Észak-Magyarország, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-26 / 282. szám

1988. november 26., szombat' ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Kéregető Mikulás Mitscm látok már Sándor György utcai játékaiból. Hajnal ne­gyed háromkor nézem az órát, nem tudok elaludni a látvány miatt. A Mikulás, a kéregető Mikulás az oka mindennek! Rendkívüli adásnap, rendkívüli társadalombírálat. És a rendkívüli Mikulás. Aki kér, aki bízik a jó szándékú emberben. Aki a félreismerhetet­len vidéket kereste föl, hátha megtöltik a puttonyát. Hogy kik? - Hát azok, akiknek egy kunyeráló Mikulás vagyonától több jóléte van. De azok nemhogy be sem engedik, azok hatalmas kerítések­kel, kutyákkal veszik magukat körül. Azt hittem, valami rohadt ka­pitalista multimilliomosok villáit akarja bemutatni a kamera. De minden kétely eloszlott, amikor a kaputelefonon kiszól a ház szol­gálója-magyarul: „A ház úrnője nincs itthon!” Jól hallottam, vagy a késő éjszakába nyúló műsor feledtette velem a tér és az idő egysé­gét? Magyarországon vagyok? Hogy egy nemsokára hazajövő „úr­nővel” fenyegetik a koldus Mikulást? A szitkozódás, a „kikérem magamnak” és a „hová gondol” lesöprő szavai a leggyakrabbak a villanegyedben. Még meg is nézik maguknak a kéregető Mikulást, az erkélyekről érdeklődő „úrnők” figyelik a csodabogarat: üres puttony, alázatos beszéd - „nem normális” - vélik és napirendre térnek a dolog fölött a szuper- és hipcrkényelmcs villák lakói. Pe­dig a puttonyra nemcsak az volt írva képletesen, hogy most a Miku­lás kér, hanem a proletariátus egykori jelszava is: „Fizessenek a gazdagok!” S hogy kik voltak a lakók, kik a villák úrnői, azt ma már nehéz lenne megítélni. Egy biztos: mindannyiójuk elmondaná, hogy szüleik bányászok, földművesek, egyszerű fizikai dolgozók voltak -semmi kétségem efelől. Mert hazánkban nemigen építhe­tett volna villát a felszabadulás után egy gyáros, mint mondjuk a Weis Manfréd, vagy a Goldberger utódai. Ezt akkor a földig rom­bolta volna a nép. Most és itt csakis munkás- vagy parasztszárma­zású utódok tehetik meg. Nem hagy, nem tud megnyugtatni a lelkiismcret. Hát ennyire el­szakad egyik ember a másiktól? Létezik két ember munkája között ekkora különbség? Valaha úgy tanultuk, egyenlőnek születünk. Hát lehet itt egyenlőségről beszélni egy bodrogközi falu harmadik gyerekeként születő, és egy Doliárnegyed-beli vagy rózsadombi csecsemő esetében. Akik magánóvodák, később magántanárok ol­talma alatt tízévekkel előzik meg hasonló korú társaikat? Minek fenyegessük - hisz’ teljesen reménytelen felesleges, sőt a forszírozó számára még kellemetlen is lehet, hogy kik ezeknek a kacsalábon forgó villáknak a tulajdonosai. Segít-e az, ha tudjuk ró­luk, hogy a világ legmaszekabb maszekjai, vagy mindig jól helyez­kedő politikai szélkakasok, netán csempészek, üzérek, butikosok, vagy csak egyszerű szélhámosok, a mindennapok divatos áramla­tait megnyergelők. Ők egyszerűen: a gazdagok. Akiket milliók hergelésére hétfő éj­jel bemutatott a televízió. Arcok, elvek és hitek nélkül. Akiknek fi­zikai ábrázatáit sem láttuk, mégis tudjuk, kikről van szó. És akkor vissza-visszacseng az évtizedekkel korábban hangoztatott figyel­meztetés: „Fizessenek a gazdagok!" Azok is, akik a kéregető Mi­kulás clijesztésére jönnek haza, azok is, akik lesőablakon várják a kellemetlenkedő eltűnését. Hogy kellemctlen-c a házak úrnőinek az idegen, hogy okozott-e kéregetése valami lelkiismeretfurdalást, azt soha nem tudjuk meg, mert a kapuk, a barikádajtók zárva ma­radtak -- a puttony pedig üresen. (bekccsi) Répáshután már évek óta ha­gyománnyá vált, hogy a tél bekö­szönte előtt a kis nemzetiségi község vezető szervei nagy szere­tettel meghívják a nyugdíjas idős embereket egy vacsorával egybe­kötött baráti összejövetelre. A változatosság kedvéért most, no­vember 19-én a Vöröskereszt he­lyi szervezete volt a vendéglátó gazdája ennek a meleg légkörű találkozónak. Ilyenkor elmaradhatatlan az óvodások, kisiskolások és a fel­nőttek, már sok sikert aratott táncosok műsora, melyben olyan természetes, hogy a műsorban egymást váltogatva követik a ma­gyar és szlovák műsorszámok. Ez most is így volt. A szülők, nagyszülők most is boldogan nyugtázhatták, hogy ebben, az egykori istenhátamö- göttinek számító kis hegyi falucs­kában, ahová jövőre már fel fog folyni a már a faluban beásott víz­vezetékcsövekben a Szinva egész­séges vize, ahol már áll a falu kö­zepébe benyúló kis hegyen a jö­vőre tévéműsort közvetítő, 30 méter magasságú vasszerkezet, s ahol rövidesen sífelvonót is fog építeni a „nyughatatlan” fiatal ta­nácselnök, Mátrai Károly vezeté­sével a lelkes faluvezető „bri­gád”, sőt már a parabolaantenna helyét is mustrálgatják - milyen példamutatóan élhetnek és ter­vezhetnek - a falusiak mindig megértő segítségével - a falu lakosai. (Miskolc városvezetői részéről ezért is megkapják min­dig a lehetséges segítséget. Nem csoda, hogy egyre több külföldi tér vissza ide Belgiumból, Hol­landiából vagy Nyugat-Németor- szágból.) Sőt még többen is jön­nének ide pihenni, ha megfelelő szálláshely állna rendelkezésre... D. S. Az új családiotthon-bizto- sításról beszélgetnek a rádió stúdiójában. Hogy többe kerül majd, az természetes. Viszont az illetékesek ecsetelik az elő­nyöket. Szóba kerül, hogy a harminc évvel ezelőtt megálla­pított díjakat ugyancsak■ ki­kezdte az idő. Mindenképpen szükséges volt a változtatás, az újítás. Hallgatom megértőén, nyu­godtan. Csak akkor áll meg ke­zemben a kaparó - borotválko­záshoz kell -, amikor az iménti hang azt mondja; „Ma már egy doboz cigarettát nem leltet venni azért a pénzért ..." Valamit kihagyhattam köz­ben, szerencsére a riporter rá­kérdez, mennyi is az a pénz!? - „Huszonöt-harminc forint” - mondja a válasz. Jó lenne felfüggeszteni ezt a borotválkozást, gondolom ma­gamban. Most már csak fel­megy a vérnyomásom, nem ér­tem én ezt! Megint kimaradtam valamiből!? . . . Nekem még a többszöri áremelés után is ki­jön jó másfél doboz cigaretta abból a huszonöt-harminc fo­rintból. És emlékeim is arról szólnak, hogy se bejáróvona­ton, se falusi kocsmában, se jó­nak mondott üzemekben nem kínálgattak zsebből a dolgo­zók efféle f üstölni való val. A ztán csak arra jutok, folyta­tom tovább a borotválkozást, nyugodtan. Igaza van annak a hölgynek a cigivel. Megérdem­li, aki nem érti. Az ö baja; nem forog megfe­lelő körökben . . . (t. n. j.) Borsodiakkal az Országos KlSZ-értekezíeten Az utóbbi hónapokban már a nyilvánosság széle­sebb köreiben is észrevették: a KISZ körül ritkul a le­vegő. Hogyne vették volna akkor észre ezt a benne élő fiatalok?! A sápadozás első jeleire már tíz éve felis­merték a betegség tüneteit, ám ez kevés volt, s az évti­zedes ráébredést nem követte a tett. A romló folyama­tot csak gyenge gyógyszerekkel próbálták csillapítani, s a receptre sokáig nem került föl az igazi gyógyszer. Az elmült hét végén egy újabb kezelés kezdődött el. Még soha nem érkezett ilyen tág körből információ a tünetekről, s még soha nem jött ennyi javaslat a gyógy­módra sem. A Székesfehérvárott november 18-19-én megrendezett Országos KISZ-értekezleten úgy tűnik megtalálták a felépülés reményével kecsegtető gyógy­szert ... Miskolcon a csanyiki KISZ Politikai Képzési Központban az országos értekezletet meg­előző pénteken a Borsod me­gyei küldöttek közül sokan le sem feküdtek. Az előző nap elkezdett beszélgetések nem mindegyike maradt ugyanis félbe. S, hogy mivel is kellene az OKÉ-n foglalkozni, az a Székesfehérvár felé tartó hat­órás úton sem hagyta nyugodni nemcsak a 42 küldöttet, de azt az 50 megfigyelőt sem, akik bár a szavazásokon nem vettek részt, a szekcióüléseken mon­dandójuk ugyanolyan súllyal esett latba, mint a választott küldötteké. Minden külsőség nélkül kez­dődött a munka Pozsgay Imre államminiszternek a szervezet radikális reformjára biztató szavaival: Ez a társadalom már felélte XX. századi tartalékait, az időseknek észre kelt ven­niük, nem komfortos jövőt hagytak az ifjúságra. Jogosak tehát a fiatalok nyilvánosság előtti megmozdulásai! A Videoton Oktatási Köz­pontjában összegyűlt ezres fia­talság a két nap alatt nem hagyta a füle mellett elmenni e szavakat. A hogyan tovább? - kérdésében a szervezet érték­rendjének kialakítása a legfon­tosabb, a következő lépések alapja csak ez lehet. Olyan platform kell - mondta az egyik küldött, mely után elmond­ható: Aki nincs velünk, az nincs magánál! Tíz szekcióra oszolva nem egyszerűen az előterjesztések csupán szövegszerű módosítá­sát végezték el a munka során. Kijelentették, szervezetük, a párt ifjúsági szervezete a párt­tal szövetséges viszonyban áll: együttműködésük a vallott ér­tékeink azonosságára épül, an­nak politikai tartalmát a vá­lasztó testületek által időről időre kimunkált nyilvános állás- foglalások rögzítsék. Közvet­len pártirányítás nélkül, ön­állóan dolgoznak. KlSZ-szer- vezeteink adott kérdésekben a pártszervezetekétől eltérő ál­láspontot is kialakíthatnak. Igénylik a párt segítségét, véle­ményét és nem mondanak le a pártot érintő elvszerű kritika jogáról. KISZ-es vezetőink kettős tagságuk arányában a testületekben aktív részvétellel kívánják befolyásolni a párt politikáját. A rövid „négyper­cesekben” - ennyi idő jutott ál­talában egy felszólalásra - szél­sőségesebb vélemények is teret kaptak. A párt-KISZ viszony jelenleg nem csupán a pártkor­látokba ütköző ifjúsági szerve­zet példatára lehet. Kettős kri­tikaként hangzott el ugyanis, hogy a KISZ-ben kinevelke­dett emberek ma a pártban semlegesen viszonyulnak az if­júsági szervezet kérdéseihez. Az sem megoldás azonban, hogy a KISZ-esek azért nem lépnek be a pártba, mert az nem ifjúságpárti, a párt pedig azért nem tud megújulni, mert belülről nincs késztetőerő. Pro­vokatív szerepet kellene felvál­lalniuk a kettős tagsággal ren­delkező fiataloknak ahhoz, hogy a kritikát megtorlásmen­tesen fogalmazhassák meg. S nem csak a pártban, mindenütt, ahol ifjúsági kérdésekben