Észak-Magyarország, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-03 / 263. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! nn üj Az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának lapja ________________________________________ i i—miii i ■ i ■ i in ii ii • ii !■ iimu ni t i m' i i i ii w ih>i i«w i m »i n mi n Mim »hiúi i ni utiii rw u wmn mii i sss^m A tőkéért tovább növekszik majd a verseny A menedzserképző tanfolyamon a City Bank budapesti vezetője nsriaaxM&xrjw&jgmxmnMMsmxwBmaBS&WBSSWzmMAiBtMttmKamtt! ■ ■ Tegnap folytatódott a Bor­sodi Vegyi Kombinát szer­vezte nemzetközi mene­dzserképző tanfolyam, A résztvevők ezúttal Robin Winchesternek, a City Bank budapesti vezérigazgatójának az előadását hallhatták a ke­let-nyugati kereskedelmi kapcsolatokról. Az amerikai bánik buda­pesti képviseletének vezető­je elöljáróban magáról a bankról, itteni tevékenysé­géről beszélt. Két évvel ez­előtt (1986. január 2-án) nyitotta meg kapuit a pénz­intézet fővárosunkban, s há­rom tevékenység kivételével az ügyfelék rendelkezésére áll. Ezek a következők: nem foglalkozhatnak biztosítás­sal, nem adhatnak pénzügyi támogatást magánszemélyek­nek és működésükön kívül esik a transzferábilis terület. Egyébként Robin Winches­ter már a bécsi kirendeltsé­gükön is foglalkozott a KGST-.kapcsolatolkkal. Negy­venkét alkalmazottak van, akik közül 39 magyar szak­ember. Egyébként a City Banknak 95 országban mű­ködik képviselete, s 140 or­szággal tartanak fenn üzleti kapcsolatot. A magyarországi tevékeny­ségükről szólva elmondotta, hogy több mint ötven válla­latnak biztosítanak hitellehe­tőséget, ezen felül beruházá­si, finanszírozási kapcsola­tuk további több mint száz vállalattal van. Mindezeken fölül a külkereskedelmi vál­lalatoknak szolgáltatásokat nyújtanak. Sikeres ténykedé­sük három fő okra ve­zethető vissza: az itteni, jól felkészült banki szakembe­rekre, a közös tiszteleten alapuló korrekt kapcsolattar­tásra és az innovatív finan­szírozási gyakorlatra. Előadásának következő ré­szében a magyar reform­törekvésekről szólt, kiemelve, hogy az utóbbi két évre te­hető az az időszak, amikor már konkrét lépések is a megvalósítást mutatják. Ne­vezetesen: a kétszintű bank- rendszer bevezetése, a közös vállalati törvény, a társasági törvény jövő év eleji beve­zetése, az adórendszer alkal­mazása. Ez utóbbiról el­mondta: Magyarország az egyetlen ország a világon, ahol egyidejűleg vezették be a személyi jövedelemadót, az általános forgalmi adót, ugyanakkor a támogatások erőteljes csökkentését, ö úgy érzi, hogy nem szeren­csés ezek egyidejű beveze­tése, mert ezek az intézke­dések nem növelik a haté­konyabb termelést. A közös vállalati törvény és a társa­sági törvény egy fő célt szolgál: minél inkább segít­se a külföldi tőke beáramlá­sát, a korszerű technológia meghonosítását. Ugyanakkor egy nagyon lényeges kérdés is felvetődik itt: a más or­szágokkal folytatott kapcso­latok bővítése, kifejlesztése. Mivel a világban a későb­biekben még tovább növek­szik a tőkéért a versengés, elengedhetetlen, hogy Ma­gyarország olyan kedvező feltételeket biztosítson, me­lyek vonzzák a külföldi tő­két. A társasági törvény alapvető elemei jók, ám még sok munka kell ahhoz, hogy a befektetők tudomást sze­rezzenek ezekről, egyáltalán a magyar viszonyokról, kö­rülményekről. Mivel az előadáson kérdé­seket is lehetett feltenni, mi is kérdeztünk. Arról kérdez­tük a bankszakembert: ő ho­gyan látja, mik azok a fon­tos témák, praktikus teen­dők, melyek révén sikerre vihetjük a már alapjaiban megfogalmazott — és az Or­szággyűlés által elfogadott — társasági törvényt? Vá­laszát azzal kezdte Robin Winchester, mielőtt életbe lépne egy törvény, fel kell készülni arra, hogy a part­nerek előtt a teljes igazsá­got föltárják. Következetes­nek