastruktúra településtípusonként változó színvonalú, általában azonban mennyiségi, minőségi szempontból elégtelen. A kívánatos infrastruktúra elégtelensége rontja az életkörülményeket, de akadályozza a gazdaság térbeli szerkezetének ki- egyenlítését is. Különösen hátrányos az idegenforgalom fejlődésének szempontjából. A szellemi infrastruktúrából az alap-, közép- és felsőfokú intézményhálózat megfelelő, a szakmai átképzésé kialakulóban van. A gazdasági intézmények (kereskedelmi, pénzügyi, szolgáltatási) megalakítása a kezdetén tart. Ma még nein rendelkezünk a vállalkozásokat támogató „üzleti infrastruktúrával” (pl. vállalkozási tanácsadás, helyiségszolgáltatás), és a fejlesztési döntéseket területi oldalról megalapozó információkat biztosító intézménnyel. Elfogadhatatlanul szétszórtak, nehezen hozzáférhetőek és ezért is kihasználatlanok a megyére vonatkozó társadalmi-gazdasági információk: A megye jelentős termclőpotenciállal rendelkezik. Ma a nemzeti jövedelem mintegy 8,5 százalékát itt állítják elő. Adottságai alapján már 1945. előtt is fontos ipari bázis volt. Az ország ipari állóeszközeinek 12 százaléka a megyében működik, és jelentős hányada az Ózd—Miskolc—Kazincbarcika—Leninváros térségére koncentrálódik. Nagy része alapanyag-termelésre specializált, s alacsony- feldolgozottsági fokú termékek előállítására képes. A 80-as években a megye iparát a stagnálás, az ellentmondások és feszültségek kiéleződése, a szerkezetváltás kényszere jellemzi. A termeléshez szükséges természeti adottságaink kedvezőek (szén, kőzet, ásványi vagyon jelenléte), jelentősek az erdőterületek, ill. megfelelő vízkészlettel rendelkezünk. A mezőgazdasági hasznosítású földterület is számottevő, de a tevékenység mai struktúrája, a termesztés kultúrája nem kellően igazodik a természeti, földrajzi adottságokhoz. A mezőgazdasági üzemek 70 százaléka kedvezőtlen termőhelyi adottságú. Az elmúlt években a tsz-ek mintegy felének pénzügyi helyzete kritikussá vált; a szövetkezetek jelentős része az egyszerű újratermelésre sem képes. A megye egész gazdaságát jellemzi, hogy a természeti tényezők kihasználása nem párosul kellően az ökológiai szempontokkal, s egyre erőteljesebb környezetkárosító hatások érvényesülnek. A megye társadalma az életszínvonal, életkörülmények szempontjából polarizálódik, a nagy többségnél azonban a teljesítménytől független nivellálódás megy végbe, alacsonyabb színvonalon. Ez következménye, de oka is a termelési hatékonyság hiányának. A népesség 9 százalékát teszik ki azok a nyugdíjasok és járadékosok, akiknek nettó alapellátása a társadalmilag indokolt szükséglet minimumát sem éri el. Nincsenek jobb helyzetben a 3 vagy többgyermekes családok sem, akik a 15 évesnél fiatalabb gyermekek 23 százalékát nevelik. A pályakezdőket mindenekelőtt a jövedelmi viszonyok és a lakásépítési költségek lassan elviselhetetlen különbsége terheli. A kialakult politikai, tudati viszonyok legnagyobb fogyatékossága az egysíkúság, az egyértelmű érdekmegfogalmazás és ezáltal az önálló kezdeményezés, az önszerveződés gyakorlatának hiányossága. Gond van a reális helyzet- és felelősségtudattal, a teljesítmény- és érdekmotivációval. Az értékek átrendeződése lassú. Általában rövid távú részérdekek dominálnak, örvendetes ugyanakkor, hogy jelen vannak a pozitív irányú törekvések a megye társadalmában, a változtatás igénye erőteljes, a politikai helyzet pedig lehetőséget ad a cselekvésre. Ehhez az szükséges, hogy az állampolgár részesévé váljon egy perspektívát adó reális program kialakításának, majd megvalósításának. A fejlesztési koncepció megvalósulásában számítunk azokra a változásokra, amelyek az — elhatározott reformfolyamatok során — a gazdasági-társadalmi környezetben bekövetkeznek : — a szocialista piaci viszonyok kialakulására, ezen belül is a tulajdonformák bővülésére, egyenrangúsítására és együttműködésére, valamint az intenzívebb tőkeáramlásra, tőkepiacra; > — a költségvetési reformra, mint a településfejlesztés, a helyi politika anyagi megalapozójára, ill. a hátrányos helyzetű térségek központilag elhatározott kiegyenlítő típusú fejlesztésének további erősítésére; — a humán Szféra beruházásának jelentős növelésére; — a politikai intézményrendszer pluralizmusának erősítésére. A gazdasági, politikai, ideológiai teendők megvalósítása alapvető változásokat indukál a megye társadalmában: fokozódik a