Észak-Magyarország, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-29 / 259. szám

1988. október 29., szombat

ESZAK-MAGYARORSZAG 3

Menet közben a gazdaságról

Programunk lényege a változás

Beszélgetés Szűcs Erikával, a megyei pártbizottság titkárává!

Lapunkban beszámoltunk a megyei pártbizottság október 21-én tartott üléséről, amelyen tájékoztatót vitatott meg a megye gazdaságának időszerű ké rdéseiről. A téma (előterjesztője Szűcs Erika, megyei titkár volt. A pártbizottság ülése után megkértük, tájékoztassa az Észa k-Magyarország olvasóit, hogyan minősítette a testület a megye gazdaságának ez évi teljesítményét.

A szármaradvány majd okoz né mi gondot

Kihasználni minden perc jó időt!

Velés - hetakaritás - tel Jnlgozás

megyénkben

— Korábban a végrehajtó bizottság más címmel és más felfogásban készült előterjesztést kapott. Mi a változás oka?

— Eredetileg azt terveztük, hogy a prognózisok helyességét, a szabályozórendszer hatásait értékeljük, de a vb vitájában az áz álláspont alakult ki, hogy ez az értékelés tisztán nem végezhető el. A szabályozórendszer mindig egy konkrét, külső, belső gazdasági környezetben, más gazdasági tényezőkkel együtt hat, ezért, a témát kibővítettük, és a gazdasági folyamatokat általánosabban igyekeztünk bemutatni a pártbizottság testületének.

— Egy esztendővel ezelőtt, túl a társadalmi-gazdasági kibontakozási program helyi tennivalóinak megfogalmazásán, de még innen egy új adórendszer bevezetésén, igen borúlátó prognózisok készültek a megye jövőjéről. A ’88-as szabályozórendszernek a vállalatok induló gazdasági, jövedelmi helyzetére gyakorolt hatásairól, az előzetes számítások alapján, az a vélemény alakult ki, hogy a válság a megye gazdaságában kiterjed és elmélyül.

— Visszautalva a múlt év végi előrejelzésre; a gazdasággal kapcsolatban a párt- bizottságnak — kimondva, kimondatlanul — egy katasztrófa-elhárítás lett az ez évi politikai programja. Katasztrófa-elhárítás, de olyan felfogásban, amely nem a napi konfliktusok ügyintézésére koncentrál, hanem a hosszabb távú kibontakozás feltételeinek megteremtésén dolgozik minden korábbinál intenzívebben és átfogóbban. Az első háromnegyed év eredményét összegezve, azt mondhatjuk, hogy ez a felfogás eddig gazdaságilag, és politikailag egyaránt helyesnek bizonyult, és érzékelhető eredményeket hozott.

— Kérjük, jellemezze az első háromnegyed év főbb tendenciáit.

— A ' napi gazdálkodás szintjén a helyzet összességében nem romlott. A népgazdaság szempontjából különösen fontos tőkés export — kihasználva a piaci helyzetet — jelentősen nőtt, a vállalati jövedelmek sem csökkentek elviselhetetlen mértékben, sőt több területen igen kedvezően alakultak. A jelentkező értékesítési gondok eddig áthidalhatóak voltak. Ebben kétségtelenül szerepet játszottak váratlanul kedvező konjunkturális és időjárási események, de az ehhez igazodó vállalati magatartás is. Nem jelentkeztek kezelhetetlen foglalkoztatási gondok. bár emögött egy, továbbra is kevéssé hatékony foglalkoztatás rejlik. A gazdálkodók differenciálódása azonban könyörtelenül folytatódik. A kohászat után gépiparunkat is elérte a komoly megmérettetés ideje, a mezőgazdaságban pedig újabb termelő- szövetkezet esetleges, felszámolása k§rül terítékre.

— Mit tesz a megyei vezetés a „talponmaradásért”, a gazdasági pozíciók javításáért?

— A jövő évi várható változások, még nyomatékosabbá teszik, hogy ne elégedjünk meg a talponma- radással. A gazdálkodás tendenciái ugyanis egyértelműek: két éve csökkenő termelés, három éve egyre lanyhább beruházási tevékenység, az idén lényegesen romló lakossági jövedelmi pozíciók —, ezek a megye további lassú társadalmigazdasági eróziójára utalnak, amelyet meg kell állítani, és meg kell fordítani, különben a mély válságot a külső körülmények kedvező alakulása segítségével csak elodáztuk, de nem akadályoztuk meg. Ebben segíthet az, hogy éppen a hosszú távú gondolkodás jegyében a pártbizottság kezdeményezésére széles társadalmi bázisú, aktív és korszerű felfogású programalkotó munka folyt és folyik. Az első . fecske az agrárkoncepció volt, amelynek szellemisége lassan, de biztosan áthatja a megye élelmiszer-gazdaságát, s megvalósítását támogatja, hogy a MÉM vezetőivel történt találkozón megegyezés született a termelőszövetkezeteinket terhelő, mintegy 2,4 milliárd forint adósságteher rendezési tervének kialakítására. Komplex, a gazdaság egészét átfogó munka folyik a regionális struktúraátalakító program készítése keretében, amely hamarosan a megyei pártbizottság elé kerül. Biztató számunkra, hogy az október 19-én Miskolcon tartott miniszteri találkozón megállapodás született arra vonatkozóan, hogy egy, a fejlesztések számára beruházási támogatással, és adókedvezménnyel vonzóbbá, kedvezőbbé tett közgazdasági környezet révén megállítsuk megyénkben a beruházások visszaesését. Hiszen a kohászatban,, a mezőgazdaságban, a. gépiparban előkészítés alatt álló, vagy éppen megvalósított intézkedések a struktúra átalakításának egyelőre csak az egyik oldalát, a veszteségek minimalizálását, kiiktatását jelentik, de ez önmagában termelés- csökkenéssel, a foglalkoztatóképesség csökkenésével jár, és ha csak ez marad, hamarosan még ez a gyors ütemben csökkenő népesség is sok lesz a megyében a gazdasági potenciálhoz képest. Nekünk tehát létérdekünk a szigorúan a piaci hatékony- sági követelmények alapján vezérelt gazdasági élénkülés. Ehhez az említett közgazda- sági feltételeken kívül különböző, gazdaságszervező funkciójuk miatt fontos intézmények alapítása is hozzájárul. A közeli múltban jött létre hivatalosan — az országban elsőként — a regionális külkereskedelmi kft., amely a külpiaci kapcsolatok közvetlenebbé válását segíti, és január 1-jével van tervezve a regionális bank létrehozása. Különböző eredményességgel, de működnek az előterjesztésben is felsorolt innovációs szervezetek. Szerepük megkülönböztetett jelentőségű, hiszen az állami támogatás, az állami pénz „lehívhatóvá” csak piacképes helyi ötlettel válik, és ebben eddig nem jeleskedtünk. Igen elgondolkodtató, hogy az eddig is

nyereségadó-kedvezményben részesülő fejlesztéseket a megye gazdálkodói különböző objektív és szubjektív okok miatt csak nagyon mérsékelten használták ki, például a kutatás-fejlesztés területén egyáltalán nem történt előrelépés, jobbára csak szervezeti korszerűsítés kezdődött, az LKM 3 leány- vállalata, vagy a külker kft. megalakulása.

Azt hiszem, hiba lenne figyelmen kívül hagyni, hogy az ilyen megoldások helyességében még nincs egyetértés a megyében. A bizonytalanság csökkentése érdekében a dolgozók többsége, de még a vezetők is szívesebben látnák, ha a kormányzati szerveknél lista készülne arról, hogy milyen üzemek fognak épülni a központi forrásokból, mit fognak csinálni és hány fővel. Ez az idő azonban elmúlt, a szocialista piacgazdaság logikája és működési mechanizmusa szerint lehet és kell cselekednünk. A megyében van annyi szellemi erő, hogy megfeleljünk ennek a követelménynek.

— A politika, a megyei pártbizottság konkrét, kézzel fogható eredményeket ért el a gazdasági feltételteremtésben, gazdasági mozgástér alakításában, s azt hiszem, éppen ez ’valódi funkciója a gazdaságban. Ez a munka azonban, éppen széles társadalmi bázisa és a menet közben is jelentkező részeredmények miatt politikai stabilizációs tényező is.

— A megyei közvéleménykutatók 1987 őszén a megkérdezetteknek még csak 21,8 százaléknál tapasztaltak bizakodást abban, hogy megvalósul a kibontakozási programunk, 1988 őszén már 46,8 százaléknál. A lakossági bizalmat jelzi más oldalról az a meglepő tény, hogy a lakossági jövedelmek alacsony színvonala ellenére — hiszen a vállalattól származó jövedelmek alig 2—3 százalékkal nőttek, a társadalombiztosítással együtt is alig haladják meg a 6 százalékot, — ami sokkal kevesebb, mint az országos 13 százalék, — tehát ennek ellenére a megtakarítási hajlandóság jobb, mint az országos átlag, és nem csökken a lakásépítési kedv. Ezek a gazdasági tények a világ minden országában politikai bizalmat is kifejeznek. Nekünk ezt — éppen itt, ebben a megyében — nagyon nagyra kell értékelni és vigyázni kell rá. Mert csak ez a bizalom lehet az alapja, hogy miközben törődünk az emberekkel, igyekszünk megvédeni őket az elviselhetetlen terhektől, aközben megegyezünk abban is velük, hogy a felfogásunknak igencsak meg kell változni, ha javítani akarunk a helyzetünkön. Azt az elosztáscentrikus gondolkodást, ami ma uralkodik, sokkal árnyaltabbá kell tenni. Igazságos elosztás kell, minél kevesebb elosztanivaló van, annál inkább. De még inkább kell egy új nemzettudat, amely a teljesítményt állítja középpontba, és a szocializmus humanizmusát, igazságosságát, anyagi jólétét — valamennyiünk által vallott és hitt értékeit — éppen ebből a magas színvonalú teljesítményből vezeti le.

— Az emberi teljesítmények növelése persze nem ráolvasás és politikai agitáció kérdése, bár . ez utóbbi feltétlenül kell. A teljesítőképesség objektív feltételeit kell javítani, egyfelől a már említett műszaki-technikai színvonal javításával, másfelől a dolgozók képzettségének, tudásának, érdekeltségének javításával. A miniszteri találkozón került szóba, hogy mi, a problémák megoldásában mindig vagy jogi, vagy pénzügyi eszköz- rendszerekben gondolkodunk, pedig programok kellenek, amelyek eljutnak a különböző élethelyzetű, egyes emberig. Igaza van, nekünk így kell gondolkodni és cselekedni. A .papokban gyors egymás után három gazdasági szakemberrel beszélgettem és külföldi tapasztalatok alapján mindegyikük ezt. hozta szóba: az emberi tényezőket végre nemcsak szavakban, hanem tettekben is komolyan kell vennünk.

— Az ez évi kormányzati tevékenység talán a szokásosnál is több kritikát, kapott, nem kis részben jogosan. Igaz, a legnagyobb kifogás, hogy az elosztás szférájára tett ígéretét, a-15 százalékos inflációt nem tartotta, tarthatta be, de észrevételezi k a termelés szabályozását is, mindenekelőtt az adórendszert. Ma még nincs tiszta képünk sem helyileg, sem országosan, hogy milyenek az adórendszer pontos összefüggései a gazdasági folyamatokkal. Az nyilvánvaló, hogy más feltételek híján az adórendszer átrendező, szerkezetmódosító hatása nem érvényesül, és különösen a feldolgozóipar területén történt egészen más, mint ami szándék volt (nem nőtt a jövedelmezőség, exportképesség, stb.). Abban viszont nincs egyetértés, hogy a teljesítmények visz- szatartásában, amely a legfőbb kritika, mennyi a szerepe. Van, aki azt mondja, a korábbi többletteljesítmény nem volt igazi teljesítmény, csupán a többletjövedelmet segítette elő. A munkabérben benne van az adó, tehát nem az adó, hanem az alig módosult bérrendszer az igazi fék, ott kell nagyléptékű változás. És az is megfigyelhető, hogy a túlmunkára szerveződött vgmk-kat egyre több helyen főmunkaidős, nagy teljesítményű, autonóm munkacsoportok váltják fel, ez pedig kifejezetten jó. Ami igazán gond, egy korábban dinamikus gazdasági szektor, a vállalkozások egyértelmű lefékeződése, megtorpanása. Az adórendszer egy nem adekvát gazdasági szabályozórendszerbe került beillesztésre, aminek a következtében az ellentmondások csak nőttek. Egy példa a bérszabályozás területéről: a bérklub szigorú hatékonysági, támogatásmentességi követelményekért cserébe kínálja a korlát nélküli keresetnövelés lehetőségét. Akik a megyében részesei ennek, azok a feltételeket teljesítették, de bért még csak szerényen növeltek, míg a tőkés exporthoz kapcsolódó preferenciából mások, sokkal többet tudtak adni. Nem baj ez, de a szabályozás következetlenségét érzékelteti.

— A ’88-as tapasztalatok kritikai tisztázása még hátravan. A gazdálkodóknál, a megyében, az országban. Azt azonban máris látni, hogy nem kevesebb bizonytalanságot és ellentmondást rejtenek a következő évek sem. A kérdések kérdése: mit hoz a jövő?

— Jóslásokba természetesen nem lehet bocsátkozni, az átmenet időszakát azonban nem hiszem, hogy másként lehet csinálni, mint vitatott, kockázatos tettekkel, azok hatásainak tárgyilagos értékelésével és szükséges korrekciójával. Ezt persze nem könnyű a gazdaságban racionális akciókkal követni, a közhangulatban pedig kezelni. Az állandó változások a bizonytalanság érzetét keltik és nem kis ellenállást váltanak ki. De most ez, a változás a programunk lényege! Ázaz, a régi módszerek helyett újakat találni, ami gyakorlati próbák nélkül nem megy.

A pártbizottsági ülés már jelezte, a jövő év megkívánja, hogy a helyi pártszervezetek politikai munkájukkal érzékelhetőbben támogassák az irányítást. Nekünk nincs okunk ettől, elzárkózni, van egy hároméves stabilizációs program, és van egy meg-* újuló kormányzati munkastílus, amelyben értelmes párbeszédekben, társadalmi kompromisszumokra van lehetőség országos és Jielyi szinten. A politikai demokratizálódást ezek révén is arra használjuk, hogy a gazdasági teljesítményünk nőjön.

— Köszönjük a tájékoztatást!

(Folytatás az 1. oldalról)

Megyénk határát járva tarka kép fogadja a szemet. Most látjuk igazán, mennyiféle munka foglalkoztatja a mezőgazdaságot szolgáló embert. Pár lépésre az országhatártól, Nagyrozvágyon lu- cernaszéna-kazlazó brigádot láttunk, szinte hihetetlen, hogy a negyedik kaszálást is megnyerték, és a villásbrigád is a főagronómus gondolkodását dicsérte, meg azt, hogy a sűrűn forduló Hamster szállítókocsik any- nyi szénát hordanak, hogy a hideglevegős szárítóberendezésre nem is fér el egyetlen kazalban.

Kenézlőn a 2540 hektáros gazdaságban, a százhektáros almásban vége felé tart a munka, bár hol a vagont küldik vissza a minőségi kifogás miatt, hol vagonállásért fizettek. A térségi melioráció 1700 hektárján már volt olyan kukoricatábla, amely nem kevesebb, mint kilenc tonna hektáronkénti szemtermést adott. Kissé elmaradtak a fű- és a kukoricasilózással, ezért 3 darab silókombájn Csehszlovákiából jött, hogy segítse a befejezést. Elvetették és már szépen sorjázik a rozs 311 hektáron, és 290 hektár őszi búza magja is a földben van. Folyékony műtrágyázás, őszi mélyszántás, több mint kétszáz hektár istállótrágyázás kész, 'úgyhogy az ünnepnapok ajándéknyarát is munkával töltötte az állattenyésztést szolgáló növénytermesztési főágazat, melynek vezetőjétől, Bojtos Bertalantól kaptuk az információt Viss, Kenézlő és Zalkod közös gazdaságáról.

Még tovább haladva az országhatár felé, Riese a következő állomás, ahol Gyöngyösi Béla, a Május 1. Szakszövetkezet elnöke fogad. A 4881 hektáros gazdaság nagy gondjai mellett is végzi a soros munkákat. Már csak 56 hektár kukoricát kell betakarítaniuk, 240 hektár őszi búza, 200 hektár őszi káposztarepce és 160 hektár rozs kikelt, de már fázósan fehérednek a reggeli deres-fagyos időben.

A megyében egyébként az őszi búza nagy részét elvetették, és megerősödve várja a telet a káposztarepce, talán még túl buja is a fejlődése. Jó ütemben halad a cukorrépa betakarítása is, a gazdaságok folyamatosan szállítják a Szerencsi Cukorgyárba vasúton, teherkocsikkal, traktorokkal egyaránt. Néhol a répa prizmá- lásához is hozzáláttak, mivel már sok helyen a biológiai érettsége ezt lehetővé teszi. Az így prizmázott répát csak a nagy téli fagyok idején kezdik beszállítani, amikor már a földben sehol sem lesz belőle. Az időjárás tehát kegyes még akkor is, ha kora reggeli fagyokkal ijesztget.

B. Sz. L.

Irány az úsztató! A répa megfürdik, mielőtt csíkokra szeletelik

Fotó: Balogh-Fojtán