Észak-Magyarország, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-08 / 215. szám

1988. szeptember 8., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Miskolc belvárosában épül és átalakulóban van az úgynevezett Tulipán-tömb. A lerobbantott tégi háx helyére már megépült a tetszetős formájú, négy­szintes lakóház. A tömb Munkácsy utcai szárnyán mór kész, szépre lestett épüfetszárny is látható. Fojtán László felvételei Mini acélmű Ózdon? fl szerkezetátalakítást végig kell vinni! Beszélgetés a kohászati miniszteri biztossal A magyar vaskohászat ügye hosszú ideje nem tud lekerülni az újságok hasáb­jairól, s valószínű, így lesz ez még évekig. A szerkezet- átalakítás nem megy egyik napról a másikra, még akkor sem, ha radikális és gyors gyógymódot „találtak ki” a kohászat talpraállítására. A „receptet” — amelyet részle­tesen mi is közöltünk, s amelyről a megyei párt-vég­rehajtóbizottság is állást foglalt — dr. Bányai Miklós miniszteri biztos írta. Teg­nap vele beszélgettünk: — Az ön szerkezetátalakí­tási koncepciója a borsodi — de főleg az ózdi — kohászok körében nagy vihart kavart. Ózdon sérelmezik — elsősor­ban a munkások ■‘rrj: hogy I nem állt eléjük véleményé­vel, nem tájékoztatta őket közvetlenül. Miért? Talán félt? — Szó sincsen félelemről, hiszen a munkámat rögtön úgy kezdtem, hogy az érin­tett összes vállalatot végig­látogattam, pont abból a cél­ból, hogy megfelelő szemé­lyes benyomást szerezzek. Ez természetesen még a munka kezdetekor volt, június kö­zepe táján. Azután is meg­fordultam Ózdon, de úgy tartottam helyesnek, hogy a koncepciónak az ózdiakat érintő részét ne egy széle­sebb kollektívával, hanem a vállalat vezetőivel vitassam meg. A koncepció kialakítá­sa az ózdi vezetőkkel közö­sen történt. Ez nemcsak adat­szolgáltatás volt részükről, hanem egy intenzív, kétirá­nyú munka. Tény, a koncep­ció az Ózdi Kohászati Üze­meket érinti legérzékenyeb­ben — hiszen gyakorlatilag minden metallurgiai fázis megszűnne ott az évtizedfor­duló után —, de azt meg kell érteni nekik is, hogy bár meghallgattuk véleményüket, eltérő álláspontjukat, de a végső szót mi mondtuk ki. Ózd, fejlesztési elképzeléseit nem tudta elfogadtatni, nem­csak velünk, hanem a tárca­közi bizottság ülését követő egyeztetéseken sem. Egyéb­ként ez a tervezet nem úgy alakult ki, hogy néhány em­ber kimunkálta, hanem elég sok lépcsőn átment, minisz­tériumon belül és kívül egy­aránt. Az ózdiaknak abban igazuk van, ha csírájában is­merték volna a koncepciót, akkor azonnal tiltakozhattak volna, s nem a kiérlelt vál­tozat után emelték volna fel szavukat. Ám szerintem az alkotói szabadságba belefér, hogy kit vonunk be a mun­kába, s kit nem ... — Egyébként mit szól az ózdiak javaslatához? — Melyik javaslathoz? — Ahhoz, hogy ott is megmaradna a kohászat, to­vábbra is lenne . acélgyár­tás ... — Csak azért kérdeztem vissza, mert érzékeltetni sze­retném, hogy tulajdonkép­pen két-három hetente ala­kult ki egy variáns. Az óz­diak egyik javaslata az volt, hogy az acélgyártás megszű­nése helyett, azt fejleszteni kellene náluk. Ezzel a Terv- gazdasági Bizottság április végi döntésének mondanának ellent. Én kaptam egy fela­datot, amelyhez bizonyos alapfeltételeket szabtak. Eb­ben meghatározták, hogy a magyar acéltermelést döntő­en a belföldi igények kielé­gítésére kell alapozni, a veszteséges termékek gyár­tását, a gazdaságtalan ex­portot erőteljesen vissza kell szorítani. Az acéltermelést illetően 2,5—3 millió tonná­ban állapították meg a fel­ső határt a mostani 3,6 mil­lió tonnával szemben. Ma­gyarországnak elég ennyi. Most egy olyan elképzelést, amely ellentmond ennek — az ózdi acélgyártás fejlesz­tése esetén ehhez évente 600 ezer tonna jönne — támo­gatni nem lehet. Mi olyan feladatot kaptunk, amelynek peremfeltételeit a TGB szab­ta meg, s nem az Ózdi Ko­hászati Üzemek. Egyébként az ózdiak felvetéseinek vizs­gálata folyik, elképzelhető az is, hogy perspektivikusan mégis lesz Ózdon metallur­giai fázis ... — Tehát reménykedhetnek még?... — Nem abban, hogy ezt a koncepciót nem kell végre­hajtani. A távlatot tekintve, azonban elképzelhető — s ezt nem érzem ellentmondónak a koncepcióval —, hogy pél­dául az RDH mellé, kiegé­szítésképp kerüljön ki egy mini acélmű, s egy kitelepí­tett folyamatos acélöntőmű. Ám kizárólag az RDH igé­nyeinek kielégítésére... De csak 1992 után. Ez azonban a koncepciót nem befolyá­solja ... — A magyar vaskohásza­tot a magyar gazdaság állat­orvosi lovának tartják. Mi a garancia arra, hogy a két beteg kohászati üzem — Ózd és Diósgyőr — és a ha­sonlóan súlyos gondokkal küzdő Kohászati Alap­anyag-előkészítő Vállalat ösz- szevonásával egy egészséges kohászat születik? Miért ra­gaszkodik ehhez az elképze­léséhez? — Ez nem az én személyes ragaszkodásomnak a függvé­nye. Úgy gondolom, hogy alapvető a közös eredmé­nyesség megteremtése, erre garanciát csak az összevo­nás adhat. Egyébként nem tartok kizártnak más szer­vezeti formát, de állítom, ez a legjobb az adott esetben, a szerkezetátalakítást eredmé­nyesen csak így lehet vég­hezvinni. Az ipari minisz­ter mondja majd ki a vég­ső szót... Ehhez még any- nyit: minél lazább új szer­kezeti forma jön létre, an­nál nagyobb a veszély. a visszarendeződésre... És ha marad minden a régiben, az senkinek sem lenne jó ... Megújuló gazdaság — megújuló pártmunka Beszélgetés Barát Györggyel, a Miskolci Szolgáltatóipari Pártbizottság titkárával Rövid időn belül három fórumon (vb-ülés, titkári ér­tekezlet, pb-ülés) foglalko­zott a Miskolci Szolgáltató- ipari Pártbizottság a hatás­körébe tartozó vállalatok társadalmi-gazdasági kibon­takozási programjának meg­valósulásával, ezen belül a vállalatok ez évi, eddigi gaz­dasági teljesítményeivel. Ám ugyanígy napi feladata a pártbizottságnak a pártmun­ka megújítása, korszerűsíté­se. Barát György titkártól elsőként azt kérdeztük: a je­lenlegi körülmények között hogyan prosperáltak a hatás­körükbe tartozó szolgáltató, építőipari, ipari vállalatok? — Pártszervezeteink min­denütt kidolgozták a saját társadalmi-gazdasági ki­bontakozási programjaikat, amelyek a gazdasági veze­tés kibontakozási program­jai alapjául is szolgáltak. De például a Termolux Ipari Szolgáltató Vállalatnál a párt- és a gazdasági vezetés közös programot dolgozott ki. Ezek azóta is a végre­hajtandó feladatok legfonto­sabb dokumentumai, ame­lyek azonban nem valami­féle merev elképzelések, hi­szen nem egy helyen igazí­tották és igazítják azokat a napi körülményekhez. Annál is inkább, mivel igen gyor­san változik körülöttünk a világ. Hogy csak egyetlen példát mondjak: a legutóbbi üzemanyag-áremelés miatt nemigen hajthatók végre a tervezett anyag- és energia­megtakarítási tervek. A Mis­kolci Közlekedési Vállalat­nál például négy-öt millió forint plusz költséget jelent csak az idén az üzemanyag­áremelés, s ezt valamiféle módon ki kell gazdálkod-i niuk. — Egy gazdasági egység tevékenységének mai megíté­lésénél elsődleges az ered­ményesség. Erről mi a párt- bizottság megállapítása? — Vállalataink zöme ered­ményesen gazdálkodik. Mind­össze két vállalat — a Pa­tyolatról és a hejőcsabai autójavítóról van szó — veszteséges első félévi ered­ményei alapján. Ez nem kis dolog, hiszen a legtöbb vál­lalatnál jelentős szerkezetát­alakítási törekvések valósul­nak meg, amelyek hozhatnak azonnali eredményt, de okozhatnak ideiglenes nehéz­ségeket is. Nehéz helyzetbe került például a Borsod Megyei Építőanyag-ipari Vál­lalat amiatt, hogy a kohászat a korábbinál lényegesen ke­vesebb dolomitra tart igényt, s hogy a kerámiaterméke­ik értékesítése nehézségekbe ütközik, a fizetésképes ke­reslet csökkent. Más vállala­tok, mint például az Avas Bútorgyár, a piaci igények­hez való még jobb alkal­mazkodással próbál talpon maradni. Vagy említhetem a Borsodi Nyomdát, ahol felismerték a könyvgyártás­ban rejlő lehetőségeket. A Miskolcterv és a Borsodterv is rendeléshiányokkal küz­dött, hitelfelvételre kénysze­rült. Építőipari vállalataink jövedelmezősége pedig a sza­bályozóváltozások miatt je­lentősen visszaesett. Vala- mennyiüknél igen nagy erő­feszítésekre volt és van szükség, hogy végül is nye­reségesek legyenek. Ezzel is magyarázható, hogy az épí­tőipari vállalatoknál javult a vállalkozói munka, egyre inkább betörnek — például a Miskolci Építőipari Válla­lat — a lakossági önerős ki­vitelezések területére is. — Hogyan alakult a hely­zet a kommunális és lakos­sági szolgáltatásokat végző vállalatoknál? — Biztatóan, összességé­ben a szolgáltatások színvo­nala nem romlott, sőt, né­hány területen kifejezetten javult. Sokat jelez az is, hogy a panaszok száma —» ami egyféle mérce a szol­gáltató vállalatok tevékeny­ségét megítélendő — nem nőtt. Most azon kell fára­dozni, hogy a két vesztesé­ges szolgáltató vállalat is nyereségessé váljék. Ennek érdekében a Miskolci Autó­javító Kisvállalatnál pártbi­zottságunk komplex vizsgá­latot végez a politikai és gazdasági munka megerősí­tése, illetve a hiányosságok feltárása céljából. — Mennyiben tudják se­gíteni a vállalatok pártszer­vezetei a gazdaságpolitikai munkát? — A pártszervezetek mun­kájának középpontjában a vállalati kibontakozási prog­ramok végrehajtásának el­lenőrzése állt. Tapasztalunk új módszereket, ám ugyan­akkor bizonytalanságot, a még mindig „felülről jövő” feladatmeghatározásokra vá­rakozást is. Helyenként fel­lelhető ideológiai és szakmai bizonytalanság. Emiatt késik az új, kívánatos munkamód­szerek kialakulása. Helyen­ként nem jól értelmezik az új fogalmakat, gazdaságpo­litikai feladatainkat, lehető­ségeinket. Ennek következ­ménye a határozatlanság, a bizonytalanság, a tanácsta- laság. Sokat ront a politikai hangulaton az életszínvonal tervezettől nagyobb mértékű csökkenése, az infláció fel- gyorsulásától való félelem, az egyre nehezebb megélhe­tési lehetőség, az áruellátás hiányossága, az egyes embe­rek anyagi helyzete közötti erős differenciálódás vagy például az elhelyezkedési lehetőségek romlása, a mun­kanélküliség veszélye. Párt- szervezeteinknek* azonban ebben a nehéz helyzetben is meg kell találniuk az érve­ket a helyi feladatok megol­dására való mozgósításra, mégha minden eddiginél több ütközést vállalva kell is erősíteniük önmagukban és másokban a pártba vetett hitet. Ez új stílusú pártmun­kát igényel minden szinten. — Ehhez kapcsolódik terü­letükön a ! pártirányítás át­szervezése is? — Így is mondható. A Központi Bizottság határoza­ta számunkra is előírja, hogy térjünk át az egytestü- letes pártbizottsági irányítási formára. Ez azt jelenti, hogy megszűnik a végrehajtó bi­zottság, s küldöttértekezleten egy új pártbizottságot' ho­zunk létre. Ennek szerveze­ti és politikai feladataira intézkedési tervet fogadtunk el, amelynek végrehajtása megkezdődött. Nyikes Imre — Hírül adtúk a közel­múltban, hogy az első fél­év eredményeit tekintve Ózd és Diósgyőr is nyereséges ed­dig. Ehhez mit szól? — A féléves adatok egy csomó dolgot mindig figyel­men kívül hagynak, jó pár költségtényezőt jelentő tétel csak az év végi mérleg ki­munkálásakor kerül felszín­re. Ez szabályszerű. Mind a két vállalatnál azonban akad­nak olyan tételek, amelyek ezt a nyereséget negatív irányba fogják befolyásolni. A nyereség maga nem vál­toztat azon a tényen, hogy párhuzamos, kihasználatlan kapacitások vannak. A józan ész azt diktálja, hogy eze­ket meg kell szüntetni, még akkor is, ha papíron nagyon szép nyereséget mutat mind a két cég. — Az tehát eldöntött do­log, hogy január elseje után valamilyen új szervezeti for­mában működnek tovább a borsodi kohászatok? Ki vi­szi végig az ön, illetve a tár­caközi bizottság által kidol­gozott koncepciót? — Az ipari miniszter dönt a személyi kérdésekről. Ne­kem egyébként más felada­tom van. Ma ... Illésy Sándoir

Next

/
Oldalképek
Tartalom