Észak-Magyarország, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-24 / 202. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1988. augusztus 24., szerda Hétfőtől hétfőig,emberhez méltóan — Anyu nem dolgozik, apu szokott a téeszben, de mindig iszik és verekszik. Sokat kell otthon dolgozni, ide sem akartak elengedni. Itten azért jó, mert sokat lehet játszani a többiekkel. A hatodikos Joli szavai ezek, akivel az égerszögi életmódtáborban beszélgettünk. Hasonló sorsról számolt be a legtöbb gyerek, ökl az úgynevezett hátrányos helyzetűek. Ki ezért, ki azért számít annak. Ha valaki cigánycsaládba születik, ez a legtöbb esetben még mindig egyenlő a hátrányos helyzettel. De vannak itt alkoholista vagy (és) elvált Szülők gyermekei, nagy családok sokadik szülöttei. — Igyekeztünk nem cigánytábort szervezni — mondja Győri Zsolt, edelé- nyi úttörötitkár. Megpróbáltuk az összes hivatalosan hátrányos helyzetűnek minősíthető rétegből a gyerekeket idehozni. Az, hogy a tervezett negyven gyerekből. csak huszonhárom érkezett az égerszögi úttörőtáborba, már nem rajtunk múlott. — Legtöbb szülő egyszerűen nem engedi el gyermekét hozzánk — magyarázza Nagy Sándorné táborvezető. Hogy miért? Azt mondják itt csak rosszat tanulnak, ellopják ruháikat, inkább maradjanak segíteni otthon. — Ezek a gyerekek egy hetet töltenek itt, teljesen ingyen — szól közbe Győri Zsolt. A költségeket, ami 2250 foi'int/to, az edelényi gyermekeknél a városi tanács, a HNF helyi szervezete és a már megszűnt Alkoholizmus Elleni Bizottság adta össze. A falvakból érkezett gyermekek helyett a helyi tanácsok fizették a tábor díját a szociális keret terhére. És itt lehet valahol a szülők ódzkodásának oka. Ezt a pénzt ők a többi segéllyel ellentétben nem kapták kézhez. Valószínűleg úgy okoskodtak, hogy ezt a pénzt majd felveszik más segély címén és csak egy részét költik a gyermekre, a többit vihetik a kocsmába. Erre sajnoíj több példa is van. — Tény az, hogy huszonhárom gyerek itt van. Az is tény, hogy még negyven fő is elenyésző a hátrányos helyzetűek valós számához képest — folytatja a tábor- vezető. De ennyire van pénz. Az ittlévőknek megpróbálunk színvonalas programot nyújtani. Sajnos olyan alapvető dolgokat kell megtanítani, ami egyébként mások számára teljesen természetes: a mindennapi teljes tisztálkodást, a kulturált, egészséges táplálkozást, a szabadidő értelmes eltöltését. És mindezt nem direkt módon, hanem játékos formában, hogy a serdülőkor lobogó önérzetét ne sértsük. Minden gyermek kapott az egészségnevelési intézettől egy tisztaságcsomagot, amit majd haza is vihet. Ezenkívül mindenki kap hétszáz forint értékben fehérneműt, szabadidőruhát. A programban két kirándulás is szerepel, a virágkötésen, a rajzversenyen, polbeat estén és az egészségnevelési előadáson kívül. Nagyon szeretnénk, ha jövőre már többen jöhetnének. A szülök ellenállását próbáljuk letörni azzal, hogy több csoportban egynapos látogatásokat szervezünk a táborba. Lehet-e csodát tenni egy hét alatt? — kérdez vissza. Természetesen nem. Csak nagy türelemmel tudunk egészen apró eredményeket elérni. De ha hazatérve egy-két gyerek megőrzi a táborban szerzett élményeit egy emberibb életről, akkor már megérte. Mert talán pont ez fogja inspirálni, hogy szakítson a hagyományos, és ezt most pejoratív értelemben mondom, cigány életmóddal, hogy kiemelkedjen, beilleszkedjen. M. K. Cs. Fotó: D. K. Kalász László: Nélküled örömeim kurták s veled hosszú hosszú a hűség Mongol festők. Londonban A londoni Dixon Galéria vezetősége hívta meg a közelmúltban a mongol pik- túra legkiválóbb képviselőit. A kortárs festők képei mellett az előző két nemzedék nagyjainak alkotásait is bemutatták a brit fővárosban. A közönség tetszéssel fogadta a kiállítást, jó volt a sajtóvisszhang is. A meleg hangú kritikák elsősorban a színpompás akvarelleket dicsérték. A sikeres fogadtatás nyomán a későbbiekben újabb képzőművészeti bemutatókat terveznek Londonban mongol művészek munkáiból. Országos rocktalálkozó Orosházán, a Petőfi Művelődési Központban augusztus 27-én, szombaton rendezik meg a 2. országos rocktalálkozót. Az amatőr zenekarok országos találkozóján 23 vidéki együttes vesz részt. A hazai műkedvelő rockzenészek szombati orosházi hangversenye reggeltől estig tart; a 2. országos rocktalálkozó a művelődési központ színház- termében este gálával zárul. (MTI) Egyéni jubileum — közös lemez ,,Elkezdtünk valamit, valamikor...” Nem vagyok jártas az évfordulókban, így hát fogalmam sincs, hogy negyven év arany, ezüst, gyémánt vagy netán csak bronz jubileumot jelent. A budai, hangulatos családi fészekben nem ünnepi a hangulat. A művésznő — Záray Márta — egy pillanat alatt helyreigazít; ez itt nem színpad, ő tehát most Márta. S míg Jani — Vámosi János — a piacon beszerzi a levesbe valót, hellyel kínál. — Hogy jutottunk éppen most az eszébe? — szegezi nekem a kérdést, s ijedtemben a közepébe vágok: — Mondja, mit jelent Önöknek az, hogy a valamikori pályatársak közül — ebben az irányzatoktól szinte naponta változó könnyűzenei világban — ennyi év után is még mindig ott vannak? — Bocsásson meg, nem ott vagyunk, hanem csak mi vagyunk ott — mondja Zá- ’ífay Márta. — Azt gondolom, ha valaki a szívről, érzelemről, boldogságról, bánatról, a hétköznapokról énekel, akkor azt az emberek értik, érzik. Engedjen meg egy Személyes dolgot. Én tatabányai bányászlány vagyok, ézt mindig is büszkén vállaltam Putnoktól Ausztráliáiig, mert sok más mellett mindkét helyen énekeltünk már Janival. Ez meghatározó indíttatása életemnek. Valami fantasztikus erőt ad még ma is, hogy a „nyócasi fősorról” eddig jutottam. Mi elkezdtünk valamit, valamikor, és azt hűségesen szolgáljuk ma is. — Mire gondol? — A különböző irányzatokra, amelyek nem érdekelnek addig, amíg úgy érezzük, hogy szeretnek bennünket, és ezt a közönség réA népszerű énekes házaspár széről mindig is éreztük ... — Hogy kell érteni a mondat utolsó részét? — Ahogy mondtam: a közönség részéről... Az Álomvilág című nagylemezünk tavaly május 8-án jelent meg és november 30-án az Erkel Színházban átvehettük érte az aranylemezt. Kell még valamit magyaráznom? — Hol az összefüggés? — Kicsit bánt, hogy számainkat nem játssza a rádió sem. Pedig felvételeink nagy része éppen ott készült. Még az új lemezek bemutatásakor sem kapunk „szót”. — A hétfői kívánságműsorban viszont annál többször ... — Azt a hallgatók kérik, és ez nagyon jó érzés. Tudja mi a megmosolyogtató? — néz rám —, hogy például a Nosztalgiahullámban csupa fiatal „nagy öreg” dalait játsszák. — Szomorú? — Fenét! Tényleg nem, csak ... Amikor mi elkezdtünk énekelni, kevés volt az akarat. Ha még ma is diploma kellene az énekléshez, talán nem tűnnének el olyan hamar az ifjú titánok. Miért csak ezen a pályán lehet olykor felkészületlenül is dobogóra állni? — Sikeresek, szinte mindent elértek a pályán, amit csak lehet. Miért hát e keserűség a hangjában? — Megmondom. Negyven éve énekelünk, s bár számos kitüntetésben részesültünk, legnagyobbként a SZOT-dí- jat is megkaptuk — de fáj, hogy művészeti elismerés még nem jutott osztályrészül. Talán, egyszer ... Közben megérkezik Vámosi János is. — A következő nagylemez? — nézek a szanaszét heverő kottákra. — Dolgozunk rajta, hamarosan kész — mondja sokat sejtetően Vámosi János. — De azért egyelőre csak any- nyit, hogy csupa új szerzemény szólal meg rajta. Persze, maradva saját hangzás- világunknál. — Számon tartják még, hogy hányadik? — Nem nehéz, a nyolcadik. Amit közösen készítettünk — veti közbe Vámosi János —, mert szólólemezeink mindkettőnknek voltak. Az első egyébként, amelyet már együtt vettünk fel, éppen pályafutásunk negyed- százados jubileumán jelent meg. — Akkor hát most milliomosok .. . — Ami az eladott lemezek számát jelenti. És ez a lényeg, mert arra tettük fel az életünket, hogy szórakoztassunk és derűt sugározzunk. Hamarosan a boltokban lesz tehát az újabb lemez, bizonyára a felcsendülő számok között mindenki megtalálja a számára kedveset. Készülnek rá nagyon, hiszen Vámosi János idén ünnepli pályafutásának 40. évfordulóját. Az a pálya viszont, amelyben — mint mondták — „Jani” intézi a munkát, „Márta” pedig az életüket — közös... (látó) Gennadij Ajgi versei Üres a te nyitva az ajtók — kislányom rekviemjéhez — vibráljon a tó tükrén eztán is az ághegyen árválló körte tetőt szaggató szél se tépje le (lakója lelke nincs többé a háznak) visszapillantva rá meglátjuk azokat is kikben a közönyt részvét könnyévé olvasztja fényed mint jeget a nap 1961. Évforduló ülsz a hintaszékben: kifejezhetetlen a gyász! ringatózol s kitalálsz magadnak egy anyát... — most már ő lesz a Mindenség neked 1967. júl. 9 Végül Ha már senki sem szeret — szeretni kezdjük az anyákat Ha már levél sem jön — fef-felidézzük a volt barátokat Szót is csak azért ejtünk olykor mert elviselhetetlen a némaság s veszélyt rejt minden mozdulatunk Végül elhagyott parkokban tör föl mellünkből a sirás: panaszos kürtök hangja siralmas zenekarból Cseh Károly fordításai A MISKOLCI KÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT intenzív autóbuszvezető tanfolyamot szervez női és férfi munkavállalók részére A tanfolyamon való részvétel feltételei: ♦ 21. életév betöltése, ♦ legalább „B” kategóriájú, 2 évnél régebbi vezetői engedély, ♦ sikeres pályaalkalmassági vizsgálat, ♦ miskolci lakóhely Felvételre keresünk továbbá: ♦ jcgycllcnőr munkakörbe 18—40 év közötti miskolci nődolgozókat. ♦ lakatosokat, ♦ központifűtés-szerelőt, ♦ kovácsot, fényezőt, ♦ segédmunkást, ♦ pályamunkást A vállalat dolgozóinak és családtagjainak a városi autóbuszokon és villamosokon díjmentes utazást biztosítunk Felsőzsolca, Kistokaj, Szirmabesenyő, Alsózsolca, Mályi, Arnót és Nyékládháza községekből a napi bejárást személyzeti járatokkal biztosítjuk Jelentkezni lehet: Miskolc, Szondi Gy. u. 1. (Jegyellenőrnek: Miskolc, Baross G. u. 13—15.)
