Észak-Magyarország, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-26 / 282. szám
1988. november 26., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 A szocialista koalíciós katonai doktrína új vonásai Beszélgetés dr. Benedek István mérnök alezredessel- Hogyan jellemezhető a jelenlegi nemzetközi viszonyok lényege?- A nemzetközi viszonyok makroszintézisekéntazt mondhatjuk, hogy a ’70-es évek végének, a ’80-as évek elejének a nemzetközi viszonyokat jellemző kedvezőtlen tendenciái elsősorban a szocialista diplomácia erőfeszítései eredményeként megálltak, bizonyos értelemben pedig pozitív fordulatot vettek, de olyan áttörésre viszont, mely ezt a kedvező folyamatot reverzibilissé tenné, sajnos, eddig nem került sor. Ez a változás természetes, hogy elsődlegesen a nemzetközi érintkezés, a diplomáciai mozgások síkján bontakozott ki, melyek közül meghatározó a szovjet-amerikai tárgyalások és megállapodások, a kelet-nyugati párbeszéd elmélyülése és mindezek eredményeként a nemzetközi légkör jótékony hatású enyhülése. Hangsúlyozni kell, hogy e kedvező összfolyamaton belül különös jelentősége van az európai kapcsolatrendszernek, az európai nemzetközi együttműködés demokratizálódásának és nem kevésbé kiszélesedésének. Sajnálatos tény azonban, hogy a reálfolyamatokban mind ez ideig nem állt be lényegi módosulás.- Miben jut kifejezésre a reálfolyamatok viszonylagos változatlansága?- A civilizáció létének megőrzéséből eredő egyetemes érdek fűződik ahhoz, hogy a kelet-nyugat versengésének fő területe továbbra is és egyre inkább a gazdasági műszaki-tudományos teljesítőképességünk fokozása, a felzárkózás feltételeinek a megteremtése, a viszonylagos egyensúly elérése legyen. Napjaink realitása azonban, hogy a világméretű erőegyensúly döntő eleme sajnálatosan változatlanul a katonai tényező maradt. Számos forrásból tudjuk, hogy szinte ez az egyetlen terület, melyen bár viszonylagos egyensúly alakult ki, de nem elhanyagolható aszimmetriákkal, és a fegyverzetek nemkívánatos magasabb szintjén. Ami a gazdasági, műszaki, tudományos területek egyensúlyának alakulását, viszonyát illeti, sajnos, egy-két terület kivételével számunkra igen kedvezőtlen összképet mutat. Lemaradásunk csaknem tragikus, autentikus körök szerint a két-háromszo- rosra tehető, de legalább két évtizedes léptékű, ami markánsan érzékelteti gazdasági, műszaki-tudományos teljesítőképességünk színvonalát, vagyis e reálfolyamatok viszonyának változatlanságát. E helyzet tarthatatlanságát a szocialista országok, ha késve is, de felismerték, és bár másmás módon és intenzitással, de óriási erőfeszítéseket tesznek a politikai szemléletmód, a gondolkodásmód gyökeres átalakítására, a lemaradásunk mérséklésére. Belátva és beláttatva ezzel, hogy a gazdasági, műszaki-tudományos teljesítőképességünk az alapja a két rendszer közötti versengésnek, biztonságpolitikánknak és külpolitikai érdekeink érvényesítésének. Ha ugyanis a szocialista országok a megújulási folyamatot nem tudják a szükséges szinten és időben kondicionálni, akkor azzal kell számolni, hogy egy évtizeden belül még a katonai tényezők egyensúlyát sem áll módunkban fenntartani, hogy ez mit jelentene számunkra, nem nehéz belátni.- Mik a felzárkózás lehetőségének elemi vagy kiinduló feltételei?- A nemzetközi helyzetet, az erőviszonyokat, a szocialistavilág helyzetét az előrelépés, a felzárkózás feltételei szempontjából vizsgálva áttörésre, gyökeres fordulatra, akkor és csakis akkor lesz lehetőség, ha az érintkezések terén a diplomáciai mozgások alapját képező reálfolyamatokban is lényeges módosulás következik be. Ez azt jelenti, hogy csak a szocializmus társadalmi-gazdasági teljesítményének növekedése, tekintélyének, befolyásának erősödése révén érhető el, hogy a két világrendszer egyensúlyának lényegi elemei átrendeződhessék, azaz a jelenleg meghatározó katonai tényezőt a kapcsolatrendszer más összetevői váltsák fel. Ez csak átfogó és radikális reformmal valósítható meg, ami nem stílus-, hanem korszakváltást jelent. Természetesen ez hosszú távú, perspektivikus folyamat, melynek valóra váltásához a nemzetközi és belpolitikai szemléletmód alapvető átalakítására, átalakulására van szükség, aminek jelenleg még csak a kezdetén tartunk, annak csak a kontúrjai kezdenek körvonalazódni. Ez a társadalmi-gazdasági megújulási törekvés van kibontakozóban főleg Jugoszlávia, Magyarország, Kína, Lengyelország és a Szovjetunió esetében.