Észak-Magyarország, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-07 / 6. szám

1989. január 7., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Dr. Szabó Sándor: A hatalom gondoskodása messzebbre elkerül... „Ha az elöljáróság néha-néha (egy-cgy kudarca után) úgy érzi, hogy önmagán kívül talán senki más nem is veszi komolyan ezt az önkormányzati-nép­képviseleti testületet, akkor ki a felelős ezért?” „De ha szárnyaszegettek vagyunk, akkor tud­juk-e mindenben megnyugtatóan intézni a hozzánk fordulók gondjait? Hozzánk fognak-e fordulni ak­kor is, ha látják, hogy helyzetük megítélésére nem terjed ki a mi hatáskörünk? Hogy milyen helyet, rangot tud kivívni az elöljáróság az emberek köz- megelégedésére magának, az tehát nemcsak tőle függ, hanem a kezét megkötő vagy feloldozó jogsza­bályoktól is.”- Dorkán születtem 1939-ben, parasztcsalád­ban. Apám meghalt a háborúban, anyám három gyermeket nevelt, nehéz körülmények között. Néhány holdnyi földünket ökrös, tehenes fogat­tal műveltük. Tanyasi, összevont iskolába jár­tam, majd Patakra kerültem, és a tanítóképző­ben szereztem 1958-ban az érettségi bizonyít­vány mellé tanítói oklevelet is. Cigándra kerül­tem gyakorló tanítónak, majd tanyasi iskolák­ban dolgoztam, de „népgazdasági érdekből” többször is áthelyeztek - ezeket a tanyasi iskolá­kat ugyanis, egyiket a másik után, megszün­tették. Végül 1964-ben Tiszacsermelyre jöttem, az­óta itt tanítok. Közben beiratkoztam előbb az egri főiskolára, ahol magyar-történelem szakot végeztem. Pedagógus a feleségem is, ő történe­lem-rajz szakos. Lányunk is a pályára készül, sajnos tavaly nem vették föl Debrecenbe, így most velünk dolgozik, Csermelyben tanít oroszt, mint képesítés nélküli. A főiskola után „továbbképzésként” az egyetemet is elvégez­tem Debrecenben, majd 1979-ben kutatómun­kába fogtam, A Magyar Tanácsköztársaság szo­ciális és közellátási tevékenysége Borsod, és Zemplén megyében címmel készítettem el disz- szertációmat. 1984-ben avattak bölcsészdok­torrá. Nem azért tanultam, hogy elmehessek innen, nekem kötelességem, hitvallásom, hogy azok között maradjak, akik közül való vagyok. Tár­sadalmi munkám tengernyi; tanácstag vagyok, a népfront elnöke, az MHSZ-klub titkára, köz­ségi könyvtáros, 1985-től megyei tanácstag és községi- elöljáró. Tagja vagyok a nagyközségi (cigándi) pártbizottságnak és a Bodrogközi Áfész Igazgatóságának is. Dr. Szabó Sándor, a tiszacsermclyi általános iskola tanára községi elöljáró rövid életrajzát ol­vashatták a fentiekben. Tanulságos biográfia, 1989 elején különösen az. Az ember itt a váro­son azt hinné, hogy az ilyen „kultúrbölények” kivesztek a Kárpát-medencéből. Németh László tanulmányaiban, regényeiben olvashatni a vásárhelyi évek tapasztalatai, meg inkább ál­mai között az olyan parasztfiúról, aki tanul, doktorátust is szerez, aztán visszamegy a tanyá­ra, a falura tanítani, akkor, amikor aki teheti, menekül a városba a munka után. Mert Tisza- csermelyben sincs munka, ahogy a többi hegy­közi, bodrogközi faluban sem. Erről így beszél a tanár úr.- Tiszacsermely tanyavilág volt, a tiszakarádi körjegyzőség része, gróf Majláth József birtoka. Ő nevezte el gyermekeiről a tanyákat Mária- és József-tanyáknak. 1948-ban szerveződött köz­séggé Tiszacsermely, '50-től '69-ig önálló tanács működött itt, azóta Cigánd közös tanácsa tagja, majd a nagyközségi tanács társközsége. Valami­kor volt a falunak tsz-e is, de a tiszakarádi tsz­szel egyesült. A községet 1961-ben villamosí­tották. Az 1960-as népszámlálás 1320 lakost jegyzett fel, 1970-ben 1260-an, '80-ban 960-an voltunk. 1988 végén 850-en élünk Csermelyen. A drasz­tikus elvándorlás egyik oka a közigazgatás és a tsz felszámolása. Nincs munka, az egyéni gaz­Mi nem vagyunk tárgyalópartnerek . . . Tiszacsermelyért szól a harang gyen a név. A teljes paritás lenne igazságos. Akárhány községből áll a tanács, ezek teljesen egyenrangúak legyenek. A költségvetés is a lé- lekszámnak megfelelően, arányosan legyen fel­osztva. Az elöljáróság dönthessen a helyi költ­ségvetésről is. Most csak a tehót oszthatjuk be, és a társadalmi munkát szervezhetjük. Nem vé­letlenek tehát az elszakadási törekvések. A társ­községek ma nem kapják meg a közös kalapból a rájuk eső részt. Annyi kellene csak, hogy a ta­nácson adminisztrálnák, hogy melyik község mennyit használt fel a rájutó összegből. Most ugyan nem mondhatjuk, hogy semmi1 fölött sem rendelkezünk, de azt pontosan nem is tudjuk, mennyi lenne a mi részünk. A közös tanács ka­pott útkorszerűsítésre pénzt, ennek80-90száza­lékát Cigánd használta fel, a maradék a miénk. „Nem szabad tovább éreztetni egyetlen kis falu sokat szenvedett, sokat mellőzött lakóival szemben sem, hogy ők alacsonyabb rendűek, mint a na­gyobb településen élők. s a hatalom gondoskodása őket messzebbre kerüli el, mint másokat. Nem sza­bad tovább megengedni, hogy megmosolyogják (fi­noman kifejezve) azt az elöljárót, aki felkeresi a te­rületileg illetékes közűtépítő vállalatot azzal, hogy a falujában félbehagyott átépítést folytassák; mondván: az elöljáró ezt ne velük, hanem tanácsel­nökükkel beszélje meg. mivel nála a pénz, ő fizet.”- Akár a jogszabályok módosításával is. ki kellene szélesíteni a döntési, egyetértési, véle­ményezési jogköröket. Én állítom, sokan a „hi­vatalos emberek” közül sem tudják, hogy mi az (sőt, hogy egyáltalán van) elöljáróság. Mi nem vagyunk tárgyalópartnerek senkinek. Ha ren­delkeznénk pénzzel, tudnánk fizetni, elfogad­nának tárgyalópartnernek. Hivatali, emberi kapcsolatunk jó a tanáccsal, de hát amíg nem kötelezik rá. hogy többet adjanak, addig nem bolondok adni. „Elöljáróságunk iktatókönyvvcl. elöljáróságok jegyzőkönyve tömbbel, irodaszerekkel rendelke­zik. 1985-ben iktattunk 17 aktát, 1986-ban 91-et, 1987-ben 135-öt, 1988-ban (októberig) 121-et. A növekvő tendenciájú ügyiratforgalom oka részint abban rejlik, hogy növekszik fokozatosan (a megis­merés, a felismerés ütemével egyenesen arányosan) a lakosság bizalma az elöljáróság iránt; másrészt pedig abban, hogy a tanács is egvre több ügyet mer. tud reá bízni.”- Már említettem Németh Lászlót, most is­mét csak ő jut eszembe. Hősei, akik a nép közül valók, a néphez, a nép közé tértek vissza, valami szépbe, hatalmasba, „óriásiba” fogtak, s kese­rűen megcsalattatva, hitehagyottan buktak be­le, hamvadtak el lángolásukba. Dr. Szabó Sán­dor tanár úr Tiszacsermelyen tanít, vezeti a könyvtárat, elöljárója községének. Munkája ér­telmét illetően kétségek gyötrik. De nem őt saj­nálom. Mire kihalnak a Szabó Sándorok, eltűn­nek a térképről a Tiszacsermelyek is? Egy házban elfér minden intézmény dálkodásnak nincs alapja. A faluban 220 lakó­ház áll, ebből 6 üresen. Az itt lakók részben a karádi tsz-ben, részben az újhelyi Elzett-gyár- ban dolgozik. Patakra és Újhelybe is sokan jár­nak kisebb üzemekbe. „A jelenlegi gyakorlat szerint a segélyt kérők egy része az anyaközségbe küldi postán a beadványát, ahonnan az illetékes ügyintéző postán megküldi ik­tatás után az elöljáróságnak, az elöljáróság iktatás után döntésre összehívja az elöljáróságot. A dön­tésről jegyzőkönyvet állít ki, amelyet ugyancsak postán megküld a tanácsnak. Ezután készül a hatá­rozat, történik intézkedés a javasolt segélyösszeg kiutalására. Az ügyirat felesleges oda-vissza utaz­tatásával az idő halad, olykor nem lehet tartani az ügyintézési határidőt.”- Az iskolában a tanulók 27 százaléka cigány. A lakosság 10 százaléka az. Az elköltözöttek üres lakásait vették meg OTP-re a cigándi és ka­rádi cigányok. Sok a deviáns, bűnöző család, most is börtönben vannak néhányan, garázdasá­gért, lopásért. Az elköltözöttek házait OTP-re vették meg a cigányok- Új ABC-üzlet épült a faluban. A lakosok 1 millióért vettek célrészjegyet, ehhez kaptunk a megyei tanácstól másik 1 milliót, ebből építet­tük a boltot a régi, patkányrágta, düledező bolt helyett. Most az egészséges ivóvízért harcolunk. A lakosság 67 százaléka jelentkezett a vízműtár­sulásba. 1990 augusztusában kell befejezni a hálózat építését. Most a csecsemőknek tasakos vizet hoznak az óvoda, a napközi konyhájára műanyag kannákban, hetente kétszer hoznak vizet főzni. A kutak vize vasas, magas a nitrit- és nitráttartalma, emberi fogyasztásra alkalmatlan. A tanár úr minden mondatából érezhető, hogy pontosan ismeri a falu és lakói gondjait. Mint tanár, már generációkat indított útjukra, mint elöljáró, megpróbál hadakozni a nagyobb önállóságért, az ésszerű közigazgatásért, a költ­ségvetésnek azért a hányadáért. amely a község­nek jár. Milyen tapasztalatai vannak az elöljáró­nak erről az új közigazgatási formáról? Egy pá­lyázatra 10 sűrűn gépelt oldalon, tanulmányban foglalta össze véleményét. A cikkünkben fel­használt idézetek is ebből valók. Most így beszél erről:- Már az elnevezés is sértő számunkra. Ne Cigánd Nagyközségi Tanács, hanem Cigánd-Ti- szacsermelv Nagyközségi Közös Tanács le­Egy közülük való ember... Ebben az Iskolában tanít dr. Szabó Sándor, a felesége és leánya Is Szatmári Lajos Fojtán László felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom