Észak-Magyarország, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-04 / 30. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 1989. február A., szombat Aktív nyugállományban „A színházban minden bajom elfelejtem” Emlékidéző Szabados Ambrussal Napjainkban. A nagymama most bemutatott miskolci előadásában egy kisebb epizódszerepben tűnik fel Szabados Ambrus, a Miskolci Nemzeti Színház mind életkorban, mind a színházhoz való kötődésben legidősebb tagja. Mondhatjuk: nyugdíjas tagja. Holott, ha valakire nem vonatkozik a nyugdíjasság, vagy nem azt jelenti, hogy távol van 'korájabi munkahelyétől, hát ő az. aki a nyugállományban nem pihen. Nemcsak azért, mert két éve az a megtiszteltetés érte, hogy a színház „örökös tagja” lett, hiszen e megtisztelő cím és megbízás elnyerése előtt is igen aktív nyugállományú volt. Tizenöt éve van nyugállományban, s talán e tizenöt év alatt többet is volt színpadon, mint aktív életének egyes időszakaiban. Csak úgy hirtelen idézgetem a Rómeó és .Júlia , patiikáriu- sát, a Galilei élete főpapját, a Csak egy nap a világ, a Daliás idők, Az ember tragédiája, Camus Félreértése, .3 Peer Gynt, a Három a kislány különböző szerepeit. Igaz, mindenkor kis szerepek voltak. De az epizód- szerep fontos szerep mindig. Epizódszereplők nélküli a legtöbb darab nem áll meg. s az epzódszereplő nélkül a főszereplő sem boldogul. Amikor nyugdíjba készült, írtam róla. E tizenöt évvel korábbi újságcikk utolsó bekezdését idézem: ,,A színház hősi korszakának egyik fontos munkálója megy nyugdíjba. Vajon a teljes foglalkoztatásnélküliség jelentheti-e neki a nyugalmat?...” Mint a fentiekből kitűnik, nem köszöntött rá a foglalkoztatásnélküliség. De miért is írtam azt, hogy „a színház hősi korszakának egyik fontos munkálója”? Szabados Ambrus 1937- ben kapott diplomát az Országos Színészegyesület Színésziskolájában. Debrecenben kezdte pályáját, a nagyhírű Horváth Árpád igazgatása alatt. Neményi Lili, Kőmíves Sándor, Mányai Lajos, Szabó Ernő, Ladányi Ferenc voltak -többek között akkori pályatársai. Aztán jött egy kegyetlen korszak; amely elválasztotta a színpadtól. Megismerte Ukrajna aknamezőit, később a bori haláltábort. Amikor e poklokból hazakerült Miskolcra városába 1945 március első Főiskolásként 1936-ban: Kerepesi László—Andai Ernő Aranyfüst című darabjában.-napjaiban, az itteni színháznál jelentkezett, mert -a felszabadult hazában, saját városában akart színész lenni. Ma már nincs a színházban senki, aki ebben a hősi korszakban ott működött. A 45—46-os évadban nagyszerű színészek jöttek Miskolcra. Itt voilt Pécsi Sándor, Homm Pál, Bessenyei Ferenc, Barsi Béla, Tompa Sándor, Vörösmarty Lili, Komlós Juci, itt vo-lt Bán- hidy Józsi bácsi, s itt volt Fehér Tibor. Kicsivel később J uhász József, Inke László, Szakács Sándor. Megkezdődött az új színház megteremtése, és Szabados Ambrus játszott megszámlálhatatlan szerepet. 1948. őszén nagyon érdekes, megtisztelő, nem egészen könnyű megbízást kapott a Magyar Kommunista Párt megyei bizottságától: szervezze meg a tájszínházat. S elindult egy olyan folyamat akkor, amely évtizedeken át új művészeti politikánk egyik sarkalatos összetevője volt. Falvak és ipartelepek, bányák, illetve bányásztelepülések lakói várták, mikor érkezik meg a ponyvás teherautó, amely hozta a színészeket, hozta a távoli helyekre az élő színházat. Nem ment ez könnyen, a magán- színház idején, az igazgató ellenezte is. Majd eljött az államosítás,, amikor a táj- színház szerves részévé vált a miskolci színházi tevékenységnek. De ezt megelőzően még a Nyuga-tra távozott igazgató által magára hagyott színházat 1949. áprilisától el kellett vezetni az őszi államosításig. öttagú igazgatótanács irányította a munkát, s abban benne volt Szabados Ambrus is. Sikerült a színházat morálisan és anyagilag is összetartani, a társulatot fizetni, az államosítást előkészíteni. Ezt követően- egy elhamarkodott káderfejilesztési csélekedet eredményeként Szabados Ambrust a színpadról „kiemelték”, gazdasági igazgatóvá nevezték ki. Ez végleg nem ment neki. Nagyon hamar abba is hagyta, s visz- szatért a reflektorfénybe epizodistának. Epizodistá- nak, de minden ízében színésznek. Főiskolás kora óta ismer- , hetem Szabados Ambrus színészi pályáját. S mint e szakma krónikása, kell is, hogy ismerjem. Mindig örülök annak, amikor egy-egy új darab szerepeinek kiírásakor ott látom a nevét. Pedig tudom, nagyon megtörte az élet. Egészsége megromlott. Annak idején a nyugdíjazás is megviselte. Egyéb körülményei is nehezek. De tréfálkozókedvét sosem adja fel, olykor színész a színpadon kívül is. De szereti az egész város. S főleg szeretik a társulatban. — Amikor bemegyek a színházba, minden bajomat elfelejtem — mondja, amikor közösen próbáljuk felidézni nyugdíjas éveinek kisebb-nagyobb dolgait. — Nagyon szeretem a kollégáimat, de legjobban a fiatalokat. Azokat, akik olyan kedvesen szemtelenek, pimaszok velem, mintha a saját nagyapjuk lennék. iAkik örülnek a tréfáimnak, az ugratásoknak, a sok évődés- nek, s talán néha, ha nem is először hallják az élcei- met, úgy tesznek, mintha frissen élveznék. Szeretem őket, szeretek velük lenni a művészklubban, a színházi klubban, mindenütt.. . A nagymama előreláthatólag hosszú szériát fog befutni. És Szabados Ambrus már újabb 'darabban próbál. lA Luxemburg grófjában is benne lesz... Benedek Miklós Fotó: Laczó József Elnökválasztás és örökség Az Országgyűlés decemberi ülésszaka szomorú napirendi ponttal*vette kezdetét — egyperces néma felállással adózott a tragikus körülmények között, 1988. december 16-án elhunyt képviselő. Nagy László emlékének. 1970 a nagyzási hóbort jegyében indult, azaz egyedül üdvös megoldásnak a termelőszövetkezetek összevonását tekintették. Ekkor vesztette el gazdasági önállóságát Büttös, Kány, Keresztéte, Pamlény, Pere- cse és Szászfa, termelőszövetkezeteik — úgymond — „egyesültek” a krasznokvaj- dai Bástya Tsz-szel. Egyesülés alatt a szervezetek és tagjaik önkéntes elhatározását, a természetes érdek felismerését értjük. Itt azonban aligha erről volt szó, ugyanis csakhamar kiderült, hogy a sok gonddal-bajjal küzdő kis tsz-ek együttvéve nem „termeltek” annyi veszteséget, mint a közel 10 ezer katasztrális holdra (5732 hektárra) duzzasztott „nagy” Bástya. (Idekívánkozó megjegyzés: az encsi járás egyetlen faluja, iFancsal szegült szembe az erőszakos beolvasztási kísérletekkel. Valósággal „tüntetett” a maga 1612 katasztrálishold- nyi összterületével és gazdálkodásának sikereivel, mintegy bizonyítva: nem a terület nagysága, hanem a gazdálkodás hatékonysága a döntő!) Íme néhány riasztó adat a veszteségekről: 1975 — 800 ezer forint; 1976 — 5,5 millió; 1977 — 4,4 millió; 1978 — 2 millió forint a mérleghiány. Képtelenek voltak kilábalni a pénzügyi nehézségekből. Mivel itt az egyetlen tömeges munkáltató a tsz volt, nemcsak két elnök iordír tott hátat — az állandósult megélhetési gondok felgyorsították a munkaképes lakosság elvándorlását. Látva a falvak fogyását és a városokra nehezedő, lakásínséget fokozó demográfiai nyomást, a tömegtájékoztatási eszközök a községek népességmegtartó erejének növelését sürgették. Erre mondják;, falra hányt borsó. Ha a Bástya - Tsz leromlása átnyúlik a 80-as évtizedre, a gazdasági szabályzók szigorodásának, a kamatterhek növekedésének idejére — ahogy mondani szokás —, az Isten se menti meg a felszámolástól. 1979. január 1., új elnököt választ hét falu tsz-tagsága, Nagy Lászlót, aki hetedmagával érkezik. „Székfoglalójában” tisztességes munkáért tisztességes bért ígér. A fásult, kudarcokhoz szokott emberek közönyös beletörődéssel hallgatják. Mi más járhatott az eszükben? „Beszélj csak; szegény ember az, aki ígérni se tud — az elődeid is ezt papolták...” A helyzetfeltárás, a rendteremtés keserves hétköznapjai következtek. De az új elnök búzáját még tavaly vetették, s amikor kizöldült, siralmas látványt nyújtott. Gyorsan belátta, egyedül az alaptevékenységből a gazdaságot nem lehet kimozdítani a holtpontról. Ipari melléküzemágat szervezett Budapesten, Miskolcon, saját építőipari részleget hozott létre. És ezek elkezdtek „pénzelni” az alaptevékenység „holtszezonjában”. És íme néhány esztendő már korántsem riasztó adatsora: .az első év mérlegében 792 ezer forint nyereség — a Bástya Tsz tagságának először fizetnek részese- sedést. Bármily csekély az az összeg, bizalmat ébreszt. S a következő év valóságos csoda — 7 millió! 1981 — 7,3 millió forint nyereség. Eredményükkel elnyerik a MiÉM és: a TOT által adományozott „Kiváló Mezőgazdasági Termelőszövetkezet” címet. 1982 — 12 millió; 1983 — 12,7 millió nyereség. Viharfelhők gyülekeznek a magyar gazdaság egén. Az elvonás növekszik, a kamatok „megugranak”, s bár az árbevételük évről évre emelkedik, a nyereség csökken, de nem apad nullára. Gyuricskó András harmincévesen lesz főagranómus, érdeme elvitathatatlan — 1988-ban rekordtermést takarítanak be búzából: hektáronként 50 mázsát! A büttösi „Gazdák- partja”-dűlő 70 mázsát ad. Az átlagosan 7 aranykoronás földek valóban kitesznek magukért. És fennállásuk óta először nem vesznek igénybe idegen segítséget — saját 9 kombájnjukkal két hét alatt takarítják be a bő termést. Idei zárszámadásunk gazdagabb lesz a tavalyinál, de a vezetőség beszámolóját — elszorul az, ember torka — nem Nagy László fogja ismertetni. Nemcsak elnökként szolgálta a hét falu ügyét. 1980-tól szűkebb hazája választókörzetének ország- gyűlési képviselője nemegyszer emelte lel szavát a pusztuló aprófalvak, elsősorban a Cserehát érdekében. A közeli To- „ moron született 1939. december 7-én. Húszévesen, diákként maga is sorkaszása volt faluja tsz-ének, s nem az 5—10 forintos munkaegységért — az istenadta búzát, melynek akkoriban még „élet” volt a megbecsült neve, be kell takarítani, mert álmából is felvernék az embert az elárvult kalászok. Az elsőszámú vezetőjét, „gazdáját” vesztett közösség — így igaz — nem maradhat „árván”, az élet megy tovább. A részközgyűlések két jelöltet vettek fel a listára: Gyuricskó András főmezőgazdászt és Váraljai Istvánt, aki tavaly júniusig a Bástya Tsz elnökhelyettese, egyben főkertésze volt. A csődbe jutott baktakéki Szárazvölgy Tsz elnöke lett, de — a vezetőség hozzájárulásával — továbbra is tagja maradt a Bástyának. Húszévesen, 1967-ben került az akkor még önálló büttösi termelőszövetkezethez, és 22 esztendejét nem tehette kockára egy bizonytalan helyzetű, szinte „elnökfaló”, létében folyton veszélyeztetett gazdaságért, megmaradt krasznokvajdai lakosnak is. Peres Bálint közgazdasági elnökhelyettes, egyben megbízott elnök ismertette a jelölés és a választás módját, majd a jelöltlistára felkerült két ember rövid életrajzát. Megállapította: mindketten rendelkeznek a megválasztás feltételeivel (mező- gazdasági mérnökök), szakmai, rátermettséggel, köztiszteletnek örvendenek. Váraljai István 1947-ben, Hejcén, Gyuricskó András 1958-ban Sárospatakon született (véletlen egybeesés: mindketten a híres pataki gimnáziumban érettségiztek). Papp Zoltán, a szavazatszedő bizottság elnöke ismertette a titkos választás eredményét: 372 tag vett részt a részközgyűléseken, szavazatát leadta 370 fő. Váraljai István 296 szavazatot kapott, ami a szavazatok 80 százaléka. A krasznokvajdai Bástya Mezőgazdasági Termelőszövetkezet törvényesen megválasztott új elnöke Váraljai István, de mivel nagy tapsot kapott, és nem készülhetett fel leírt szöveggel „székfoglalójára”, szakzsargonnal: „egyenes adásban” kellett megköszönnie a személye iránt megnyilvánuló bizalmat. Megimdultságán, zavarán hamar úrrá lett. Elsőként tragikus körülmények között elhunyt elődjéről beszélt. — Nem vagyok könnyű helyzetben. Két kő között őrlődtem az elmúlt két hétben, hiszen — mint jól tudják — elődöm határozott, markáns egyéniség volt, aki minden erejével arra törekedett, hogy az itt élő emberek számára megfelelő munka- és életkörülményeket biztosítson. Nem könnyű a nyomdokaiba lépni, hiszen olyan szerteágazó kapcsolatai voltak és sokfelé nyitott ajtók, amelyeket személyes adottságaival szerzett. Mind az alap-, mind a melléküzemági tevékenységet magas szintre. fejlesztette, a termelőszövetkezet jövedelmét megsokszorozta. Nemegyszer emlegette, hogy itt „csapatmunka” folyik, ezzel akarva elhárítani a személye iránti túlzott elismerést. Én ezt másképp gondolom. Ha inem ő, a mi mostoha adottságú vidékünkön talán hamarabb zörgetik az .ajtót a felszámoló biztosok, mint Baktaké- ken. Kemény kézzel munkára fogta az embereket, hogy a természettől, ettől a nehéz, agyagos terepből kisajtolja a mindennapi kenyeret. Megígérem, igyekszem azon az úton járni, mely továbbra is biztosítja a megélhetés elért színvonalát. Én tiszta emberi kapcsolatokra fogok törekedni, a személyes szempontok kizárásával, részrehajlás nélkül irányítani a* szövetkezetét. — A szövetkezet most nagyon jó pozícióban van, de kendőzetlen nyíltsággal közölnöm kell, hogy a változások mai viharzásában a legmagasabb csúcsról is le lehet esni. Meg kívánom itt jegyezni, hogy én Baktatkéket nem úgy hagyom ott, ahogy átvettem. 24 milliós veszteségünk volt, ami kamataival együtt 30 millióra rúgott. Ebből 15 milliót állami pénzeszközökből törlesztettünk, a többit le tudtuk dolgozni, és úgy hagyom ott, hogy most közel 11 millió forintjuk van, és még 8 milliót kapnak fejlesztésre. Nem hiszem, hogy sok szövetkezet indulhat 1989-ben ilyen pénzügyi feltételek mellett. — Olyan időket élünk, amikor váratlan fordulatok, előre nem látható nehézségek támadhatnak, amelyek azt kívánják, hogy szinte naponként meg kell tudni újulni. Ha csak úgy dolgozunk, ahogy eddig, lemaradhatunk, és tudjuk, mi a lemaradók sorsa. Kemény, az eddigieknél is odaadóbb munkával lehet talpon maradni. — Seneca mondta: annak számára sosincs jó szél, aki nem tudja, hogy merre hajózzon! Itt a jó elképzelések megvannak. A tsz közel 25 milliós beruházásba kezdett, ez az ültetvény hosszú távon biztosíthat munkát az itt lévőknek és letelepedni akaróknak. Ipari célültetvényként igyekszünk hasznosítani. Rövidesen tárgyalásba kezdek egy osztrák céggel egy komplex feldolgozóról, ami aromát, egyéb hasznos anyagot, esetleg, végtermékként, takarmányt is szolgáltatna. A gyümölcs- exportnak nincs nagy jövője szocialista relációban. A léüzem kölcsönös előnyökkel kecsegtet. — Csínján keU bánnunk a hitelekkel, mert 18—20 százalékos kamattal terhelik, s van-e olyan ágazat, mely ezt képes termelésből kihozni? A választ bízzuk a jövőre. Gulyás Mihály A Két úr szolgájában. Rendőr a Liliomban, Pákozdy Jánossal és Paiáncz Ferenccel
