Észak-Magyarország, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-13 / 166. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1988. július 13., szerda Ifjú tehetségek nemes vetélkedője 1962-től máig Bölcsődal — toronymagas sikerrel Munkanap a múzeumban Ki mit tud? — Az a nézőgeneráció, amely már több, mint negyedszázada rendszeresen nézi a Magyar Televízió műsorait, s köztük az ifjúsági adásokat, nagyon hosszú névsort tudna felmondani, akárha álmából is költenék fel. Csak egy-két név ebből a sorból: Kern András, Schiff András, Gálvölgyi János, Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, Ungár Anikó, Szörényi Levente, Zorán Sztevanovity, Bóbita Bábegyüttes . .. S nagyon sokáig lehetne még sorolni a neveket, amelyeket egy valami nagyon összeköt, működjenek bár a művészet különböző, egymástól akár messze eltérő területein. Ez az egy valami a Magyar Televízió huszonhat évvel ezelőtt jelentkezett, és tömeg- mozgalommá lett ifjúsági t.e- hetségkutató, tehetségeket útjukra indító, az egész ország ifjúságát megmozgató művészeti vetélbedősoroza- ta, a Ki mit tud? Ezek a művészek, és még igen sokan mások hajdan e vetélkedőn tették meg az első lépéseket pályájukon, s aligha akad olvasó, vagy néző a képernyők előtt, akinek ma be kellene mutatni őket. Az idősebb nézők között pedig nem sokan akadhatnak, akik ne emlékeznének a Gézengúzok kettősben feltűnt kislányra — „Ó, nagymami, ó, drága nagymami, de jó, hogy köztünk élsz...” — Koncz Zsuzsára, mai dalművészetünk kiválóságára, vagy az akkor éppen mutáló hangú kamasz kisdiákra, aki többek között a zsűriben ülő Major Tamást parodizálta, s aki ma a Vígszínház kiemelkedő művésze, filmjeink, tévéjátékaink elunhatatlan szereplője, Kern Andrásra. Több .mint negyed évszázad telt el az első Ki mit tud? vetélkedő óta és összesen hét alkalommal játszottuk végig a nagy válogatást a községi, járási, megyei lépcsőfokokon át, amíg a legjobbak eljutottak a kamerák elé, hogy többmilliós nézőtábor előtt bizonyítsák tehetségüket. Voltak, persze, hogy voltak, mert ez a versenyek velejárója, vesztesek is, s lehet, hogy sokan nagyon elkeseredtek emiatt. Azok, akik erre tették fel az életüket, akik nem vetélkedni, hanem kizárólag győzni, érvényesülni akartak. Ezek közül is sokan művészeti pályára kerültek, s voltak, akik meg is ragadtak azon, ha nem is az élvonalban, másokat kirázott az élet kegyetlen rostája. Ám az tagadhatatlan, hogy fiatalok tízezreit mozgatta meg, ez a korábbi hét sorozat, tízezrek tanultak, készültek, csiszolták tehetségüket. Igazán sajnálatos, hogy egyes kevéssé frekventált ágazatok sikeres szereplőiről keveset tudunk, nem ismerjük utóéletüket. (Például a legutóbbi vetélkedőn kiválóan szerepelt kazincbarcikai versmondó sorsa is ismeretlen. Hja, Karinthy Frigyes csodás versét elmondani nem kisebb felkészülést kívánt, mint táncdalt énekelni, de tagadhatatlanul kisebb táborra hatott!) Emlékezhetünk a hajdani vetélkedők zsűrijeire, az azokban helyet foglalók értékes tanácsaira, útmutatásaira, tanulmányértékű bírálataira. Például Pernye András kommentárjaira, amiket egy-egy zenés-énekes produkcióhoz fűzött, Rábai Miklós megjegyzéseire a 'néptáncokhoz, Major Tamás kiselőadásaira. A távolság megszépíti a régi élményeket, mondható. Nos, nem kell eltitkolni, hogy a hét vetélkedősorozat íve nem volt töretlen, nem volt egyenletes. Változtak közben az ifjúság művészeti eszményei, változtak művészeti divatok, másfelé fordult az érdeklődés. Talán a hosszabb kihagyás jobban felrázza, felfrissíti az erőket és az érdeklődést egyaránt. Most újra kezdődik a Ki mit tud? immár nyolcadik vetéllkedősorozata. Az előkészületek nagyon