Észak-Magyarország, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-06 / 187. szám
ÉM Magazin 1988. augusztus 6., szombat Észak-Magyarország 8 két évad között Zubornyák Zoltánnal, a Miskolci Nemzeti Színház művészével több, mint egy évvel ezelőtt beszélgettünk az akkori nyári színházi szünetben. Most újra leültünk, 'hogy az akkor abbahagyott diskurzust folytassuk. Igaz, hogy a színházi évad már két hónapja véget ért Miskolcon, de ö eddig dolgozott: a Miskolci Nyár '88 sorozat két produkciójában is benne volt; az Egy éj Velencében című operettben Enricót alakította, a Belvárosi Szabadtéri Színpadon, a Bolond vasárnap című komédiában pedig Kosz- tya Sóvárgovot, a szerelmes matrózt a tapolcai szabadtérin. Beszélgetésünket ott folytattuk, ahol tavaly abbahagytuk. Legelőször a legfontosabbról esett szó: tavaly július 9-én megszületett a kislánya. Barbara, tehát most már egy évnél is „idősebb” az ifjú hölgy, és teljes a család. Most kaptak lakást Miskolcon, ősszel ide költöznek, és az a tavalyi ígéret, hogy szeretne ide települni, ide gyökerezni, valóra válik. Felesége, Verrasztó Gabriella, úszóbajnoknő pillanatnyilag gyeden van Barbarával, de be akar kapcsolódni szaktanácsaival Miskolc sportéletébe, a különböző egészségvédelmi programokba. Együttesen szeretnének részt venni az úszás, a futás, a tenisz stb. népszerűsítésében, szeretnének bekapcsolódni mindenbe, ahol fontosnak tartják őket. Azt hiszem, a város szívesen fogadja ezt a családi programot és megvalósítóikat. A tavalyi legutolsó kérdés és felelet így hangzott: „A jövő évadban milyen feladatokat kap? — Magam is szeretném tudni. Még nem tájékoztatott róla senki...” — Nos, eltelt egy évad, nézzük, milyen feladatokat is kapott. Együtt vesszük számba a szerepeket. Közben eszembe jut, hogy egy évvel korábban arról is beszélt, szeretne kisebb karakterszerepeket is játszani, olyanokat, amelyekben a színésznek néhány mondattal, rövid játékkal kell egész embert formálni, amiben sokszínűbben lehet megmutatkozni. A visszatekintésben erre is érdemes figyelni. — Az évad első feladataként Szomory II. Lajos király című színművében Sza- polyai György szerepét kaptam, — mondja. — Nem főszerep, mintha tavalyi gondolataimnak akart volna megfelelni, de igen értékes lehetőségeket adott, s azt hiszem sikerült jól élnem azokkal. Utána a Danton halálában jutottam szerephez, majd a sort a Csongor és a tündér című musical főszerepe zárta. Nagyon szerettem ezt a Csongor-alakot, mert sokszínű, sokféle feladatot kínál, sok-sok játékkal, énekkel, tánccal, mozgással. Nagyon nekem való szerepnek tartom. Ügy tudom a nézők is elfogadták alakításomat, sok-sok elismerő, biztató levelet is kaptam, még egy ifjú szerelem is sarjadt két fiatal néző között, mint arról értesültem. De más következtetéseket is érdemes e szereppel összekötni. Alapvetően azt, hogy a fiatalok értik és igénylik ezt a fajta játékot, szeretik a szépet, az érzelmeket, nem cinikusak; legalábbis általánosítani nem szabad. Az is örömmel töltött el, hogy hivatalos elismerést is kaptam e szerepért, és a már említett kisebb alakításokért. — Zubornyák Zoltán a színházon kívül is szerepelt. — Mindig is szerettem volna mind több pódiumlehetőséget kapni, illetve teremteni. Így került sor a Belvárosi Orfeum című műsorsorozatra a Rendezvények Házában, majd a Pimasz, szép arccal című zenés irodalmi műsorra a Kamara- színházban. Ezt, az utóbbit, mint az Észak-Magyaror- szág is megírta, bemutatása után, ősztől iskoláknak szeretném bemutatni. Monomá- niásan szeretném e műsorokat az ifjúsági színház irányába fejleszteni, hogy ez a nézőréteg ne csak a színház felnőtteknek szánt előadásait kapja. Hiszek ebben és hiszek a velem együttműködő Swetter együttesben, annak népi-metal stílusában, és elhivatottságában. Egyébként ez az együttes augusztus 22- én szerepel a televízióban, a Ki mit tud?-ban, a nyáron még szeretném őket valami módon a felkészülésben segíteni. — Ezzel már el is érkeztünk a nyári elfoglaltsághoz. A két szabadtéri szereplésről már szó volt. Mivel tölti az új évad nyitásáig hátralévő, már igen rövid időt? — A gyerek, a család, Brúnó, a kutyám, a tenisz, az úszás, az olvasás tölti majd ki az időt. Meg rokonlátogatás a családdal Sopronban, Bécsben. Közben csiszolgatom két tervezett műsorom részleteit. Egy Pi- linszky-műsort, meg egy ettől messze eltérő jellegű, Eisemann-műsort szeretnék összeállítani. Szeretném a város tehetséges amatőrjeivel a kapcsolatot megteremteni. Hogy eddig nem sikerült, nem rajtam múlott... — Az új évad szerepeire miként készül? — Most tudom, mivel kezdem az idényt. Nestroy: Szabaccság Mucsán című szatírájában vár egy kisebb szerep, majd A padlás című musicalban főszerep. És folytatódik, örömömre, a Csongor az új évadban is. Tudomásom szerint még vár rám több szerep, de ezek még nem biztosak, azért nem szívesen szólnék még róluk... Itt aztán átcsapott beszélgetésünk a Miskolci Nemzeti Színházban történt változásokra, az új évad kilátásaira, egyebekre, de mindezek írásos felvázolása mesz- sze meghaladná egy nyári beszélgetés újságbeli kereteit... Inkább majd megnézzük az új évadot... Aztán arról is beszélgettünk, hogy Brúnó milyen okos és rendes kutyus. De ebbe ő bele sem vakkantott... (bcncdck) Kultúrturizmus Ken lehet csak a aan halra várai Ma már megmosolyogjuk azt a ter- vezgetést, amely bányavárosnak álmodta Királdot. Talán el is felejtenénk, hogy nem olyan régi eleink micsoda terveket szőttek, szövögettek, ha nem figyelmeztetne rá a művelődési ház. Egy gigantomán korszak műmárványba öntött emlékműve. Kiszolgálhatna tízezer embert — de a falut csak ezerkétszá- zan lakják. A nagyteremben akkor se lenne telt ház, ha minden harmadik lakos beülne. Lehet rajta mosolyogni. Csakhogy ... Csakhogy a házat üzemeltetni kell. Fűteni télen, fizetni az egyre drágább áramot, takarítani muszáj, mert sorsára hagyni még drágább mulatság lenne. És nemcsak a fenntartás költségei növekedtek. A működésé is. Megdrágult a filmkölcsönzés, hogy csak egy példánál maradjunk; de hiába a kétszeres-háromszoros díj, a jegyárak mégsem emelhetők a csillagokig, mert akkor annyian sem jönnének el, mint mostanság. Pedig hát a mozi még nem minden, csepp csak a művelődés tengerében, s az itt élők is — legalábbis a fiatalok — kívánkoznak diszkóba, megérdemelnének egy-egy kiállítást, kíváncsiak lennének egy-egy műsoros estre, hogy olyan apróságokról már ne is beszéljünk, amit a bejáró dolgozókkal való törődés jelentene. Dehát ehhez pénz, pénz, s harmadszor is pénz kell. S bármennyire is igyekszik tartani magát régi elveihez a bányászszakszervezet és a bánya — márminthogy emberek nélkül a termelési tervszámok nem teljesíthetőek, s az ember nemcsak a bérbe adott munkaerő — a támogatás forintjaiból egyre kevesebbre futja. Azaz: egyre nagyobb szükség lenne arra, hogy a ház többet hozzon a saját maga konyhájára. Szaknyelven szólva: növelje a saját bevételeit. Igenám, de hogyan? A kérdés fel volt téve. A válaszon — a lehetségeseken — elgondolkoztak a népművelők. A magam szavaival fogalmazva, olyan megoldáson töprenkedtek, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. Ami nem biztos, hogy csak a mesében lehetséges. Mert itt van például az úttörőtábor — mesélte Füzér Zoltán, a ház vezetője. Eladdig paksamétányit leveleztek mindenfelé, hogy a tej, a kenyér összevissza időpontban érkezik a faluba, s hogy emiatt — mert órákig ácsorogtalc — elégedetlenkedtek az asszonyok. Elég volt, hogy egyetlenegyszer reggeli nélkül maradjanak a táborlakók, arra már mozdultak a feljebbvalók. Száz gyerek, az bizony, száz gyerek, annak reggelire kell a tej, a kenyér, a kifli. S most már fújhat havat is a szél, nyolc óra előtt megjönnek a szállítókocsik. A dolog tehát nem reménytelen. — Van nekünk ez az országos vasas—bányász amatőr képzőművészeti táborunk. Jól felszerelt műhelyekkel, amit persze lehetne és kellene tovább bővítenünk. De az sem kevés, ami már van: fémmegmunkáló műhely, korongozók... A képzőművészeknek is le kell hajtani valahol éjszakára a fejüket. A szállás meg csak olyan ideiglenes megoldás volt sokáig. Pedig a házban volt hely ... Szállás és kultúra ... Turizmus és kultúra. — Nem is csengett olyan idegenül egymás mellett a két fogalom. Így gondoltak egy nagyot és merészet — harmincöt vendégnek alkalmatos szálláslehetőséget alakítottak ki. Ennek már két esztendeje — 1986-ban történt az átalakítás — s a szálló azóta üzemel. A képzőművészeken kívül jártak már itt a Vasas Táncegyüttes tagjai, edzőtáborukhoz épp alkalmas volt a színpad. De rendeztek itt továbbképzést kórusvezetők, megfordultak külföldiek, hazaiak egyaránt. Kummer György népművelő és Füzér Béla tervez- getése nagyon is valóságos talajból sarjadzik. Azt mondják, itthon a továbbképzésekhez, gyakorló táborozásokhoz kevés a lehetőség, külföldön pedig divat a nyugalmas falu újrafelfedezése. (Meg úgy mellékesen, nem mindenkinek degeszre tömött ott sem a pénztárcája.) Lehetne vonzó program például, ha a népi korongozással, a szövéssel, fonással való ismerkedést kínálják. A természet is gazdagon várja az erre vetődőket, Lázbérc, Aggtelek, elérhető távolságban van. Szállás pedig kevés errefelé. Olcsó szállás pláne! Kérdezem persze, hogy mennyi a tervezgetés, s mennyi a valóság? Mondják, most úgy huszonöt százalékos a kihasználtság. Nekik ez is nagyon jól jön. Mert mint mondták, takarítani egyébként is kell, pluszszemélyzetet nem vettek fel, a minden befolyt forint pótol a szükségszerű kiadásokhoz. Aztán — mondják — még propagandája sem nagyon volt a vállalkozásuknak. Amit elértek, a maguk igyekezetéből ... De pesti idegenforgalmisok már szerveztek ide csoportot, külföldieket. A megyeiek is örültek," amikor megbeszélésre hívták őket, s előadták terveiket. Azután viszont már inkább a kifogásból volt a több. Hogy kevés a hely egy busznyi utasnak, hogy nehéz a szervezés, kevés rajta a haszon ... így hát — magad uram, ha szolgád nincs alapon — maguk próbálják intézni a szervezés ügyes-bajos dolgait. Mert nem tettek le arról, hogy előbbre menjenek. Most például a teniszpályát építenék, s dédelgetik a kuglipálya ügyét is. Mert az a majdani vendégeknek is jó lesz, s miért ne kuglizhatnának a királdiak is, ennek a szórakozásnak mélyek a hagyományai a bányászfalvakban. Folytatják hát, amit elkezdtek, lépésről lépésre... Visszajövet eszembe jutott az egyszeri horgász esete, aki mert a kapitális csukára várt, sorra-rendre visz- szadobta a vízbe a kétkilós pontyokat. A csuka — talán mondanom sem kell — nem jött... És a horgász szákja üres maradt. Nem a királdi népművelők hasonlítanak erre a horgászra. Csutorás Annamária Szomszédolás Szilvásváradra Éietmódtábor lesz a hegyek között Tizenhat éves forma nagylány görbítette panaszosan a száját. Nemcsak a búcsú esett nehezére a Szalajka-völgy gyönyörűségesen szép fátyol-vízesésétől, a fennsíkon vágtázó ménestől, a feledhetetlen napfelkeltéktől, a harsogó zöld erdőktől. Debrecen homokja után ez más világ, ahogyan más világ ez a derék hollandusoknak, kik a tenger zúgásához szoktak; s akik belga, német társaikkal, no és a dánokkal együtt ugyancsak felfedezték maguknak ezt a kempinget. Mi tagadás, ifjú hölgyünk duci volt kissé, s szomorúságra az adott neki okot, hogy az életmódtáborozás idején neki már becsengetnek. Mármint az iskolába. Pedig hát — morfondírozhatott magában — ha majd a festőpaletta minden színére vált itt az erdő s a rét, ha szarvasok bőgése veri fel a szürkület csendjét, aminél csodálatosabbat halandó e tájon elképzelni sem tud — könnyebb lenne szabadulni fölös kilóktól, mint reménytelen koplalásba kezdeni az otthon melegében, ahol mindenféle sejtelmes ízek, illatok teszik ki kísértésnek az ingatag tinédzsert. Talán jövőre — mondja Herényik Jó- zsefné, a Heves Megyei Idegenforgalmi Hivatal helyettes vezetője. Ez az ősz most már a felnőtteké lesz. Nekik szervezik három turnusban az életmódtábort. Igazi nagy fogyókúrát nem ígérnek, két hét aligha alkalmas erre, de azt igen, hogy az orvosok, a pszichológusok tanácsai alapján, no és a hely kínálta rengeteg mozgáslehetőséggel, rávezetik arra a jelentkezőket, hogyan is kellene szépen, kiegyensúlyozottan, egyszóval egészségesen élniük. Mert lehet, hogy otthon nincsenek engedelmes és barátságos lovak, de kirándulni, túrázni, hatalmas sétákat tenni, tornázni mindenütt lehet. Otthon- ülő korunkban akár ez is lehetne az egyik legnagyobb emberi felfedezés ... A programfüzetükben egyébként hirdetik a tábort, de a KISZ-szervezeteken keresztül már igyekeznek belopódzni a köztudatba. Van is már érdeklődő, jöttek levelek tudakozódván a részletek felől, úgyhogy bizakodnak, nem buknak bele a kísérletbe. Ez a belebukás egyébként is furcsa egy valami — mondják. Ha a háromból két turnus megtelik, az már siker! (Szeptember 23-tól november 6-ig tervezik a váltásokat.) S hogy miért próbálkoznak, amikor telt ház van a kempingben, s igazán nem panaszkodhatnak a vendégjárásra, mert úgy látszik, mostanra beérett a négy évvel ezelőtti fogathajtó-világbajnokság híre? Megszívlelendő a válasz. Mert nem lehet egy lábon állni az idegenforgalomban sem. A vendég most jön ... De holnap is jönnie kellene ... ... Brúnó milyen rendes és okos kutyus
