Észak-Magyarország, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-03 / 211. szám
1988. szeptember 3., szombat ÉSZAK-MAGYARQRSZAG 5 Vizes, gombás, életveszélyes Kovácsék kálváriája — Remélem, nem tart minket túlzottan türelmetlennek! — mondja dr. Kovács Iván szerencsi nőgyógyász főorvos. Méghogy türelmetlennek? Szó sincs róla. Ha időközben nem változnak a dolgok, jövőre megülhetik a tízéves jubileumát annak, hogy kérvényeket írnak, járnak hivatalról hivatalra, mindenki megérti gondjukat, mégis vizes lakásban élnek. * Hogy nem akármilyen történet a Kovács családé, arról a rendelkezésemre bocsátott levelek, hivatalos iratok győznek meg. Kezdjük talán az elsővel. Ebben Kovács főorvos kéri a ház építőjét és kezelőjét, a Szerencsi Városgazdálkodási Vállalatot az öt éve épült ház generális rendbehozására. Mint kiderül, valameny- nyi, külvilággal érintkező fal nedves, fekete gomba tenyészik rajtuk. A plafon több helyen beázik, ha esik az eső, a csillár megtelik vízzel. A parkettot többször felcsiszolták, lelakkozták, hiába, a gomba újra megjelent rajta. Bútoraik nagyrészt károsodtak, ezért kérik a mielőbbi rendbehozatalt, felújítást. Még egyszer megjegyzem: egy akkor ötéves házról írták ezt, 1985- ben! — Sajnos, valaki azt mondta, hogy várjunk, majd csak csinálnak valamit. Közben letelt az ötéves kötelező alkalmassági idő, tulajdonképpen jogtalanná vált a kérésünk — folytatja dr. Fodor Edit, gyermekgyógyász főorvos, a feleség. Sorolják, ki, mit mondott az épülettel kapcsolatban. Egyik miskolci építész ismerősüknek elmondták, hogy szeretnék az akkor egyéves (!) ház tetőterét beépíttetni a gyerekeknek. Azt felelte: „Ez a ház már most élet- veszélyes, isten ments!” Azt azért nem lehet mondani, hogy semmit nem dolgozott az üzemeltető vállalat a szolgálati lakáson. Többször kifestették, csem- péztek benne — az eredmény semmi. A ház állága gyorsan és biztosan romlik. Van természetesen szakértői véleményük is a házról, a miskolci Laczkó Gyula igazságügyi szakértő készítette. Korrekt hangvételű, és nagyon alapos dolgozat. Megállapítja többek között, hogy már a tervezésnél nagy hibát követlek el. A szabványosnál kisebb lejtésszögű a tető, a falazóblokk sem megfelelő hőszigetelő. A tető tartógerendái elkorhadtak — ebben valószínűleg része volt annak, hogy rajta felejtették (?) a fán a háncsot. (Még egy építőipari ismeretekkel nem rendelkező ember is tudja, mennyi, farontó tulajdonságú kártevő bújik meg a háncs alatt.) Summa summárum: javasolt a teljes födémcsere és a falszigetelés. A városgondnokság költségvetése szerint cirka 800 ezer forintért — két évvel ezelőtt! * Szétnézünk a házban. A háziasszony először a gyerekszobába visz. A lámpaburában ott a közeli napok csapadéka. Nem mernek hozzányúlni, mert hátha ráz. A szobába lépve, a templomokra oly jellemző dohszag csapja meg az ember orrát. A falak és a plafon vizesek, gombásak. — Kár, hogy nem az esőzések idején jött! Akkor látta volna igazán, mit élünk mi át minden csapadékos időszakban — mondja a doktornő. Következik a hálószoba. A kép hasonló. Az ablakok természetesen mindenütt nyitva. — Kintről melegebb levegő jön, hadd száradjanak a falak — mondják mindketten. A fürdőszoba arról nevezetes, hogy az utca felőli falat lecsempézték. A csempék közötti ragasztósávon máris látszik a fekete gomba. Nem kell hozzá különösebb szakismeret, hogy megjósoljuk, nem lesz itt sokáig csempe, a vizes fal előbb-utóbb ledobja magáról. A nappali alulról vizes, a plafon is a száradás jeleit mutatja. Egyébként nagyon szépen berendezett lakásban járunk. Az üvegezett szekrény szerencsére eddig megóvta a jókora könyvállományt a penészfői. De ki tudja, meddig? Kinézünk a teraszra. A háziasszony elkeseredetten mutat a kertre. Régen itt pázsit volt, de már nem éri meg ápolni, úgyis jönnek, és összetúrják, minden munka után teherautószámra hordják ki a szemetet. A bejárati folyosó falán égésnyom. Ez év januárjában