Észak-Magyarország, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-29 / 259. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1988. október 29., szombat Pártértekezlet Tokajban Zugszállásokon a bűn tanyája Egy éjszakai akció tapasztalatai (Folytatás az 1. oldalról) az országos sajtó botrány­cikkeiből és a legkülönfé­lébb felügyeleti és rendőri szervek vizsgálati jegyző­könyveiből olvashatók ki. Olyan erők feszültek ilye­ténképpen egymásnak, ame­lyek kölcsönösen bizalom- rombolóak és károsan köt­nek le időt és energiát. A jelenlegi helyzetből, a meglevő feszültségekből kö­vetkezik, hogy a legfonto­sabb feladat a népesség- megtartás, a munkahelyek számának növelése. Ebben a folyamatban az infrastruktú­ra fejlesztését fogalmazták meg kulcskérdésként. Az ez­zel kapcsolatos konkrét teendőket kilenc pontban fogalmazta meg a feladat­terv, a hírközlési hálózat korszerűsítésétől kezdve az idegenforgalmi szálláshelyek bővítésével bezárólag. Elhangzott a vitában is — jellemzően inkább a ven­dégek részéről —, hogy job­ban kell becsülni a kisebb eredményeket is, például a város szépülését, vagy ahogy Aradi Mária említette, a zsinagóga átépítését, a 300 fős kollégium építését. Nagyon tanulságos, egyben biztató volt a vita, már az­által is, hogy 15-en szólal­tak fel. A tokaji küldöttek nagy felelősséggel néztek szembe a körülmények ke­mény kihívásával és a pb- titkár szavaival, nemcsak változnak, változtatnak is. Megható volt a szenvedélyes igazságszeretet, a párt ön­zetlen szolgálatának válla­lása, amely a nyugdíjas Var­ga István felszólalásából áradt, avagy a tokaji lokál­patriotizmus ébresztése és tisztelete éppen a nemrég odatelepült múzeumigazgató, dr. Bencsik János megfo­galmazásában. Poros Gyula (Folytatás az 1. oldalról) Az új jogszabály megállapít­ja a lőfegyverek és a lő­szerek tartásának, vásárlásá­nak feltételeit, a kizáró oko­kat, és megteremti a rend­őrhatósági engedélyezés egy­szerűsítésének és gyorsítá­sának feltételeit. A légfegy­verek, valamint a gáz- és KíSZ-titkár természetesen az ifjúság nevében érvelt: leg­fájóbb éppen a fiatalság fo­gyatkozása a városban. Töb­ben — Zelenák István, Dé­váid István, dr. Dankó Jó­zsef — szóltak az ipartele­pítés, az idegenforgalom fel­tételeinek javítása mellett. Tanulságos volt viszont Ta­kács Imre és Hergelt Béla figyelmeztetése: most is van szabad munkahely szakmun­kások számára, van érdek­telenség is, mint azt Leskó István ostorozta. Meg kí­nálkozó lehetőségek is, ame­lyeket érdemes kihasználni, amelyre jó volna vállalko­zókat találni helyben, az or­szágban, külföldön. Romány Pál felszólalásá­ban Erdei Ferencet idézte, aki a csillagrendszerhez ha­sonlította a települések fel­tűnését és elhalványulását. Óvott a múlt szomorkás kezelésétől. Fölösleges mar­cangolni magunkat a múl­tért, abból már csak okulni érdemes. Jó volna, ha a szavak piaca helyett, a ja­vak piacával gazdagodna az ország — mondotta a Poli­tikai Főiskola rektora. A kettő ugyan összefügg, de nem helyettesítheti egymást. A pártértekezlet során egy küldött tartotta szüksé­gesnek megyei pártértekez­let összehívását, korábban történt visszaélésekre, a gazdaság nehéz helyzetére és a kétszintű párt- és taná­csi irányítás bevezetésével kapcsolatos feladatokra hi­vatkozva. Dr. Kun László ezzel kapcsolatban részlete­sen ismertette a megyei pártbizottság lapunkban is közölt állásfoglalását, misze­rint jelenleg nem tartja időszerűnek egy megyei pártértekezlet összehívását, lévén megfelelő