Észak-Magyarország, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-06 / 31. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1989. február 6., hétfő Értelmiségiek Sárospatakon Tíz forradalom A tizenötezer fős Sárospatakon közel ezer értelmiségi dolgozik, jelenlétük meghatározó a város életében, formálják, alakítják annak arculatát. A város vezetői szeretettel beszélnek róluk és mondják, a pataki polgár sosem érzett ellenszenvet a tanult emberek iránt, szívesen voksol tanárra, mérnökre, ha az közéleti tevékenységre vállalkozik. Nagyon jó hatással volt a pataki értelmiség összetételére az 1970-es évek elején elkezdett ipartelepítés: a humán kultúrájú pedagógusok mellett megjelentek a racionálisabb gondolkodású műszakiak és az agrárszakemberek. Vajon hogyan érzik magukat ma, 1989. ködös, sötét, telén ennek a vonzó városnak magasan képzett polgárai? Goreczky Béla, a Bodrogközi Állami Gazdaság 40 éves közgazdasági igazgató- helyettese: — Tősgyökeres pataki vagyok, a szüleim is itt születtek. Az állami gazdaság az első munkahelyem, 1970 óta dolgozom itt, különböző beosztásokban. Voltak nagyon nehéz éveink, elemi kár sújtott minket, közgazdasági környezet fojtogatott, most, köszönjük, jól vagyunk. — ön, személy szerint hogyan érzi magát? — Az anyagiakra nem pa- naszkodhatom. Huszonhárom éves koromban fel tudtam építeni egy családi házat a gazdaság támogatásával, két gyermekemet tisztes körülmények között nevelhetem. — Politizál? — Természetesen. Amikor én szervezőtitkár váltam az állami gazdaság KlSZ-alap- szervezetében, akkor még élmény volt az ifjúságii szervezetben dolgozni. Most, párttagként sem érzem csalódottnak magam, hiszem, hogyha az MSZMP felszámolja bürokratikus elemeit, erősít ideológiailag és gazdaságilag, a társadalmi fejlődés éllovasa lesz. Ebben a választási ciklusban .tanácstag és a tanács-vb tagja vagyok. Így belülről láthatom, hogy Sárospatak nem azt kapja a megyétől, ami megilletné. Három általános iskolája van a városnak, de nyolc—tíz helyen tanítanak, olyan régii épületekben, amelyekben még az édesapám is tanult. A 'megyei tanács pedig három éve a szakmunkásképző felépítését szorgalmazza. Hát mi nem sokkal jobban tudjuk, mire van szükségünk? A város rászolgál a nevére, itt még most is sáros utcák vannak, az építkezéseket nem követték infrastrukturális 'beruházások. Egyébként a városi tanács bajban van: jól dolgozó munkatársakat veszített, ketten meghaltak, valaki hosszú ideje beteg és a tanácselnökünk is más posztra került. Bódi Géza, a Rákóczi Gimnázium 44 éves igazgatója : — Szinben születtem, de az egyetem elvégzése után itt kezdtem tanítani. 1981-től vagyok igazgató. — Milyen érzés egy ilyen tradicionális intézmény élén állni? — Feltétlenül jó, ám most éppen nem vagyok boldog. Két első és két előkészítős osztályunk van: száznegyven tanítványunk angol nyelven tanul a magyár irodalom és nyelvtan kivételével minden ,tárgyat. Négy angol anyanyelvű tanárunk van, az ötödik hazautazott, így nagy gondban vagyunk a matematika—fizika oktatásával. A vendégtanárok egykét évre jönnek csak hozzánk, nem tudják végigvinni az osztályokat, és az angol iskolarendszer és tanterv szerint oktatnak, amely eltér a miénktől, öt—hat évig nem is remélhetünk túl sok jót, merit a Janus Pannonius Egyetemen csak most hirdették meg az idegennyelvű szaktanári szakokat. — Ezen túl, milyen az ön hangulata? — Olyan, mint a tanári karé. Nem túl jó. Egyre nehezebben tudunk értelmiségi életet élni, mert fáradtak és túlterheltek vagyunk, nem jut elég pénzünk könyvre, színházra, folyóiratokra. Egy húsz éve ,tanító tanár bruttó- sított -bére 8200 forint. A legjobban megfizetett tanár bruttósított bére 12 ezer forint. Szabad idejükben órát adnak a tanárok, vagy szőlőt művelnek. Nem nagy a párttagok arányá a tantestületben, de azért nagyon sokan érdeklődnek a politika iránt. Biztatást várnának a