Észak-Magyarország, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-07 / 6. szám

1989. január 7., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8

„Csak egy napig fáj minden fájás, Huszonnégy óra s nem jön rosszabb, De ez az egy nap egyre hosszabb.”

(Ady)

Huszonnégy órát töltöttem a klinikán a „halál előszobájában”. A nyolcas számú kórterem a folyosó végén található, legközelebb a műtőhöz. r

Azok a szerencsétlen várandós asszonyok kerülnek ide, akik magzata valamilyen mértékben károsodott: mongol-idióta, vagy nyitott gerincű, Down-kóros. Egy-kettőt beraknak közéjük olyanokat is, akiknek engedélyezték az abortuszt, miután nem kértek már a gyermekáldásból szociális, vagy egyéb okokból egyszerűen nem kívánnak gyereket. Az ilyen „anya” némelyike aztán látva a többiek kínjait, egyszerűen megszökik, főleg, ha megtudja: természetes időben és súllyal szülni teljesen más, mint mondjuk húszhetes terhet mesterségesen arra kényszeríteni, hogy gyógyszerek, zselék, infúziók, feltöltések okozta lelki és testi fájdalmak közepette megszökjön a drága, a biztos öleléstől. Anyja megszabaduljon talán az utolsó, vagy sohasem kívánt tehertől.

Próbáltam idegenként írni az órák szörnyű lassúságát leső fájdalmakat, írtam, mintha teljesen kívülállóként élném meg a szörnyűséget, de nem ment. Legalábbis nem úgy őszintén, ahogy magamtól reméltem. Kudarcra ítéltetett minden ilyen kísérletem, hisz’ tudtam: legalább magamnak nem hazudhatok. Mégiscsak őszintébb, ha időről időre a történések folyamatában elmondhatom, amit talán eddig senki nem írt le, mert nemigen adatik meg részére az a jószándék, hogy ha erős idegekről tesz valaki tanúságot, akkor végignézheti, -izgulhatja a fájdalmas véget, ami csak a szerencsétlen magzat részére az, hacsak valami komplikáció következtében az anya szervezete is veszélybe nem kerül.

Ha simának ígérkezik az egész, akkor ott ülhet néma őrülettel, ott várhat a legközvetlenebbül érintett, a kiszolgáltatott rokon - a sérült lelkű apa, akitől természetszerűleg semmiféle döntésben itt senki nem kéri a véleményét. így indult vészesen a hétvége a nyolcas számú kórteremben is, ahol a két túlkoros asszonytól kötőtű nagyságú vékony tűvel indíttatták mesterségesen a magzatvizet már reggel hatkor. A beavatkozás várható fájdalma és a látványtól való kímélés miatt kiküldenek, s csak a folyosó korai csendjébe nyilalló ordítás, majd egy másik jelzi, hogy a bekötött infúzió még nem indította meg a méhszáj nyílását. Visszamehetek, a két asz- szony palackja infúziócseppjeit nézi üveges szemmel: potty, potty . . . A sósvíz-gömböcske a félig telt kiegyenlítő cső felszínére esik, a gömb szétoszlik - percenként huszonkettő.

A harmadik nő szegény mindebből nem kap, de a törődés igazán humánus. Elmondják, hogy majd a műtőben elaltatják, ő még tizenhat hetes sincs, semmi komplikáció nem lesz. Fél tizenegyig le-fel sétál a kórteremben, sóhajt, fél, de döntése végleges. A folyosóról nem is tér vissza sokáig. Mindhármuk felesleges reggelije az asztalon, de hoz'Zá nem nyúl senki. Az infúzió: putty . . . putty. A műanyag tasak még szinte tele van.

Aztán alig vesszük észre, majdnem az utolsó cseppig kifogy, rohanok a nővérhez, aki hálálkodik, s bár kerülget, ennyi haszna volt belőlem.

