Észak-Magyarország, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-01 / 235. szám
1988. október 1szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 / Az Észak-Magyarország kulturális magazinja Szerkesztő: Horpácsi Sándor Kalász László versei csillagok alatt fodrozik fodrozik a patak elmossa az egek lángjait s nyeldesik a halak Irodalmi levél Sütő András lírai feljegyzéseiről Lírai feljegyzéseknek csak én nevezem azokat az írásokat, amelyek A lőtt lábú madár nyomában című kötetbe gyűjtve a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában az idei könyvhéten megjelentek. A „lírai" jelzőt könnyű megindokolni, hiszen az író legbenső ügyeiről vall: nagyapai érzelmeiről, csepp unokájának a világra való első rácsodálkozásáról. a nyelv és a valóság birtokbavételének csodájáról, a természet és a táj élményéről. a fájdalmas veszteségekről, a reményről és a re- ményvesztettségről. S olyan költői szóval ad formát az örömnek, az aggódásnak s a sejthető tragédiának, amely poéták lantján szokott ('elhangzani. A „feljegyzések" minősítés már nem ennyire kifejező, inkább bizonytalanságomat takarja: vallomás és napló, no- vellisztikus ábrázolás és elgondolkodtató esszé vegyül sajátos műformává ebben a kötetben. Szerkezetileg egyébként is kétfelé osztódik: az Engedjétek hozzám jönni a szavakat - ahogy az író mondja - „barangolás Nyelvünk Nagyfejedelemségében", a Levelek a fehér toronyból a felfénylő emlékképek és a fenyegető magányosság történeteinek csokra. Amint előszavában a szerző megvallja: „szavaink gondját a búcsúzás gondja váltotta fel". Aligha érdemes a műfaji meghatározáson sokat töprengeni, hiszen Sütő-András keze nyomán minden mondandó sajátos alakot ölt; olyat, amelyre jellemző az átéltség heve, a nyelvi formáltság egyéni íze, képszerű gazdagsága, az elkötelezettség felelőssége, az adott sors bölcs elviselése. A műformai skatulyánál sokkal fontosabb a gondolatiságból felrajzolódó egység, amelynek középpontjában az anyanyelv, a magyarság megtanulása és vállalása áll. Átvesszük tőle hamar az élet egyik alaptörvényét. „A véletlen műve lehet, hogy a tengerbe zuhanok. De hullámai között már nem a véletlenben, hanem a vízben találom magam. A víz törvényeinek hatalmában. Akárhogy is vesszük: tetemes különbség." Ezért is természetes, hogy aki egy nyelvi-kulturális közösségbe születik, joga van világa teljességéhez, a szavak jussához. A kis László szellemi ébredését, magyar nyelvi örökségének édes-keserves átvételét követhetjük nyomon először. Ezt a folyamatot mindnyájan átéljük. az itt rögzített egyedi példa mégis különös értékű. László ugyanis élvezheti azt a gazdagságot, amelyet a család és a természeti környezet lelkj élményekben adhat neki; ugyanakkor felsejlik a tágabb világból a fenyegetettség; az élet „a balladás folyók mentéről elszólítja rendre, számolat- lanul e földnek szülötteit". A gyermeki értelem és száj nyila- dozását pszichológiai hitelességgel figyeli és rögzíti a nagyapai és írói látás, a kettős meghatározottsággal működő felnőtt tapasztalat. S nemcsak a gyermeki, hanem a népi világmegismerés is feltárul az aggódó tekintet előtt, amely közvetlen közelről vagy országhatárokon túlról egyazon szeretettel pillant a jövőt jelentő lélekre, ielkekre. A gyermeki lélek nemcsak a szavakat, hanem a világot is megszerzi lassan, olykor nagyapai segédlettel, így László élményei mellé felsorakoznak a két nemzedékkel korábbi mezőségi emlékképek. Szerencsés az a gyermek, gondolhatjuk, aki ilyen közvetlenséggel veheti át nyelvi örökségét. mint László a nagyapjától. De aztán a sors elparancsolja a könyv „kicsi hősét", így a gondolatok rajzásában egy új középpont formálódik ki. Sikaszó havasáról nemcsak „nyelvünk csemetekertjeit, székelyföldi nagy rengetegeit" látja az író, hanem „a széltöré- ses gyászhelyeket" is. Azon kell gondolkodnia, mi lehet a vég kezdete, amely egy nyelvet sírba dönthet. „A félelem talán?" - kérdezi. „Ha akármely oknál fogva egy nyelv félelemmel fertőződik meg: életritmusa lelassul, önvédelmi ereje megfogyatkozik. Testét ellepik az idegen szavak, saját szósejtjei ellanyhulnak a szaporodásban. Látása romlik, sorvadásnak indul tehát csodás képessége: a láttatásé is. ... A megfélemlített nyelv egy idő után a hazugság áldozataként is elpa- rentállritó: meg kellett halnia, mert nem volt bátorsága az igazat mondani.” A nagyapa és az unoka egyszer lőtt lábú szürkegémet látott, melynek szárnyalni kellett, hiszen lábra ereszkedni nem tudott. Valami egyéb is megmutatkozott az író számára azzal a madárral: „Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, s amiképpen kiki szeret és tud azzal élni. úgy eszi annak gyümölcsét." Illyés Gyula tollán később - miután az élményt Sütő András elbeszéléséből megismerte - vers született Sütő Andrásnak ajánlva: Énekelni - leszállhatatlanul. Békehírt ararátlanul. Mert lehet szóló száj végül a seb? Mert régtől fogva hősi, szép e küzdelemben az lett lehető, ami lehetetlen? Erre gondolj: A kép a legcáfolhatatlanabb beszéd. Sütő András szép könyve arra tanít, hogy a lőtt lábú madár bennünk van. „Bennünk énekel - leszállhatatlanul. Velünk mond békehírt - ararátlanul.” Akkor is, ha a lőtt lábú madár völgyét azóta lecsapolták, s fészkelőhelyükről kilakoltatták a szárnyasokat. KOVÁTS DÁNIEL bokrokon akad fel a csillogás gallyakon mik víz fölé hullnak fényt vagdos az élesedő sás s a csillag-tükör-sebek kivirulnak E. Kovács Kálmán Szalay Lajos rajzai A butaság s bátortalanság malmát állítsd értelem- és bátorság-garatra S ne tűnjenek az érett aranyalmák sárkánykarmok közt kertünkből napról napra hű őrzőket: erőseket s nem álmos idiótákat! közénk! de nem fölébünk! családunkban millió erősjános vár dolgára: - kor nyerjél már nékünk! Verebek gömbölyödnek kövérkés szürke rügyek az orgonagallyra-ágra tollas rügyek fakadnak a diófán s a gallyak bólonganak: utána a szilvafák megtelnek meggyfák a bokrok mellett s kökények boga-ága magasságba rebbented ijedelmük felenged s lehullong hóba sárba újfent az útra hullnak: szemét-kincs duzzadt begybe s begy nő a végtelenbe hessen mind s tollat hullat Tűnődések rövid pórázon A költő ne csak a formával törődjék, hanem azzal is, ami a formát meghatározza! * A jó politikus nem biztos, hogy jó író, a jó író nem biztos. hogy jó politikus. * A becsületet ne cseréld el sikerért! * A dorongok) bírálat azért dühít, mert kikezdi az önbecsülést; a kisebb tehetségét jobban, mint a nagyobbét. * A gyáva azt mondja, amit várnak tőle; a bátor azt, ami a szívéből csordul. * Többször tévedtél; ne csodálkozz hát, ha mások is tévednek. * Oroszlánvadász A közönynél csak az árulás alávalóbb. * Az a felismert igazság értékes, amelyik cselekvésre késztet. * A Hold azért látszik nagyobbnak, mint a Mars, mert közelebb van. * Ahogyan vitatkozol, olyan a jellemed. Sokan képzeletükben ellenvilágot teremtenek: a pi- pogya ott veri félholtra ellenfeleit, a sete-suta szélvészként nyargal, a fűzfapoéta verseiért verekszenek a kiadók. * Nem az eszme hibája, ha méltatlan papjai cselekedeteikkel meghazudtolják. * A békevágy eszméje az interkontinentális rakétákat is képes összezúzni. Család