jövőt illetően, de úgy érzik, nin- .csenek kellőképpen tájékoztatva. Halljuk, hegy a református egyház, a régi pataki diákok szorgalmazzák, hogy az 1952-ben államosított gimnázium újra egyházi kezelésbe kerüljön. Hangsúlyozom, halljuk és olvastunk róla egy cikket az Észak-Magyar- országban. Ezen túl semmit nem tudunk. Hatvanegy gimnáziumi tanár, 16 kollégiumi tanár, továbbá 760 gimnazista él bizonytalanságban. Sokkal jobb volna a közérzetünk, ha tudnánk, mi lesz a jövőnk. Boósch Ferenc, a Csepel Művek pataki gyáregységének igazgatója, 40 éves: — Itt. a szomszédban, Hercegkút on születtem, de a Nehézipari Műszaki Egyetem elvégzése után Patakra jöttem dolgozni; öt éve vagyok Igazgató. Kilencszázhűszan dolgozunk a gyáregységben, évente 650 millió forint értéket állítunk elő. Egyre nehezebben, mert ki vagyunk szolgáltatva. egy rendkívül rossz ipar- szerkezet miatt packáznak velünk. Nem kapunk alapanyagot, mert nekünk kevés kell egy-egy anyagból. Ugyanígy vagyunk az egyszerű alkatrészekkel is. Nincs könnyű, rugalmas háttériparunk, arra kényszerülünk, hogy magunknak barkácsoljunk mindent, amire szükségünk van. Egykor jő exportpiacunkat a KGST- kontingens korlátái tönkretették. — Hol tudja elmondani a gondjait? — Ha arra gondol, aktívan politizálok. Azelőtt a városi párt vb-nek, január 1-jétől a megyei pántbizottságnak vagyok tagija. Ily módon van alkalmam hallatni a hangom. Gazdasági és társadalmi kérdésekben egyaránt. Talán furcsa, hogy párttestületi tagként azt mondom, határozottan jól érzem magam most, amikor, eltérő vélemények színtere az ország. Az abszolút igazságot senki sem tudja, merít nem igaz, hogy nekünk, kommunistáknak mindenben igazunk van, és 'az sem biztos, hogy az alternatíváknak van mindenben igazuk. Hasznos, alkotó vitát látok a párbeszédben és üdvözlöm. Ha egy párt, vagy egy mozgalom monolit alapon vallja magát erősnek, érzése ugyancsak kétes. Ám, ha viták, napi harcok közepette érzi magát erőfölényben, az már igen, az már valami! — Hogyan érzik magukat a gyáregység dolgozói? — Remélem jól. Most már egy kezdő mérnöknek hat-, hat és fél ezer forint fizetést tudunk adni. Kár, hogy még mindig létezik vita a munkás és a mérnök között, olyan alapon, hogy kinek a munkája hasznosabb. Ez nekem nem tetszik, de még mindig jobb, hogy az emberek gondolkodnak, vitáznak, veszekednek, mintsem hogy befelé fordulnának, vegetálnának ... Dr. Hörcsik Richárd 33 éves, református teológus, levéltár-igazgató: — Sátoraljaújhelyben születtem, de mivel már a dédapám is pataki diák volt, természetesen én is itt jártam gimnáziumba. Hatéves korom óta tanulok, a teológiai akadémia végzése közben levéltárosi és tanári szakot ás végeztem az ELTE-n, közben bölcsész- doktor lettan, tanultam az Edingburgi Egyetemen egyháztörténetet, vendégként hallgattam előadásokat Ox- fordban és a Harvardon. Most magyar munkásmozgalom-történetet tanulok, mert a kandidátusi értekezésemen dolgozom ... A tavasszal védem, aztán végre szünetet tartok a tanulásban és talán többet tudok fenni a családomért és Patakért. — Ügy tudom, ön a folyamatos tanulás mellett is nagyon sok társadalmi megbízatást vállal. — Van egy bibliai mondás: „A hit cselekedetek nélkül meghal”, ehhez tartom magam. Valóban hosszú volna felsorolni, hány társaságnak, szervezetnek vagyok a tagja. Inkább azt mondanám el, miben segítek Pataknak. Szerkesztem Sárospatak város monográfiáját, négy éve dolgozunk rajta, talán jövőre megjelenik. Létrehoztuk a História Klubot, havi összejöveteleinkre neves embereket hívunk, akik történelmünk úgynevezett kényes történelmi eseményeiről tartanak magvas előadásokat. Várostörténeti kiadványokat jelentetünk meg rendszeresen, szervezzük a feltámadott pataki Népfőiskolát és szervezem a nyári népfőiskolái találkozókat. .. — Milyennek véli városa mai politikai hangulatát? — Talán egy kissé hevesebbnek a kívánatostól. Én óva intenék mindenkit a for- rófejűségtől, de azt tanácsolnám, megfontoltan ragaszkodjunk a reformtörekvéseinkhez, mert csak így lesz kibontakozás. — Hogyan él? — A szülők segítségével építettünk egy házat. De csak úgy tudjuk fenntartani magunkat, úgy tudjuk rendesen, szándékaink .szerint nevelni két gyermekünket, hogy a feleségem, a szintén értelmiségi feleségem fizikai magánvállalkozásba fogott. Dankó Katalin, a Rákóczi Vármúzeum 42 éves megbízott- igazgatója, régész: — Tokajban születtem, de már az iskoláimat Patakon végeztem, sárospataki vagyok. Gimnazista koromban minden érdekelt, a vegyészet, a gépészet, a történelem. Azért Patakon is vannak ám rossz tanárok! Nekem azt mondta egy tanárom, hogy úgysem vesznek föl a régész szakra. Miért? Csak! Hát azért is fölvettek. Második szakom a történelemtanári. Persze, hogy Patakra akartam jönni dolgozni, csakhogy nem volt itt helyem egy ideig. Kibek- keltem. Most is rengeteg a munkám és a munkám eredménye a tanács pénztárcáján múlik, mert vagy visszatemetünk egy feltárt várirésZt, vagy pénzt fordítunk rá és bemutathatóvá tesszük. Vannak jó és kevésbé jó élményeim, de lazt hiszem, ezzel mindenki így van. — Politizál? — 1988. október 21-től igen. Akkor alakult meg a városban az Értelmiségi Kör. Eljárok a rendezvényeire, mert nagyon jó valakikhez tartozni. — Miért csak most támadt föl érdeklődése a politika iránt? — Mert szégyellni kezdtem magam a 16 éves fiam előtt, aki mint egy mai, racionális gyerek, majdhogynem azt kérdezte, teljesen normális vagyok-e, hogy havi négyezer egynéhány forintért dolgozom, amikor pedig jól tudja, sokat és jól tanultam, munka mellett is tovább tanultam. Belegondoltam, a gyereknek igaza van. Hát akkor tegyünk valamit azért, hogy ő, ha történetesen értelmiségi lesz és pataki marad, valamivel jobb legyen az élete. Eközben arra is rádöbbentem, hogy mi itt negyven éven keresztül nemigen gondolkodtunk, csak végrehajtottunk parancsokat. Legyen már vége ennek. — Hogyan gondolja a jövőt? — Két gyermekem van, szebb jövőt akarok neloik. Szabadabbat és kényelmesebbet, hogy ne kelljen anyagi nehézségekkel küszködniük. Ezért többszörös erővel tárom fel a várrészleteket, hátha több turista jön át a Dunán ... Patakot és a szakmámat egyébként akkor sem hagynám e'l. ha másutt, és más munkáért tízszeres fizetést adnának. Lévay Györgyi Lulu Larsen kiállítása Miskolcon Lulu Larsen francia festőművész, a Bazooka-csoport alapítója. Február 7-től 26- ig az ő kiállítása látható a Miskolci Galériában. Érdemes erről előre tudni, hogy a tárlat teljes címe „Tíz forradalom, ahogy Lulu Larsen látja” és a látható művek a magyarországi Francia Intézet rendelésére készültek. Ugyanis 1989-ben ünnepli a világ a nagy francia forradalom 200. évfordulóját, s ebben a sorozatban Miskolc városa is részt kíván venni. A francia forradalom élő forrása a kortárs művészek alkotói inspirációjának. Lulu Larsen tíz nagyméretű festményt alkotott, amelyeken szabadjára engedi a forradalomhoz kapcsolódó vízióit. Újraértelmezi ezeket az eseményeket, a modern látásmód hagyományokat nem tisztelő, szabad fantáziája segítségével. A francia forradalomtól kezdve, amelyik ebben a sorozatban egyfajta alapot jelent, a művész végigvezeti a látogatót néhány más forradalmon is. amelyeket többé-kevésbé az 1789-es események leszármazottjának tekint. Így megismerkedhetünk — többék között — a mexikói, a spanyol, az orosz, a kínai, a magyar és az 1968-as párizsival is. Ezzel megajándékoz bennünket olyan képekkel, amelyek valóban — amennyire csak lehet — elmesélő tartalmúak. Ezeken az egyéni értelmezés és a színek játéka a történelmi valóságnál sokkal líraibb víziót eredményez. A kiállítás ünnepélyes megnyitása 7-én, kedden, 16 órakor lesz. Megnyitót Jack Batho, a Francia Nagykövetség tanácsosa, a Francia Intézet igazgatója mond. Egely György nevét a gömbvillámkutatáshoz kapcsolja