Észak-Magyarország, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-13 / 166. szám
1988. július 13., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Amikor a tojások táocoltatoak... Mibe öltöztessék a művészbabákat? Nem tudják megfizetni a kézi munkát Részlet a köveséi múzeumból. Ezeket a ruhákat ma a világ számos részéit kedvelik Hogy van világútlevél, azt a népművészeti szövetkezetben nagyon gyorsan megérezték: hihetetlen mértékben megnőtt a kereslet az úgynevezett népművészeti aprótermékek, dobozkák, tűpárnák, de különösképpen a matyó babák iránt. Szép ajándék is a külföldi rokonnak, barátnak egy-egy mives, esetleg eredeti ruhába öltöztetett művészbaba. A tojástánc nem lehet valami szívvidító érzés, különösen annak nem, aki járja. Márpedig a hazai baromfitenyésztőknek árujukkal az utóbbi években nemritkán kellett föl, s alá lejteniök a különböző fölvásárló-átvevő helyek között, mivel hol volt igény rájuk, hol nem. Óvatos mozdulatokkal kellett mindig is keringőzniük ezen a különös hazai piacon, ahol az igények gyakran ötletszerűen jelentkeznek, és a helyzet olykor napok alatt megváltozik. Áruértékesítési mutatványai!; olykor valóban tojástáncszerűek, nincsenek híján a nagyfokú türelemnek, az óvatos, surranó lépteknek. Hiszen ez a fajta magatartás szükségeltetik ahhoz, hogy a csirkén vagy a rekeszekben nyugtalanul rezgő, ide-oda billegő tojásokon még idejekorán túl tudjanak adni. iÉs ha a tánclépésekbe belebotlanak? Akkor baj van, nagy baj! Ott) marad az áru a nyakukon, és ekkor már lótás-futás lesz a szelíd táncból. Ekkor már a tojások táncoltatják a termelőt, és ő már semmiképpen sem tud jó képet vágni a dologhoz. Ezt a keserű táncot járják most sokan; nagyüzemi és kistermelők egyaránt, akiknek áruja részben eladhatatlan. És még jó, ha hűtőházakban pihenve vagy tojásporrá alakítva vár jobb sorára. Hogy mekkora készletről van szó, ennek felmérésére ma kevesen vállalkoznak. A túltermelés mindenesetre olyan mértékű, hogy veszélyezteti a termelői biztonságot, és hatással lehet a tenyésztői kedvre is. A baromfiágazat ügyes-bajos dolgait összefogni igyekvő, és gyakran igen eredményes Baromfiipari Egyesülés eleinte valóban tudott segíteni a készlet levezetésében. Üjabban pedig a kényszervágások — mert már ezekre is sor került — anyagi terheinek mérséklésében, de egyre kevesebb eszköze van már tartalékban a beavatkozásra. Más központi akciók is csak enyhíteni tudták a túltermelés következményeit, de igazi megoldást nem találtak. Az ügy fejleményei nem igazán épületesek. A piaci hatás ugyan a tekintetben lemérhető, hogy a termelők kénytelenek voltak visszalépni áraikkal, ám ez a leépítés olyan mértékűre sikeredett, hogy a termelői árak végül is a tényleges önköltség alá buktak. Ami lehet, hogy a tojástermelésben ideig-óráig megengedhető fejlemény, hiszen itt különösen erős a fogyasztás szezonális ingadozása, a mostani folyamat azonban már túlságosan elhúzódó ahhoz, hogy a szokásos magyarázatokkal megelégedhetnének a termelők. A tartós ráfizetésnek egészen más következményei lehetnek, mint amivel az idei élelmiszer-ellátási tervek számoltak. Sokan vélik úgy, hogy a nyári értékesítési gondok egyenes következménye lesz a baromfiállomány megcsappanása, ami ősszel és télen azt jelentheti, hogy a kereskedő — és a vásárló — fut majd az áru után, ugyanúgy, mint most a termelő — a pénze után ... Az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának ülésén a tojásügy — mert az lett belőle — szóba került. (Más értékesítési jelenségekkel együtt, amelyeik túlontúl hosszú ideje borzolják a termelő és a fogyasztó kedélyét.) A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége legutóbbi értekezletén szintén foglalkozott vele. Mindkét testületben a vertikális kapcsolatok hiányosságaival is magyarázták a termelői érdeket sértő túltermelést, amely részben abból adódhatott, hogy egyes nagyüzemek túlságosan sok napos baromfit „terítettek” szét az országban, nem mérlegelve ennek az akciónak várható következményeit. Az enyhe tél is segítette a sok tojást és a háztáji termelők is hallgattak arra az intelemre, hogy cseréljék ki nagyobb hozamú fajtákra állományukat. Megtették — és most keresik, hol 'adhatnák el az árut, a többletet. A tojáspiaci fejlemények más tekintetben is figyelmet érdemelnek. A gazdaságirányítás nem titkolt szándéka, hogy a támogatásokat fokozatosan leépíti, és a termelők érdekeltségét megfelelő árakkal — a piaci hatások érvényesítésével — teremti meg. Az úgynevezett árpótló támogatásokat valóban érezhetően vissza is fogták, ám közben az ellenkező oldalon különös jelenség figyelhető meg. A mezőgazdasági termelői árak, amelyeknek a korábbinál jóval nagyobb mozgást biztosítottak, az év első öt hónapjában a prognosztizált négy-öt százalékkal szemben mindössze egyetlen százalékot emelkedtek. Ezek szerint a termelők költségeiket továbbhárítani nemigen tudták. Holott erre jó okuk lett volna, hiszen csak a mezőgazdaságban 1,5 milliárd forinttal emelkedtek a felhasznált anyagok árai. Lehet, a fogyasztó most berzenkedik: miért is baj az, ha a termelő alig emel árat, vagy ha ne adj isten, mint a tojás esetében, olcsóbb termékkel rukkol ki? Elvégre mindenki a piacról él... Csak nagyon felszínes igazság van ebben; ha ugyanis a termelő az árban nem tudja elismertetni a kiadásait, tovább nyílik az agrárolló, aminek kínos következményei lehetnek az ellátásban is. A baromfiágazat szereplői most kicsit hitehagyott embereknek tűnnek. Ahhoz, hogy helyzetük ismét rendeződjék, végre javítani kellene az integráción, és kialakítani a termelői-értékesítői- feldolgozói kapcsolat korrekt és megbízható rendszerét. Amiben helye van a piaci váratlan hatásoknak is, nem késedelmeskedve az azokra adandó, mindenki számára megnyugtató válaszokkal. Az érdekvédelmet is talpra kell állítani, hiszen még az alapvetően fontos termelői információval is baj van; az főként akkor jeleskedik, amikor „rossz hírt” kell közölnie egy, már kialakult helyzetben, elvéve az érintettektől a megelőzés lehetőségét. Többet kell tenni a termelői erdek folyamatos képviseletéért. Mert túlságosan törékeny termék a tojás ahhoz, hogy elviselje a tojús- táncoltatók olykor kifejezetten sutának tűnő bakugrása— Jó volna kihasználnunk az alkalmat, de még úgy sem tudunk eleget tenni minden megrendelésnek, hogy a közös műhelyből két gépvarró egységet átállítottunk babakészítésre. A bérszabályozás egyébként megköti a kezünket. Gépesítéssel mi nem tudjuk növelni a termelést, népművészeti termékeink kézi munkával készülnek. Most, amikor ilyen sok baba kell és kevesebb hímzés, csak azt tudnánk tenni, hogy elküldjük a hímző asszonyokat és a babaüzemet felfejlesztjük. De ez kegyetlenség és ostobaság volna. Ahogyan változik a divat, a kereslet, lehlet, hogy jövőre meg a babarészleg pang megrendelés híján. Egyébként is: rendkívül alacsonyak a bérek. A közös műhelyi fizikai dől? gozóink havi fizetése 'három- és négyezer forint között mozog. Bedolgozóink létszáma pedig két év alatt, éppen az alacsony kereseti lehetőség miatt egyharmadá- val csökkent — sorolja a gondokat Fügedi Istvánná, a mezőkövesdi Matyóház elnökhelyettese. — Mindehhez jön még az anyaghiány. A művészbabákat csakis eredeti anyagú ruhába öltöztethetjük akár kereskedelmi célra készülnek, akár világversenyekre. Kasmírt Magyarországon nem gyártanak. Lassan szétbontjuk a Mezőkövesden felelhető összes régi kasmírszoknyát, ezekből varrjuk a babaruhákat. De már apadóban van ez a forrás is. Egy angol megrendelőnk nemrég a női estélyi ruhák, „lityáját” is kasmírból kérte volna.... — Mi az a litya? — Az a nagyon bő, puf- fos újjú blúz, amelyet egykor hordtak a matyó asz- szonyok. Igen. meglepő, de nyugaton, főleg Angliában reneszánszát éli ismét a nép- művészeti irányzat. Mi stilizált matyó estélyi ruhákat varrunk, lityával, pliszírozott szoknyával, mellénnyel, Az MTESZ LKM intézőbizottsága elkészítette az V. diósgyőri innovációs hetek részletes programját. Soha annyi eseményre nem várták még az érdeklődőket, mint most, augusztus 15. és szeptember 30. között. A rendezvénysorozat megnyitására dr. Simái Mihályt, a Világgazdasági Kutató Intézet igazgatóját kérték fel, aki a struktúra- és stratégia- váltás emberi összefüggéseivel foglalkozik majd. A rendezvénysorozatot használják fel egy ünnepi esemény megtartására: az LKM és a Digép kémikusai létrehozzák a Magyar Kémikusok Egyesülete helyi szervezetét. Az alakuló küldött- közgyűlésen dr. Paksay László, az MKE elnöke szól majd a szerkezetátalakítási programból a kémikusokra jutó feladatokról. Első ízben kapcsolják ösz- sze az innovációs heteket a férfiak számára pedig pamut parasztingeket. — A szoknyákat pedig selyemből kérte volna a brit kereskedő, csak hát mi nem tudunk jó minőségű selymei adni. A munkánk tetszik, az anyagunk nem. Lehetséges, hogy Kínában szerez nekünk selymet a matyó estélyi ruhákhoz. Egyébként egy húszezer darabos diszkóruha- megrendelésünk is függőben van, mert nem tudunk Lima és Caro típusú tükörsély- met szerezni — egészíti ki Tóth József műszaki vezető. Az eddig hallottakból is kiderül, hogy itthon és kül-* földön is élénk kereslet van a szövetkezet gyártmányai iránt. — Dolgozunk belföldre, exportálunk keletre, nyugatra és még bérmunkát is végzünk. . Nagyon örülünk annak, hogy a borsodi és a hajdúsági kereskedelmi vállalatok az első fél évben a tervhez viszonyítva több, mint 10 százalékkal több árut rendeltek. Hazai piacra mindössze két éve varrunk női ruhákat, blúzokat. — Minek köszönhető, hogy a régió kereskedelme egyre többet rendel a Maty óháztól? — Az áraknak és a küllemnek. Míg 1964. és ’74. között 400 százalékkal nőtJ tek a matyó termékek árai, addig ’74-től napjainkig mindössze 25—30 százalékkal, és ez utóbbi a kritikus időszak. Blúzaink az anyagtól függően 580—650 forintért kaphatóak, a klasszikus, hímzett blúz ettől is olcsóbb. A népművészeti cikk nem közszükséglet, ha piacon akarunk maradni, nem szabad árat emelnünk. Hogy a blúzaink mindig a legdivatosabbak, az a két éve alakult modellező csoportunknak köszönhető. Egyéb-* ként most már a szocialista exportra gyártott gyermek- és női konfekciónk egy részét is mi tervezzük. — Hova exportálnak? — Legnagyobb és legrégibb megrendelőnk a Szovjetunió, de exportálunk az egy, a fiatal műszakiak érdeklődését felkeltő, velük a szakmát megszerettetni kívánó rekultivációs táborral, amelyet augusztus 22-től 28- ig tartanak a Garadna-völgy- ben, illetve a vállalat dolomitbányájánál. A további rendezvények közül kiemelkedik a Vaskohászati Minőségbiztosítási Központ megalakítása az LKM-en belül, illetve szeptember 8—10. között a bala- tonszéplaki X. nyersvas- és acélgyártó konferencia, ahol tizenöt diósgyőri kohász szakember tart előadást. Számos ponton kapcsolódik az innovációs hetek rendezvénysorozat a XI. diósgyőri munkásnapokhoz, a miskolci ifjúsági napokhoz. Szeptember 14-én fogadják az LKM- ben a pályakezdőket, míg szeptember 19-én a két „szomszédvár”, az LKM és a Digép közreműködésével a gyártók-f elhasználók napját NDK-ba, Csehszlovákiába, Lengyelországba és újabban Kubába is. — Kubába mit? — Népművészeti blúzokat. A legeredetibb matyó fazonnal, hímzéssel. — Bájosak lehetnek a kubai lányok matyó blúzban ... — Valóban. Csakúgy, mint az elefántcsontpartiak... Megtudjuk, hogy örvendetesen új szelek fújdogálnak a külkereskedelmi vállalatok környékén is. A Matyó Nép- művészeti és Háziipari Szövetkezetnél is jól érzékelhető, hogy ma már konkurálnak egymással az „im- pexek". Legtöbb árujukat eddig a Hungarocoop helyezte el külföldön, ám mivel neki nem túl jól sikerültek az idei üzletkötések, a kö- vesdiek hat külkereskedelmi céggel dolgoznak együtt. Amerikába például az egri áfész pár főből alakult kül-t kereskedelmi csoportja juttatja el a matyó holmit. Elefántcsontparton pedig — nem tévedés — a Tech- noimpex jóvoltából öltözhetnek magyar népviseletbe a lányok. A Technoimpex gépekért ad többek között kövesdi blúzokat. Franciaországgal a szövetkezettel egyidős a kapcsolat, régóta varrnak bérmunkába osztrák és az osztrákok közreműködésével NSZK-beli piacra is, de a külkeresíke- delmi konkurencia erősödésének köszönhetően tudnak most eladni Angliában* Olaszországban és Japánban. Japánba egyelőre dobozokat, könyvborítókat és gazdagon hímzett táskalapokat exportálnak, de remélik, hogy ezeken keresztül megkedvelik, a matyó népművészetet a távoli földön és a későbbiekben több minden kerül a csomagba. — Nem akarjuk felmondani a külkereskedelmi vállalatokkal való együttműködésünket, de úgy látjuk, itt az ideje, hogy külkereskedelmi jogot kérjen a szövetkezetünk. Erre azért van szükség, hogy ne kelljen Budapestre küldeni a külföldi kereskedőt, hanem itt Mezőkövesden is meg tudjuk kötni az üzletet. Mostanában ugyanis egyre többen keresnek meg bennünket személyesen. Lévay Györgyi rendezik meg. Ennek keretében előadás hangzik el a Borsodi Gépkocsi Társaságnak a szerkezetátalakítási programban betöltött szerepéről. Szeptember 22-én tartják a II. diósgyőri folyamatos öntési szimpóziumot, majd szeptember 26-án a gyárban fogadják a Nehézipari Műszaki Egyetem II—III. évfolyamos kohász, gépész, jogász és üzemgazdász hallgatóit. A végére is marad jelentős esemény, a Técsey Ferenc születésének 150. évfordulójára rendezendő tudományos emlékülés, ekkor avatják fel a nagy magyar műszaki szakember sírját, megkoszorúzzák a róla elnevezett utcában emléktábláját, amit az őskohónál, az ÓMBKE nyugdíjasaival való baráti találkozó követ. Az V. diósgyőri innovációs hetek zárórendezvénye szeptember 30-án lesz~ Itt adják át az alkotó- és a nívódíjakat, kitüntetéseket, jutalmakat. Ny. I. Hajtanak a hídépítők Mint arról korábban lapunkban beszámoltunk, s a Televízió Ablak című műsorából is értesülhetett az ország közvéleménye, a Miskolci Közútépítő Vállalat hidat épít a 35-ös fő közlekedési úton. A céget nem ezért az egyszerű tényért kapta fel a sajtó, hanem mert jelentős anyagi kárt okozó hibákat követett el az új híd készítéséhez nélkülözhetetlen terelőút alapozásánál. Nevezetesen arról van szó, hogy a 230 folyóméter hosszú terelőút kétszer is túlságosan kis teherbírásúra sikerült, s csak harmadik nekirugaszkodásra tudták átadni a forgalomnak. Mindez azt jelentette, hogy a hidat építő brigád csak háromhetes késéssel foghatott munkához. A sajtóban elhangzott kritikák arra ösztönözték a vállalat vezetését és dolgozóit, hogy gyorsítsák az építkezés ütemét.. A csúszás miatt szeptember 30-ra ígérték az új híd befejezését, de szeretnék ennél két héttel korábban átadni a forgalomnak. Annak ellenére, hogy nehézségeik közben is adódtak: kiderült például, hogy az eredetileg hatméteresre tervezett cölöpök helyett nyolcmétereseket kell beépíteni, s hogy az eső olykor azért akadályozta a munkát... Jelenleg a cölöpfejek leverésénél tartanak, készülnek a zsalutáblák elhelyezésére. Képünk az építkezés egyik látványos pillanatát örökíti meg. m. sz. zs. Fotó: Fekete Béla V. diósgyőri innovációs hetek
