Észak-Magyarország, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-04 / 237. szám
1988. október 4., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A gépjármüvek a szennyezésen kivül nagy zajt is okoznak (Folytatás az 1. oldalról) szét védelmi Hivatal Észak - magyarországi Felügyelőségének zajvédelmi felügyelője is. — A jelent tekintve, sajnos, a helyzet javítására elég korlátozottak a lehetőségek. Hiszen egy-egy út vagy útszakasz esetén a házak elhelyezkedése, az utcák vonalvezetése adott. Ezeken a helyeiken a zajt csupán forgalomszervezéssel, -korlátozások bevezetésével lehet valamelyest csökkenteni. Egyébként a legnagyobb gond a teherforgalommal van, ezt pedig csak akkor lehetne — ha nem is teljesen megszüntetni, de mérsékelni —, ha településéket elkerülő utak épülnének. — Azt gondolom, erre most nemigen van pénz ... — jelenleg nincs, de a települések rendezési tervei -már tartalmaznak ilyen lépéseket. Olyanokat, melyek már a követelményszintnek megfelelnek — zajvédelmi szempontokból is. — Milyenek ma a határértékek? — A zajokkal kapcsolatosan két rendelet van érvényben. A 12/1983. MT. számú és a 4/1984. Eü. rendelet. Ez utóbbi szerint például főforgalmi utak mellett, lakóterületen nappal 65, éjszaka pedig 55 decibel a megengedett zajszint. A tényleges számok többségében meghaladják, méghozzá lényegesen az előírtakat. Mi egyébként közlekedési zajt csupán tájékozódásiképpen mérünk. — Mondana egy példát? — A Szentpéteri kapu 40. szám élőét, nappal 72, éjjel 67 decibelt mértünk. — Ez az előírtat eléggé meghaladja ... Nem panaszkodnak az emberek? — Kevés bejelentés érkezik hozzánk közlekedési zajügyben. Az a tapasztalat, hogy az emberek már együttélnek, megszokják ezt. Nagyobb a közlekedési zajjal szemben a lakosok tűrőképessége. — És mivel szemben kevésbé? — Az ipari környezeti zajjal szemben. Ezen a területen már mi is többet tudunk tenni, hiszen az ilyen zajoknál már hatósági jogkörrel rendelkezik az igazgatóság. Tavaly 60 üzemnél, illetve telephelynél mértünk. A mérések szerint ezeknél csak tíz százalék felelt meg az előírásoknak. Ilyenkor kötelezzük az érintetteket a zajcsökkentésre, majd bizonyos idő elteltével — egy, másfél év múlva — újabb méréssel ellenőrizzük: mit tették a zaj mérséklése érdekében. Amennyiben nem jók az eredmények, zajbírságot szabunk ki, ez 100 ezertől egymillió forintig terjedhet. Ez a pénz a környezetvédelmi alapba kerül, ahonnan pályázat útján visszanyerhetik a cégek környezetvédelmi beruházásokra — garanciák biztosításával. — Sok ilyen jellegű panaszt kapnak? —• Évente úgy 30 körül. Mi panaszok esetén is mérünk, de főként program alapján. MEGBETEGEDÉS PLUSZ PÉNZKIADÁS Szenvedünk a zajtól tehát mindannyian. De menynyire azok, akik olyan helyen dolgoznak, ahol természetes velejárója a munkának ez az alattomos ártalom? Hány ember betegszik meg, hánynak kell járadékot fizetni ezért? A zaj okozta halláskárosodás definíciója a következő: „Minden olyan munkahely, ahol a zajszint a 18 151/2—83. sz. Magyar Szabvány előírásaiban meghatározott zajszintet meghaladja és ezen a munkahelyen a dolgozó 1966. július 1-jét követően legalább öt éven át zajártalomnak volt kitéve”. Király Zoltán, a megyei Köjál zajcsoportjának vezetője mondja; Mi a hallás-károsodás kivizsgálásával foglalkozunk A vállalatok jelzik, hogy mely dolgozóiknak gyanúsa hallása. Csak a Köjál által jóváhagyott mérési eredményeket lehet ez esetekben elfogadni. Ezt nyilatkozatban rögzítjük, s továbbítjuk a Társadalombiztosítási Igazgatóságnak. Ah- hoz, hogy valaki járadékot kapjon, öt éven keresztül kell zajos helyen dolgoznia. Sajnos, a vállalatok részéről elég gyakori a bejelentési mulasztás. — Előfordul, hogy a dolgozó kéri a vizsgálatot? — Igen. Egyébként legalább kétévente kötelező azokon a munkahelyeken a hallásvizsgálat, ahol zajos körülmények közt dolgoz*- nak. Még hozzátenném az elmondottakhoz, hogy a védőfelszerelések használatánál elég nagy a fegyelmezetlenség. A munkahelyi vezetőknek is jobban figyelni kellene erre, hiszen itt a megbetegedésen túl jelentős pénzbe kerülnek ezek a mulasztások. CSAK A MEGELŐZÉS A zaj nemcsak halláskárosodást, hanem egyéb bajokat is okoz az emberi szervezetben. És ami lényeges itt: szinte észrevétlenül. Sajnos, számos egyéb megbetegedést is előidéznek a zajok — mondja dr. Szakács Gábor, a Szentpéteri kapui megyei kórház fül- orr-gége osztály főorvosa. — Három fokozatot különböztethetünk meg; az első — úgy 40—50 decibel körül — még csupán kényelmetlenséget okoz, a második fokozatban — 50 decibel fölött és bizonyos frekvenciákon — már előfordulnak vérnyomás-, gyomor- és egyéb panaszok is, míg 80 decibel körül — a magasabb frekvenciákon, jelentős károsodást szenved az emberi szervezet. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a zajos munkahelyeken dolgozók használják a védőfelszereléseket, mert, ha már egyszer elér egy bizonyos stádiumba a zaj okozta károsodás, nincs visszaút. A megelőzést hangsúlyoznám, hiszen jelenleg még nem rendelkezünk sem gyógyszeres, sem műtéti eljárással a süketség ellen. — A megelőzésnél mikre gondol a védőfelszerelések használatán túl? — Orvosi, technikai és üzemszervezési lehetőségekre. Orvosi — mely egyébként nagyon jól funkcionál — a szűrések, a rendszeres vizsgálatok. Azok, akik zajos munkahelyeken dolgoznak, többször vesznek részt ilyeneken, fölként a kiépített üzemegészségügyi hálózatban. Ennek tudható be, hogy az utóbbi időkben nem növekedett az ilyen betegek száma, sőt kicsit csökkent is. A technikai lehetőségek sorába tartozik például a munkahelyeken a ?aÍ.f_?,I7ásofk csökkentése, izolálása, a nagy zajú berendezések távvezérlése, és így tovább. Persze, jól tud ja mindenki, mindez pénzbe kerül. Ám, sok esetben apróságokon múlnak ezek. Nem figyelünk egymásra, sőt, magunkra sem. Saját tapasztalatból tudom, hogy például a nagy forgalmú utalk mentén milyen jó zajcsökkentő hatása van a zöldsávnak — megfelelően telepítve. , Mészáros István Ha azzal kezdeném, hogy vissza kellene állítani a csendőrség intézményét, biztosan azt hinnék, elment az eszem. Bár az utóbbi időben annyi mindennek a visszaállítása valósult meg vagy merült fel, hogy meglehet, e javaslat is bekerülne a reformgépezet malmaiba. De én igazából a csend-őrség felállítását javasolnám, szó szerint. Akár önkéntes alapon is. Ezeknél a csendbiztosoknál lenne egy zajmérő készülék, egy rádió-adóvevő, egy jó erős husáng, meg egy csekkfüzet. Szép csendben járnák a körzetüket, éjjel és nappal, és mérnék a zajt. Állami és magánzajt. És szép csöndben töltögetnék ki a csekkeket ennyi meg eny- nyi büntetésről. A husáng tisztán önvédelmi célzattal működne a túl sok szabadságtól vagy alkoholtól meg- ittasult zajkeltőkkel szemben. Betakarítás, talajművelés, vetés (Folytatás az 1. oldalról) téli takarmányozásáról gondoskodjanak. Most van az ideje a napraforgó betakarításának, amelyet mintegy fele részben már el is végeztek. A feldolgozási kampány kezdetével hozzáláttak a cukorrépa felszedéséhez, mindenekelőtt a gyár körzetében, Szerencs környékén. Szedik a burgonyát. A legtöbb nagyüzemben gépesítették ezt a folyamatot. A nagyüzemek vetésterületük mintegy negyven százalékáról helyezték már biztonságba a termést, tárolták azt a téli hónapokra. Az idő sürget — s a kedvező időjárást kihasználva a hét végén is dolgoztak a földeken. Ez a krumpli a Bodrogközben termett. Egy kosárba 16 fér belőle, aki mutatja Dakos Gusztáv. Cukorrépa-betakarítás a Taktaharkányi Petőfi Tsz-ben Ezen a héten fejeződik be a kazincbarcikai ifjúsági napok rendezvénysorozata. Október 6-án ünnepélyes diákavatón vesz részt Kazincbarcika összes, ez évben középiskolába került fiatalja, ekkor kerül sor annak a zászlónak az átadására is, melyet a tardonai honvédség KISZ-alapszervezete adományoz a kazincbarcikai diáktanács tagjainak. A 15.30-kor kezdődő diákavatást minden középiskolában játékos iskolabemutató követi. Másnap, már reggel 8 órától folytatódnak a programok. Délelőtt játékos sportvetélkedőkre, számító- gépes találkozóra, valamint gyalog- és kerékpártúrára lehet jelentkezniük a fiataloknak. Két fültanú egybehangzó állítása is elegendő lenne az eljárás kezdeményezésére. (Halláskárosultak kizárva.) Mindez nem máról holnapra fogalmazódott meg bennem. Tizenhat évig fortyogtam csukott ablak mögött különböző lakótelepeken, s két esztendeje, hogy feladva a viszonylagos kényelmet, elbujdostam az Isten háta mögé, hogy csend, CSEND legyen végre. De itt is, ide is elér a „civilizáció”, a szupernél szuperebb rádiók, hangfalak, magnetofonok, s persze az idétlen ősemberi üvöltözés hangja. Persze a munkazaj is, de az értelmes munkazaj engem sosem zavart. A kalapács, a fúró hangja kósza reménységet sugall — no, a földgyaluról már ezt nem merném jó szívvel állítani. Szerencse, hogy nincs fegyverviselési engedélyem. Néha kedvem volna odapörkölni, bele a sztereómagnó közepébe, elengedni egy figyelmeztető sorozatot, imigyen jelezvén: ember, nem vagy egyedül, ne bömböltesd a Danubius rádiót vagy a Szabad Európát! Lám, a költőt is ilyen vérszomjas képzelgésekre ragadtatja a csendhez való emberi jog gondolata. Persze megkérdezhetik, mit szóljanak akkor a forgalmas utak, repülőterek, gyárak közelében élők? Vajon ezek a csendbiztosok bemehetnének-e üzemeinkbe egy kis zajszintmérésre? Lehetséges, nem vagyunk már sokan ilyen elvakult (elsüketült) csendpártiak. Talán orvosi alapja is van ennek a feltételezésnek. Immár nagykorú, gyermeknevelő polgár az első diszkónemzedék. ök állítólag maradandóan halláskárosultak. És ha elképzelt csendbiztosaink is a süketek nemzedékéből verbuválódnak? Akkor a gép méri a decibelt, de ők nein hallják. Vagyis marad az alapvető emberi jog: a füldugó. Sok esetben a szemellenző sem árt. „Tégy úgy, mintha egyedül lennél a világon!” — nyilván ez korunk jelszava. Csak aztán ne csodálkozzék senki, ha tényleg egyedül marad. Szentmihályi Szabó Péter