régóta folytak, s ma már tudható, hogy 104 különböző produkcióval lépnek majd a reményteli versenyzők a kamerák, a zsűri, és nem utolsósorban a többmilliós nézőtábor elé. A zsűri összetételének érdekessége, hogy elnöke az első vetélkedőn is elnöklő Szinetár Miklós, a tagok között található a régi ítészek közül Petrovics Emil, Vásárhelyi László és a hajdani versenyző bűvészkislányból lett — immár világhírű — bűvész, Ungár Anikó. A vetélkedő valójában mához két hétre kezdődik, július 27-én, de már ma este, 20.15-kor látható az új Ki mit tud? előzetesének első része, amelyben a korábbi vetélkedők sikeres szereplői lépnek elénk — régi felvételekről. Köztük az egykor igen jó hírű Borsodi Szénbányák tánczenekara, meg a fentebb már említett Koncz Zsuzsa, a Gúnyaegyüttes és sokan mások. Az új versenyzők1 közül is kikerül majd bizonyára néhány ígéretes tehetség. De a többiek, akik nem jutottak el a kamerákig, sem dolgoztak hiába. Tanultak, művelték magukat, társaikat szórakoztatták, nevelték, kulturálódtak. A Ki mit tud?-nak pedig alapvetően ez a célja. A kis zebu bölcsődala. Az ajkáról bátran szállt alá Jacques Ibert dallama, mely győzelmet hozott a kis csapatnak Debrecenben, a XIII. nemzetközi Bartók Béia kórus- versenyen. Hét kategóriában 19 ország 55 kórusa szerepelt, Miskolcot (megyénket) egy gyermekkórus képviselte, a Fazekas iskola énekkara. S nem akármilyen eredménnyel tériek haza: a Szovjetunió és Bulgária előtt szerezték meg a legjobb helyet, nagy fölénnyel. — Nagyon büszkék, és boldogok vagyunk — mondta Nucz Istvánná, igazgató. — Az elmúlt huszonöt év alatt mindig voltak zenei vonalon eredményeink. Így például négy éve Írországban is nyertünk egy nemzetközi versenyt, ám akkor még Reményi János vezette az énekkart, három éve vette át Halmainé Újvári Mária. Azóta sem panaszkodhatunk. A Bartók Béla-kórustalálkozót kétévente rendezik meg Debrecenben, utoljára harmadikok voltunk. Tavaly egy bulgáriai versenyen a második helyezést értük el, de a legnagyobb eredmény az idei. Évente így egy-egy helyezést léptünk előre, már éppen csak meg kell tartani ... A gyerekek minden évben cserélődnek. Így nem kis dolog folyamatosan eredményeS A Kossuth Könyvkiadónál 1988. június 1—30. között megjelent művek: dr. Várnagy Marianne: A személyiség- és közösségfejlesztés útjai és módszerei; Alinyin: A népek templom^; Barraclough: Agadirtól a háborúig; Levikov: Hogyan osztják el a rubelt?; Felkai Gábor: Fichte; Tengelyi László: Kant; Tanulmányok a társadalmi beRégi igazság, hogy aki tanít, annak magának is tanulnia kell. Mikor tanulhat egy tanár? Természetesen nyáron, amikor nem kell órákra mennie. Ahnikor ráér. Ezt mondják nyári továbbképzéseknek. A francia szakos tanárok nyári továbbképzését idén Miskolcra, az avasi gimnáziumba hozta az Országos Pedagógiai Intézet. Harminc- natan jelentkeztek rá. — Ez sok, vagy kevés? — A tanfolyam keretszáma negyven. Tehát majdnem teljes a létszám. Az elmúlt években emelkedtek az ösz- töndíjkeretek; gyakorlatilag háromévente hozzájutnak a francia szakos tanárok. A külföldi ösztöndíjnak viszont feltétele, hogy előtte legalább egy hazad tanfolyamon is részt vegyenek. Darabos Zsuzsanna, az OPI francia szakos főreferense elmondta még, igazán az lenne jó, ha a jelentkezések meghaladnák a kerelket elérni. De szerencsére a zenetagozat mindig újratermeli a tehetséges emberkéket. S bár az iskoláskor velejárója a rosszaság, elevenség, ha munkáról van szó, teljesíteni kell, pillanatok alatt tudnak jó irányba változni. A nyári szünetben mindennap bejártak próbálni, senki nem hiányzott, és senki nem mondta, hogy más dolga van. A szülők is ehhez igazították nyári programjukat. S még csak nem is ez a legnehezebb, Ám, hogy nem ehetnek meg egy fagyit, s nem ihatnak — ebben >a hőségben — hideg kólát, mert nem szabad, árthat, ezt megállni egy gyereknek nem kis teljesítmény. — Mikor kihirdették az eredményt, az örömujjongás, majd örömkönnyek után egy hatalmas fagyizás következett. Mindenki annyit evett, amennyi belefért — mesélte az igazgatónő. — Egyébként a gyermekkategóriát a hétből negyedikként értékelte a zsűri, s mint mondta, addig ez volt a legszínvonalasabb verseny, s magyar győzelem még nem született. Pedig volt még egy nehézség. Az egész rendezvényen mi léptünk fel elsőként, ami óriási teher. Ám akkora siker volt, hogy. kifelé menet még a hatvanadik gyerek után is hangzott a vastaps ... illeszkedési zavarokról; Elméletek és viták a nemzeti kérdésről 189G—1914; Wölfcl Vera: Divatos kötésminták; Santini: Ezeréves az orosz egyház; Cve- tov: A kolostorkert tizenötödik köve; Közös Kondolkodás a szocializmusról 3. rész; Balogh Sándor: Magyarország külpolitikája 1945—50; Van segítség? (Az alkoholizmus . . .) számokat. Ez azonban ma még nincs így. Ami viszont tény: a hazai továbbképzéseken is törekszenek arra, hogy minél többet kapjanak a résztvevők. Ebben a Francia Intézet egyre jobb partner. Idén például három lektor segíti a résztvevőket. Jean-Marc Brobst, Jean- Marie Perrin és Gérard Albéric hivatásszerűen foglalkoznak lektori munkával. Szerintük egyébként a magyar franciatanárok jól felkészültek, többségük anyanyelvi szinten beszéli a nyelvet, és rendkívül érdeklődők. Ők a magyar rendezők elképzeléseihez igazodnak, a megadott témához válogatják ki azokat a segédanyagokat, amelyek részint elméleti, részint gyakorlati ismereteket tartalmaznak. Ezek többségükben olyanok, amelyeket a világon mindenütt sikerrel kipróbáltak már, és alkalmaznak. Könyveket, kazettákat hoztak, ezeket a tanárok rendelkezésére bocsátják. A hétfő a múzeumok dolgozóinak a szabadnapot jelenti. Nem így volt legutóbb a Központi Kohászati Múzeum újmassai részlegénél. Mint Szinvavölgyi Oszkár, a részleg vezetője elmondta, kiállítási tárgyaik nagy része vasból készült. A Ga- radna völgyében különösen párás a levegő, így ezeket a kohászati relikviákat rendszeres korrózióvédelemben kell részesíteni. Az évente szokásos, korróziót eltüntető, megelőző restaurálást végezte tehát a múzeum öt dolgozója. A régi hámorkalapácsokét, valóban lábas lábasokét, kohászati fogókét — összesen mintegy 230 tárgyét. OttjárVilágszerte híres nemzeti értékeink egyike Tokaj- Hegyalja szőlőkincse, a „Vi- num Tokayense” néven ismert tokaji bor. Taar Ferenc új könyvében annak jár utána, hogyan bánunk ezzel az exportképes nemzeti értékkel, van-e alapjuk a Toka.j- Hegyalja szőlőművelésének súlyos helyzetéről szóló híreknek. A szerző történelmi áttekintést ad a tokaji borkultúráról. Nemcsak a mai Tokaj-Hegyalját mutatja be; hanem a Bodrogközt, Sárospatakot, Sátoraljaújhelyt, Mád, Tállya, Tárcái területeit, sőt a Zempléni-hegység e tájjal érintkező pontjait is. Tüzetes vizsgálódásai során felkereste a régi idők híres gazdáit, a környék termelő- szövetkezeteit a modern technológiát e tájon meghonosító borkombinát szakembereit, s véleményüket híven, de egymással ütköztetve tolmácsolja. Az olvasó pontos és olykor meghökkentő adatokat kap e híres Egerben az idén is gazdag választékot kínál az Agria Játékok programja. Az előadások már korábban megkezdődtek, részben a Charley nénje című zenés komédiát, részben a Pétiké, a kis tigris című bábjátékot láthatták eddig az érdeklődők. Most két önálló bemutatóra kerül sor: július 14-én a Líceum udvarán mutatják be Gola jo, hogy tulajdonképpen rendkívül olcsón juthatunk hozzá olyan segédanyagokhoz, amelyeket hasznosítani tudunk az iskolában. Nagyon sok aktivizáló játékot, drá- matizálási lehetőséget tanulhatunk meg. Kovács Imre, Budapest: — Egy hét elmúltával azt mondhatom, nekem úgy tűnik, mindent be tudok építeni a munkámba, amit itt tanultam. Az új ötödikes tankönyv szinte teljes egészében a hirdetésekre épül, azokon keresztül tanulnak a gyerekek majd az utazásról, a szállás- és étkezési lehetőségekről. Ez játékos formát feltételez, sok szituációs gyakorlattal. Garas Kálmán, Cegléd: — Harmadszor veszek részt hazai tanfolyamon. Tapasztalatból mondom, hogy mindig van valami, amit hazavihetünk további hasznosításra. Más kérdés, hogy kevés az óraszám. Bár most már kapok két órát „sávban”. tünkkor a kiállítótermekben sajátos szag áradt, fehér réteg képződött a frissen lekent darabokon, amelyek aztán meg’száradás után régi fényüket, színüket vették fel. A kiállított darabokkal egy évig nem lesz gondjuk — mondta a massai múzeum vezetője, majd azt is hozzátette, hogy sajnos, úgy tűnik, az emberi „tényezővel” annál inkább. A múlt héten a kovácsműhely villámhárítóján valaki felmászott a tetőre és bontani kezdte a zsindelyt. Hogy ennek mi értelme volt, nem tudni, de hogy az illetőre nem illik a kultúrember kifejezés, az nagyon is valószínű ... tájegység múltjáról és jelenéről, s életközeli portrék, őszinte vallomások sorozatán át ismerheti meg, hogyan élnek ma Tokaj-Hegyalján az emberek, miképpen csap össze lokálpatriotizmusuk a kényszerűen szorító gazdasági-kereskedelmi érdekekkel. Megtanuljuk érteni a szőlőművelés csakis szenvedéllyel művelhető mesterségét, titkait, becsülni mindazokat, akik a nem éppen könnyű körülmények között is helytállnak, és nem engedik elpusztulni, tönkresi- lányítani azt a páratlan értéket. ami „Tokaj szőlő- vesszein” terem. A kötet műfaja: irodalmi szociográfia, riporttal, portrékkal, novellisztikus betétekkel tarkítva. Bemutatja ugyanis a szerző az itt élők belső átformálódását is. Hazánk e sajátságos és különleges tájegységének szépírói eszközökkel, olvasmányosan elkészített rajzát színes képek gazdagítják. doni Két úr szolgája című zenés vígjátékát, Gáli László rendezésében, 21-én pedig a Gárdonyi Géza Színházban Jékely Zoltán és Kocsár Miklós Mátyás király juhásza című mesejátékát Csendes László rendezésében. A Gol- doni-darabból tíz, a mesejátékból tizenegy előadást terveznek. — Erre gondoltam én is. Ellentmondást látok a nyelv- tanulás fontosságát hirdető megfogalmazásaink, és a nyelvtanítás lehetőségei, értsd, az óraszámok között. Darabos Zsuzsanna: — Az alacsony nyelvóraszámok kétségtelenül oktatáspolitikai revízió után kiáltanak. Ahhoz, hogy az idegen nyelv tudása ne cél legyen, hanem eszköz, sokkal intenzívebben, hatékonyabban, és nagyobb óraszámban kellene oktatni. — Nálunk a kötelező orosz mellett, elsősorban az angol divatozik. Túlságosan is egy nyugati nyelvű ország vagyunk. Ez gond. — Valóban így van. Még a német fordul elő gyakrabban. Pedig tudomásul kellene vennünk, hogy soknyelvű országgá kellene válnunk. — Hányán tanulhatnak ma Magyarországon franciául? — Pontosan nem tudom. Tizenegy- és tizenháromezer között lehet az általános és középiskolai tanulók száma. Hozzá kell viszont tennem, hogy amíg a világon mindenütt csökken, nálunk, ha lassan is, de emelkedik ez a szám. Méghozzá folyamatosan. Ügy gondolom, ezért legtöbbet maguk, a tanárok lesznek, mert szinte kivétel nélkül igen lelkesen tanítják a tárgyukat. Csutorás Annamária Benedek Miklós Hajdan ő is a Ki mit tud?-ról indult el: Koncz Zsuzsa (dobos) Játszanak a tanárok Szabó Lajosné, Pécs: — Az Taar Ferenc: „Tokaj szőlivesszeio a