kell lenni. Erre — saj­nos — egy rossz példát is elsorolt, aminek a következő volt a lényege: egyik isme­rőse, alti vezető bankár Nagy-Britanniában, ellátoga­tott hazánkba azzal a cél­lal, hogy többlethitelt nyújt. Több helyre elment érdek­lődni a külkereskedelmi mérlegünkről, ám mindenütt más és más választ kapott... A második legfontosabb szempontként, teendőként je­lölte meg azt, hogy legyen lehetőség a vállalatok hely­zetének felmérésére, úgy­mond a felértékelésére. Vagyis a befektetni szándé­kozó nyerhessen betekintést ott, ahová a tőkéjét kíván­ja befektetni. A harmadik lényeges elemnek pedig azt tartotta, hogy a cégek jól tudják eladni magukat. Szólt még arról is, hogy a forint leértékelése milyen nehézségeket (veszteségeket) okozhat a külföldi befekte­tőknek. Az előadást követő­en még több olyan kérdés­re válaszolt, melyeket a ma­gyar, illetve a külföldi szak­emberek tettek fel. (mé—) Illést tartott az MSZMP Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága — Berecz János előterjesztésében — kedden és szerdán belpolitikai helyzetünkről szóló jelentést, s a párt feladataira tett javaslatot vitatott meg. Berecz János referátumá­ban rámutatott, hogy sors­fordító időket élünk. Az 1960-as évek reformfolyama­tait az 1980-as évek újabb — bár ellentmondásoktól sem mentes — reformhullá­ma követte a gazdaságban. A párténtekezlet éj utat, új teret nyitott a nemzet, a szo­cializmus fejlődése előtt. A pártértekezlet előtti időszak­nak. s magának a tanács­kozásnak alapvető tapaszta­lata, hogy az átfogó meg­újulás igénye nem politiku­sok, ideológusok véleménye­ként, hanem a társadalom, a párttagság döntő többségé­nek igényeként fejeződött ki. Történelmi feladatunk az, hogy gyors ütemben végig­vigyük a szocialista piac- gazdaság kialakítási folya­matát. S ezzel együtt hoz­zuk létre a szocializmus de­mokratikus politikai beren­dezkedésének az alapfeltéte­leit, és ebből kiindulva rövid időn belül épüljön ki az en­nek megfelelő intézmény- rendszer. A pártértékezleten elfoga­dott program megvalósításá­nak első néhány hónapjá­ban ugyanakkor a belpoliti­kai helyzet alakulásában olyan tendenciák is meg­jelentek, amelyek . a re­formfolyamat nem kielé­gítő üteméből következ­nek. illetve nem kedveznek a reformok megvalósításá­nak. A közhangulat romlik, ma lényegesen rosszabb, mint néhány hónappal ezelőtt, A gazdaság továbbra is válság­jelenségekkel küzd. Az élet- színvonal, az életkörülmé­nyek hosszabb idő óta rom­lanak, s ez a tendencia' eb­ben az évben felgyorsulóban van. A gazdaság nem kielé­gítő teljesítménye jelentős társadalmi feszültségeket vált ki. A lakosság, s ezen be­lül a párttagság jelentős ré­tegei túl sokat vártak a párt­értekezleten végrehajtott vál­tozásoktól. Tapasztalhatók reformellenes törekvések Jól érzékelhető a párt' és a kormány iránti bizalom megrendülése. Ez a helyzet már a pártértekezlet előtt is látható volt. Az értekez­letet követő hetekben a párt iránti bizalom javult, de az utóbbi időben a romlás to­vább folytatódott. A társa­dalom széles rétegeiben csök­ken a helyzet megváltozta­tására irányuló központi erő­feszítések hitele. Jelenlegi helyzetünket az állampolgárok, a párttagok különbözőképpen ítélik meg. Vannak, akik káoszról, zűr­zavarról, a szocializmus po­zícióinak térvesztéséről szól­nak és rendért kiáltanák. Mások az újonnan megnyílt politikai mezőkön kívánják érdekeiket érvényesíteni. Egyesek kizárólag polgári és más eszmék talaján lépnek fel. A pártértekezlet által el­fogadott program végrehaj­tásának folyamatában ma két súlyos veszéllyel találko­zunk. Az egyik a visszaren­deződésnek a lehetősége. Ma léteznek ilyen törekvések; mögöttük konzervativizmus, értetlenség, a korábbi gya­korlatunkhoz való visszaté­Szovjet filmek fesztiválja November hónap hagyo­mányosan visszatérő művé­szeti ünnepe hazánkban a szovjet filmek fesztiválja. Má­tól kezdve a borsodi és a miskolci mozikban is domi­náns szerephez jutnak a leg­újabb, Magyarországon még nem látott szovjet alkotások, s felújításra kerül több tu­cat, a közelmúltban már be­mutatott film szerte a me­gye filmszínházaiban. Ilyen alkalmakkor min­dig fel szoktuk emlegetni a szovjet film - sok évtizedes múltját, most azonban sok­kal célirányosabbnak mutat­kozik a múlt helyett a je­lenre fordítani figyelmünket, amikor is a Szovjetunióban is megkezdődött a nyíltság, s az átépítés folyamata, és ebben a szovjet film is ha­talmas szerepet vállal. A szovjet társadalmi és gaz­dasági átalakulások roppant feladatainak megoldásában a filmművészet is segíteni kiván a maga sajátos esz­közeivel. Ha megtekintjük az újabb alkotásokat, láthatjuk, hogy egyik-másik szovjet rendező némely alkotásában már megelőlegezte a pe­resztrojka és a glasznoszty kibontakozását, s ez a mű­vész és a politikus azonos látásmódjából következett. Vannak filmek, amelyekből egy új állampolgári szemlé­let kifejeződései tükröződnek, másokból az örökös egyen­ruhában való szerepeltetés elvetése érződik, jelezve, hogy meg kellene békülni önmagunkkal, a világgal, anélkül, hogy a tragédiák újratermelődésének megaka­dályozásáról lemondanánk. A komédia torokszoritó válfa­ját képviseli például a hires Vezeklés, amely a szocialista építés eltorzulásának jelleg­zetességeit ábrázolja. De megjelent filmen a termé szét gigantomániás átalaki tásának tervei elleni tiltako zás is. Kitűnő dokumentum filmek születtek és a do bozból kiszabadultak korqb ban elzárt filmalkotások. Em bér és történelem viszonya tárul elénk az új szovjet fil­mekből. A mától bemutatás­ra kerülő új filmek is eb­ben a szellemben fogantak. A szovjet filmek fesztivál­jának borsodi rendezvényso­rozatát, amely egyben a szovjet kultúra hónapjának bevezetője, november 4-én, pénteken délután 5 órakor rendezik meg Tokajban, ahol Aradi Mária, a városi párt- bizottság titkára mond kö­szöntőt, Kőhalmi Ferenc, a Művelődési Minisztérium filmföigazgatója pedig ün­nepi beszédei. Részt vesz­nek ez ünnepségen a fesz­tiválra hazánkba érkezett szovjet filmművész küldöttség tagjai. Itt mutatják be Vagif Musztafajev azerbajdzsán rendező A gazfickó című fimjét. (A mától látható új filmekről 4. oldalunkon adunk tájékoztatást.) rés tudatos előmozdításának az érdeke és szándéka húzó­dik meg. A másik, a húrt feszítő, a hatalmi pozíciók megszerzésére irányuló tevé­kenység főleg polgári radi­kális és liberális erők részé­ről tapasztalható, amelyek a párt pozícióinak gyengítésé­ben látják előretörésük fő lehetőségét. Mindkét törek­vés kifejezetten reformelle­nes. A következőkben a' párt helyzetéről, politikai gyakor­latáról szólt Berecz János. Pártunk a változás, az át­alakulás állapotában van. A tagság ki akar törni a vég­rehajtó tevékenységet végző párttag-szerepből, egyre ak­tívabban kíván részt venni a pártpolitika alakításában. Ez a szándék nem mond el­lent annak, hogy eközben nehézségeket okoz a na­gyobb önállóság megélése. A fordulat késleltetése, a sza­vak és a tettek közötti sza­kadék mélyülése radikalizál- ta a párttagságot. Ez bizal­mi válságban jutott kifeje­zésre. Az 1988 januárjában meg­kezdődött párton belüli szer­vezett viták erős indulato­kat hoztak felszínre. A vita folytatása során csökkent az indulat, de megmaradt az erős kritika, s erősödtek az útkereső törekvések. A való­di irányváltást célul kitűző pártértekezlet dokumentu­mainak érdemi megvitatásá­ra, kihordására ugyanakkor nem bizonyult elégnek né­hány hét. A vita folyama­tában így nem rendeződhet­tek, nem tisztulhattak le a párttagság nézetei. A személyi változások várha­tó hatását a párttagság