Észak-Magyarország, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-24 / 202. szám

1988. augusztus 24., szerda

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Gyapjúipari gondok

A felsőruházati termékeket és méterárut gyártó hat gyapjúipari vállalat gazdálkodásában az utóbbi időben feszültségek, strukturális problémák jelentek meg. Szinte valamennyi vállalatnál csökkent a termelés, növekedtek a költségek, romlott a jövedelmezőség és pénzhiány keletkezett. A hat gyapjúipari vállalat, amelynek 1980-ban 221 milliós

eredménye volt, tavaly 37 millió forint veszteséget ért el, s ezt csak nagy nehézségek árán sikerült rendezni. Az alacsony jövedelmezőség okainak feltárására, és a kibontakozásra az Ipari Minisztérium az érintett vállalatok bevonásával elemzést végzett, igénybe véve több szervező vállalat tapasztalatát is.

Mivel a gyapjúipar a jövőben is fontos szakágazata marad az iparnak, hiszen a textilipar nélkülözhetetlen háttéripara, és a lakosság ellátásában is jelentős a szerepe, elengedhetetlen, hogy hatékonyságát, gazdálkodását lényegesen javítsák. Az elemzést végző vállalatok az Ipari Minisztériummal közösen a kibontakozás két útját jelölték meg. Az első változat szerint a szakágazat hat vállalata állami irányítás alá kerülne, és a termelést központilag irányítanák. -Ez a megoldás visszatérést jelentene a régi típusú gazdálkodáshoz, a vállalatok életébe való beleszólás levenné a felelősséget a vállalati vezető testületekről és emellett jelentős beruházási forrásigénnyel is járna. Ehhez egyelőre nincs elegendő pénz, ráadásul a vállalati belső gazdálkodási gondokat kívülről nem lehet megszüntetni. Éppen ezért az Ipari Minisztérium a második alternatívát támogatja, mely szerint a vállalatok önálló kibontakozási programok alapján javítják meg munkájukat, változtatják meg szervezetüket. Erre máris több helyütt akad jó példa. Megkezdődött például a kihasználatlanul álló gépek és üzemrészek értékesítése, illetőleg más célra történő hasznosítása a Magyar Posztógyárnál, a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyárnál, a Magyar Gyapjúfonó- és Szövőgyárnál, valamint a Bajatex- nél. Több eredményes intézkedés történt a termékszerkezet átalakítására, a profiltisztításra, a gazdaságtalan tevékenységek csökkentésére, illetőleg az értékesebb és ezért jövedelmezőbb gyártmányok részarányának növelésére. Jelentős szerkezetátalakítást végzett már eddig is a Bajatex Vállalat a teljes szövettermelés leépítésével és a fésűsfonal-gyártás, valamint a konfekcionálás bővítésével.

A Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár a termelés átszervezésével egyik üzemrészét szabadította fel, s itt új jövedelmező vállalkozásba kezdett: magyar—NSZK vegyesvállalatnak adott otthont. A Magyar Gyapjúfonó- és Szövőgyár leányvállalatok és részvénytársaság alapításával, illetve tevékenységének bővítésével indult el a kibontakozás útján. A többi vállalat elsősorban értékesítési és termelési szerkezetének fejlesztésében, a minőség javításában látja a megoldást.

A hat gyapjúipari vállalat a közelmúltban munkájának összehangolására Gyapjúipari Egyesülést hozott létre. Arra számítanak, hogy így az egymás közötti termelési kapcsolatuk szervezettebbé válik, módjuk lesz a termelőberendezések cseréjére, a szakosodás és a kooperáció fejlesztésével pedig újabb erőforrásokat szabadítanak lel pénzügyi helyzetük javítására. Ehhez máris elkészítették azt a munkatervet, amely tartalmazza idei teendőiket. Ezenkívül a hat vállalat konkrét tervet készített a gazdálkodásuk jövedelmezőbbé tételét segítő szervezeti és szerkezetátalakítási feladatok végrehajtására is. (MTI)

Veszteséges iparvállalatok

Az első fői évben az Ipari Minisztérium felügyelete alá tartozó mintegy 600 vállalat közül körülbelül 80 volt veszteséges. Az összveszteség fi milliárd forintot tesz ki. Tavaly ilyenkor még csak 56 vállalat volt ebben a helyzetben. 5 milliárd forint körüli összvcszteséggel. A második fél évben általában javulni szokott a helyzet, hiszen

azokra a hónapokra tehető a nagyobb arányú értékesítés, akkor folynak be a vállalatokhoz a bevételek. Tavaly például az év végén csak kilenc vállalat maradt ebben a körben, az összveszteség 2 milliárdra mérséklődött.

