Észak-Magyarország, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-01 / 235. szám
HANGOLÓ ______________% 1 988. október 1szombat Észak-Magyarország 8 Tizenöt éves a Kelet Utry Attila Ősz a lakótelepen Csöndes a táj, Távolban alkonyi tüzek füstje lomhán elnyújtózik a völgy felett. Lila kezek szüretelnek. Itta dombon: kertek, gyümölcsfák sírján súlyos beton óvóhelyek, bérház-cellák: tíz emeletnyi utcák. Frigyládaként zümmög a nehéz lakótelep. Nő a házbér. Többállású földművesek hazatérnek. Zajos az est. Káromkodás, ajtócsapkodás töri fel a csendet. Más, nyugtalanító hangok nem. A csőrepedés-tóban verebek fürdenek. Formann Imre Jó ebben a parkban, Mímelek derűt, nyugalmat. Köröttem pattogva ég a nyár. Zsugorodnak a levelek. Oszlik az idő, mint halott apám. Jövendő kés-hideg szél tapogatózik a fákon. Lúdbőrzik számon a csend. Fázom. Másfél évtizede annak, hogy Miskolcon, a Sajtóházban fiatal írók, költők, újságírók megalakították a Kelet Irodalmi és Közművelődési Alkotócsoportot. Céljuk, mely későbbi működésüket is meghatározta: megkönnyíteni az irodalmi pályakezdés lépéseit; olyan műhely- hátteret teremteni, mely segíti az alkotó munkát. Megpróbáltak létrehozni maguk körül egy irodalmi-közéleti fórumot; önállóan építkező szervezetként részt Venni az irodalmi munka- megosztásban. Az eltelt időszakban több, mint hatvan műhelybeszélgetést szerveztek, ahol neves irodalmi és közéleti személyiségeket láttak vendégül. Tizenöt kötet jelzi munkásságukat, s szinte az ország valamennyi irodalmiművelődési folyóiratában publikáltak. Az alapítók között Balogh Attila, Csanálosi Béla, Cseh Károly, Hajdú Gábor, Kármán István, Karosi Imre, Utry Attila (majd tizenöt évig a csoport művészeti vezetője) nevével találkozhatunk. De innen került ki később Akác István, Csorba Piroska és Fecske Csaba is. A csoport korábban a Kossuth Művelődési Házban, majd a Diósgyőri Vasas Művelődési és Oktatási Központ Bartók Béla Művelődési Házában tartotta és tartja összejöveteleit. A Kelet megítélését mindig is a szélsőségek jellemezték és jellemzik. Talán a vidékiség is oka, hogy ütőképes irodalmi csapatként nem , sikerült igazán bekerülniük az országos vérkeringésbe. Viszont szegényes literatúrájú megyénkben jelenlétük mindenképpen értékes; kevés olyan alkotója van régiónknak, aki nyugodt szívvel lekicsinyelhetné működésüket. Túl filozofikus verseket ír - mondta a művész felesége és kitárta az ablakot, mintha melege lenne és most kirepül egy szál orgonában. Olyan a valóság - mondták később rólamint egy feneketlen kút: Az összeállításban szereplő szerzőkről: Bánáti Zsuzsa Miskolcon általános iskolai tanár. Leginkább előadóként működik közre. Ez első megjelenése. Cseh Károiy 36 éves, Halmajon él. Magyar-orosz szakos tanár, a Kelet egyik legtöbbet publikált szerzője. Jelentős műfordítói tevékenysége is. Furmann Imre, 37 éves jogtanácsos. Kötete nemrég jelent meg az Eötvös Kiadónál. Füzes László versei elsősorban a Diósgyőri Munkásban jelentek meg. Idén ment nyugdíjba. Hajdú Gábor a Kelet alapító tagja. Sokáig lapunk munkatársa volt, jelenleg a BVK alkalmazásában áll. Több önálló kötete is napvilágot látott. Györgyei Géza 1949-ben született Miskolcon. Nemrég jelent meg Sárga cseppkövek címmel elbeszélésgyűjteménye. Laboda Kálmán Mezőkövesden könyvtárosként dolgozik. Kötetének címe: Töredék. Láng Csaba a