Ebéd idején behozzák a fiatal gyermek-nem- kívánó asszonyt, a tolókocsiból úgy ölelik fel, még alszik. A mátészalkai kismama kilencper- ces fájásokat újságol a nővérnek, de mindkettő fájdalma szinte azonos percenként jelentkezik. Az abortált fiatalasszony délután két órára már kérdezi, hol van, mennyi az idő, nem kereste-e valaki. A halálra ítélt magzatok a két asszonynál mindent megtesznek, hogy maradhassanak a biztonságosnak, az örök szépnek, a fájdalmasan rövid életet adó bölcsőnek a belsejében. A magzatvíz délután négykor is tenyérnyi vattát itat át, fekete vérdarabok jelzik, életük megpecsételődött. Délután a harmadik palack infúzió is elfogy, az adjunktus velőtrázó ordítások kíséretében nyúl fel, de a méhszáj nem akar tágulni. Újabb zselét tesz a hüvelybe, újabb palack infúzió, talán háromszor annyi oxitocin van benne, mint az előző műanyag tasakokban. 1

Az örömteli fiatalasszony, aki nem kívánta a gyereket, már jól van, papírt kap, és mintha vásárolni jött volna a városba, estére hazamegy.

Jószay Zsolt: Origó Fotó: Fojtán L.

Hogy gondolkodott-e a két szerencsétlen asz- szony gyermekért ragaszkodó imáján, azt nem tudja senki. A nyolcas kórteremben az este a két infúziótól vajúdó nőt találja már csak. Újabb sikoly a méhszáj vizsgálat közben, a folyosón egyedül ér az artikulátlan hang. Megborzadok, és a folyosó forduló részénél a lépcsőre ülök, nerti állom meg, hogy ne zokogjak. Mennyivel jobban szeretnék az emberek egymást, ha együtt élnék meg ezeket a borzalmakat a leendő szülők.

Talán ezért szorgalmazzák az apás szülést. Azonban egyesek elég komoly érvekkel bizonygatják: nem ez a válások csökkentésének módja. Itt erre nem is gondolunk, csupán arra, hogy a magzat magától elinduljon. Táguljon a szülő- út, a méhszáj, ha nem, akkor éjszakára lekötik az infúzióról a kezet, pihentetik, és másnap kezdődik minden elölről: feltöltés, infúzió és zselé. Ettől mindkét kismama retteg, de a kimerültség eredményeként aludni próbálnak. Egyiküknél egyszer csak váratlanul kilencpercenként elviselhetetlen fájások jönnek. Majd hárompercenként, majd percenként.

Az adjunktus jön, már több, mint kétujjnyi a méhszáj, nemsokára megszabadul a tehertől a kismama. Szakad róla a víz, próbál aludni, kéri, oltsam le a villanyt. Nagyok a fájások, hívom a nővért, jön, s a sötétben, az ágyon ülve adja a tanácsokat: „felhúzott láb, tegye széjjelebb, sóhajtson a kismama és nyomjon . . . Újra . . . Újra.” Nem engedi felgyújtani a villanyt, a kismama arcát törlőm, a második nyomásra megszabadul fájdalmas kiáltás közben. A nővér keze tiszta vér, odaenged, hogy megnézzem, a húszhetes magzatot. Keze, lába jár, de ő nem sír fel már soha. a köldökzsinórt sem kell elrendezni. A nővér az ágy gézpárnájához nyomja a magzatot, szorítja. Mit érezhet ő is a szerencsétlen. Ez nem szép látvány, a kismama csak feküdjön tovább!” S amikor már nincs élet, a sötétben a terhétől megszabadult asszonyt tolókocsiba tesszük, kezébe nyomta a vesetálat, a gézlepedővel letakart magzattal. A köldökzsinór még a kezében, a lepény nem jött ki magától, így a kezelőbe viszik, altatják. Kaparás után behív az orvos, beszélhetek a fájdalmaktól megszabadult asszonnyal, simogathatom szép arcát. Még mindenféle zöldséget összehord, amin felszabadultan nevetünk. A Ciprusról itt dolgozó fiatal orvos vigasztal mindkettőnket.

A ciprusi is örül, hogy komplikáció nélkül túl van rajta ő is. Háromnegyed tizenkettőre minden elcsendesül. A másik fiatalasszony szunyókál, feltörlöm a kórterem és a folyosó vércsíkjait, mire a nővérke megjön a tiszta ágyneművel, lehúzok minden véres, lucskos takarót, lemosom a bőrlepedőt. A folyosón még sokáig beszélgetünk a genetikáról, az ultrahangról, az opálos magzatvízről, a vér AFP-értékeirőI, amelyek mind-mind valószínűsítették a magzat halálba küldését. Mert így kellett lennie akaratunk ellenére.