túlér­tékelte. Miivel ezt nem kö­vették, mert nem követhet­ték olyan érdemi, magatar­tásbeli változások, mint amilyeneket kívánatosnak tartottak, ezért úgy érzik, hogy az eredmények szeré­nyek, esetenként az ered­ménytelenség érzete is ki­alakult. A párttagság, a pártérte­kezletre készülve, az elége­detlenségével, a kritikájá­val, a távlat- és bizalom- vesztésével kifejezte: nem vállalja a folytonosság tel­jes továbbvitelét az elmúlt másfél évtized politikájával. Ehhez a meggyőződéshez vezetett a XI., a XII. és a XIII. kongresszus céljai és megvalósításuk közötti el­térés, amelyet a tagság az életszínvonal-romlásban és a pártnak a társadalom előtti tekintélyvesztésében élt át. Változtatási szándékát csak megerősítette az is, hogy szerepe elsősorban a határo­zatok végrehajtására korlá­tozódott, s ezért nem vett és nem is vehetett részt ér­demben a politika kialakí­tásában. Így nem érezte, és most sem érzi magát fele­lősnek az elmúlt másfél év­tizedben előfordult rossz döntésekért, a meglévő hi­bákért és azok következmé­nyeiért. Az elmúlt időszak dön­tési mechanizmusának egyik meghatározó sajátossága, hogy egy rosszul megvá­lasztott, vagy nem ponto­san feltárt helyzetnek meg­felelő koncepció talaján születhettek jó döntések is. De ezek nem gyakorolhattak kedvező hatást. Az átmenet másik sajá­tossága. hogy a társadalom- irányítás — az eddigi kez­deményezések ellenére — még nem rendelkezik konk­rét lépésekre lebontható stratégiával, s a megalapo­zásául szolgáló ideológia is nagyrészt kidolgozásra vár. Hiányoztak az érdemi párbeszédek Zavaróik vannak pártunk és a tömegek közötti vi­szonyban. A munkásosztály jelentős rétegeivel, főleg a párttag munkássággal nem voltunk képesek érdemi pár­beszédet folytatni a belpoli­tika nagy jelentőségű témái­ról. Az értelmiséggel az el­múlt egy-másfél évtizedben pártunk nem volt képes fel­kutatni a megváltozott kö­rülményeknek megfelelő kapcsolatépítés hídjait. A mezőgazdasági dolgozók to­vábbra is kötődnek a párt politikájához, az agrárpoli­tika közösségi és emberi vo­násai miatt. Belpolitikai helyzetünk egyik jellemzője, hogy a mezőgazdasági dol­gozók és az agrárszektor ma társadalmi stabilitásunk egyik fontos tényezője. Az ifjúság sorsa a nemzet jövőjének kulcskérdése. Eb­ből következően meghatáro­zó jelentőségű a szocializ­mus jövőbeli fejlődése szem­pontjából. Jelentős korosztá­lyok az elmúlt tíz évben, a gazdasági stagnálás, az élet- körülmények romlása, a tár­sadalmi feszültségek növe­kedése idején váltak felnőtté. E korosztályoknak ezért elsősorban negatív tapaszta­lataik vannak társadalmunk­ról. Történelmi felelőssé­günk tehát, hogy „ifjúság­párti” politikát folytassunk. A továbbiakban az előadó az egypártrendszer-többpárt­rendszer kérdésedről, az al­ternatív útkereső törekvések szerepéről szólt. Az alter­natív útkeresések egyik meghatározó tényezője ma \ az, hogy a párt által az el­múlt másfél évtizedben foly­tatott gazdaságpolitikai gyakorlat mindinkább eltá­volította az országot a vi­lágfejlődés fő folyamatától. Ez az életszínvonal nagy­mértékű csökkenéséhez ve­zetett, s a gyakorlat nem tudott a nemzet számára szilárd jövőt ígérő perspek­tívát nyújtani. Nem az a gondunk való­jában, hogy létrejönnek az alternatív szerveződések, hanem az, hogy ez ilyen sú­lyos feszültségek közepette történik. Ezért jogos bírála­tok, kritikák fejeződnek ki a megalakuló új szervezetek­ben is, ezért keresik vála­szaikat hangsúlyozottan a párttól eltérően. A helyzet megváltoztatásának legfőbb eszköze: a társadalmi fe­szültségeket kiváltó gazda­sági helyzet megváltoztatá­sára irányuló gazdaságpoli­tikai fordulat végrehajtása. A szocialista építés sajá­tos magyar útjának kiemel­kedő állomása az 1968-ban (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom