Észak-Magyarország, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-03 / 211. szám
1988. szeptember 3., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 LKM: összefogással könnyebb lehet A miniszteri biztos koncepciója (Drótos László szerint a vállalati stratégia szerint is) alapján a középhengerművet ugyanis 1990 után leállítják. A középhengermű gyárrészlegének vezetője, Tóth Aurél nem vitatkozik, nem vitatja a döntés helyességét, de azért vannak benne kérdőjelek: — Ez a gyárrészleg műszaki szemmel nézve még korszerűnek mondható. Amikor avatták, 1955-ben, akkor a negyvenes évek világszínvonalának felelt meg, s mivel egy ilyen hengermű kifutásának ideje mintegy 50 év, ebben még benne van mintegy 10—15 év. De hát ha gazdaságtalan termékeket produkálunk ...? Mondok én valamit! Ez a társaság itt az utóbbi hónapokban megtáltosodott. A termelés minden mutatója javult, tavaly is, az idén nyereségesek vagyunk, ez idáig 10 ezer tonnával többet' hengereltünk mint a tervünk, s jövőre is lesz megrendelésünk jócskán. Persze, az más kérdés, hogy a népgazdaság, a gyár olyan áron értékesíti gyártmányainkat, amilyenen... A hengermű gyáregység osztályvezetője, Kovács Ernő már arról beszél, hogy ők felkészültek minden variánsra: — Az biztos, ha az ózdi hengersorok leállnak, s az ott gyártott termékek idekerülnek, akkor fejlesztés nélkül nem fogjuk bírni a munkát. A majd százéves gerendasorunk kapacitását 20—25 ezer tonnával kellene megfejelni, s a nemesacél-hengermű két sorának is lényegesen többet kell produkálnia. Szóval előbb fejleszteni kellene nálunk, s utána leállítani az ózdi hengersorokat. Az elképzelések, a koncepció szerint ez így is lesz. Csúnya kifejezés, de visszafejlesztés, fejlesztés nélkül lehetetlen. És hát az is rossz példa, hogy két gyár közül az erősebb győzött. M,ert itt és most nem vetélkedés folyt. Dobozy Zsolt, az LKM párt- bizottságának titkára valami olyasmit mondott, hogy diósgyőri kohász ózdi kohász rovására nem akar boldogulni. Németh János, a nemesacél-hengermű középsorának előhengerésze: — Nem is tudom, mi lenne, ha nekem kellene váltani. Megtanulni egy másat, egy újat... Mi itt szakembergondokkal küzdünk, kevesen vagyunk. Jöhetnek hozzánk az ózdi hengerészek dolgozni; persze az az igazság, itt újra kellene tanulni a szakmát. Mint ahogy nekem is, ha adott esetben fordított lett volna a helyzet ... ’ Az LKM-ben a racionalizálási program — a középhengermű leállítása — mintegy nyolcszáz embert érint. Munka nélkül senki sem marad. A miniszteri biztos koncepciója szerint a vaskohászati szerkezetátalakítás végrehajtása több, lényeges műszaki-fejlesztési feladatmegoldását igényli. Ezek közül jelentőségénél fogva legfontosabb a meglévő ózdi bugaöntőgép Diósgyőrbe való áttelepítése. Tolnai Lajos, az LKM műszaki igazgatója ezzel szemben kategorikusan kijelentette: — Nincs szükségünk az ózdiak folyamatos öntőgépére ... Igaz, utána részletesen kifejtette, miképp gondolta ezt. A lényeg itt és most azonban az., hogy az ózdiak ne a diósgyőrieket hibáztassák azért, mert a megyei pártvégrehajtóbizottság nem az ÓKÜ koncepcióját tette magáévá —, bár nyitva hagyta a kaput számukra is —, hanem a miniszteri biztos tájékoztatójával értett egyet. Radikális és gyors szerkezetváltás, amely a szervezet- változást is megköveteli. Emberi sorsok, presztízsek forognak kockán. Diósgyőrben vezető és vezetett teljes mértékűén egyetért és támogatja a miniszteri biztos koncepcióját, a megyei pártvégrehajtóbizottság állásfoglalását. Létük és fennmaradásuk nincs veszélyben. Tény, sok víznek kell még lefolyni a folyókon addig, hogy az indulatok elcsendesedjenek, a kedélyek megnyugodjanak. De végűig is — és ezzel Özdon és Diósgyőrött is egyaránt egyetértenek — a megyének, a népgazdaságnak egy az érdeke: egy rentábilis kohászat... Mégha a két cégnél másképpen is gondolkodnak. Illcsy Sándor ÓKÜ: a kohászok megnyugtató választ várnak Az Özdi Kohászati Üzemeknél dr. Lotz Ernővel, a vállalat vezérigazgatójával találkoztunk, aki — többi kollégájához hasonlóan — nem minden ponton ért egyet a miniszteri biztos által összeállított szerkezetátalakítási koncepcióval. — Mint arról több alkalommal is szólt, az ÚKÜ vezetésének is van egy elképzelése a szerkezeti váltásra. — Nem ellenkoncepcióról van szó — mondta a vezér- igazgató. — Ezt nyomatékosan hangsúlyoznám. Ugyanakkor az is .igaz, hogy fölvetődtek más alternatívák is. amelyeket leírtunk és továbbítottunk az illetékeseknek. Javaslatunknak az a lényege, hogy azonos műszaki tartalmat lényegesen kisebb metallurgiai fejlesztésekkel lehet elérni. A rendelkezésre álló fejlesztési forrásokat elsősorban a tényleges szerkezetátalakításra lehet fordítani, gondolok itt a gépipari előgyáirt- mányok, vagy a másod-har- madtermékek fejlesztésére, de folytathatnám a sort. Nem mélyednék el a szakmai részletekben, mert ez úgyis csak a szakembereknek bír jelentőséggel. Az viszont nagyon fontos, hogy az előbb említettek által Óz- don mérsékelhetők a foglalkoztatási feszültségek. Hozzátenném még, hogy ameny- nyiben a térséget kiemelt gazdasági övezetté nyilvánítják, s ehhez az ezzel együtt járó és szükséges preferenciákat is megadják, akkor a foglalkoztatási gondok nagyobb megrázkódtatás nélkül, szervezetten feloldhatók. — Vitatéma Özdon a koncepcióval összefüggésben a szervezeti megoldás. A TGB az ipari miniszterre bízta, hogy a három lehetőség közül — az LKM, az ÖKÜ és a KAV teljes összevonása; egy korlátozott jogkörű tröszt, illetve egy holdingszervezet — melyiket választja. ön melyiket támogatja? — Az ipari miniszter az Ózdi Kohászati Üzemek vezetését is megkérdezte ezzel kapcsolatban. Mi a javaslatunkat elmondtuk, azokat megindokoltuk. A végleges döntés a miniszter hatáskörébe tartozik. Ameddig ez a döntés meg nem születik, addig nem tartom helyesnek az ügyben nyilatkozni. Minden híresztelés ellenére nyugalom van a munkahelyeken, rendben, szervezetten folyik a munka. A miniszteri biztos koncepcióját (megismerve ugyan, föl- paprikázódott a hangulat, de az ózdi kohászok bíznak vezetőik javaslatának elfogadásában, s mint mondták, munkájukkal igyekeznek bizonyítani igazukat. A véleményük azért megvan a vaskohászati szerkezetátalakítás hivatalos koncepciójáról, és a szervezeti változtatás szándékáról. Az ÓKÜ folyamatos acélöntőművében (FÁM) találkoztunk és beszélgettünk az ott dolgozókkal. — Én a korábbi vállalatvezetést okolom amiatt, hogy tíz év óta rohamosan romlott a cég gazdasági helyzete. Már akkor lépni kellett volna a késztermék-gyártás felé — mondta Veres Lajos. karbantartó. — Nem értjük, hogy miért kell leállítani a FAM-ot, amikor a 320 ezer tonnás öntőkapacitás ellenére már tavaly is 417 ezret öntöttünk, ebben az évben pedig 450 ezer tonna a terv. Meg fogjuk csinálni! Ezzel a berendezéssel még 20 évig lehet dolgozni, .mégis leírnak bennünket. Ügy tűnik, hogy bizonyos erőknek az a célja, hogy ezt a vállalatot leültessék. — Minket le akarnak építeni, Diósgyőrt pedig felhozni — csatlakozott kollégája véleményéhez Juhász Béla, szálöntő brigádvezető. — Nem érthetünk egyet az ösz- szevonással, nem tudom, hogy kinek az agyában született meg az ötlet. Minden évben többet és többet kértek telünk, a fizetés pedig alig nőtt. — Állandóan azt halljuk, hogy képezzük magunkat, tanuljunk — mondta Szabó Béla, szálöntő. — Harmincéves fejjel végzem a kohóipari szakközépiskolát, de ezek után minek? A világpiacon emelkedik az acél ára, a mi üzemünket meg be akarják zárni. Ki érti ezt? Tizenkét éve dolgozom a gyárban, minden ide és a városhoz köt. Tíz—húsz év múlva is itt akarok dolgozni, s az se érdekel, hogy mi lesz a gyárkapura írva ... — Azért az sem mindegy — vágott közbe Csáká- nyovszki Sándor, főművezető. — Amíg önállóak vagyunk, addig mi döntünk a sorsunkban. Ha összevonnak, akikor ezt a gépet :is elviszik, ami a gyárnak a szíve. Többe kerülne a leszerelése és az elszállítása, mintha felújítanánk. És éppen most vinnék el, amikor a FAM-bugának szépen emelkedik az ára a külföldi piacon? El sem tudjuk képzelni az összevonást, és a kohászat megszüntetését. Ez az ózdi munkások véleménye. Nyereséges a vállalatunk. Amit mi termelünk, az sok vállalatnak hoz nyereséget, mint például a December 4. Drótműnek, a Borsodnádasdi Lemezgyárnak, vagy a Salgótarjáni Kohászati Üzemeknek. Ezek a gyárak honnét kapnak majd anyagot? A miniszteri biztos szerint importból pótoljuk a kiesett mennyiséget. Arra mi a garancia, hogy évek múlva is megkapjuk külföldiről a most ígért anyagmennyiséget? Egy ország nem maradhat acélipar nélkül. — Józan paraszti ésszel nem lehet elhinni, hogy az ÓKÜ-t bezárják — kapcsolódott a beszélgetésbe Raj- bóczki Péter, karbantartó. — De ha igen, akkor megkérjük a miniszteri biztost, hogy jöjjön ©1 Ózdra, és adjon kenyeret az embereknek. Szembe kell nézni a tényekkel, itt már nincs munka, vagyonunk meg nem volt, és nemigen lesz. Nem tudom, utána számolt-e valaki, hogy egy ilyen döntésnek milyen .emberi következményed lesznek? — Azt is sérelmezzük — vette vissza a szót a főművezető —, hogy az emberek sorsáról eddig nem esett szó. Ezt nem vették figyelembe, pedig 5—6000 ember munkájáról kell gondoskodni, és nem utólag! Azt hiszik, hogy az átképzést meg lehet oldani, csak úgy, hipp- hopp? Itt többségében olyan szaíkmájúak dolgoznak, akik nem fognak tudni chipeket gyártani. A negyven-ötvenéves munkás már nem tanul könnyen. — Bízunk a vezetőinkben, hogy kiharcolják az igazukat — mondta Veres Lajos. — Nem söpörhetnek le bennünket az asztalról néhány ember szubjektív véleménye miatt. Teljesen egyetértőik azzal, amit Fónagy János a szakértőd bizottságról mondott az aktívaülésen. — Ez mond véleményt, meg az dönt, de velünk senki nem beszélt — méltatlankodott Juhász Béla. — Álljon már végre elénk valaki, akitől meg lehet kérdezni, hogy mi lesz velünk. Beszéljük meg a jövőnket! — Én tisztelem a miniszteri biztost, mert a munkáját végezte, és erről őszintén beszélt — mondta Szabó Béla. — De ő egy év múlva elmegy! Azután ki vállalja a felelősséget? Kihez mehetünk reklamálni, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy azt nekünk ígérték? Kit kérdezzünk majd? Ki lesz a felelős a végrehajtásért, és mi lesz a garancia? Valaki már ezt is megmondhatná nekünk, mert a döntések ránk vonatkoznak, minket érintenek a legjobban. Fónagy István Minek nevezzelek? Persze, itt, Diósgyőrben, a Lenin Kohászati Művekben ez lényegében teljesen mindegy. Legyen Borsodi Vas- és Acélművek? Vagy legyen egy korlátozott jogkörű tröszt? Avagy egy holding szervezet? Hogy is fogalmazott Drótos László, az LKM vezérigazgatója? — Bármilyen szervezeti formába kapcsolnak össze bennünket más vállalatokkal, tovább halad majd a szervezeti egységeink gazdasági, jogi önállóságának fokozása. Eredeti vállalati stratégiánkon a miniszteri biztos előterjesztése gyökeresen nem változtat, késztermék-kibocsátásunk ugyanis erőteljesen továbbra is az ötvözött és a nemesacél, a másod- és harmadtermékek fokozása felé tart. És még egy mondat: — Meggyőződésem, hogy ha Diósgyőr, Ózd és a Kohászati Alapanyag-előkészítő Vállalat munkásai, szakemberei egy célért, az ipari miniszter által elfogadott új műszaki koncepcióért fognak dolgozni, külön-kü- lön, és összesítve is, az eddiginél nagyobb eredményt érnek el. A diósgyőri vezérigazgató abban is biztos, hogy a radikális szerkezetmódosítás elkerülhetetlen emberi gondjai kisebbek lehetnek, ha a három vállalat kollektívájának egymás iránti szolidaritása és összefogása is segíti a megoldást. Persze, az egyáltalán nem biztos, hogy a diósgyőri vezetők akkor is így vélekednének, ha — Simon Béla LKM-es gyáregység vezető szavaival élve — az LKM „pályafutása” tört volna derékba, s nem az 1843-ban alapított ózdi cég fölött lebegne Damoklész kardja, hanem fordítva. Diósgyőrben azonban nyugodt a légkör. Ámbátor lehet, ez csak a felszín, mert bent, a középhengerdében, ahol a sárgás-vörösesen izzó lágyacélból szögvasakat, U-vasa- kat, bányatámokat gyártanak, azért érződik a feszültség, hadd ne mondjuk, a bizonytalanság. Pólyák Ferenc előhengerész lakonikusan csak ennyit mond: — Az itt dolgozók — különösen a fiatalabbak — féltik a kenyerüket.
