Észak-Magyarország, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-13 / 37. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1989. február 13., hétfő Gyimesi Fotó: Dobos Klára lltlliill Emlékhely kialakítását tervezik Egyesületünk felhívással fordul a város lakosságához, Illetve a városból elszárma­zott lokálpatriótáikhoz, gaz­dasági szervezeteihez, hogy anyagi hozzájárulásukkal, társadalmi munkájukkal se­gítsék a szárhegyi várostör­téneti emlékhely kialakítá­sát és a kápolna felújítását. A Sátoraljaújhelyi Városi Tanács 1988-ban kezdte meg a sétány rendezését. A Kép­zőművészéti Főiskola hall­gatói készítik el az emlék­oszlopókra a város történe­tét bemutató domborműve­ket, emléktáblákat, szobro­kat. Az alkotások modellje­it február 2—12. között mu­tatják be a művelődési ház galériájában. A tanács ter­veiben csak a kápolna je­lenlegi állapotában történő megőrzése, az életveszélyes állapot megszüntetése sze­repel. Elnökségünk úgy ha­tározott, hogy kezdeményezi a kápolna teljes helyreállí­tását és megvalósítására esetleg alapítványt létesít. Pénzt, vagy adományt az egyesület a Pálházia és Vi­déke Takarékszövetkezet sátoraljaújhelyi kirendeltsé­génél vezetett 275-98313-11 számú számlájára lehet be­fizetni. Társadalmi munka­felajánlást Brösztl Gyula egyesületi titkárnál lehet tenni. Az egyesület az ado­mányokról évente részletes elszámolást készít, és azt közzé teszi. Megyénk történeti emléke­it, néprajzi értékeit, kép­zőművészeti alkotásait be­mutató gyűjtemények között kevésbé ismert az egyetem központi könyvtárában ta­lálható Egyetemtörténeti gyűjtemény és Levéltár. Amint azt dr. Zsámboki Lászlótól, a .központi könyv­tár történeti osztályának ve­zetőjétől megtudtuk, a mú­zeum az egykor a Selmec­bányán működő Akadémia alapításától napjainkig gyűj­ti azokat a dokumentumo­kat, amelyek a hazai bá- nyász-kóhász oktatásra, a hajdani diákszokásokra vo­natkoznak. A .múzeum gyarapítása so­rán került a közelmúltban a tulajdonukba ajándékozás révén a bányamérnök-hall­gatók által használt egyen­ruha, amelyet Sopronban hordtak az 1930-as években. A felszabadulás utáni idő­Segítségüket, támogatásu­kat várjuk és előre is kö­szönjük. Városvédő és Szépítő Egyesület Elnöksége Sátoraljaújhely két idézi az a bányafőmérnö­köknek rendszeresített egyen­ruha, amelyet az 1950-es években hordtak. Egy-egy évforduló, jubile­um alkalmából emlékplaket­teket is kiadtak. Ezekből is gazdag gyűjteménnyel ren­delkezik a múzeum. Most újabb darabokkal gyarapo­dott, mert sikerült beszerez­ni az 1920-as években kis példányszámban kiadott To- masovszky-emlékplakettet. Hagyomány, hogy az utol­só évesek szalagavató szak- estélyükön díszkupából fo­gyasztják el a hagyományos söritalt, s ezt a kupát az­tán megőrzik a diákévek em­lékeként. A múzeumban több mint száz ilyen kupa .talál­ható, közte azok, .melyeket a Miskolcon végzett bányász- kohász hallgatók megyénk üzemeiben, így például Bod- rogkeresztúron, Hollóházán készítettek. Gyarapodó gyűjtemény A múltnak kúljából merítve " '' '■ 's'"'/ , S'/ S , ' ', ' ' ' ' ''' ' % Levéltári kiadványok megyénk történelméről A megye helytörténészei ázon kevesek közé tartoznak, akiknek egyre kevesebb okuk lehet panaszra. Már eddig is annyi kiadvány je­lent meg, hogy ez az évti­zed valóságos aranykornak számít. Alig fél évtizede, amikor a Megyei Levéltár a törté­neti kiadványok .megjelen­tetésének meggyorsítása és ol­csóbbá tétele céljából saját nyomdát hozott létre a megyei tanács nagyvonalú anyagi támogatásával, bizony, még nem dúskáltunk a kiadásra érdemes művekben. A tudo­mányszervezés érdeme, hogy mára heggyé nőtt a kiadás­ra -érdemes művek halmaza. Az 1989-es év az első, ami­kor kiépült (bár még nem teljes) gépparkkal indítha­tunk, mellettük jól képzett új szakemberek állnak, akik bizonyítani szeretnének. Gyors ütemben kell behoz­ni a lemaradást. Napok kérdése és megje­lenik eddigi legszebb kiad­ványunk, Tokaj többszínnyo­mású, reprezentatív város­könyve 1610-ből (hasonmás kiadás). A nagy tudós és iro­dalomszervező sárospataki tanár évfordulóján tisztel­günk a Sárospataki Füzetek 1858-as évfolyamának válo­gatott reprintjével (a sáros­pataki Comenius Tanítókép­ző Főiskolával közös .kiadás). Monumentális lesz ismét a levéltár évkönyve. A hon­foglalás kori .névanyagtól kezdve a reformokon át az újabb időkig ívelnek a ta­nulmányok és dokumentu­mok sok száz oldalon ke­resztül. Külön kötetben jelennek meg az 1848 előtti megyei szabályrendeletek, az úgy­nevezett statútumok, ame­lyek az élet legkülönfélébb területeit szabályozták. A Rakóczi-kor egyik leg­jobb ismerője, Bánkúti Im­re évtizedes nagy munkája a korszak megyei vonatko­zású dokumentumainak ösz- szegyűjtése. Tiszteletreméltó vállalkozás, hiszen mikor bevégezte, akkor sem re­ménykedhetett abban, hogy nyomtatásban belátható időn belül napvilágot lát­hat. Lénárt Béla, szirmabese- nyői történelemtanár olyan feladatra vállalkozott, ami országosan párját ritkítja: 1867-től kezdve belefogott az alsófokú borsodi oktatás történetének megírásába. Az 1867—1918. közötti időszak pályadíját is nyert.­Zemplén históriájának valóságos kincsesháza az 1895—1928 között megjelent Adalékok Zemplén várme­gye történetéhez c. helytör­téneti folyóirat. Áttekinthe­tetlen adathalmazában segít eligazodni Hőgye István bibliográfiája. A szákemberek és az ol­vasók széles tábora is hoz­zászokott ahhoz, hogy az utóbbi évtizedek kutatása és kiadványai tájunkon el­sősorban a XX. század és a munkásmozgalom felé irányultak. A munka nehéz­sége, a latinul jól tudó szakemberek ritkasága — s bizony politikai előítéletek is — együttesen azt ered­ményezték, hogy a feudális kor egyre terebélyesedő fe­hér folt lett a megye his­tóriai térképén. No, de vál­toznak az idők. Idén már négy feudális koros kutatót tömörít'het munkatársaként a Megyei Levéltár, ami alighanem országos rekord. Legfiatalabb feudális koros munkatársunk • izgalmas Szigorú ellenőrzések a vasútnál (Folytatás az 1. oldalról) számokat is leszerelték. Ki tette? Az ifjú jegyvizsgáló semmit nem vett észre. Ha látja természetesen szól. Egyébként minden rendben. A Tiszapalkonya—Erőmű • végállomáson a főellenőr sorra mutatja meg a két jegyvizsgálónak a hibák halmazait. A vészfékek jó részén hiányzik az ólomzár. Valamennyi kapcsolószek­rény nyitva, egyiknél, má­siknál az elektromos beren­dezéséket ki, le is borogat­ták. A kézmosó nem ad vi­zet, üresek a tartályok. Ki, kik ezért a felelősek? Ennek kiderítése a MÁV más illetékeseinek dolga. A két jegyvizsgáló elismeri hi­báját: — Igen, indulás előtt mindezt ellenőriznünk kel­lett volna. A jegyváltásnál, a pénz­tárinál éppúgy rendben van minden, mint a Hejőbába— Hejőpapi állomáson. Mezőcsáton a .szakembe­rék azt figyelik, hogy a