dön­tenek, ott kell lenniük a szerve­zet vezetőinek. így az ország- gyűlésben, a tanácsoknál a szakszervezetekben, a nép­frontban. Az értekezlet részt­vevői közül már most lehet sej­teni, hogy sok arc fog ismerős­nek tűnni a következő parla­menti és tanácsi választáso­kon . . . A jogállamiságért... Ez utóbbi az a kérdés, melyet nem lehet mélyhűteni. - Volt a véleménye megyénk küldötté­nek, dr. Karczagi Zoltánnak, aki nemcsak a szekcióülésen és a plenáris ülésen hangoztatta véleményét, de a plenáris ülés egyik legmozgalmasabb szü­nete is neki köszönhető. Elő­ször csak 5-10 majd 30-40 fős tömeg vette körül heves vitali­tással megáldott küldöttünket, majd Kiss Péter, s Nagy Imre (a két első titkári címre pályázó rivális) is felfigyelt mondani­valójára. így sokak biztatásá­ra jelentkezett hozzászólásra, többek között neki köszönhe­tő, hogy a „Szocializmus de másképp” című vitaanyagba bekerült a következő cikkely: „Az emberi jogok a társadalmi jogegyenlőség és jogállamiság érvényesülését a szocialista ala­pokra épülő társadalmi, gazda­sági modernizáció lényegei kö­zött kell megemlíteni”. Jogász­küldöttünk szerint először civi­lizált viszonyokat kell terem­teni programjainkhoz, éppen ezért támogatni kellene a mó­dosított választási törvény meghozatala után az azonnali választások kiírását. Kevés az időnk a reformra, ezért kell drasztikusan lépni a jogállami­ság felé. Koncepciója egyben a parlament önmaga általi felosz­Amíg nem teremtünk civilizált alapokat programjainkhoz, nehéz hinni a változásokban. A jogállam megteremtése .. ,-dr. Karczagi Zoltán szavai sokak számára még ma is idea, a realitásoktól való elszakadás. látását, s alkotmányozó nem­zetgyűlés összehívását jelen­tené. Az elfogadott vitaanyagban ezen kívül megfogalmazták: az újjáalakuló szervezet a jövő­ben tetteiben kíván reformer lenni. Tagjaiért van, és nem felettük, hanem általuk műkö­dik. A KISZ a közösség lehető­ségét kínálja, amely demokra­tikus, s lehetővé teszi a kisebb­ségi vélemények többségivé szerveződését is. Vállalva a sokszínűséget az egyenlő part­nerség alapján keres kapcsola­tokat más társadalmi, és ezen belül ifjúsági erőkkel, szerve­zetekkel. Ez utóbbi kérdés kapcsán az is elhangzott, hogy ez a nyitottság más szervezetek felé akár taktikai céllal való összefogást is jelentsen. A Bal­oldali Alternatíva képviselője és a Magyar Ifjúság Országos Tanácsának ideiglenes elnöke Stumf István, ennek jegyében üdvözölte a KISZ megújulását az értekezlet szónoki emelvé­nyén. Nagy Imre megválasztott első titkár szerint a jövőben egy szervezet leszünk a sok között, de az elsőbbségről nem mon­dunk le. Kihívás a szakszerve­zeti, az egyházi stb. közösségek szerveződése. Előnyük az új­donság varázsa, de nem szabad elfelejteni, hogy ezeknek a szerveződéseknek még nincse­nek fizetetlen számlái a hátuk mögött! Belőlünk már hiányzik az alattvalói tudat A szervezeti élet változásait tárgyalva az alapszervezetek fejére nőtt apparátusok ellen különösen sokan léptek fel, mondván: a döntést nektek, nélkületek - elgondolásból nem kérünk a jövőben. Mi vállaljuk a kockázatot. Talán az lenne a megoldás, ha az apparátus munkáltatói jogai az alapszer­vezetek kezébe kerülnének, ha a fizetésüktől kezdve a jutal­mazásig, az egyszerű „mezei" KISZ-tagok dönthetnének mű­ködésükről. Hogy