Az egyes ipari ágazatok közül a gép-, a könnyű- és a vil- lamosenergia-ipar nyeresége

erőteljesen csökkent, míg a vegyiparé és a kohászaté növekedett. A leginkább veszteséges nagyvállaflatok közé tartozik — a fél év tükrében — a Ganz Mozdony- és Vagongyár, a Tungsram, a Medicor és a Diósgyőri Gépgyár, egyenként 200 —400 millió forintnyi veszteséggel, de az év végéig még megfordulhat sorsuk. Egyébként új csődeljárás jelenleg egyetlen iparvállalat ellen sem folyik. (MTI).

Sok kicsi sokra megy

Műszer és lelkiismeret

Szégyen, nem szégyen, városi ember veszi észre a mezőgazdaság, vagy inkább néhány dolgozó egy-egy aprónak látszó hibáját. Most a kombájnok által szétszórt termést, amit a sérelmező szerint „nagyon szerényen” 3—5 százalékra becsül a szakma.

Bartus Ágostont Miskolcról azonban nem a felháborodás késztette írásra, hanem a józan ész: „Nem törvényszerű elszórni a nagy költséggel termelt búzát” — írja, majd hozzáteszi: „Amióta kombájnokkal aratunk, minden évben ez a helyzet, s a termésátlagok növekedésével a veszteségek volumene is növekszik.” Kissé fel is menti a kombájnosokat, hogy „rendkívül nehéz” .körülmények között dolgozva ezerféle dologra kell figyelniük munka közben. Ezek közül ugyan lényeges, de csak egy tényező a szemveszteség. A feszült figyelem nem tartható fenn egész napon át. Nem lehet megállni 10—15 percenként ellenőrizni a tarlón a szemveszteséget, és a veszteség mértékéhez igazítani a haladási sebességet. De nem is szükséges! Ma már elektronikus berendezések (szem- veszteségjelzők) folyamatosan mutatják a szempergés mértékét, amelyhez a kombájnvezető szabályozhatja a haladási sebességet, és egy százalék alatt tudja tartani a cséplési veszteséget. Sőt! Ezt a műveletet az elektronikus terhelésszabályzók automatikusan elvégzik, mindig a legkedvezőbb teljesítményre állítva be a kombájn terhelését, megakadályozza a cséplödob eltömö- dését.”

A dolog fonákja az — bár az Agroker és a termelési rendszerek forgalmazzák —, Bartus Ágoston szerint ne reméljük, hogy jövőre nem kell majd írni a szemveszteségről. Az említett berendezésből ugyanis egyetlen darabot sem rendeltek megyénk mezőgazdasági üzemei sem tavaly, sem az idén.

Pedig hasznosítani lehetne már most is a napraforgó-betakarításban, később pedig a kukorica betakarítása idején. Nem is szóltunk volna erről, ha nem a szemünk láttára kelt volna új életre a trehányság. Mert az elektronikus szemveszteségjelzőt is lehel pótolni szakértelemmel, füllel, lelkiismerettel, talán erre apellálnak a drága kombájnt üzemeltető gazdaságok vezetői is, akik ott spórolnak, ahol éppen tudnak. Ezt a spórolást tehetjük idézőjelbe is, mert amit megmentenek a vámon, elúszik a réven. Erre elég egyetlen példa is: megyénkben 112 ezer hektár volt a kalászos előirányzat, és az 5,3 tonna hektáronkénti búza vagy 4,7 tonna hektáronkénti őszi árpa terméséhez még 2—3 százalékot téve, bizony tetemes lett volna a pluszhozam. Viszszatérve a fentebb említett trehányságra, bizony szomorú látvány most (nem általánosságban! a silókukorica betakarítása utáni tarló is. Nem kell hozzá szőrszálhasogató ember, minden rosszat észrevevő szem, hogy láthassuk, a kombájn után itt is. ott is nyomban megjelennek a böngészők, a ráérő emberek, akik azért értéket mentenek és gombamód szaporodnak nyomukban a kukoricacscfvel teli zsákok. Sokszor elítélhetők ezek a szedegetők, mert beállnak közülük néhányan a még lábon álló sorokba, ott törik a kukoricát, és a hatalmas nagyüzemi táblában mezőőr legyen a talpán, aki kiszűri és elkapja a zsiványt.

Jobb tehát figyelmes, lelkiismeretes munkával betartani a technológiai utasítást, mert például a silókombájnra ilyen veszteségmé- rő-jelző-sípoló-villogó berendezést hiába is szerelnének. A gazdaszemlélet a legjobb műszer, enélkül hiába minden szuper érzékenységű veszteségmérő; hiszen elég annak egyetlen vezetékszálát megszakítani, egyetlen kis ellenőrző lámpáját kicsavarni, már nem is működik. Persze, ha csak az erre a célra beszerelt műszerekkel védhető meg a termés, az ugye egészen más.

(bekecsi)

A silókombájn rossz munkája miatt sok ilyen kukoricacsö marad a táblán. Fotó: Laczó J.

Magyarországon nem gyártanak újságpapírt

Anyaghiány hékí a diósgyőri termelést is

Nyomda a papírgyárban

A Papíripari Vállalat tíz gyárában állítanak elő ma különböző fajtájú, minőségű papírt. A nagyvállalat legrégebbi, legpatinásabb gyára a 206 éves Diósgyőri Papírgyár, amely évi 10 ezer tonnás termelésével a vállalati össztermelésnek mindössze 3 százalékát adja. Hogy híre megelőzi minden más papírgyárét, azt különleges gyártmányösszetételének, nagy szakértelmet igénylő munkájának köszönheti.

Mostanában, amikor papírhiány miatt korlátozott terjedelemben jelennek meg a lapok, többször hallunk a magyar papíriparról. Azonnal le kell írni: hazánkban nem gyártanak újságpapírt. A felszabadulást követően nagyon rövid ideig, kény- szerűségből készült itthon egy kevés újságpapír, azóta külföldről szerezzük be. Mint dr. Lendvai Mihály, a Diósgyőri papírgyár igazgatója elmondja, alapanyag- hiánnyal küszködik szinte valamennyi papírgyár. Tehát.. nemcsak import újságpapírból van kevés, hanem sokféle papírból.

— A mi gyárunk alapanyagúnak 80 százaléka importból származik. A Szovjetunióból fehérítetlen nemesrostot, lombos cellulózt,

Jugoszláviából nemesrostot, szulfidfenvőt, Svédországból és Ausztriából ugyancsak nemesrostot vásárolunk. Kevesebbet kapunk

és a szállítmányok is akadoznak. Ma még nincs sok restanciánk, utánzott merített papírokból van egy kevés adósságunk, de félünk a jövőtől. Ma még valahogyan össze tudjuk bűvészkedni azt a termékkonstrukciót, amit terveztünk, amire megrendelésünk van, de félő, hogy a jövőben mind mennyiségben, mind választékban elmaradunk a terveinktől. A forint újabb leértékelése tovább nehezíti az iparág helyzetét, mert ezzel egyidejűleg nem emelkedett a beszerzési keret. A nemesrost tonnája 4 évvel ezelőtt 400—450 dollár volt, most 750—780 dollár. Az ilyen mérvű áremelkedést önmagában is nehéz lenyelnie a vállalatnak. Sok esetben a kereskedelmi magatartás is bosszantó. Nemrég hatvan tonna kártya- karton-rendelést mondtak le. Ez a termék azon kevesek közé tartozik, ami hazai alapanyagból, dunaújvárosi szalmacellulózból készül. Ám mivel ennek az anyagnak magas a nedvességtartalma, a nyári melegben gombáso- dik, elszíneződik, ha nem dolgozhatjuk fel, értékcsökkentté válik.

— Nem tud egy kissé önellátóbb lenni a hazai papíripar?

— Máshogy rendezkedett be. Mi a ’60-as években még főztünk cellulózt hulladéktextíliából, de kénytelenek voltunk abbahagyni, mert iszonyatosan szennyeztük a Szinvát.

— Mindenki tudja, hogy itt készül a bank jegy papír, a különböző értékpapírok. Baj lenne, ha mindezekből nem tudnának eleget gyártani.

— Az említettek mellett okmánypapírokat, így a személyi igazolványok, útlevelek, különböző tagsági könyvek papírjait is mi gyártjuk, és újabban a kötvényekét is. Emellett ofszetnyomó, utánzott merített, vízjeles papírokat és műszaki jellegű papírokat is. Azt hiszem, minden gyártmányunk hiányozna.

— Itt korábban kell tudni sok fontos változásról, hogy felkészülhessenek. Hallani már itt-ott, hogy nagyobb címletű bankjegyek kerülnek forgalomba. Igaz?

— Évekkel korábban tudtuk, hogy lesz világútlevél, de természetesen tudnunk kell az új címletű bankjegyekről is. Mindezek olyan titkok, amit kevesen tudunk a gyáron belül is.

— Hogyan lehet a gyártók elöl eltitkolni?

— A gyári kollektíva is

titoktartó. Résztitkokról

tudnak, de azt sem viszik ki a kapun.

— A XII. Miskolci Ipari Kiállítás és Vásáron különleges anyagú és szép, színes nyomású papírokat mutatott be a gyár.

— Újdonságunk az egészségügyi eszközök sterilizálására alkalmas, a csíramentességet biztosító csomagolóanyagunk. Bemutattuk díszcsomagoló papírjainkat, köztük azt, amit exportalma csomagolására használ fel a mezőgazdaság. Ez már a gyártmánystruktúra-váltást .jelzi. Mint említettem, van egy sor olyan termékünk, amelyet a jövőben is kötelességünk lesz gyártani, mert a mi profilunk. De, hogy azon túl mit gyártunk, azt már eldönthetjük. Nyilván olyat szeretnénk, ami gazdaságos, ami lehetővé tesz majd kisebb-nagyobb fejlesztéseket is. Másfél évvel ezelőtt felszámoltuk a cukrásztálcák, sajtdobozok gyártását, helyette felszereltünk egy kis nyomdaüzemet, amely plakátjellegű nyomtatásokat végez, címkéket, szép csomagolóanyagokat, névjegykártyát, meghívókat készít. Az NDK-ból vásárolt, úgynevezett dipa- kartont is feldolgozunk a könyvkötészet számára, vagy díszdobozkészítésre. Emellett bérmunkát végzünk és erőteljesen részt veszünk a vállalati belső kooperációban. Az a cél, hogy több lábon, biztosan álljon a gyár, ne porosodjanak kihasználatlanul a gépeink. A szerkezetváltást tovább folytatjuk, olyan új termékeket szeretnénk a jövőben piacra dobni, ami eddig csak importból volt beszerezhető. Igazán jó szakembergárda dolgozik a papírgyárban, alternatívákat dolgozunk ki a

jövő évre, évekre — mondja a gyárigazgató, dr. Lendvai Mihály.

A magyar újságpapírhiánnyal a szovjet sajtó, így az Izvesztyija és a Szov- jetszkaja Kultúra is foglalkozott a közelmúltban. Megírták, hogy a cellulózüzemek a működésükre vonatkozó környezetvédelmi előírások szigorodása miatt a tervezettnél kevesebb papíralap- anyagot gyártanak, noha a szovjet sajtótermékek példányszáma 1985 óta évi 20 millióval emelkedett. Papírhiány van a Szovjetunióban is. nem jegyezhetnek újabb újságelőfizetőket, néhány keresett lap pult alól kapható.

A Papíripari Vállalat kereskedelmi igazgatósága papírosztályának vezetőjét, Galli Miklósnét arra kértük, mondja el, mi most a helyzet az újságpapír körül.

— Hatvannyolcezer tonna újságpapírra van szerződés- kötésünk a szovjet féllel. Ám az ott kialakult papírhiány miatt közölték velünk és valamennyi, hangsúlyozom, valamennyi KGST-tag- országgal, hogy tíz százalékkal kevesebbet tudnak szállítani. Ez számunkra 7 ezer tonna kiesést jelentett volna. De mivel nálunk nincs újságpapírgyártás, méltányolták a gondjainkat, és 4 ezer tonnásra mérsékelték a csökkentést. A szállítási, de főleg a felhasználási ütemezéssel voltak, vannak gondjaink, ezen túl pedig a méretmódosításokkal. Mind- ezék miatt vált szükségessé egyes lapok átmeneti terjedelmi korlátozása.

— Mi várható az év végéig?

— Három és fél ezer tonna újságpapírra sikerült szerződést kötnünk tőkés relációban. Ezer tonna papír már megérkezett, a többi szeptember közepéig várható. így mindösszesen 500 tonnával kevesebb papír érkezik az országba éves szinten, de mint mondtam, ütemezési és méretgondok vannak.

— Jövőre mi várható?

— Még nem tudni, hogyan szerezzük be a 68 ezer tonnás készletet, amelyre a magyar sajtónak szüksége van.

I.cvay Györgyi

A Diósgyőri Papírgyár standja (volt) a vásáror