Észak-Magyarország, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-03 / 263. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1988. november 3., csütörtök Ülést tartott az MSZMP Központi Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) bevezetett magyar gazdaság- irányítási reform — mon­dotta ezután. — Nálunk ez­zel kezdődött meg a törté­nelmi szakítás a Sztálin ne­vével fémjelzett gazdasági modellel, és fél évtizedre minden addiginál gyorsabb gazdasági fejlődés feltételei teremtődtek meg. Nem sza- * kítottunik azonban a törté­nelmileg kialakult politikai rendszerrel, s a gazdasági mo­dell egészével sem. Nem ka­pott érdemi figyelmet az új szocializmus-felfogás kiala­kítása, a szocialista viszo­nyok közötti korszerűsödés elméleti és gyakorlati prob­lémáinak tisztázása, az ér­tékrendszer megújítása. A politikai intézményrendszer számottevően nem változott meg, a párt sem újult meg teljesen. A gazdasági reform- folyamat megtorpant, sőt erőteljes visszarendeződésnek voltunk a tanúi. A progra­mok szintjén megfelelő bel­politikai elhatározások fogal­mazódtak meg, de többnyi­re elmaradt a végrehajtá­suk. A pártpolitika a folya­matosságot és a folytonossá­got hangsúlyozva, a konflik­tuskerülő politika gyakorla­tát követte. E helyzet gyors ütemű, radikális megváltoztatása Ezután Berecz János hangsúlyozta: a gazdasági reform tervezett további lé­pései, így a költségvetési reform, a bérreform, a haté­kony foglalkoztatási feltéte­lek megteremtése nélkülöz­hetetlenek a gazdaságpoliti­kai fordulat végrehajtásá­hoz. Egyidejűig fel kell gyorsítani annak a szociális védőhálónak a kiépítését, amely a foglalkoztatási fe­szültségek enyhítéséhez, a munkanélküliség kezelésé­hez szükséges. A gazdasá­gi reformlépések sikere — a gazdaság teljesítménye és a közhangulat közötti rend­kívül szoros összefüggés mi­att — a jövőbeni belpoliti­kai helyzetet alakító döntő fontosságú tényező. A társadalmi közvéle­mény ilyen állapotának döntő oka, hogy hosszú éve­ken át a párt vezető szere­pének egyoldalú hangsúlyo­zása a mindenhatóság lát­szatát keltette, továbbá kö­zelebbről az elmúlt másfél évtizedben a magyar társa­dalom előtt a gazdaságra vo­natkozó lényeges informá­ciók nem kerültek napvilág­ra. Egyszerre kell tehát hoz­zákezdenünk a továbbra is áldozatokat követelő gazda­ságpolitikai fordulat meg­valósításához és a tényleges gazdasági helyzetnek, a tényleges választási lehető­ségeknek a társadalommal történő megismertetéséhez. iBerecz János ezek után rámutatott: A politikai nyil­vánosság gazdagítása olyan elhatározott szándékunk, amelyet a pártértekezlet megerősített. Változatlanul' fontos törekvésünk, hogy az új ságíró-itársadalómmal part­neri viszonyt építsünk ki és tartsunk fenn. A saját tör­vényei szerint- működő, poli­tikai tényezőként színre lé- "pett sajtó megfelelő helyzet­hez, szerephez jusson a ki­bontakozó demokratikus köz­életben. Politikai közéletünket ir­ritálja, a közvélemény han­gulatát rontja ugyanakkor a nyilvánosság bizonyos el­torzulása. Mindnyájan érzé­keljük, hogy egy-egy mar­káns kisebbség visszaél a sajtó — különösen a rádió — hatalmával. Közöttük többségben párttagok van­nak. Nem engedhető meg, hogy e szűk réteg saját nézeteinek egyoldalú sulyko­lásával hangulati nyomást gyakoroljon a társadalomra. már megkezdődött. A gazda­sági reformfolyamat felgyor­sításával rövid időn belül el kell érni, hogy visszafordít­hatatlan, gyökeres megúju­lás menjen végbe a gazda­ságirányítás egészében. A re­form kulcskérdése a piaci viszonyok következetes érvé­nyesítése. Ott kell az állam­nak megjelennie, ahol a piac szabályozó szerepe nem érvényesül. A vegyes tulajdonú piac- gazdaság kiépítése nélkül nem valósítható meg a párt­értekezlet állásfoglalása, s nem lehetünk képesek kor­szerűen működő gazdaság megteremtésére. A magántu­lajdon tartós, szilárd része a tulajdoni rendszernek, megfelel az átmeneti társa­dalom természetének. A ma­gántőke nem válik .meghatá­rozó részévé az újratermelé­si folyamatoknak, hanem azok továbbra is a társadal­mi tőke dominanciáján nyugszanak. Az előadó ezután tovább­fejlődésünk kulcskérdésé­ről szólt, arról, milyen gyor­san tudjuk hatékonnyá ten­ni a társadalmi tulajdont. A hatékonyság követelményét szigorúan érvényesíteni kell. A hatékony társadalmi tu­lajdonformák megteremtésé­ben fontos lépés a társasági törvény. Akarva vagy akaratlanul megzavarják, dezorientálják a közvéleményt, rontják a reformfolyamat esélyeit, mert a politikai türelmetlen­ség erősödéséhez járulnak hozzá, s mindezzel rombol­ják a pánt és a társadalom közötti viszonyt. Kénytele­nek leszünk ellensúlyozni ezt a torz gyakorlatot. Egyelőre még nem tisz­tázott kérdés, hogy a tár­sadalmi élet különböző sú­lyú és eltérő politikai ori­entációjú szereplőit a teljes egyenlőség elvén kell-e az állami tömegkommunikációs fórumokhoz juttatni, vagy azok a saját eszközeikre ala­pozott nyilvánossággal ren­delkezzenek. Miután itt poli­tikai kérdésről van szótan­nak megválaszolásához a politikai érdekeknek kell meghatározóaknak lenni. Jogosnak tekinthetjük ezért azt az igényt, hogy az álla­mi tömegkommunikációs eszközökben az új szerve­ződések, polgári indíttatású eszmei áramlatok ne kapja­nak tényleges helyzetüknél, befolyásuknál nagyobb teret, s ott jelenjen meg a velük kapcsolatos bírálat is. A párt, a szocialista állam, illetve a tömegszervezetek orgánumai politikájuk alap­ján — az új szerveződések céljait, érveit, gyakorlatát nem elhallgatva — kritiku­san, polémikusán, saját ál­láspontjukat képviselve fog­lalkozzanak velük. Egyre inkább feszültséget okoz az a gyakorlat, hogy jelentős, nagy létszámú ré­tegek helyzetéről, érdekei­ről, törekvéseiről és főleg munkájukról lényegesen ke­vesebbet lehet tudni a saj­tóból, mint amilyen a tár­sadalmi folyamatok egészé­ben betöltött szerepük. Ugyanakkor egy szűk cso­port, néhány ügyeletes nyi­latkozó minden nyilvánossá­got megkap. Ennek a gya­korlatnak a megváltoztatá­sa a lapgazdák, a szerkesz­tők, a sajtót irányító veze­tők fontos szakmai és poli­tikai feladata. Megjelennek majd — po­litikai határozataink nyo­mán — más színezetű la­pok is. A más színezet, a más politikai szemlélet ön­álló arculatot fejezhet ki, de nem támadhatja a tár­sadalmi berendezkedés alap­jait. Berecz János ezután a párttagság politikai cselek­vőképességéről szólt. Szem­be kell néznünk azzal a ténnyel — hangsúlyozta —, hogy az MSZMP 816 ezer tagja nem lehet egységes. A pártegység mechanikus értelmezése lenne, ha a tagság -egésze iránt az azo­nos gondolkodásmód, a meg­közelítések azonossága és az érdekek felett állás köve­telményét támasztanánk. A különbséget önmagában vé­ve nem lehet negatívan ér­tékelni. Ha az alapkérdések­ben ugyanis ez a több mint 800 ezres pánttagság egyet­ért, akkor joggal tarthat igényt arra, hogy valóságos politikai pártnak tekintsék, és annak megfelelően ered­ményesen működjön". Ezen belül azonban vannak és lehetnek különbségek még pártpolitikai kérdésekben is. Van azonban a párttag­ságnak egy olyan sok száz­ezres összefogott közössége, amely nemcsak a néhány alapvető kérdésben ért egyet, hanem sokkal széle­sebben is. Elfogadja, támo­gatja és meg akarja valósí­tani a pártértekezlet prog­ramját. Ez nagy erő! Általa a párt ma is képes arra, hogy megvalósítsa a pártér- tekezilet állásfoglalásából eredő feladatokat. Most a hangsúlyt a párt egységére helyezve, s az egy­ség az akcióképességben mu­tatkozhat meg. Természete­sen lehet az áramlatok lété­ről és milyenségéről vitat­kozni, nekünk azonban di­namikus és progresszív egy­ségre kell törekednünk, amely elviseli a különböző­ségeket is. Ezért a vita iga­zi tárgya az, hogy a külön­böző áramlatok miként ve­gyenek részt a politikai aka­rat, a cselekvés, a politikai közélet formálásában. Pár­tunk, egyesült párt lévén, a munkásmozgalom gazdag ta­pasztalatait integrálhatja a kommunista mozgalomba. Ezzel foglalkozva szólnék a platformok kérdéséről. Az előadó ezek után felvá­zolta, mi tekinthető ma az összefogás alappillérének. Ezek közé sorolta: 4 A hatékony piacgaz- ** daságnák, a vállalko­zási lehetőségeknek a megte­remtését, amelyek létrehoz­hatják a nemzeti felemelke­dés gazdasági ^Lapjait; ön­álló arculatú, a nemzeti ér­dekekre épülő gazdaság- és társadalompolitika kialakí­tását, amelyre alapulhat ha­tározottabb nyitásunk a vi­lág felé. O A társadalmi önszer- veződés jogának, mint a szocializmus elidegeníthe­tetlen elemének érvényesíté­sét a politikai pluralizmus viszonyai között, amelynek keretében a szocialista tár­sadalom új fejlődési útjá­nak a magyar társadalom érdekeit érvényesítő, az ösz- szes haladó, baloldali, de­mokratikus, nemzeti és hu­manista törekvést kifejező erő együttműködésének a megvalósítása. Ő Olyan szilárd alkot- mányosság kiépítését és szavatolását, amely a biztonságos jogrendnek, a jogállamiságnak az alapja, és magába foglalja a de­mokratikus politikai rend­szer működésének keretein belül a párt, a kormány, a különböző érdekképvisele­tek, a társadalmi-politikai mozgalmak együttműködésé­nek törvényes szabályait. A A szocializmus meg- **■ újítására törekvő vala­mennyi ideológiai áramlat együttes politikai programal­kotó lehetőségeinek elisme­rését, beleértve a nem mar­xista világnézetű, így a val­lásos emberek aktív közre­működési lehetőségét is a társadalmi gyakorlat alakí­tásában. Az új összefogásnak és minden részterületének a magyar progresszió legjobb Ismeretes, hogy a Köz­ponti Bizottság a platform­szabadság politikai és szer­vezeti feltételeire vonat- •kozó kérdések vizsgálatára bizottságot hozott létre. A platformot úgy foghatjuk fel, hogy az a párttagok egy csoportjának egy adott kér­désben, bizonyos ideig tar­tó nézetazonossága és véle­ményközössége. Ez azonban nem ölthet szervezeti, szer­veződési, intézményesülési szándékot vagy formát, és nem sértheti a demokratikus centralizmus elvét. Pártunk történelmi tapasztalata, hogy a legjobb politikai irányvo­nal sem valósítható meg szi­lárd, következetes, kellő po­litikai összefogás nélkül. Az összefogás természetesen nem személyek közötti egyezség, hanem elvi alapon vállalt politikai közösség. A párt fő erejének azonban kiváltkép­pen rendelkeznie kell azzal a készséggel, hogy politikai platformján — a társadalom minden rétegéből építkező pártként — lehetőséget te­remtsen a párbeszédre, szö­vetségre a kölcsönösen elfo­gadott elvek alapján a re­form iránt elkötelezett kom­munista, a párton kívüli ha­ladó szocialista, baloldali de­mokratikus, népi-nemzeti indíttatású erők és az egy­házak között. Mindehhez meg kell fo­galmaznunk a politikai együttműködés, közmegegye­zés új tartalmát a megválto­zott körülmények között. Napjainkra a közmegegye­zésnek az elmúlt harminc évben kialakult feltételrend­szere, alapja meggyengült. Ez a közmegegyezés ugyan­is jelentős mértékben az életszínvonal folyamatos nö­vekedésére épült. Ennek összetevői, így a létbizton­ság, a teljes foglalkoztatott­ság, és a fogyasztásbővülés külön-külön is megrendültek jelentős létszámú rétegek számára. hagyományaira kell épülnie, folytatva és az új körülmé­nyek között kiteljesítve a nemzet, a haladás és a szo­cializmus ügyének összekap­csolását. Az új nemzeti összefogás biztosíthatja azoknak az ér­tékeknek a megőrzését, ame­lyek alapján a XX. század­ban a magyar munkásmoz­galom, 1956 óta az MSZMP egyetlen politikai pártként választ tudott adni. Elvileg nyitott kérdés, hogy az új nemzeti összefo­gás milyen politikai intézmé­nyek létrejöttét eredményez­heti. A pártértekezlet állás- foglalásának megfelelően az MSZMP azt vallja, hogy a politikai fejlődés adott sza­kaszában a pluralizmust az egypártrendszer körülményei között kezdjük meg kiépíte­ni. Küzdelmünk a nemzeti felemelkedésért közmegegye­zést, összefogást szervező erő akkor lehet, ha el tud­juk kerülni a nacionalizmus buktatóit. Az elmúlt hóna­pok eseményei azt mutatják, hogy társadalmunkban az egészséges nemzeti érzés mellett jelen vannak ese­tenként a túlfűtött naciona­lizmus jelenségei is. Egyik veszélyes megnyilvánulásuk a szomszéd népekkel szem­beni előítélet, holott alapve­tő magyar nemzeti érdek eb­ben a térségben, a szomszéd népekkel való hatékony, al­kotó együttműködés. Fontos és a közmegegye­zés szempontjából politikai megítélést kívánó belpoliti­kai fejlemény a társadalom­ban meglévő áramlatok, szer­veződések kérdése. Egyelőre nehézen rajzolha­tó fel az egyes mozgalmak, egyesülések arculata. Már ma is vannak az MSZMP ideológiájához, politikájához közelálló vonulatok — bár még meglehetősen fejletle­nek és erőtlenek. Több olyan mozgalom jött létre, amely­nek politikai meghatározott­sága már nem látható egy­értelműen, de jelenleg az MSZMP-től való távolság- tartás, bírálat jellemzi őket. Vannaik olyan mozgalmak is, amelyek fogalmazványai és magatartása arra utalnak, hogy nem szocialista társa­dalomban akarnak működni. Űj fejleménynek tekinthet­jük, hogy a különböző mozgal­mak iközül néhánnyal a kor­mány részéről tárgyalások is kezdődtek. Az is figyelemre méltó, hogy egyes szervező­dések adott esetben politi­kailag felelős magatartást tanúsítottak a rend és a tör­vényesség betartásával, pél­dául október 23-án. Ez azon­ban nem jellemző minden szerveződésre. Általában to­vábbra is megfontolt állás­pontot, s differenciált maga­tartást célszerű egyidejűleg tanúsítani. Határozottabban kell törekednünk ugyanak­kor arra, hogy az új szerve­ződésekkel kapcsolatban irányadó jelzéseket adjunk, és határozott magatartásun­kat a társadalom nyilvános­sága előtt tegyük. Eddigi vo­nalvezetésünk — részben Az 1953-ban elindított ki­bontakozási kísérlet is sok figyelmeztető tanulságot hordoz. Az elengedhetetlen megújulás és reform elemeit tartalmazta az MDP Köz­ponti Vezetőségének 1953. júniusi határozata, az új szakasz kormányprogramja. De a párton belüli különbö­ző csoportok közötti elvte­len harc, a torzsalkodás nemzeti tragédiába torkol­lott, és lehetőséget teremtett a munkáshatalom elleni el­lenforradalmi támadásra is. A tragikus helyzetből va­ló kiemelkedés is a meg­újulás követelményeire és erőire alapozódhatott. Ki­emelkedő érdeme az újjá­alakult Magyar Szocialista Munkáspárt vezérkarának, hogy politikájának kidolgo­zása és megvalósítása során arra a demokratikus tömeg- mozgalomra támaszkodott, mely 1953 nyara óta, így még 1956 októberében is egyre erőteljesebben fogal­mazta meg és követelte a bűnök felszámolását, a jo­gos igények teljesítését. Ez lényegében a forradalmi megújulás társadalmi tala­ját jelentette. Történelmi tény, hogy a gyors konszolidáció kezdeti bázisát ez a; demokratikus mozgalom és követeléseinek a teljesítése biztosította. Ép­pen ezért politikai kár szár­mazott abból, hogy ez a tény a későbbiekben nem ka­pott kellő megbecsülést, és a Nagy Imre-per után pe­dig teljes mértékben elsik­kadt az értékelésekben. Eb­ben én is érzem a felelős­ségemet. A párt politikájának új minőségét jelentette a hat­vanas évek második felében a gazdasági reformfolyamat kibontakoztatása. A pártértekezlet állásfog­lalása meghatározza a poli­tikai rendszer fejlesztésére irányuló szándékainkat. Ma a demokratikus, pluralista intézményrendszer kiépítését az egypártrendszer körülmé­nyei között tartjuk lehetsé­gesnek. Ez az álláspontunk azonban jelenleg nehéz pró­batétel előtt áll. Ennek kulcskérdése, hogy a Köz­ponti Bizottság: 1. élére tud-e állni a fo­lyamatoknak és képes-e a fő politikai irány megtartá­sára. Társadalmi valósággá tudja-e váltani a pártérte­kezlet elhatározását magába foglaló programot, a fordu­lat, a reform, a megújulás programját; 2. a társadalom számára elfogadhatóan tudja-e értel­mezni a politikai pluraliz­érthető okokból — gyakran követő, túlzottan hasonuló jellegű, csaknem minden új fejleményt tolerál, azonban azokat integrálni és érdem­ben befolyásolni még nem képes. Fontos tanulságot von­hatunk le ezekből. A közelmúlt történelmé­nek tanulságai szintén e vi­ták középpontjába kerültek. Mi erősít bennünket, mire építhetünk és mitől kell el­határolódni — vitatják szé­les körben?! Történelmünk tagadhatat­lan erőforrása az 1944/45-ös fordulóban kibontakozott új­jászületés. A következő fordulópont a két munkáspárt egyesülése. A Magyar Kommunista Párt a forradalmi elmélet isme­retét, az illegális harcban ki- kovácsolódott erényeit, mint az áldozatkészség, az önfe­gyelem, az elkötelezettség, míg a Szociáldemokrata Párt a tömegmunka, a demoíkra- tikus építkezés, a sokszínű politizálás tapasztalatait hoz­ta a közös szervezetbe. Ezek a gazdag erőforrások rövid idő alatt szinte semmivé let­tek, mert a párt egy szűk csoport diktatórikus uralmá­nak az eszközévé vált. mus koncepcióját, s követ­kezetesen tud-e ragaszkodni megvalósításához; 3. képes-e elviselni és ke­zelni a politikai önkifejezés igényeire épülő szerveződé­seket, megegyezésre jutni egyesekkel, s harcolni má­sokkal ; 4. képes-e rugalmas cse­lekvési egység létrehozására- a párton belül, amely paás haladó párton kívüli erőkkel szövetségben működik. Tudatában kell lennünk, hogy a politikai rendszer re­formjának a folyamata a pártra is kihat. Ezért a párt politikájának dinamizálásához, cselekvő- képességének erősítéséhez kapcsolódva sürgető felada­taink vannak. — Fel kell gyorsítani a gazdasági reformfolyamato­kat, így a tulajdoni refor­mot, a költségvetési és bér­reformot, a gazdasági érdek- egyeztetés kiépítését, ame­lyek nélkülözhetetlenek a vállalati és az egyéni érde­keltség következetes megte­remtéséhez. Célszerűnek lát­szik egy függetlenített re­formbizottság felállítása a kormány mellett, amely rö­vid időn belül konkrét ja­vaslatokat készít el. Ezek fél éven belül kidolgozha­tok. További néhány hóna­pos vitán alapuló véglegesí­tés után a reformterv az Or­szággyűlés elé terjeszthető. Közben a gazdálkodás új rendjére felkészíthető dolgo­zó társadalmunk is. így az egész folyamat jövő év vé­gével lezárulhat, és 1990. ja­nuár 1-jével életbe léphet a gazdálkodás átfogó reform­ja. — Fel kell gyorsítani a párt- értekezlet programjára épülő feladatterv megvalósítását is. Ennek keretébén kell meg­valósítani a párt belső re­formját. Az alapszervezetek , helyének, szerepének és fel­adatának tisztázása, a párt szerveződése új elveinek ki­dolgozása, a platformszabad­ság meghatározása lassan halad, hiszen látható, hogy az események ennél gyorsabban alakulnak. Célratörő, nem el­sietett, de gyorsabb munka szükséges. — A párt új munkastílu­sának mielőbb a napi poli­tikai munkában is markán­san jelentkeznie kell. Az ap­parátusok átszervezése meg­kezdődött, azonban több he­lyen — így a Központi Bi­zottság mellett — ez a mun­ka még nem fejeződött be. Célul kell kitűznünk — a (Folytatás a 3. oldalon) Gyorsítani a szociális védőháló kiépítését Nemzet, haladás, szocializmus Meg kell valósítani a párt belső reformját

Next

/
Oldalképek
Tartalom