sok a konf­liktus ezen a téren, bizonyítja, hogy még az is felvetődött, hogy a testületek vezetője tár­sadalmi elnök ne pedig appará­tusi tag legyen. Ez utóbbiak közül még mindig sokan nem látják át a jelenlegi helyzetet. Jó példának tűnik erre az egyik megfigyelőként részt vett appa­rátustagunk mondata, Nagy Imre első titkárrá választását il­letően: Na, ugye: így is az tör­tént, mint amit mi is tettünk volna. (Azaz miért is volt szük­ség a delegáltak kiválasztásá­hoz a választógyűlésekre.) Ez­zel azonban nemigen lehet egyetérteni. Bizonyos, hogyha nem így történt volna, az OKÉ résztvevői nem ezt a platform­javaslatot, s nem ezeket az „egyéb” kérdéseket bocsátot­ták volna ki kezükből. A sze­mélyi kérdések eldöntése pedig ezúttal harmadrendű dolognak számít. Azonnali válasz aktuálpolitikai kérdésekre S hogy mi történjen az ápri­lisra, de legkésőbb májusra összehívandó XII. KlSZ-kong- resszusig? A küldöttek a Köz­ponti Bizottságot megbízták azzal, készítsenek a hibákat feltáró történelmi áttekintést a KISZ-ről, önálló napirendként tárgyalja meg a köz- és felsőok­tatás korszerűsítésében képvi­selendő KISZ-es álláspontot, foglalkozzon az új szervezeti szabályzat kérdésével. Kezde­ményezték a nemzeti szimbólu­mok szélesebb körű alkalmazá­sát a KISZ-es intézményekben és rendezvényein, hogy már­cius 15-e ne csak a fiatalok, de a felnőttek munkaszüneti napjai is legyen. A KISZ lakáskoncep­ciója a mai napig az egyetlen la­káskoncepció a lakáskérdés­ben. A KISZ nem engedi elsik­kasztani a hosszú Hónapok munkáját összegző anyagot a december 7-i kormány-KISZ vezetői találkozón az egyik leg­fontosabb kérdésként kívánják előterjeszteni. A demonstráló véleményen kívül mik a garanciák - tette lel a kérdést például Borsodi Béla, ózdi küldöttünk a szerke­zetváltás toporgásával példá­lózva. Válasz erre nemigen akadt. Ám az bizonyos, hogy garanciákat csak azért, mert a KISZ követeli, nemigen fog­nak a jövőben biztosítani. Úgy tűnik, leginkább a borsodiakat foglalkoztatja a garanciák kér­dése. Ugyanis Gúr Nándor, a KISZ Miskolc Városi Bizottsá­gának titkára az Országos Ér­dekegyeztető Tanácsban való KISZ-es részvételt szintén sür­gette. Hámori Csaba, a KISZ KB leköszönt titkára válaszolt: A KISZ nem is kérte tagságát, egyébként pedig ifjúsági kérdé­sekben jelenléte biztosított. Hogy miért nem kérte? Ez tisz­tázatlan maradt az értekezlet küldöttei előtt. Talán ez a MIOT-ban való KISZ-es rész­vétellel magyarázható. A MIOT ugyanis részt vett az ÓÉT munkájában. Heves vélemények csaptak össze ezen a székesfehérvári ér­tekezleten, melyből a borso­diak is kivették részüket. Ke­vés papírt használtak, annál több indulatot. Csoportok, frakciók alakultak egy-egy kér­dés szavazására, s a hajnali órá­kig tartó ülések ellenére pezs­gő, életteli munkaértekezlet fe­jeződött be szombaton éjfél előtt. írásos anyagok születtek, mely még mindig csak az előke­zelés a gyógyításban. Hiszen ezek az áprilisi kongresszusig csak vitaanyagok, a dokumen­tumok elfogadására ott kerül majd sor. A széles körű vizsgá­lat alapján lehet, hogy megta­lálják a szervezet felépüléséhez alkalmas gyógyszert. Csakhogy a kúrát be kell tartani, a pirulá­kat következetesen be is kell szedni! Enélkül várni az ered­ményt, önámítás . . . Nagy Zsuzsanna

Next

/
Oldalképek
Tartalom