leégett a villanyórájuk, az kormozta össze a falat. Azóta is akadozik az áramellátás. Félnek a nedves falaktól, jó, hogy a gyerekek már nagyok, tudnak vigyázni. A kilencéves ház a pusztulás nyomait hordja magán. * Kovács doktorral felmászunk a padlásra. Mutatja a tetőt tartó gerendákat. Szú rágta őket, ezt a hozzá nem értő is látja. A palatető alá fóliát húztak ki — nem oldja meg a gondokat — állítja a szakértői vélemény. Körbejárnám a padlást. A férfi rám szól: Vigyázzon, nehogy leszakadjon! És valóban, érezni, hogy süpped. — Tudja, az a baj, hogy hiányzik a tetőkoszorú, amit betonból szoktak csinálni, hogy a gerendák ilyenek, és hogy a tető dőlésszöge alacsony. Ez elég a beázáshoz. Sikerült meggyőzni, hogy lehetetlen körülmények között élnek. Gondoltak már arra, hogy építenek saját házat, de támogatás híján nem mertek belefogni. Egy időben vételi szándékot jelentettek be erre a Jókai utca 4. szám alatti házra. Megvesszük, megjavítjuk — határozták el. De kiderült, hogy 800 ezer forintot kéne fizetni, s ugyanennyibe kerülne a felújítás. „Négy falért ez sok” — mondja Kovács főorvos. * Jánosi József, a Szerencs Városi Tanács elnökhelyettese megerősíti a látottakat. Igen, tudnak róla, többször szerepelt a vb és a tanácsülés napirendjén az ügy. Az idén, június 28-án bekövetkezett felhőszakadás után pótigényt nyújtottak be a megyéhez, múlt hét elején személyesen is járt a megyei tanácson. Szerencs nem tud a generális rendbehozatalhoz elegendő pénzt adni. Egy évre 250 bérleményre jut kétmillió forint, ez a ház maga elvinné a keret felét. — Szégyelljük nagyon, hogy idáig fajult a dolog, de pénz híján egyszerűen tehetetlenek vagyunk. Hogy történt-e felelősségrevonás az építkezéssel kapcsolatban? Nincs már senki a helyén, máshol dolgoznak, nyugdíjba mentek .. . — Jó az Szerencsnek, hogy van egy nőgyógyásza, és egy olyan gyermekgyógyász főorvosa, aki másodmagával hatalmas körzetet lát el? — Hát hogyne, nagyon fontos nekünk ez a két ember, ha arra gondol. De higgye el, pénz nélkül semmire sem megyünk. A megyei tanács építési osztályának vezetője is járt az ominózus házban. Olajos Csaba egyelőre csak annyit tud mondani, hogy a vb elé terjesztik a felújítási pótkeret ügyét. Döntésétől függ, hogy tanácsülés elé kerül-e az ügy, ha igent szavaznak rá, akkor jöhet a bajok gyökeres megoldása. M. Szabó Zsuzsa A politikai munka napi feladatai Üzemi gyakorlat Ez év májusában az országos pártértekezlet második munkanapját követően Berecz János, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára sajtótájékoztatóján három szót hangsúlyozott céljaink valóra- váltásában: fordulat, reform, megújulás. E kifejezések mit takarnak és hogyan érvényesülnek a gazdasági élet mindennapi folyamatában? A politikai munka mennyire képes befolyásolni, segíteni a gyárak, üzemek feladatait? Erről kérdeztük Pintér Imrét, a Tiszai Vegyi Kombinát pártbizottságának titkárát. — Az MSZMP országos értekezlete állást foglalt a politikai intézményrendszer fejlesztéséről: Ennek ismeretében hogyan változik az üzemi pártbizottság munkája, munkamódszere? — Nagyon egyetértettem azzal, hogy a párt felső szervei a döntés-előkészítésnél az eddigieknél jobban fogják igényelni az üzemi pártszervek, pártalapszerve- zetek és a párttagság véleményét. A küldöttek a politikai intézményrendszer korszerűsítésének egyik alapelveként fogadták el az alulról történő építkezés módszerét. Ez az, ami alapvető változást kell, hogy hozzon a mi munkánkban is. Az üzemi pártbizottság munkájának középpontjában az eddigieknél is jobban az alapszervezeti munka segítése, a párttagsággal való többoldalú érdemi foglalkozás és véleménycsere kell, hogy álljon. Megítélésem szerint óriási tartalékok vannak még ezen a területen. Mindenki azt várja tőlünk, hogy élő mozgalom és ne bürokratikus szervezet legyen a párt. Ezt a csatát először a párton belül kell megnyerni, a gyakorlatban győzve meg párttagjainkat a