differenciálódás, felértékelődik' az általános műveltség, a szaktudás, a szellemi munka, kiéleződnek a szociális. foglalkoztatási feszültségek. Mindezek kezelésére tudatosan kell felkészülni. Olyan megoldásokat célszerű előtérbe helyezni, amelyek fokozzák teljesítőképességünket, a térség népességmegtartó erejét. A szerkezetátalakítás, foglalkoztatás rövid távú kínjait kompenzálja az infrastruktúra (oktatás, életkörülmények) szisztematikus fejlesztése, amely megalapozza és támogatja a napjainkra lelassult társadalmi mobilitást, az egyéni teljesítőképesség jelentős javulását, a létbiztonság alapvető tényezőinek fokozatos kiegyenlítődését. II. A gazdasági szerkezetváltás a környezetet, a társadalmat és a gazdaságot érintő összes kérdés együttkezelésének eredménye lehet. Egyszerre van szükség a rövid távú problémamegoldó kényszerintézkedésekre és olyan hosszú távra is érvényes rendszerszemléletű, minőségre orientált társadalmi, gazdasági, pénzügyi mechanizmusok kialakítására, amelyek alkalmasak a tudásnak, a teljesítménynek, a vállalkozásnak esélyegyenlőséget adó gazdasági, társadalmi környezet megteremtésére. Az ezekhez szükséges forrás és eszközrendszer megteremtése részben a megyei, helyi erőfeszítéseken múlik, de nagyobb szerepe van a központi törekvéseknek, változtatásoknak. Olyan gazdaságpolitikát támogatunk, amely az egyensúlyi probléma kielégítő rendezése után megkülönböztetett figyelmet fordít a belső piac élénkítésére, s ezáltal a lakossági életszínvonal, életkörülmények javítására. Rendkívül fontosnak tartjuk a földhasznosítás, területgazdálkodás komplex rendszerének korszerűsítését, a természeti erőforrások (föld, víz stb.) teljeskörű és reális értékelése területén való előrelépést. Az általános célkitűzések és a számbavett feltételek alapján a megyében a következő fejlődési irányokat tartjuk reálisnak: A gazdaságban a legfontosabb feladat a kialakult egyoldalú, merev, területileg és üzemméreteket tekintve erőteljesen koncentrált gazdasági szerkezet fokozatos átalakítása. Racionális arányokat kell kialakítani a gazdasági ágazatok (ipar, mezőgazdaság, szolgáltatás, idegenforgalom) és a térségek gazdasági potenciálja között, a szelektív fejlesztés révén. A racionális földhasználat érdekében a mezőgazdaság struktúráját a környezeti adottságokhoz kell igazítani. A szerkezetváltás irányait a térség természeti-földrajzi adottságaira, termelési kultúránkra alapozhatjuk. A helyes fejlődési pálya megtalálása érdekében a gazdasági, természeti és humán szférát rendszerszemlélettel kell kezelnünk. A gazdasági akciók során előtérbe kell kerülniük a megújuló, vagy megújítható természeti és a humán e(rő- forrásoknak, s a kisebb önállósággal rendelkező gazdálkodó egységek változó mértékben kötött együttműködésének. A szerkezetváltás vezérelve: a piacorientált, hatékony és rugalmas gazdaság megteremtése, amelynek alapja, előfeltétele a megfelelő anyagi, szellemi, információs infrastruktúra kiépítése. A gazdaságban rövid távon legfontosabb az ipari szerkezetátalakítás felgyorsítása (mindenekelőtt kohászati, gépipari vállalatoknál) és a munkahelyteremtés töretlen folytatása. Célszerű a mezőgazdasági szerkezetátalakítás programszerű folytatása, hogy a keletkező ipari és mezőgazda- sági foglalkoztatási feszültségek — a rendelkezésre álló eszközökkel — kezelhetőek, ill. az új mezőgazdasági érdekeltségi és szervezeti formák biztonsággal és jövedelmezően alkalmazhatóak legyenek. Mindezek érdekében évről évre tisztázni és rögzíteni szükséges a munkahelyteremtéshez, szerkezetátalakításhoz rendelkezésre álló állami forrásokat, igénybevételük központi és helyi kritériumait, gazdagítani kell a felhasználást támogató preferencia-rendszert. Megkülönböztetett fontosságú a vállalkozásokat támogató pénzügyiszolgáltatási feltételek mielőbbi kialakítása és alkalmazása. A foglalkoztatási gondok várhatóan 5—6 ezres nagyságrendűvé nőnek, de ennél nagyobb tömegű és tartós munkanélküliség kialakulását feltétlenül el kell kerülni megfelelő számú és korszerűségű új munkahely létrehozása, ill. a szociális jellegű foglalkoztatás formáinak kiterjesztése útján. Arra törekszünk, hogy ez egyénileg minél rövidebb időre korlátozódjék. Ennek érdekében növelni kell a képzés- és átképzés szerepét, a közhasznú munkák eredményességét pedig átgondolt infrastrukturális és szolgáltatási célokra (Folytatás a 8. oldalon)
