Észak-Magyarország, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-02 / 287. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1988. december 2., péntek Képünkön a kiállítás egy részlete a Mini Galériában. Fotó: FuL. Pazar színek, és a gondolat békéje Kettős kiállítás a Mini Galériában Akinek ideje van, vágyik egy csepp békére, egy kis szépre, jöjjön el Miskolcra és nézze meg Lengyel Rita és Korga György kiállítását! Sem szakember szem, sem mondvacsinált filozófia nem kell műveik megértéséhez. Csak befogadókészség a szépre, a színek orgiájára, a művek címében is benne levő nyílt világos gondolatokra. A grafikusnő munkáit nézve a költő Ady sorait látjuk megelevenedni: „Vad indák gyűrűznek körül / Míg a föld alvó lelkét lesem / S régmúlt virágok illata hódít szerelmesen.” Pazar színekben pompázó Flóra variációi nemcsak látványt,' de gondolatot is adnak: az élet, az elmúlás gondolatait. Visszamentem, hogy természetes fényben is lássam „A szerelem vége” című munkáját a gyűrűző, tekeredő-talán életfát utánzó - buja, lassú kígyókarokat, melyek színes virágai az elmúlás, a szakítás és a gyökértelenség érzését indítják meg a szem könnycsatornáin. Amilyen fiatal, amilyen emberi ez a művészet, olyan érett és olyan irigyelt Korga György festészete. És - bár a művész keserű szívvel beszél a percemberek gáncsairól, az anyagias világ lelket ölő rombolásairól - művészete, hit, kiegészíti és segíti Lengyel Rita művészetét. Kimondhatatlanul is. áhítja: „Szeretném, ha szeretnének”. E vers első részét a néző’szinte már magának suttogja: „Vagyok, mint minden ember - fenség / Északfok, titok, idegenség . . .” A festő a következő sorokat pedig egyenesen egyik festményének címéül adja: „Lidérces messzi fény”. Festményein - tíz itt kiállított öt év emlékein - végigvonul, úszik a kedves, a szép és a gyöngéd nő arca „Az űrhajós álmától” a „Fekete Madonnáig”. E két művész munkája bizonyára mindenkiben más-más élményt idéz, egyben mégis hasonló lehet gondolatainak kicsengése: „a művészet nem felesleges luxus, hisz’ az ember nem akar élni a csupasz falak előtt. Olyan formákat és színeket láttat a művész, mely érzelmeket fejez ki és maga is örül annak, ami tetszik.” A kiállítás január 12-ig látogatható. (bekecsi) Klub, segély, gondozás Ózd szociális képe A Szakszervezetek Megyei Tanácsa mellett működő Tanácsadók Nyugdíjas Bizottsága kihelyezett ülést tartott Ózdon, a Szakszervezetek Városi Bizottságán. A tanácskozás fő témája annak a tájékoztatónak a meghallgatása volt, mely Ózd város szociális helyzetével foglalkozott. Tóth János, a városi tanács elnökhelyettese elmondta, hogy napjaink rosszabbodó gazdasági körülményei között egyre fontosabb szerepet tölt be a szociálpolitikai tevékenység, hiszen a gazdasági inflálódás fokozott mértékben hozza hátrányos helyzetbe a nyugdíjas időskorú lakosságot, a betegeket, a gondozásra és ápolásra szoruló időseket, valamint a többgyermekes családokat. Ózdon egyre több az özvegy, egyedül élő, idős ember, ugyanakkor a szerkezet- váltás az átlagosnál nehezebb körülményeket teremtett. Ezért mondható el, hogy a városban élesebben jelennek meg a szociálpolitikai kérdések mint máshol. Az elmúlt évben 122 fő kapott rendszeres segélyt, míg eseti segélyt 1264 igénylőnek folyósítottak. A segélyekre fordítható összegek évek óta biztosítják a jogosult személyek ellátását, kerethiány miatt nem segélyezhető személyt már évek óta nem tartanak nyilván. Az utóbbi 2-3 évben viszont jelentősen megemelkedett a rendkívüli segélyt igénylők száma. A segítségadás módja közé tartozik az étkezés házi biztosítása, a gondozás-ápolás, valamint az idősek klubja. Jelenleg 5 klubot találunk a városban, január közepén adják át a hatodikat Farkaslyukban. Jelentős segítséget nyújt a családoknak a „hetes bentlakásos éjjel-nappali” gondozási forma Bánszálláson. Egyre népszerűbb a házi ápolás és gondozás, mivel az életvitelben korlátozott időskorú saját otthonában és megszokott környezetében élheti életét. Tavaly 217 gondozott idős beteget, 524 patronált idős beteget tartottak nyilván. Jelenleg részlegesen, 65 gondozottal munkálkodik a Dózsa György úti szociális otthon, amely majd 145 főt tud ellátni. Szűcs Ferencné, az SZMT titkára példaértékűnek nevezte azt az akciót, melyben az szvb 1300 aktivista segítségével felmérte a térség 16 ezer nyugdíjasának helyzetét, segítséget nyújtva a város több szervezetének a támogatás kimunkálásában. Az ülés befejezéseként Bazsányi Györgyné dr., a megyei társadalombiztosítási tanács elnöke adott rövid áttekintést a kivételes nyugdíj- emelések alakulásiról. //. Szőke Marianna MTESZ negyven eve-—-^■yjabb jelentős évforduló közeleg: négy I évtizede létezik a Műszaki és Termévé szettudományi Egyesületek Szövetsége. Mit is mondhat, mit is jelenthet a ma élő embereknek ez az évforduló, milyen tanulsággal szolgál a négyévtizedes múlt? A MTESZ gyökerei a Magyar Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezetének megalakulásáig nyúlnak vissza. Ennek a szervezetnek sikerült összefogni,»mozgósítani, sikerült megnyernie a műszaki értelmiség többségét, akiknek segítségével a szervezet aktívan részt vett az ország újjáépítésében. 1948 márciusában - szovjet mintára-a szak- szervezeti vezetők az iparági szervezkedés mellett döntöttek, s ez a mérnökszakszervezet sorsát is megpecsételte. Engedve a nyomásnak a mérnökszakszervezet II. kongresszusán, 1948. június 26-27-én elfogadták az iparági szakszervezeti átszervezést. Még ezen a kongresszuson felvetődött a MTESZ megalakulásának gondolata, hiszen továbbra is szükség volt egy olyan szervezetre,' amely képes tömöríteni a műszakiakat és azok egyesületeit. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének alakuló ülésére 1948. június 29-én került sor, ahol 14 tudományos egyesület 9500 tagja csatlakozott a MTESZ-hez, amely feladatának tekintette a létező egyesületek összefogását, valamint a hazai műszaki-tudományos közélet megteremtését, a nemzetközi tudományos életbe történő bekapcsolódást. A MTESZ hatalmi döntés következtében jött létre, mégis szervesen fejlődött, s rövid idő alatt a reálértelmiség igazi közösségévé vált. Elmondhatjuk, hogy már régóta fontos szereplője közéletünknek, olyan szervezet, amelynek határainkon túl is nagy tekintélye van. Mi ennek a magyarázata? Mindenekelőtt a műszaki és agrárértelmiségünk. tudományos és gazdasági szakembereink legjobbjainak, az egyesületek és a MTESZ „híveinek” generációkon át kifejtett lelkes, önzetlen munkája. Az egyesületi élet kibontakozását más tényezők is segítettek. A MTESZ létrejötte találkozott a társadalom valóban létező igényével, s ezt az is jelzi, hogy egy-két éven belül - már a szövetség támogatásával — sorra alakultak az újabb egyesületek (gépipari, híradás- technikai, textilipari, energiagazdálkodási stb.) Az egyesületi tevékenységnek már a lényegéből következik annak önkéntes volta és szakmai jellege. így a MTESZ-ben. szerencsés módon már eleve léteztek azok a feltételek, amelyek nélkül öntevékeny csoportosulások nem is jöhetnek létre: az oldottabb légkör, bizonyos tolerancia, vitaszellem és az, hogy itt kevésbé érvényesül a hivatali hierarchia. Mindez erősen vonzotta a szakembereket az egyesületekbe, ahol gondolataikat felkarolták és társakra találtak hazánk tudományos-műszaki jövőjének féltésében, az érte való tenniakarás- ban. Ilyen módon születtek meg a MTESZ keretében azok a kis közösségek is, amelyekben annakidején egy-egy, nálunk még alig létező technikai vívmány, új eljárás vagy új szakág meghonosítására szövetkeztek a haladás iránt elkötelezett lelkes mérnökök, tudósok. Ezekből a kis csoportokból nőttek ki az évek során olyan nagy egyesületek, mint például a Mérés- technikai és Automatizálási Tudományos Társaság, a Neumann János Számítógéptudományi Társaság, az Iparjogvédelmi Egyesület, a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság és még sorolhatnánk tovább. Ugyanilyen lelkes, önkéntes munkával készült el az a számtalan tanulmány, bírálat, javaslat az egyesületekben, vagy - átfogóbb, több szakterületet érintő kérdésekben - MTESZ szintjén, amelyekkel az állami, tanácsi döntéshozók munkáját igyekeztek segíteni. Ezek a tanulmányok sok esetben több száz szakember véleményét összegezték. Ezek nagy része be is épült a gazdasági döntésekbe, ugyanakkor előfordult, amikor nem vették tudomásul a szakmai közvélemény jelzéseit. Ebből igen nagy, vagy éppen helyrehozhatatlan károk származtak. így történt ez például a hetvenes évek első felében a híradástechnikai alkatrészgyártással, majd később a technikus- képzés megszüntetésével kapcsolatban is. Ez is arra figyelmeztet, hogy a MTESZ-nek a jövőben is aligha lesz fontosabb feladata, minthogy a szakemberek véleményét minden lehetséges fórumon a legnagyobb következetességgel képviselje és határozottan fellépjen a gazdasági és technikai előrehaladást gátló jelenségekkel szemben. A MTESZ négyévtizedes tevékenységéről a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének országos elnöksége december 16-án ünnepi ülésen emlékezik meg megye- székhelyünkön, Miskolcon az újonnan felépült Tudomány és Technika Házában. Ez a nap kétszeres ünnep a borsodi műszakiaknak, hiszen ez alkalommal vehetik birtokukba a létesítményt. A szentre is tetszetős Technika Háza ötszintes épület, alapterülete mintegy hatezer négyzetméterre tehető. Az épületkomplexum három nagy egységből áll, úgymint előadókból, irodahelyiségekből valamint a kávéházból. Az előadókat a legmodernebb technikai berendezésekkel látják el. Megtalálható mindaz, ami a kor színvonalát jelzi: van videokivetítő és szinkrontolmács-berendezés, zártláncú televíziós hálózat. Az irodahelyiségek zöme az egyesületi életet szolgálja, ugyanis itt kaptak helyet a MTESZ-egyesületek helyi szervezetei, s a MTESZ megyei apparátusa is. A tárgyi, technikai feltételeknél is fontosabbnak tartják azonban a MTESZ megyei szervezetének vezetői a tevékenység tartalmi megújulását. A szakmai közélet fellendítését várják egyebek között a MTESZ keretében végrehajtandó, a szervezeti életet érintő reformintézkedésektől. így például tervezik egy megyei szintű vállalkozási iroda létrehozását, menedzser- és átképző tanfolyamok szervezését, számítógépes klub életre hívását. Mindezekhez megfelelő feltételeket biztosít a borsodi reálértelmiség leendő Otthona, a Tudomány és Technika Háza. L. L. A hét műemléke (48.) Sárospatak, római katolikus plébániatemplom. Mint azt Fe- renczy Károly írja, a ma látható templom közvetlen elődje a XV. században épült ki és abból sok részletet megőrzött. A hatalmas plébániatemplom hajója akkor rövidebb volt és a főhajó meghosszabbításában két boltszakaszos, sokszögle- zárású szentélyben végződött. A reformáció ideje alatt a Perényiek az ősi, hosszházas elrendezésű római katolikus templomot centrális elrendezésűvé alakították át. Lebontották a szentélyt és helyén két boltszakasszal megnyújtották a háromhajós csarnokot. A templom a XVII. században sok viszontagságon ment keresztül, sőt a XVIII. század végére olyan rossz állapotba került, hogy 1781-ben kénytelenek voltak bezárni. A sárospataki plébánia- templomot 1787-ben építették újjá, s e késő barokk stílusú, újjáépítéskor a római katolikus liturgia igényeinek megfelelően újból a hossztengelyre szervezték át. A nyugati homlokzat elé akkor emeltek hatalmas nyolcszög alaprajzú tornyot. Ennek barokk toronysisakja - mivel leégett - 1889- ben eklektikus stílusú ácsola- tot kapott. Ma a templom külseje két eltérő jellegű, s korból származó részből (a XV-XVI. századi késő gótikus valamint a XVIII. század végi eklektikus toronyból) alkot építészeti egységet. A templom belső berendezési tárgyai közül a főoltár barokk, a feloszlatott budavári karmeliták templomából került ide. A szószéke copf, a XVIII. századból. Orgonája 1794-ből való, Komornik János készítette. A templomban XV-XVIII. századi sírkövek találhatók. Az épület körül középkori körítőfal, körtemplom, harangtorony és iskola falmaradványai láthatók. (ha) Fotó: F. L.