változásról. Ezért a testületi üléseken rendszeresen visszatérünk a párttagságtól, a pártalapszervezetektől érkező felvetésekre, problémákra. Szeretnénk, ha érdemi válasz, illetve intézkedés történne minden jogos felvetésre, hogy párttagjaink mind nagyobb arányban érezzék: érdemes szólni, javaslatokat tenni. A politikai intézményrendszer működésének másik fontos alapelveként a pártértekezlet azt fogadta el, hogy alakuljon ki jobb munkamegosztás a párt, a gazdasági és a társadalmi szervezetek között. Ez a másik súlyponti terület, ahol újítani kell, és a már korábban megkezdett pozitív tendenciákat erőteljesebben folytatni. — Pontosabban mit jelent, ez a párt és a gazdasági vezetés viszonyában, a mindennapi munkában? — Ügy érzem, nem szerénytelenség, ha azt mondom, mi már évek óta arra törekszünk, hogy ki-ki végezze a maga dolgát. A korábbi években sem volt jellemző a túlzott operatív beavatkozás, a részletes gazdasági kérdésekkel való foglalkozás. Aki ismeri a Tiszai Vegyi Kombinát gazdasági vezetését, jól tudja, erre nem is volt szükség. Ennek ellenére üzemi pártbizottságunk minden fontos kérdésben határozottan és kezde- ményezően lépett fel, amelyek elindították az adott probléma megoldását, a feszültségek feloldását. Anélkül, hogy műszaki, technikai kérdésekben elmerültünk volna, érdemi módon tudtuk befolyásolni a gazdaság- vezetés döntéseit, állásfoglalásait. A politikai munkánknak is nagy hatása volt arra, hogy jelentősen nőtt gazdasági vezetőink közgazdasági szemléletmódja és „keményen számolnak”, mit mennyiért érdemes termelni, van-e megfelelő piac, hogyan alakulnak az árak. — Igényli-e a gazdasági vezetés és milyen mértekben a politikai testületek véleményét a vállalati célok kidolgozásában? — Üzemi pártbizottságunk arra törekedett, hogy a legfontosabb vállalati elképzelések segítsék a népgazdasági célkitűzések megvalósítását. Az elmúlt évek gazdasági teljesítményei bizonyítják, hogy a TVK fejlesztései évről-évre növelték a tőkés export árualapot, de különösen az utóbbi néhány évben jelentős kivitelt (1987- ben 122 millió dollár) értünk el. A másik fontos célkitűzésben, a feldolgozottsági szint növelésében is közös nevezőn voltunk a gazdasági vezetéssel, hiszen mindez a nyereségünket is növelte. De olyan kényes kérdésben is, mint az árak meghatározása. sikerült egységes álláspontot kialakítani. Annak ellenére, hogy nem minden vevőnk ért vele egyet, mégis nyugodt lelkiismerettel állítom, hogy a kombinát mind ez idáig mértéktartó maÉpül a TVK harmadik polipropiléngrára. gatartást tanúsított termékeinek árkialakításakor. Egy jellemző példa: a tejsíkfóliát 1988-ban olcsóbban adjuk el a tejiparnak, mint 1987-ben, mivel 1988. január elsején 94 százalékra visszarendezték a termék termelői árát. De említhetem, hogy festéktermékeink árait sem emeltük, míg a Budalakknál ez megtörtént. A vállalatnál képződött nyereség jelentős hányada tőkés export bevételeinkből származik. —< Az eddig elmondottak ellenére megkérdezem: előfordult-e véleménykülönbség a párt és a gazdaságvezetés között? — Természetesen túl egyoldalú lenne a kép, ha azt állítanám, nem volt, nincs véleménykülönbség, vita. Ma az élet túl bonyolult ahhoz, hogy minden kérdésben azonos álláspont alakuljon ki. Nem szeretnék túlzottan visszamenni időben, hiszen vezérigazgatónk nemrégen hagyta abba aktív pályafutását, és ilyenkor a dolgok legtöbbször megszépülnek. Erre az időszakra azt mondanám, legtöbb vitánk a vállalatirányítás módszerében volt. Pártbizottságunk a vállalati önállóság növekedésével párhuzamosan jogosan igényelte az igazgatóságok, a gyárak, a főosztályok önállóságának növelését is. Az eredmények viszont ebben az erősen centralizált irányítási formában is „jöttek”, s így nem volt könnyű a változtatást elérni. A jelenlegi helyzetben, amikor nincs választott vezérigazgatónk, szinte magától értetődő, hogy többféle nézet, irányzat van egyidejűleg jelen. Pártbizottságunk