- Mi a korszerű nemzetközi biztonságpolitikai felfogás lényege?- Számos gyakorlati tapasztalat utal arra, hogy a két- és többoldalú nemzetközi kapcsolatrendszerekben keletkező ellentmondások csak katonai meggondolások alapján már nem oldhatók fel. A biztonság napjainkban elsősorban politikai kérdéssé vált és szavatolása is elsősorban politikai eszközökkel biztosítható. Nem nehéz belátni, hogy tartós biztonság csak komplex módon, azaz katonai, politikai, gazdasági, kulturális, humanitárius tényezők összefüggéseinek és kölcsönhatásának figyelembevételével, valamennyi állam érdekeinek tiszteletben tartásán alapuló együttműködés révén valósítható meg. Lényeges felismerés, hogy a kölcsönös függőség és egymásrautaltság megteremti az egymás stabilitásában és biztonságában való érdekeltséget is. Az egyetemes nemzetközi biztonságnak az egyenlőségen, az egyenjogúságon, az érdekek egyensúlyán kell alapulnia, mely csakis a kialakításában részt vevő politikai tényezők nemzeti és nemzetközi konszenzusa alapján jöhet létre, megvalósulásának hozadéka pedig felbecsülhetetlen az emberiség számára.- Hogyan jut kifejezésre az erőegyensúly katonai tényezőjének a csökkentésére irányuló törekvés a katonai doktrínában?- Az elmúlt évtizedben a katonai doktrína tartalmára ható politikai, gazdasági és katonai tényezők jelentős változáson mentek keresztül. Ezért természetesen szükség- szerű volt a koalíciós és nemzeti doktrínáknak a kialakult helyzethez való igazítása. A szocialista koalíciós katonai doktrínában deklarálásra került politikai alapelvek lényege:- A világ egyetlen államát nem fenyegeti, nem támadja meg, és nem követ el ellenük agressziót. Nincsenek területi követelései; elveti az ellenségképpel kapcsolatos sztereotípiákat; egyetlen államban és népben nem lát ellenséget. Kész minden állammal az érdekek kölcsönös tiszteletben tartására, a biztonságra, a békés egymás mellett élésre alapozni kapcsolatait.- Soha és semmilyen körülmények között nem indít elsőként haditevékenységet, és elsőként nem használ nukleáris fegyvert. Továbbra is erősíti védelmét, de ennek során szigorúan ragaszkodik a katonai egyensúly elvéhez. Arra törekszik, hogy a hadászati egyensúlyt minél alacsonyabb, de még a védelemhez elegendő szinten tartsa fenn.- Fegyveres erői készenléti állapotát olyan szinten tartja, mely szükséges és elégséges ahhoz, hogy felkészületlenül a koalícióba tömörült országokat váratlan támadás ne érhesse.- Miben különbözik a nemzeti doktrína a koalíciós doktrínától?- A Varsói Szerződésbe tömörült szocialista államok mindegyike rendelkezik saját, önálló nemzeti katonai doktrínával, mely az egyes államok létének, szuverenitásának kifejezője, védelmi funkciója betöltésének fontos feltétele. Természetes, hogy a nemzetközi katonai doktrína alapvető kérdésekben megegyezik a koalíciós katonai doktrínával, hiszen mindkettő forrása a védelmi célok és feladatok közössége, politikai, jogi tudományos alapjainak azonossága. Eltérés elsősorban a fegyveres erők létszáma, építésének formái és módszerei vonatkozásában van, ami a doktrína katonaitechnikai oldalának kérdéskörébe tartozik. Ónodvári Miklós Az „örök csend” határán A hallási fogyatékosság elnevezés a süketségen kívül a nagyothallás különféle fokozatait is magába foglalja. Nagyothallónak pedagógiai szempontból azt mondhatjuk, akinek a hallásromlása még lehetővé teszi a beszéd tagolt érzékelését és hallás útján való önálló elsajátítását. A nagyothallók hallásküszöbe 40-80 decibel között van. A fogyatékosság súlyosságát nagymértékben meghatározza az, hogy a sérülés hány éves korban, a beszédfejlődésnek melyik szakaszában következett be. Ha a gyermek a beszéd megtanulása előtt veszti el a hallását, nem lesz képes a beszédnek a hallókéval egyenlő értékű elsajátítására, ha ellenben a hallássérülés később következett be, a beszélni tudás képessége megfelelő eljárással ébren tartható. A hallási fogyatékosok nagy részének van némi hallása, s csak viszonylag kis részük tekinthető teljesen süketnek. Minél előbb állapítják meg a gyermek hallásbeli hibáját, annál hamarabb megkezdődhet a róla való gondoskodás. Megfelelő technikai segédeszközök segítségével a nagyothallóból - beszédkészségét tekintve halló lehet, s igen sok süketből válhat nagyothalló. A rohamosan fejlődő