a tudatunk. A magyar fizikus felismerte, hogy a gömbvillám rejtélyét csak akkor fejtheti meg, ha az ősi kutatási módszer, a megfigyelés segítségével, töviről- hegyire összegyűjt és leír mindent, amit az emberek hajdan és most a gömbvil- lámról megfigyeltek. A sajtó útján kérte a közönséget élményeik leírására. Első könyvében (A titokzatos gömbviliám. Műszaki k., 1988), nem várt eredményről tudott számot adni. Az ország minden tájáról érkeztek beszámolók, melyek segítségével sokoldalú és részletes leírások születtek tolla alatt. Nagysikerű könyvéről lapunkban is beszámoltunk (1988. aug. 2.). Szinte ki se jött a nyomdából a következő könyve, máris elfogyott 1988 decemberében. Ebben a műben a negyedik dimenzió kérdésére is merészen rávilágít. Előző könyvében **és cikkeiben szemérmes tartózkodással csak érintette e fogalmat, de megérezve az elvárást és a nagy tömegű esetanyag biztonságát, itt már engedi, hogy mélyebbre pillantson az olvasó a létünk legizgalmasabb filozófiai kérdésébe, a negyedik dimenzió rejtélyébe. A fizikusokat és filozófusokat egyaránt érintő tétel a művelt laikusokat is izgalommal tölti el. Mindeddig három dimenziót (térbeli méretet, kiterjedést) ismertünk: szélességet, mélységet és magasságot. Már az is nagy esemény volt a civilizáció és a kultúra történetében, amikor az ember képein is ábrázolni tudta a mélység, vagyis a háttér, a távolság méreteit. Alig több, mint ezer éve tudja az ember ezt a dimenziót tájképein érzékeltetni. Érdekes, hogy a filozófusok már előbb is tudták, hogy az ember hárorh dimenziót érzékel, de ennek . képi megjelenése jócskán váratott magára. Gyermekeink rajzain is mindössze két dimenziót, a szélességet és a magasságot láthatjuk. A perspektíva törvényére külön kell legtöbbjüket megtanítani. A negyedik dimenzió ugyancsak /kiterjedés, de másféle természetű, mint a szemünkkel is érzékelhető és festményeinken ábrázolható mélység, magasság és szélesség. Ez az érzékszerveinkkel megragadhatatlan dimenzió az idő. Az idő leírá\ sa és tudati eredetű vágj' objektív voltának elfogadtatása ma is a filozófia nagy kérdése, mivel azon a tényen kívül, hogy öregszünk és öregszik minden élőlény körülöttünk, semmi más bizonyíték nincs arra nézve, hogy van idő, elég sokszor spekulatív észérvékkel próbálták bizonyítani valóságos voltát. Egely György megfigyelései, összegzése és fizikushoz méltó korrekt és a fantázia birodalmát szélesen elkerülő magyarázata két feltételt állít elénk: vagy tudomásul vesszük, hogy a gömbvillám minden eddig ismert fizikai és biológiai törvényt túllépve, úgy viselkedik, ahogy a megszokott három dimenziónkban viselkedni nem lehet, ahogy csak egy eddig ismeretlen negyedik dimenzióban viselkedhet az anyag, vagy nem hisszük el, hogy van gömbvillám és a sok tízezer megfigyelést káprá- zatként fogjuk fel. Az is külön kérdés, hogy az eddigi negyedik dimenziós elképzeléseinkbe, hogyan illeszkedik Egely György felfogása. Idézzünk egy szemtanúi leírást: „...kint sétáltunk a Balaton partján. Hirtelen azt vettük észre ... hogy a víz alól elindult egy sárgás színű fénygömb. Előbb rézsútosan, aztán egy kicsit függőlegesen emelkedett fölfelé ... aztán eltűnt ...” A szerző az eset érdekességét abban látja, hogy a gömbvillám „a víz alatt ütötte át a háromdimenziós terünket a töltött részecskék négy térdimenziós gyűrűje, majd az áthatolás helyén kiemelkedett a vízből”. Mivel a gömbvillám energiatartalma olyan nagy, hogy laboratóriumi előállítása mai eszközeinkkel nem lehetséges, a további kutatások fontos eleme lesz az eddig jól bevált megfigyelés és elemzés. A szerző hálásan vesz minden levelet, melyben leírják találkozásaikat a gömbvillámmal (Közp. Fizikai Kutató Intézet, 1525 Budapest, Pf. 49.). (Egely György: Kulcs a negyedik dimenzióban ?, avagy esettanulmányok és különvélemény a titokzatos gömbvillámról. Háttér Kiadó, Bp. 1988.) Gyárfás Agnes