határozott állásfoglalása, hogy figyelemmel a kialakult helyzetre, ennek a vezetésnek kollektíván kell biztosítani azt, hogy a TVK fejlődése töretlen maradjon, hogy a világpiaci konjunktúra adta lehetőségeket kihasználva, a következő évek eredményes gazdálkodását megalapozzuk. — Az érdekütköztetés milyen formáit tudja elfogadni és elfogadtatni egy-egy vállalati döntés esetében? — Az érdekek ütköztetése sokszínű, függetlenül attól, hogy elfogadjuk-e vagy sem, hiszen az érdek objektív kategória. Fontosnak tartom: a különböző érdekek megjelenése esetén a vezetés biztosítsa, hogy a kérdés sokoldalúan megvizsgálva kerüljön megtárgyalásra. Számos probléma elhúzódásának az az oka, hogy a két fél nem érti egymást. Az érdekek ütköztetésének fórumai kialakultak. Fontos feladatunk, hogy az arra illetékes fórumon ezek megtárgyalásra kerüljenek. Hangsúlyoznám; a vállalat- vezetésnek lényeges felelőssége a nagyobb információ birtokában, hogy a kérdések érdemi módon legyenek megvilágítva. — Jelenleg, de inkább a jövőt illetően, biztosítottak-e a politikai munka kiteljesedésének feltételei a kombinát további fejlődésében? — Ma nem könnyű politikai munkát végezni, még akkor sem, ha ennek szín- tera a Tiszai Vegyi Kombinát. Ugyanakkor teljes meggyőződéssel hiszem és mondom, hogy ez idő tájt összességében a feltételek jobbak, mint egy fél évvel ezelőtt. A pártértekezlet sokunknak visszaadta a hitét még akkor is, ha a nem mindig átgondolt áremelések rontják a politikai hangulatot, az új pártvezetés iránti bizalmat. Megmozdult valami, és úgy érzem, jó irányban mozdult meg. Valamennyiünk feladata, hogy óvjuk, védjük ezt a zsenge kibontakozást. Feladatunk, hogy a mindennapi munkába ültessük át azt a szellemet, amit a pártértekezlet vitája megteremtett. Äe várjunk arra, hogy majd a másik elkezdi, majd „fent” változtatnak, és akkor mi is másképpen csináljuk. Itt a leckét mindenki számára megfogalmazta az országos fórum, s a forró nyári napok után ideje nagyobb intenzitással a megoldással foglalkozni. Meggyőződésem, hogy a Tiszai Vegyi Kombinát pártszervei, alapszervezetei képesek az új követelményeknek megfelelően helytállni. — Köszönjük a beszélgetést! Fekete Béla Tallózás a Vychodoslovenske Novinyban Egy teljes üzem - táppénzen A munkaidő eredményesebb kihasználásának egyik jelentős tartaléka a balesetek, s a táppénzes napok számának drasztikus csökkentése. Nincs ez másként a Kassa-városi járásban sem. Ez év első felének minden napján átlagosan 7000 dolgozó hiányzott a járás munkahelyeiről: ez 468-cal több, mint a múlt év hasonló időszakában. Az ok: a baleset, illetve a táppénzes állomány. A 73 031 újkeletű táppénzrevétel összesen 1 274 000 munkanap kiesését jelentette, ami tény a megbetegedések, ám egyúttal a munkahelyi sérülések számának emelkedésére is utal. A munkaidőn túli balesetek száma ugyan csökkenőben van, de még mindig négy és félszerese az üzemi balesetekének. A munkaképtelenség összegző mutatójaként is használatos átlagszázalék a tavalyi 4,400-del szemben az idén elérte a 4,507-es értéket. A munkaképtelenség valamennyi összetevője közül a megbetegedések száma emelkedett legnagyobb mértékben. Többen mentek táppénzre az idén, mint tavaly; az otthonmaradottak több napig voltak betegállományban is, mint egy évvel korábban. Bizonyos mértékű javulás mindössze két tényező esetében tapasztalható: csökkent az egy esetre jutó táppénzes napok száma, s csaknem kétharmaddal kevesebb foglalkozási megbetegedést jegyeztek fel most, mint a múlt év első felében. Alapvetően nőtt az üzemi balesetek száma, s továbbra is gondot jelent az egy esetre jutó munkanapkiesés. Ez utóbbi átlaga a vizsgált időszakban elérte, sőt túl is lépte a 30-at. Az otthoni balesetek tendenciája ugyan kedvező, ám feladatunk annak további csökkentése, ugyanis a megbetegedések után ez viszi el a legtöbb munkanapkiesést. A munkaképtelenség idei növekményéből 7 százalék írható erre a formára.