technika a csökkent hallású gyermekek iskolában való képzésére is készít berendezéseket. Képünkön egy ilyen kétcsatornás halló- és beszélőkészüléket láthatunk, amelyben a hangfrekvenciát infravörös vivő- frekvencia továbbítja. Nincs szükség tehát vezetékhálózatra, mivel infravörös adódiódák sugározzák szét a jeleket a tanteremben, ahol azokat a gyerekek vevőkészülékei fogják fel. Még a tanterem leárnyékolása sem szükséges. Az „ország iskolája” Neveltjei: Csokonai, Kölcsey, Irinyi... Debrecenben a főiskola őse 1526 körül alsófokú iskola lehetett, akadémiai rangját a reformáció megerősödésével nyerte el. „Schola nostra”, a „miiskolánk”- így emlegették már az 1556- ban kelt latin nyelvű feljegyzésekben. Volt olyan évszázad, amikor a 300-400 főnyi diáksereg választott vezetője irányításával teljes önálló testületet alkotott. „Iskola könyv nélkül - olyan, mint tábor fegyver nélkül.” E latin eredetű mondás szellemében a professzorok elsőrendű feladatuknak tekintették a könyvtár gyarapítását. Hajdan a bibliotéka őrzött minden értékes tárgyi emléket. A város nyomdája is évszázadokon át a magyar nyelvű irodalmat szolgálta. A főiskola eltartói Debrecen városa és a református egyház gyülekezetei, pártfogói az erdélyi fejedelmek voltak, Bocskai István, Bethlen Gábor, a Rákócziak, Apafi Mihály támogatták. A diákok évenként kétszer a város környékén is gyűjtöttek természetbeni adományokat. A papjelöltek nagy ünnepekkor vidéken teljesítettek egyházi szolgálatot. Svájc, Németország, Hollandia, Skócia protestáns egyetemeinek ösztön- díjrendszere biztosította, hogy a Kollégium tudományos szintje azonos magasságban álljon nyugat-európai testvérintézmények felkészültségével. A 17. században a debreceni alma mater a magyar protestantizmus egyetlen főiskolája a királyi és hódoltsági Magyarországon. Példakép: Várad eleste után az ottani főiskolának is menedéke lett. A külföldön tanuló debreceni származású jéles diákok közül kiemelkedik a bázeli egyetem oklevele szerint: „minden erénnyel és tudással ékes” ifjú, Maróthi György (1715-1744). Hét évig külföldi egyetemek hallgatója. A Kollégium tanáraként történelem-tudományokat, ékesszólást és matematikát tanított. Nyelvismerete kortársait is bámulatba ejtette. Ismerte a latin, görög, héber nyelveket. Olaszul, németül, hollandul, franciául beszélt is. Számos tankönyvet írt. Tanítványai rajongtak érte. Hatvani István (1718-1786) professzor filozófiát, kémiát, fizikát, matematikát, élettant, földrajzot, csillagászatot adott elő harminchét esztendőn át, többnyire zsúfolásig megtelt tantermekben. Egyetemes tudós. Meghatározta Debrecen földrajzi szélességét. Leírta az akkor (1769-ben) feltűnt üstökös pályáját. A váradi gyógyvizek vizsgálatával ő az első magyar balneológus. A mar- burgi, majd a leydeni egyetemre szóló meghívását elhárította. Mint életrajzában írta: „jobban szeretem gyászos helyzetben lévő egyházunkat, mint Hollandia virágzó szabadságát és tanári fizetését.” A diákok akkor az iskolát alma maternek, tápláló anyának nevezték. Fiúi szeretetük bizonyítékául latinul ajánlották első nyomtatott művüket, vagy külföldi tanulmányútjaik során gyűjtött értékes könyveiket ajándékozták a könyvtárnak. Falai között a szabad parasztság és a tehetséges jobbágyfiak ezrei tanultak. A Kollégium neveltjei: Csokonai Vitéz Mihály, Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, Arany János, Irinyi János, Ady Endre, Móricz Zsig- mond, Medgyessy Ferenc és hazánknak még számos nagy fia. A kollégiumi nagykönyvtár félmillió kötetet magába foglaló könyvállományában 146 ősnyomtatvány, több mint 3000 régi magyar és ritka könyv van. Ilyen könyvtár nélkül aligha fejlődhetett volna Debrecenben tudós költővé Csokonai. Itt gyökerezik Ady jártassága a régi magyar irodalomban. Erről vallott Móricz Zsigmond: „Nagy papok, a reformátorok titokzatos szelleme égetett itt ... a könyvtár százezer kötete nekem az emberiség minden becsességét jelentette.” Debrecen dicsérő jelzői között talán az a legragyogóbb mellyel az 1561-ben nyomdát alapító „bujdosó kassai prédikátor”, Huszár Gál a várost jellemezte: „Magyarországnak és Erdélységnek ... világosító lámpása.” A 1538- ban alapított Református Főiskola, a Kollégium osztozik Debrecen dicsőségében. Hazánk és a nagyvilág méltóképp ünnepli a Debreceni Református Kollégiumot, fennállásának 450. évfordulóján! M. L.