A hajnal didergető odakint. Kisétálok az állomás bűzébe, hogy kialudjam magam a váróterem alkalmi menhelyében. Alig várom reszkető tagokkal, hogy az első villamossal visszamenjek, és a Nagyerdő vén fái alatt hallgassam a magasból eső makk koppanását. A makkszemből új élet sarjad majd szerencsésebb körülmények között. A tölgyfa kérgéhez szorítom az arcom. A sós víz szájam széléig gördül, megnyalom, mintha tengervizet kóstoltam volna. Hátamon kopogtat a ciprusi, olyan kedvességgel selypít, hogy jókedvre derít ahogy kérdez: „Joregel, joregel, namivanazasszonka?”

Bekecsi Szabó László

Egy szép megyaszói ház

Megyaszó utcáit járva feltűnően szép az a parasztház, melynek falán emléktábla a következőket hirdeti. Itt élt és munkálkodott 1867-1913-ig Zombori Gedő tanár, író, református lelkipásztor. Születésének 150. évfordulója tiszteletére állította Megyaszó lakossága és a Kazinczy Ferenc Társaság az 1987-es esztendőben. A téli napfény megvilágította ház hófehér tornáca, oszlopok és ablakok még szebbé és hangulatosabbá varázsolják a régi házat.

Fojtán László felvétele

Sárospatak földrajzi neveinek keletkezése

Györgytarló. A Bodrog szabályozása előtt jobbadán zsom- békos terület, rét és legelő Bálványos közelében. A víz levezetése után szántóföld. A nagybirtokból a fölszabadulást követő földreform 529 holdat juttatott a volt cselédeknek, akik korábban igen nyomorúságos körülmények között éltek. Új házak építését, új utcák kialakítását 1949-ben kezdték meg. Eredeti utcanevek: Kupec, Zsi- vány, Gerenda, Koszos, Hézsai János stb.

1950-ben önálló községgé alakult. A községek összeházasításakor a nehezen megközelíthető Tiszakaráddal alkotott közös tanácsot.

1930-ban 716 lakosa volt, 1960-ban 1325,1970-ben 1123 és

1986-ban 642.

Nevének első fele bizonyára egykori tulajdonosára utaló személynév. A tarló köznyelvi jelentése: a levágott gabona torzsa vagy az azzal borított föld. Itt azonban, mint az átadó török nyelvben is szántóföld jelentésű. Népi elnevezése: Győrtarló. A második gy nyilván a hajdani birtokos nevének elfeledése és a mássalhangzótorlódás miatt esett ki.

Gyűrűs. Az erdélyi káptalannak egy 1280-ban kelt levele a most Makkoshotykához tartozó Makra-hegy mellett Dy- rius nevű birtokot említ, amely Gyűrűsnek olvasható. A gyűr avar őrhelyet, átkelőhelyet jelent - egyes nyelvészek szerint. Mások bucka, domb jelentésűnek mondják. A régi nyelvünkben gyakori, de ma már csak nyelvjárási szó, gyűrű főként juhar- vagy somcserjét jelent. Az erdei mályvát táj nyelven gyűrűfűnek mondják. Ki tudhatja ma már, közülük melyik a névadó?

Hadavár. Erdős hegy Sátoraljaújhely közelében.

Nevének kétféle értelmezése lehetséges. A had több rokon család, nemzetség jelölése, s ez esetben a helynév a gyepűre utalhat. Hódvár is rejtőzhet benne, s királyi szolgálónépek, hódászok lakhattak itt. A Vá- radi Regestrum lakott helyként emlegeti Hódvárl. Patak és Újhely között itt vízfolyás volt a határ.

A földrajzi név jelentésével és származtatásával nem foglalkozó térképészek Hard avárnak, máskor Hadravárnak is elkeresztelték.

Hajagos. Hegy, erdő, rét a Radvány-patak és az Adorján- völgy között. Századokkal ezelőtt szőlőhegyként emlegették.

I. István egyik 1029-i oklevelében Halagus vízfolyás szerepel. Halyagos személynevet ugyancsak a 11. századból ismerünk, Árpád- és Anjou-kori oklevelekben gyakran előforduló szó. Alapszava a hály ősi örökség valószínűleg az ugor korból, többszínűségre utal. Származékszava pl. hályog a szemen. Táj nyelven a sárgásba játszó halványpiros cseresznyefajtát is jelöli. A hegy a nevét a ha- lyag nevű vadnövénytől is kaphatta.

Hárs elő. Szőlőhegy a határ északi részén, a Cirkáló hegytől keletre. Más nevén Nyírisor.

Egy 1582. évi városi proto- kollumban olvasható - mai nyelvre átültetve: „Máj. 3-án én, Kádas Mihály kimentem az esküdt uraimmal Szeczeni Ferenc uram kívánságára és hivatalára Hárs előbe egy szőlőnek felbecsülésére, amely volt Nagy Margité. Kívánságára adósságáért becsültük fel harminckét forintra.”

Az elő itt a hárs kezdetét, elejét vagy zsegéjét jelenti. Turistatérképen a Hárslelő név torzítás. A Nyíri-sor elnevezés nyírfára utal.

Héce. Városrész a Bodrog partján a Görbe utcától Vég- ardó határáig.

Az Árpád-korban önálló település lehetett, amit valószínűsít, hogy a Szent Klára apácák 1221 táján emelt zárdája hagyomány szerint az itteni Széldombon állt. Ezt ugyan néhány helytörténész kétségbe vonja azon az alapon, hogy a klarisz- szák kolostorának alapját a ferencesek kolostorának szomszédságában feltárták, s oklevél is szól arról, hogy a férfi és női kolostor szomszédos volt, így a Szél-dombon ma is látható régi kőfalakat a Pálócziak eredeti erődítésének vélik. A vitát azonban a néphagyomány javára eldönti Dénes esztergomi érsek 1444. évi oklevele, amely Patakon „fortulicio ex claustro” (kolostorból kialakított erődítéssel) kifejezést használja, amely másutt, mint Hé- cén nem lehetett. A ferencesek kolostora melletti női kolostort

a Pálócziak építhették cserében a szél-dombiért.

I. Rákóczi György 1645-ben mintegy 200 főnyi anabaptistát, főképp fazekast, kovácsot,'kés- gyártót, kertészt, posztókészí- tőt, serfőzőt, ácsot, bognárt, borbélyt telepített ide, akik vagyonközösségben éltek. Ez a korabeli demokratizmus vallásos megnyilvánulása. Báthori Zsófia erőszakkal katolizálta őket.

Egy 1648. évi protokollból kiderül, hogy Farkas András, magvaszakadtával elhalt jobbágy „hitvány” házával itt a földesúr rendelkezik.

A városrész nevének származtatása nem könnyű feladat, ha el akarjuk kerülni azt a buktatót, amelyet Voltaire így fogalmazott meg: „Az etimológia az a tudomány, amelyben a magánhangzók semmit sem számítanak, a mássalhangzók pedig még kevesebbet.” A megfejtésre a régi íráskép és a földrajzi viszonyok ismerete segít. Egy 1601. évi oklevélben a városrész Hejcze néven szerepel. Tudjuk, hogy hajdan a fazekasok működése nyomán a kaolinbánya helyén meleg vizű feredő bánya keletkezett, a Suta patak torkolata közelében pedig a második világháború előtt is reumások lubickoltak. A földrajzi név három elemből keletkezhetett: hé + jő + ce. Hé meleget jelent (Hévíz), a jő pedig a folyót jelentő -jó magas hangrendű alakja. Hejő elő- tagú községneveink ezt igazolják. A ce kicsinyítő képző. A feltételezett eredeti név, Hé- jőce meleg vizű kis folyót jelenthetett. Hová lett az ő hang? Ha egy legalább három szótagos szóban két magánhangzóra végződő szótag követi egymást, a második szótag magánhangzója gyakran kiesik; igyekezik- ből pl. így lett igyekszik. így lett Héjőcéhől Héjce. Amikor a szó eredeti jelentése elhomályosult, a könnyebb kiejtés végett a j is kiesett.

A megyénkbeli Hejce község nevének keletkezéséről viszont ezt írja a Földrajzi nevek etimológiai szótára: Puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló személy eredete nincs tisztázva.

E. Kovács Kálmán