második nemzedék tagja. Verseit a Napjaink és lapunk is közölte már. Pálfalusi Zsolt szintén a második nemzedékhez tartozik. Verseit nemrég lapunk és a Napjaink közölte. A Kelet vezetőségi tagja. Répássy Tamás 1943- ban született Miskolcon. Ügyvéd. A Kelet Könyvek sorozatban jelent meg önálló kötete, melynek címe: Aranymadár. Tatár Iván most másodízben jelentkezik verseivel. Harmincegy éves, könyvelőként dolgozik. Utry Attila a Rónai Sándor Művelődési Központ igazgatója, tizenöt éven át a Kelet művészeti vezetőjeként tevékenykedett. Kötetének címe: Kő a nyelv alatt. Vertig István jelenleg a Miskolci Posta- igazgatóságon dolgozik. Több lap és folyóirat közölte már verseit. abban kell élni egy dallal se, ami a mienk. Ebben az üvegben forró a lehelet- tette hozzá később a művész felesége, aki már jó ideje visszajött a csillagokból csak még nem vette észre senki. Füzes László Csendélet A nyíló akác hosszú őszt jövendöl, a hegyeken kis párák lengenek, megcsendesülta madár-szerenád és hűvösek az álmos reggelek. Augusztus jár a csendnek útjain és tébláboló, sóhajos szelek. Egy egy holt levél néha már lehull, s nyár asszony lelke félőn megremeg. Fogakat ingerlő paradicsom a kert asztalán s dinnye egy szelet. Őrzi a fényt, a langyos délutánt bóbiskolva egy dália-gyerek. Az alkonyatban rőzsetűz hunyorgat, ölelésre vár hulló csillagot. A múló idő parttalan vizében sápadt hold úszik, a bölcs csónakos. Tatár Iván Talán Talán elérhetem a napot, jeles napot, túlélve árnyam remélve kegyelmet vagy menekvést hisz ugyanegy e kettő hit vagy remény törékeny testbe zártan fel-fel szárnyalna de megtörik szárnyszegett kacsázás lehull széttépett álmok szőttese borít és lassan új álom köszönt reám 1988. április Cz. B. Pálfalusi Zsolt Györgyei Géza: PRÓBATÉTEL- Megőrültél? - kérdezte a nő. A férfi válasza is kérdés volt.- Lehetett valaha okom az őrületre?- Ha együtt ültünk a kocsiban, soha nem vezettél őrült módjára. Emlékszel, amikor az a pótkocsis barom eléd került? Én még most is megborzongok. Te olyan nyugodtan kerülted ki, mintha számítottál volna rá.- Ha akarnám se tudnám elfelejteni. Még látom a kopasz fejét, a riadt tekintetét is. Téged nézett . . .- Ezért nem értem.- Kérlek fejezzük be. Megtörtént. Segíts nekem, hogy meggyógyuljak!- Én?- Nyugtass meg! A férfi tapogatózva, bizonytalan mozdulatokkal kereste felesége kezét. Most is, mint az együtt töltött tíz év kilátástalannak tűnő perceiben, az ismerős ujjak közé menekült, mint ijedt mókus vihar elől a fa odújába.- Mondd, hogy így is velem maradsz, és én ígérem, újra megtanulok járni. Ha elhagysz, belehalok.- Szánalmas, ha egy férfi könyörög. És nevetséges - húzta el száját a nő, majd a hatalmas, faltól falig érő üvegfalhoz lépett, amit középen az elhúzott, kertbe vezető üvegajtó szakított csak meg. A barna sötétítő függöny elhúzva, a fal mellett lógott. A nő mellén karba font kézzel a kertet nézte.- Olvassak valamit? A szombati lapokban mindig van valami érdekes - törte meg a nő kérdésével a csendet.- Nem, most ne. Inkább beszélgessünk - kérte a férfi.- Unom már az emlékeidet - felelt a nő, és kilépett a nyitott ajtón, le a kert felé. A férfi felesége lépteit hallgatta a kertbe vezető lépcsőkön, de gondolatai, hiába fogadta meg, hogy soha többé nem idézi föl, ismét azon az estén jártak. Újra érezte, ahogy a pályaudvaron vett rózsacsokor tüskéi fájdalom nélkül tépik fel bőrét a hálószoba ajtajában, teste kővé válik, rászakad az ég, és agyonnyomja, hát rohanni kell! Rohanni, el onnan! Már arra is emlékszik, milyen vadul bőgött a kocsi motorja a meredek hegyi úton. A felkapcsolt fényszóró fényében alagúttá vált a sűrű, útmenti fasor, és ő dühösen verte tehetetlenségében a műszerfalat. Azóta már megbánt mindent. A főorvos is sajnálkozva nevette ki, amikor elmondta történetét. Már ő is tudja, le kellett volna ülni a sötét, csöndes kertben, és ésszerű megoldást keresni. Nem tudja mit, de okosabbat az eperfánál végződő száguldásnál. Akkor még szerette a madarak hajnali zsivaját, most idegesíti a hangos csivitelés. Akkor még szerette a nyíló virágokat, most arra gondol, talán többé le sem hajolhat, hogy megtudja, illatos-e a gyöngyvirág?- Vacsorázol? - lépett be a nő a szobába.- Később. Most gyere ide mellém, kérdezni akarok valamit.- Kérdezz, de sietek - egyezett bele hideg, színtelen hangon a nő, és megállt egy pillanatra az ágy mellett.- Szeretsz? - kérdezte halkan a férfi, és tétova, bizonytalan mozdulatokkal kereste felesége testét.- Ne fogdosd a seggem! A férfi ijedten kapta vissza kezét.- A vakokat nem szeretni, csak szánni szokás - felelt önmagának a férli. A nő a fürdőszoba felé .indult, amikor a férje még utána szólt.- Azt el várhatom, hogy ápolj? A nő egy pillanatra megállt, karjával félreérthetetlenül illetlen mozdulatot tett. majd válasz nélkül magára zárta az az ajtót. Már kezdett sötétedni, amikor a nő visszatért a szobába.- Kérlek, húzd fel a faliórát - kérte a férfi.- Minek? Úgysem látod. A nő már nem szerette, de még nem gyűlölte férjét. Érezte, most le kell törölni a plafon felé meredő, sápadt arcról a fájdalom ráncait. Tudta elég egy gyöngéd mozdulat. Férje még tíz év után is úgy rajong érte, mint fönn a.Mátrában, az erdő mélyén, a faragott fehér kövekből épült, ódon külsejű üdülőben, első közös ágyukban. A férli lassan, vigyázva minden mozdulatra, oldalra, a hatalmas üvegfal felé fordította fejét.- 1 udod, én magamban már nagyon jól látok. Látom, hogy egy tarka madár ül a körtefán és minket néz. A nő kezében egy újsággal a sarokban álló, öblös fotel felé indult. Útközben felelt.- Nincs madár a körtefán. Néhány perc telt csak el néma csöndben', amikor az ablak mögött, a kerti lépcsőre egy magas, barna, oldalra fésült hajú férfi lépett, kerek nyakú, fehér pulóverben. Nyugodtan, az ágyon fekvő férjre ügyet sem vetve, türelmesen várta, hogy a nő az ablak felé forduljon.- Gyere, ülj ide mellém. Ölelj át, hogy élezzem, menynyire szeretsz - kérlelte feleségét a férfi. A nő szőnyegre vetve az újságot, egykedvűen indult férje felé. Már az ágy szélén ült, amikor észrevette az ablak előtt várakozó férfit. Oldalra simította homlokára hullott, fekete haját, másik kezével üdvözletei intett.- Próbálj aludni - suttogta a nő. - Én kimegyek a kertbe, szedek gyümölcsöt a vacsorához - folytatta, és már indult is az ajtó felé. A férfi kétségbeesve kapott felesége keze után, de már nem érte el. Keserű sóhaj szakadt ki gipszágyban fekvő, sérült testéből. Behunyta szemét és gondolkozott. Az első szón, amivel fogadja majd a kertből visszatérő feleségét. Abban biztos volt, ma már nem mondhatja meg, hogy világtalansága csak próbatétel. Egyikük sem örülne igazán, ha ma vallaná be, hogy mindkét szeme ép, és mindent lát.