területi és helyi programunk, a megyei riasztófegyverek tartását a jövőben nem kötik rendőr- hatósági engedélyhez, és a belügyminiszter feladata a biztonsági követelmények ki­dolgozása. A lőfegyverekről és a lőszerekről szóló tör­vényerejű rendelet 1989. ja­nuár 1-jén lép hatályba, és végrehajtásáról a belügymi­niszter — az érintett mi­pártvezetést pedig nemrég választotta a testület. A me­gye közvéleményét koráb­ban foglalkoztató visszaélé­sekben vagy született bírói ítélet, vagy az folyamatban van. A kétlépcsős irányítás­ból adódó feladatok tisztá­zása pedig más fórumokra tartozik. Nem csupán felszólalások hangzottak el egymás mel­lett — igazi pezsgő vita volt a tokaji pártértekezleten. Vitányi Béla például ké­telyét fejezte ki: miért kö­teles a párt képviselni min­den határozatot, döntést, kritika nélkül? Nos, mint Aradi Mária válaszában el­mondotta, mindenkinek jo­ga a kritika, meg az egyé­ni felfogásának a képvise­lése is. Az azonban nyilván­való, hogy a párttag magáé­nak vallja pártja politiká­jának szellemiségét. Találó­an fogalmazott a vitazáró: Most olyan időket élünk, amikor egyszerre kell meg­kérdőjelezni múltat, meg­őrizni a régi értékeket és építeni az újat. Ma olyan politikai kultúra építésén munkálkodunk, amelyben jelen van a türelem, egy­más tisztelete, a megértés, a közmegegyezésre törekvés, miközben nem válhat part­talanná a kételkedés, a mindent megkérdőjelező pesszimizmus. A vita után a pártérte­kezlet elfogadta a pártbi­zottság jelentését, majd zárt ülésen megválasztotta az új pártbizottság tagjait. Ezt kö­vetően a pártbizottság ülést tartott. Ezen megválasztotta a pártbizottság titkárának Aradi Máriát, társadalmi titkárhelyettesnek Teremi Bélát, és delegálta a megyei pártbizottság testületébe dr. Bencsik Jánost. niszterekkel és országos ha­táskörű szervek vezetőivel egyetértésben — gondosko­dik. Az Elnöki Tanács a to­vábbiakban kinevezésről és felmentésről határozott, bí­rákat mentett fel és válasz­tott meg, továbbá kegyelmi ügyekben döntött. Borsodban mélyponton van az idén az idegenforgalom — állítják az ezzel foglalko­zó szakemberek. Ha csütör­tökön éjszaka velünk tar­tottak volna, azt tapasztal­ják, vendég talán még len­ne is elegendő, no de a kö­rülmények .. . ! Az említett napon este 7 órakor indult útjára öt cso­port a Borsod Megyei Rend­őr-főkapitányság idegenfor­galmi csoportjáról. Vám- és pénzügyőrök, nyomozók, ren- dészek, önkéntes rendőrök társultak azért, hogy az ide­genforgalmi szálláshelyeket meglátogassák. Lóczi István rendőr alezredes tartott el­igazítást az akció előtt: — Az idegenforgalom te­rületén kedvezőtlen a kép. A ki- és beutazások számá­nak növekedésével a bűn- cselekmények száma is nö­vekszik. Különösen fertőzött ilyen téren Miskolc, s főként itt is Tapolca, valamint, a Zsarnai-telep környéke. A mai akció célja, hogy meg­akadályozzuk a bűncselek­ményeket. Az igazoltatás so­rán a külföldiek csomagjait, autójukat is ellenőrizni kell, az érvényes útiokmányok és a náluk található pénz, va­luta mellett. Kérném előál­lítani azokat, akiket az or­szágból kiutasítottak és en­nek ellenére itt tartózkod­nak, valamint, akik 30 nap­nál régebben vannak itt tu­rista-útlevéllel. A csoportok elindultak, én a Tapolcára tartókat kísér­tem el. A csoport parancs­noka, Kavecsánszki László alhadnagy láthatóan jól is­meri a tapolcai szálláshelye­ket. Első állomásunk a Vio­la utca 6. szám, a tulajdo­nos Orosz Béla. Nagyon készségesen, udvariasan állt a csoport rendelkezésére, noha a könyvelés hagy né­mi kívánnivalót. Az enge­dély rendben, s vendég is akadt jócskán, hirtelenjében 20 lengyel állampolgár út­levele sorakozott az aszta­lon, főként azért, hogy be­vezessék őket a vendég­könyvbe, mert ezt elfelejtet­te megtenni a szállásadó. Ottlétünk alatt azonban ezt is pótolta. A csoport tagjai szobáról szobára járva, el­beszélgettek az ott lakók­kal. Kilószámra található a csomagokban kávé, csoki, ez annál is furcsább, mert a valútakönyvekből kitűnt, hogy csak 2—300 forintot váltottak be a vendégek, s abból egy éjszakai szállás 125 forint. Akkor a többi vajon miből?... Az egyik emeleti szobá­ban — fűtés nincs — bú­torhalmaz között öt fiatal. Éppen vacsoráztak, amikor bekopogtattunk. Láthatóan otthonosan közlekedtek a la­kásban, noha állítólag aznap érkeztek ide. A málló vako- latú, szakadt tapétájú, pené­szes szobákban zajlott az es­ti élet. A I ndégek lefek­véshez készülődtek, hogy pénteken minél korábban el­látogathassanak a piacra, mert áru — amelyből élel­miszerré forog a pénz — mindenkinél akadt jócskán. A következő lakás a Vio­la utca 8. szám alatt, Mé­száros Jánosné tulajdona. Itt mindössze két román ál­lampolgárt találtunk, akik hazánkban dolgoznak, de a tulajdonos még nem jelen­tette be őket. Mint mondta: a vendégkönyv és az enge­dély a padláson van, de „éppen be akarta írni” a vendégeit a házigazda. Irány a Zsarnai-piac kör­nyéke. A lezárt sorompó előtt, és az utcákban több száz lengyel autót láttunk. Az ablakok bepárásodtak, a turisták itt vackolnak éjsza­kai szállást maguknak. A kocsik szorosan egymás mö­gé álltak, szinte lépni sem lehetne közöttük. Mintha így keresnének védelmet a tu­lajdonosok. A fényekre bun­dasapkába bújtatott fejek emelkedtek fel a nagy meny- nyiségben felhalmozott cucc közül. Sokan az ülést sem tudják lehajtani, csak úgy ülve szundikáltak. A környéken levő házak mind „zugszállások”. Itt se­hol sem fizet adót a tulaj­donos, és az apró lakások­ba igyekszik minél több em­bert bezsúfolni. Mondhatjuk, jó kis adózatlan keresethez jut aki így tesz. A Vereckei utca 19. szám alatti ház minden képzeletet felülmúlt. Demeter Páléknál 11-en kaptak szállást 100—120 fo­rintért. Az előszobában is alszanak, az egyetlen szobát megosztja a vendégekkel a tulajdonos házaspár, s a pincekonyhában, amely 2 méternél nincs hosszabb, sem szélesebb, legalább né­gyen sürgölődtek. Leírhatat­lan körülmények között tér­tek itt nyugovóra a külföl­diek, lépni sem lehet tőlük, földön, ágyon hemzsegtek a pici lakásban. Az egyik csoport vezetője Hegymegi Gábor alhadnagy, akit a Vereckei utca 24-ben már jól ismert a házinéni, Koczán Lajos, a háztulajdo­nos büszkén mutatta: ő adó­zik majd, hiszen már járt az adóhivatalban, és kapott csekket. Vendégkönyv vi­szont nincs, bejelentve, be­vezetve az öt lakó így nem is lehet. A ház mögötti apró előszoba, s szoba a vendé­geké. A háziasszony megró­ja a nyomozót; Gabikám, hát szegények hadd aludja­nak itt. Maga nekem nem is mondta eddig, hogy vendég­könyvet is kérni kell, hon­nan tudhatnánk mi azt? A csoportok visszatértek a főkapitányságra, elkezdődött az összesítés. Nézzük hát, mi volt az eltelt három óra eredménye. Hatvan lakásban jártak a csoportok tagjai, s 140 embert igazoltattak. Kö­zöttük 80 volt lengyel állam­polgár, 2 román, 8 jordán, egyiptomi, kuvaiti. Az utób­biak diákok, s velük az a legnagyobb gond, hogy nincs útlevelük, csak tartóz­kodási engedélyük, melynek alapján a személyazonossá­got nehéz megállapítani. Há­rom szabálysértési eljárást kezdeményeztek az akció tagjai a zugszállásadck el­len. Két lengyel állampol­gárnál 5—5 ezer forintot ta­láltak, melyet állítólag kül­földön váltottak be, de erről papírjuk nem volt. Ellenük a Vám- és Pénzügyőrség folytat eljárást. Azt mondjuk és írjuk, mi­lyen jó lenne, ha fellendül­ne az idegenforgalom me­gyénkben, ha minél többen keresnék fel Miskolcot, Akik ezt állítjuk, nem hiszem, hogy az ilyenfajta turizmus erősödésére gondoltunk. Ez ellen inkább tenni kellene a szakembereknek valamit. A drága első osztályú luxus- szállodák és -éttermek élet- képtelenek, s szaporításuk helyett inkább olcsó, tiszta, komfortos szállás- és étke­zési lehetőséget kellene biz­tosítanunk, mert ez bizto­san megérné. S aztán a kül­földiek a nyomortanyák he­lyett azt a képet vinnék ró­lunk hazájukba. Orosz B. Erika N. Z. November 24-én Országgyűlés Az Elnöki Tanács ülése Küldöttértekezlet a Megyei Kórházban (Folytatás az 1. oldalról) pártalapszervezetének kül­dötte azt hangsúlyozta, hogy az elmúlt negyven év saj­nos nem hozta meg a minő­ségi javulást, a lakosság méltán elégedetlen, egyaránt kiszolgáltatottnak érzi ma­gát a beteg és a gyógyító. Dr. Sallai Zsolt, a Semmelweis Kórház küldötte arról szólt, hogy új egészségügyi és tár­sadalombiztosítási törvény nélkül bármilyen erőfeszítés eredménytelen lesz. Szil- vássy Lajos, a szociális in­tézmények küldötte azt tar­totta legfontosabbnak, hogy megépüljenek a szociális ott­honi férőhelyek. Veres Ist­vánná, a Semmelweis Kór­ház küldötte a társadalmi kontroll magasabb szerepét hiányolta. Kovács József, a Miskolc Városi Pártbizott­ság titkára azt hangsúlyozta, hogy az egészségügyi párt- bizottság munkáját az ott dolgozó 580 párttagnak kell értékelnie, s olyan pártve­zetésre van szükség, amely a jövőben is a tettei alap­ján vívja ki a bizalmat, a tekintélyt. A küldöttértekezleten újjá­választották a végrehajtó bi­zottság nélküli 15 fős új pártbizottságot, melynek tit­kára dr. Berkő Péter lett. (obe) Névadójuk: Telekes Béla Emlékezetes nap volt a tegnapi Felsőtelekes életé­ben, ugyanis ekkor adták át rendeltetésének az általános iskola új, hattantermes épü­letszárnyát. Ez alkalomból vette fel az intézmény a község szülöttének, Telekes Bélának (1873—1960) a nevét, aki a modern magyar líra úttörői közé tartozott. Az avatási ünnepség dél­előtt 11 órakor kezdődött. Arany Lajos, iskolaigazgató köszöntötte a vendégeket, köztük a költő leányát, Te­lekes Gizellát. Köszönetét mondott az építkezésben résztvevőknek, hogy a há­rom község gyermekei im­már méltó körülmények kö­zött folytathatják tanulmá­nyaikat. Eddig ugyanis há­rom, különböző helyen le­vő épületben tanult a 121 diák. Ezt követően Bállá Ár­pád, Kazincbarcika Város Tanácsának művelődési osz­tályvezetője tartott ünnepi beszédet, majd Hadobás Sán­dor, a Rudabányai Nagy­községi Közös Tanács elnö­ke jutalmakat adott át az építésben élen járó nyugdí­jas bányászbrigád tagjainak. A tanulók zenés, irodalmi műsora után a vendégek megtekintették az új épület­szárnyat, melyet november 8-tól vesznek birtokukba az iskola tanárai és tanulói. —c— AZ ÓRA- ÉS ÉKSZERKERESKEDELMI VÁLLALAT ÓRA-ÉKSZERBOLTJÁBAN, Miskolc, Széchenyi u. 3—9. fővárosi becsüs jelenlétében, legmagasabb napi áron átvesszük tört vagy fazonárban aranyát, ezüstjét, drágakővel díszí­tett ékszerét, KÉSZPÉNZÉRT, VAGY BIZOMÁNYBA! Várjuk Önt november 1-én és 2-án, A MISKOLCI ÓRA-ÉKSZERBOLTBAN, Széchenyi u. 3—9.

Next

/
Oldalképek
Tartalom