váltókezelő az előírásoknak megfelelő biztonsággal dol- gozik-e. A váróterem éjsza­ka, a sűrű rendőri járőrözés ellenére a csövesek tanyá­ja. A napokban bezúzták az ajtó üvegeit is. Most tisz­tes külsejű férfiak nagyban adminisztrálnak. A mező­keresztesi Aranykalász Tsz- ből most érkezik az utolsó szállítmány: 1050 bárány „utazik” Jugoszlávián, s a Földközi-tengeren át Líbiá­ba. — Eddig — magyarázza a helyettes állomásfőnök — olasz kam'ionosök vitték. Mi javasoltuk a téesznek, hogy az állatok számára is elő­nyösebb, ha nem konténer­ben, hanem jól szellőző va­gonokban visszük, fuvaroz­zuk az állatokat. No, és ne­künk is hoz néhány tízezer forintot,.. Visszafelé jövet a pilóta alaposan rálép a gázra. Késtünk. A később ismerte­tett program szerint a Mis­kolc—Tornanádaska között közlekedő vonaton is kellett volna ellenőrzést tartani. Sajósenye helyett csak Bor- sodszirákon sikerült a vo­natra felkapaszkodni. A majdnem „fekete”-ként tar­tott személyvonaton,, a nagy zsúfoltság ellenére is’ elma­radt a fizetésnapi ricsaj. A magyarázat igen egy­szerű. A Forradalmi Rend­őri Zászlóalj hat tagja ügyel a rendre. Közülük kettővel beszélgetünk. Jól­eső érzéssel, örömmel nyug­tázzák: — Végigjártuk a kocsikat. Minden rendben van. Edelényből a közeli Szu- hakállóra húzunk át. Az állomáson roppant erős, dobbanó, mély csattogás- sorozat riaszt meg. Egy két­ezer lóerős dízelmozdony áll meg a hozzákapcsolt 75 üres vagonnal. A „vezér” a gépen marad, Juhász Bar­nabás vonatvezető rohan az állomás épületébe. Harminc éve áll a MÁV szolgálatá­ban, vasutas a felesége, s a lánya is. Felelősségteljes a munka, néhéz, kemény a szolgálat. — Kevés a vasutas. Néha egynek két ember helyett is kell dolgozni. És hol a megbecsülés? Berente. Az egyik szolgá­lati helyen az ifjú forgal­mista egyre türelmetleneb­bül nézi a méltóságteljesen ketyegő óra mutatóinak elő­rehaladását. Ö és az ellen­őrzők is sejtik társa késésé­nek okát. B. Gy. egyszer már ittasan akart munkába állni. Futva, késve érkezik, s arca .is árulkodik. Sehogy- se akarja kitalálni, hogyan kell fújni a szondába, de az mégis elszíneződik. — Egy kortyot sem ittam! — tiltakozik, de nem haj­landó vérvizsgálatra menni. Tfjú váltótársa fegyelmezet­ten veszi tudomásul, hogy maradnia kell újabb 12 órás szolgálatra. — Megteszem, de éhes vagyok, a feleségem se tudja, imért nem érek idő­ben haza. Ha jól emlékszem az ál­lomásfőnök (vagy másik ve­zető) maradt ott, amíg az ifjú ember megjárta ottho­nát. A sok-sok szolgálati he­lyen tartott, s mindenre ki­terjedő ellenőrzésikor több, mint tucatszor került elő a szonda. Ebből csak kettő színeződött el. Nem lehet megérteni a vasút szolgála­tában 35 évet lehúzó for­galmi szolgálattevőt, a 39 évet lemorzsoló barcikai málházót — aki legalább el­ismerte, hogy tisztes meny- nyiségű bort engedett le a garaton — miért teszik koc­kára maguk, mások életét, vesztik el (esetleg) kenyerü­ket. Szidják a fiatalokat. Kö­zülük egynél se színeződött el a szonda, nem is beszél­ve a női vasutasokról. És ez a tény biztató a jövőre vo- naíkozóan is. Miért volt olyan titokza­tos az ellenőrzés? Vasutasok közt is gyorsan fut a drót. Felkészülnek a fogadósra. Ezért váltottak gyorsan te­rületeket. És miért a szigo­rúság? Egy vonat közleked­tetéséhez is szinte felmérhe­tetlenül sok ember, sok szakma képviselőjének mun­kája kell. És elég, ha csak egy hibázik... No, és a je­gyek próbavásárlása, a pénz­tárak ellenőrzése? Az is ér­tünk van. A vonatjegyeket át 'kell árazni. Az igazgató- ságiak vigyáznak rá; az utas véletlenül se károsodjon. Más vonatkozásban — az ár­emelést nem itt találták ki, de — a bevételnek is az előírt arányban kell (kelle­ne) növekednie. Valóban nő­ni fog-e? Ki tudja. Csorba Barnabás Megjelent a Kazincbarcikai Közélet Üj városi lappal gazdago­dott megyénk: a napokban jelent meg a Kazincbarci­kai Közélet első száma. A napilap-formátumú újság ezentúl havonta, hatoldalas terjedelemben jelenik meg. munkába fogott, németből fordítja le sorra a II. Jó- zsef-kori katonai országle­írást, amit az akkor készült térképekhez mellékeltek. Utakról, épületekről, erdők­ről, a tájról páratlan és a tudomány számára ismeret­len, sosem használt forrás­anyag ez. Először a Borso- dot leíró rész jelenik meg. Sajtó aló rendezi dr. Baf- si János. Szívesen folytatnám a sort, de gépeink és kicsiny szakembergárdánk teljesít­ménye nem végtelen. Hiszen ezeken kívül Vannak szer­ződéses munkáink is. Ránk vár a Kazinczy Társaság II. évkönyvének és a sárospa­taki Comenius Tanítóképző Főiskola füzetsorozata új darabjának kinyomása is, egyebek mellett. Boldva, Sajószentpéter, Felsőzsoloa, Sajóvelezd, Megyaszó, Gesztely mono­gráfiáin, ill. e településekre vonatkozó kiadványokon dolgoznak munkatársaink. De említhetném egy Kázs- márkra vonatkozó kis, nép- művészeti füzet kinyomtatá­sát is. Megjelenő kiadványaink­ról, mint eddig is, bízom benne, hogy továbbra is hírt ad az Észak-Magyaror- szág. Az érdeklődőket, az eddigi kiadványokból vásá­rolni szándékozókat szere­tettel várja a Megyei Le­véltár miskolci központja és sátoraljaújhelyi részlege. B. Balsai Jolán Megszületése egybeesik Ka­zincbarcika várossá nyilvá­nításának 35. évfordulójával. A februári számban meg­szólal többek között a ta­nácselnök, az első titkár, a Borsodi Vegyi Kombinát ve­zérigazgatója, a római kato­likus plébános, s egy jól si­került rövid interjúból meg­ismerkedhetünk Barcika gra­fikusművészével, Mezei Ist­vánnal. Várospolitikai tájé­koztató — olvashatjuk a fej­lécen, s ie meghatározáshoz híven alakul a .lap belső ar­culata. Több írás foglalko­zik a városlakókat érintő problémákkal: szó esik a nagyközösségi tv-hálózat to­vábbfejlesztésről, a fedett uszoda építési tervéről, s a telefondoktor „elhallgatásá­nak” okairól. Értékes kezde­ményezés Hajdú Gábor szo­ciográfiájának közlése, soro- rozatban: az Alkimisták uno­kái a szocialista város szü­letésének „pillanatait” tárja élénk. Dicsérendő kezdemé­nyezés, hogy a jelentős, de az olvasók érdeklődésétől nem .mindig kísért várospo­litikai eseményeket, rendez­vényeket rövid, tömör hírek formájában jelenítik meg. Olvashatunk még a tanácsi ügyfélfogadás megváltozott rendjéről, az aktuális sport- eseményekről és -eredmé­nyekről, megtaláljuk benne a havi moziműsort és az Eg- ressy Béni Művelődési Köz­pont programját. MOST VÁSÁROLJON, ÉRDEMES! TÉLI ÉRTÉKESÍTÉSI AKCIÓ 30-50 SZÁZALÉKOS ÁRENGEDMÉNNYEL a megye városaiban, nagyobb településein az ABC-áruházakban ♦ egyes készételek, főzelékkonzervek, ♦ tubusos paradicsomsűrítmény, ♦ főző paradicsomlé, ♦ kedvelt savanyúságok, különféle dzsemek, ♦ „Vivát" töltött ostyák, ♦ egyes 0,7 és 1 literes borok KERESSE AJÁNLOTT ÁRUINKAT. JÓL JÁR! (

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom