Észak-Magyarország, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-02 / 1. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1989. január 2., hétfő Épületek, díszítések, Töprengés, tervezés, roojd megvalósítót. Előtte minden bizonnyal egy kis vitatkozó* erröl-arról, a hogyanról, o mikéntről, o miértről. Elkészülnek, fel- épülnek. Ha akkor meg is nézzük, később mát nemigen vizsgáfgatjuk, elfutunk mellettük. ' Nemigen figyelgetjük arányú- kát, harmóniájukat, ilyen, olyan díszítésüket Pedig néha megéri rájuk szánni a kis időt. A Magyar Kultúra Napja „Belföldi ajánlatok — 1989” Megjelent az IBUSZ programfüzeté ■Majdnem 300 ezer példányban megjelent az IBUSZ 1989. évi belföldi programfüzete. A belföldi szervezett utazások és üdülések program- kínálatát úgy alakította ki legnagyobb és legrégibb utazási irodánk, hogy a legkü- lömbözőbb rétegek is megtalálják a számúikra megfejelő ajánlatot. Ez megnyilvánul a kedvező árakban is, noha néhány úttípusnál és üdülésnél átlagosan mintegy tízszázalékos emelést is kénytelen volt alkalmazni az IBUSZ. Ezt különböző kedvezményékkel ellensúlyozzák. Így például a nyugdíjasak egész évben bármely programnál 10 százalék engedményt kapnak. A családosak és a gyermekek részvételét pedig még ennél is nagyobb engedménnyel könnyíti az utazási iroda. Ám ugyanígy jelentős, 20 százalékos kedvezményre számíthatnak a speciális programokra — nyelvi, számítástechnika, vagy lovastábor — jelentkező 25 éven aluliak is. Most is gondoltak az iskolás 'kirándulócsoportokra. Budapesti indulással, több mint 500 autóbuszos kirándulást hirdetnék, nem beszélve a megyei és területi irodák programjairól. Az újdonságok között szerepel az úgynevezett „tájtúrák” köre. Ezek a túrák egy-egy turistacentrumból — például' Sopron, Keszthely — indulnák csiíl- lagtúraszerűen. Tovább bővült az „átmenő” túrák száma, például a „Dráva mentén Szlovéniába” címmel. Most, hogy drágul a szak- szervezeti üdültetés, minden bizonnyal a korábbinál is népszerűbbek lesznek az IBUSZ üdülőprogramjai. Nem kevesebb, minit 3500 turnust hirdet az iroda 161 üdülőhelyre! Ezek között szerepel a zempléni táj gyöngyszeme, a Lászlóta- nyán lévő Károlyi-kastély is... Bekapcsolódik az IBUSZ az egészségmegőrző nemzeti programba is. Nemcsak új utakkal, hanem például olyan, most először alkalmazott „fogásokkal” is, amely az autóbuszos utak résztvevőit a dohányzás mellőzésére szólítja fel. sőt, ha valaki végleg le akar szokni a dohányzásról, az IBUSZ „Átalakítjuk” — mármint a személyiséget! — programjai erre is lehetőséget kínálnak. A kultúra ügyének támogatását felvállalva, fontos döntéseket hozott legutóbbi ülésén a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. A testület egyebek között arról határozott, hogy az idei évtől a népfrontszervezetek kezdeményezzék a Magyar Kultúra Napjának megünneplését, kezdődjék el egy kulturális tanács és egy kulturális kamara szervezése. A Magyar Kultúra Napjáról való megemlékezés gondolatát ifjabb Fasang Árpád zongoraművész először 1985-ben vetette fel, s azóta több népfronttanácskozáson hívta fel a figyelmet egy ilyen ünnep fontosságára. Most, hogy valamiféle offenzíva kezdeti jelei figyelhetők meg a fokozottabb megbecsülés érdekében, a kultúra, a művelődés hadállásainál sikerként értékeli-e javaslata elfogadását? — kérdezte ifjabb Fasang Árpádot az MTI munkatársa. — A jelenlegi változás még nem nevezhető offen- zívának — válaszolta ifjabb Fasang Árpád. — Ehhez kulturális programra, stratégiára lenne szükség. Valami viszont elkezdődött, ez kétségtelen. A változásnak pedig része lehet, ha minden évben január 22-én, a Magyar Kultúra Napján önvizsgálatot tartanánk arról, hogy hova jutottunk, hol tart kultúránk. Ezén a napon írta Kölcsey Ferenc a Himnusz. Ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy ezeréves örökségből meríthetünk, s van mire büszkének lenni, hiszen ez a nemzet sokat adott Európa, a világ kultúrájának. Ez az örökség tartást ad, ezzel gazdálkodni lehet, valamint segíthet a mai gondok megoldásában is. Igen veszélyes elmaradni az európai tendenciáktól. Magyarország a közép- és felsőfokú végzettségűek arányát tekintve, Ejurópában az utolsó helyek egyikén áll. Oktatásunk egyre kevésbé felel meg a kor követelményeinek. Az önképzésre fordított idő rohamosan csökken, önkizsákmányoló életstílusok váltak jellemzővé, hiányzik a politikai elszánás, a pénz az igazi értékek támogatásához. A kultúra nem csak ismereteket jelent, de magatartásformát is, tiszta erkölcsi- séget, vagy például azt, hogy az állampolgárok mennyire igényesek környezetükkel szemben* Ez a nap erre is figyelmeztethet. A kultúra térvesztése régóta tartó folyamat. Ma már olyan ellentmondásokhoz érkeztünk, hogy az erőteljesebb támogatáshoz több pénzre, erősebb gazdaságra lenne szükség, ugyanakkor a jobb gazdasági teljesítményekhez elengedhetetlen a műveltség magasabb szintje. Fontos, hogy a Magyar Kultúra Napján ne csak ennek megállapításáig jussunk el, hanem ösztönözzön ez a nap a cselekvésre, a kiút megtalálására is. Javaslom — mondotta ifjabb Fasang Árpád — 1989 legyen a felkészülés éve, hogy 1990. január 22-én már méltóan ünnepelhessük meg a Magyar Kultúra Napját. (MTI) Rádió mellett1 tűhegyre tűzte. Van néhány riporterünk (a tévénél is), bemondónk, aki olykor elviselhetetlenül negédes, szószátyár, fontoskodó, intim- kedő. A magánügyet (például, hogy az éjszakai bemondó éhes, szomjas, álmos) csak akkor szabad kibeszélni, ha információértéke van. A szöuli paródia azért tetszett, mert a rádió ez egyszer a saját portája előtt söpört. Maga a két és fél órás Rádiókabaré — beleértve a Nagy Bandó-kabarét is — témája az elmúlt év politikai eseménytörténete volt. Sok minden történt 1988- ban, amit föl fog jegyezni a történelem. Valami elmozdult. Vagy csak elmozdulni látszott? Azért ez az óvatoskodó fogalmazás, mert maga á retorika, az események kommentálása gyorsabbnak, radikálisabbnak tűnik, mint a tényleges cselekvés. Két éve még elképzelhetetlennek tűnt, hogy például az Országgyűlésről ilyen hangnemben beszéljenek, s hogy egyáltalán beszéljenek.. Most Nagy Bandó is, Verebes is célba vette, mint ahogyan a korrupciót, a hatalommal való visszaélést is. Űj motívum, hogy míg korábban csupán fricskákat adott a kabaré, most számon kért. A felelősséget a döntésekért. Konkrétan, névreszólóan. Ma inár nem lehet jó nyugdíjjal csendben kioldalogni a közéletből, mert a közvélemény figyel. A csődtömeg maradt, s nekünk maradt. összegzésként mégis azt mondhatjuk, hogy a hallgató, noha kínjában fel-felne- vet — nem vidámodik meg a vidámkodástól. Lehet, hogy az járt jobban, aki aludt, táncolt, a partnerével foglalkozott? (horpácsi) vagyunk, úgy tűnt, hogy ezúttal kedélytelenebb, fanyarabb volt a műsor, mint tavaly. Akkor (ki emlékszik már erre?) azzal búcsúzott el Verebes István a Himnusz előtt, hogy őrizzük meg a reményt. Most? Jó egészséget kívánt, mert szükségünk lesz az erőre, a szívósságra. Magánügy, de a rádió-recenzensnek van ideje eltöprengeni, hogy vajon hányán hallgatták a Rádiókabarét. Gyanítható, hogy többen ültek a tévé előtt. Hajdanán, amikor még ifjú volt a tévé, háttérként szólt a rádió is. Humora, szemlélete úgymond bátrabb volt, mint a tévéé, poénjai szellemesebbek, intellektuálisabbak. Ez minden bizonnyal így van most is, noha a Farkasházy Tivadar, Kaposy Miklós, Sinkó Péter szerkesztette műsor évek óta nem változik. Érthető. Miért változtatnának azon, ami már bevált? Verebes István bevezető-összekötő szövege a Darvas Szilárd, Kellér Dezső vonalat viszi tovább. Egyre csípősebb nyelvvel politizál. A magyar humoripar az irodalomhoz hasonlóan, mindenkor politizált. Valamiféleképpen tükrözte is a közvéleményt (ezen mindig a pestit kell érteni), de most mintha egy kicsit a dolgok elébe menne. Kevesebb a szóvicc, az erotika, erősödik az ironikus, a szatirikus él a tartalomban, miközben a forma változatlan. Érdekes, hogy éppen azoknál a műsorszámoknál szembetűnő ez, amelyek a napi aktualitáshoz kötődnek: a .sajtókommentárban, és a sajtószemlében Mécs Károly, Sunyovszky Szilvia, Peterdi Pál. Az írott sajtó mindig szállítani fogja a maga suta elírásait, bakijait, ám éppen a nagyobb mozgásszabadság eredményeként, mint humorforrás, apadni látszik. Sokkal szellemesebb, mert őszintébb volt a rádió önparódiája a szöuli közvetítésről. Jól is tette a Rádiókabaré, hogy végre ezeket a modorosságokat is gombosMihden év szilveszterrel ér véget. Ennél csak az sutább közhely, hogy az év utolsó éjszakáján a Rádiókabaré is mindenáron mulattatni akart. így volt ez szombat éjszaka is. Talán, mert egy évvel öregebbek Papnövendékek a Szovjetunióban Tavaly, amikor az orosz pravoszláv egyház a kereszténység oroszországi felvételiének 1000 éves évfordulóját ünnepelte, jelentősen megnőtt a moszkvai egyházi iskolákba beiratkozottak száma az elmúlt évekéhez képest. A szemináriumok első évfolyamára például 120, az akadémiára pedig 50 hallgatót vettek fél, 60 főre gyarapodott az egyházi zenei iskolába jelentkezők száma, ami a szemináriumok mellett működik és karnagyokat képez az egyházi kórusok számára. Az orosz pravoszláv egyház két teológiai akadémiával és három szemináriummal rendelkezik. Az egyházi tanintézetek között nagy tekintélynek örvendenek a moszkvai iskolák a Troica Szergijevaja kolostor falai között. Ez egy Moszkva melletti férfimon ostor, amely nemsokára ünnepli alapításának 650. évfordulóját. Felvetődött még négy egyházi •tanintézet létesítésének kérdése is Szibériában, Ukrajnában, Belorussziában és a Volga mentén. Egyházi tanintézetekkel nemcsak a pravoszláv, hanem a többi egyház és fele- kezet is rendelkezik a Szovjetunióban. Így például az örmény gregorián apostoli egyház Ecsmiadzinban és a grúz pravoszláv egyház. Az evangélikus keresztény baptisták országos szövetsége Biblia-magyarázatokat tart. Külön szemináriumok készítik elő a katolikus egyház- község papjait. Saját iskolát tart fenn a lutheránus egyház és az adventisták fele- kezete is. Az iszlám vatlás követőinek igényeit a med- reszékben és a hittudományi egyetemen folyó oktatássá’ elégítik ki, melyeiket Közép- Ázsia és Kazahsztán muzulmán egyházi tanácsa irányít. Több éve működik egyházi iskola a moszkvai zsinagógában is. A buddhista templomok számára á szerzeteseket a Szovjetunió buddhista központjában és az ivolgíni buddhista kolostorban készítik elő. A fiatal papnövendékeket tanulmányaik folytatása, illetve tökéletesítése céljából más országok egyházi iskoláiba is elküldik. (APN) Tőlünk kezdhetjük!
