Észak-Magyarország, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-30 / 181. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 1988. július 30., szombat Köves part Az emberi szó erejéről Miiyen sokszor élünk és visszaélünk vele! Mennyi manapság az ingerült, durva, trágár beszéd! Pedig isteni adománya milyen sokat adott, adhat nekünk! E kis történet erről szól. Eg.y évvel ezelőtt egy borús. késő délutánon ablakomon kinézve, négy kislányt pillantottam meg, akik a bérházunk előtti homokozóban játszottak, hintáztak, za- jongtak. Korosztályukhoz- nem éppen ezek a játékformák illetek — serdülő gyerekek voltak. Amikor az ablakban felfedeztek, furcsa játék kezdődött. Felváltva beszélni kezdtek hozzám, aki a bezárt, dupla ablak mögül mondanivalójukból egy szót sem értettem. Ök viszont jól mulattak. Nevetésük. gesztusaik elárulták, hogy csúfolódásuk céltáblája lettem. — Mit tegyek? — töprengtem megdöbbenve, mert ilyen még sohasem fordult elő velem. Visszavonuljak, mintha mi sem történt volna, ilyen keserű szájízzel, a kiszolgáltatottság, megalázottság érzésével ? Maradtam. Jókedvük fokozódott. Elhatároztam, hogy lemegyek hozzájuk. — Cak nem pedagógusnapi köszöntés akart lenni ez a néma „beszélgetés”, gyerekek? Döbbent csend. — A néni pedagógus? — Igen, és ilyen „köszöntésben” még nem volt részem. Minden indulat nélkül elmondtam nekik, hogy mit éreztem az általuk „hülyés- kedésnek” nevezett egyoldalú párbeszéd alatt. S bár kockázatos volt, mert teljesen ismeretlen emberkék voltak, elmondtam, hogy milyennek ítélem meg őket a beszélgetésünk alatti arckifejezésük, viselkedésük alapján. Kinek az arca tükröz megbánást, szégyenkezést, kíváncsiságot, dacos ellenállást. Milyennek érzem az igazi arcukat. A jellemzés úgy látszik jól sikerült, mert döbbent kíváncsisággal, néha bólintva hallgattak. — Ha bármelyikőtök egyedül lett volna, elkezdte volna ezt a kihívó játékot? — A válasz egyhangú nem volt. még pár szót szóltam a „csordában erős vagyok” magatartásról, s azzal a kéréssel, hogy gondolkozzanak el a beszélgetésünkön, elbúcsúztam tőlük. Másnap egy kedves, bocsánatkérő levél és egy csokor virág várt otthon. Azóta sem láttam őke. Nem tudom kicsodák, hol laknak, melyik iskolába járnak. Azt hittem, a történet lezárult. De nem! Egy év után, az idei pedagógusnap estéjén megszólalt lakásunk csengője. Az ajtót kinyitva ott állt három mosolygó kislány, virágcsokrokkal. — Meg tetszik még ismerni bennünket? Szeretettel köszöntjük a pedagógusnapon! — Hát persze! Nahát ez aztán a meglepetés, hogy eszetekbe jutottam! Köszönöm gyerekek! A beszélgetésünkre is emlékeztek? A legbátrabb válaszolt: — Az soha nem fogjuk elfelejteni ! Megpusziltak és elviharzottak. Furcsa torokszorítással tettem vázába virágcsokraikat, s külön megsimogattam azt a kis harangvirágot, ami egy nagy lapulevélbe cérnával volt belevarrva. Kedves kis Ismeretlen Ismerőseim ! Megerősítettétek hitemet a ió szándékú emberi szó erejében, s abban, hogy az út „léleKtől lélekig” nem is olyan rögös és járhatatlan, mint amilyennek sokan és sokszor gondoljuk. Köszönöm! Garadnai Ferencné Tatai beszámoló Honismereti akadémia 1988 Évenként ismétlődő alkalom a honismereti mozgalomban tevékenykedő küldöttek részére a nyári akadémia. Az elmúlt évben megyénkben a történelmi nevezetességű és szépségű Sárospatakon ülésezett, 1988. július 3—8-ig pedig a „vizek városában”, a műemlékekben gazdag, dunántúli kisvárosban, Tatán. Ezúttal 16. alkalommal gyűlt össze tizenkilenc megye mintegy 180 résztvevője az előadásokra, és járta végig tanulmányi kirándulásaiban Komárom megye szinte majdnem minden nevezetességét. Borsod-Abaúj-Zemplén megye küldöttei is ott voltak az országos plénu- mon. A rendezés a már korábbi évekhez hasonló figyelmességgel és körültekintéssel biztosította az akadémia zavartalanságát. A programot *a tanácskozás jelmondata foglalta össze így: „Minden nemzet, amely elmúlt kora emlékezetét semmivé teszi, vagy semmivé tenni hagyja, saját nemzeti létét gyilkolja meg.” (Kölcsey Ferenc) Hétfőn délelőtt 9 órakor Kanyar József, a Hazafias Népfront Országos Honismereti Bizottságának elnöke nyitotta a rendezvénysorozatot a tatai Művelődési és Ifjúsági Központ színháztermében. A megnyitót követően dr. Ravasz Éva, a megyei tanács elnökhelyettese mutatta be a megyét, majd dr. Juhász Gyula akadémikus, az Országos Széchenyi Könyvtár igazgatója tartott előadást Nemzettudat, magyarságtudat a XX. században címmel. Délután Pozsgay Imre az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter szólt a nemzeti emlékhelyek és nemzettudat kérdéseiről. A program kedden reggel folytatódott, amikor dr. Benda Kálmán történész, a Rá- day-gyűjtemény igazgatója tartott előadást: Az egyházak és a honismeret cimmel. Szerda egész napos szekcióülésekkel telt el, mikor is a különféle ágazatban tevékenykedők cserélték ki gondolataikat. Csütörtök tanulmányutat foglalt magába, és pénteken került sor az egész hét tanácskozásának az összegezésére. Borsod-Abaúj-Zemplén megyei probléma is napirendre került, az akadémia ülésszakán. Ez a közelgő muhi csata évfordulójára történő emlékezés, valamint erre az alkalomra emlékhely-kialakítás Ez szoros összefüggésben volt Pozsgay Imre államminiszter nagy érdeklődéssel és figyelemmel kísért, már korábban említett előadásával. Ismét a muhi emlékhelyről Az államminiszter válaszában kijelentette, hogy Muhit olyan hely illeti meg a történelmi emlékhelyek sorában, amely helyen nemcsak Muhi és Önöd községnek van tartozása, hanem az egész' országnak. Nem csupán a helybeliek feladata és emlékhelye, hanem lesznek állami kötelezettségek is. Állásfoglalás született a romániai falvak számának drasztikus csökkentésével és lerombolásával kapcsolatosan is. „Ez az intézkedési terv egy évtizedek óta tartó tudatos folyamat újabb állomása, amelynek nem is titkolt célja az ott élő nemzetisé- ségek erőszakos elrománosítása, az etnikailag egységes Románia megteremtése” — értékeli a helyzetet a nyilatkozat —, majd így folytatja —: „Ezúton fordulunk a hazaid és a nemzetközi közvéleményhez, hogy tiltakozzék a Romániában folyó kulturális, társadalmi és történelmi örökségeket elpusztító politika ellen.” Az állásfoglalást a Hazafias Népfront Országos Titkársága a magyar kormányhoz továbbítja. A Dunakanyarban folytatott leletmentésről dr. Soproni Sándor, a történettudományok doktora, a Magyar Nemzeti Múzeum osztályvezetője tartott korreferátumot. Elmondta, hogy a bős—nagymarosi vízlépcső elkészültével jelentősen emelkedik majd a Duna szintje, így sok értékes lelet víz alá kerül. 1978-tól folytatják a Nemzeti Múzeum szakemberei a több évtizede megkezdett feltárást. A Duna Komárom megyei szakaszán a római korban egész erőd- rendszer épült ki. A legjelentősebb Brigeti. A Komárom környéki lelőhelyen egy egész katonai tábort és polgári települést tártak fel. Nyergesújfalun, Leányvár térségében nyitrai régészek tevékenykedtek. Az előadásból az is kiderült, hogy a vízlépcső megépítésével a Duna vízszintje Esztergom talajszintje fölé kerül, illetve megközelíti, s így a még ott eddig fel nem tárható leletek később sem lesznek hozzáférhetők. Még számos, igen értékes előadást, eseményt, kirándulást lehetne említeni a tatai rendezvényekből. Mindent egybevetve és összegezve, az akadémia munkája igen eredményes volt, és a mozgalom kitere- bélyesedését munkálta. Erről lapunk Komárom megyei testvérlapja, a Dolgozók Lapja részletes ismertetést adott. Naponként többoldalas fényképes riportot közölt. E beszámoló szolgáljon hírül a mi vidékünkön is az országos eseményről. Ágoston István Területi tudományos központok Profilváltást. legalábbis módosítást szorgalmaznak az Akadémia területi bizottságai, és az MTA elnökségének nemrég megtartott ülésén — a területi bizott- tágok munkájának elemzésekor — érthető módon sok szó volt erről. Csaknem annyi, mint a korábbi üléReggeli borotválkozás közben eszembe jut Elem Klimovnaik a televízió második csatornáján este látott, Agónia (Raszputyin és a Romanovok) című kétrészes, 150 perces filmje. Ami este, már az első rész végén felerősödött bennem, az elégedetlenség . az egyet nem értés, a hiányérzet, mindez most — számomra legalább — világosan megfogalmazód ik. A sok eredeti (rendkívül fontos kordokumentum) felvételnek a játékfilmbe való beágyazása nagy értéke a műnek, de a bennem föltámadó kételyek egyik forrása. A film készítőinek, nyilván elsősorban rendezőjének, értékelése. illetve a kész mű ugyanis azt sugallja a nézőnek: Íme, hová juttatta Oroszországot, a Romanov dinasztiát, a műveletlen, bor- nirt, hitvány és gátlástalan parasztból lett félig pap, misztikus Raszputyin, hogy Romanov uralmának s a feudális Oroszországnak azért kellett ösz- szeomlania elkerülhetetlenül, mert Raszputyin tartotta a markában. Szerintem (valójában a tények szerint) az igazság ennek az ellenkezője. És benne rejlik a kitűnően megkopo- nált. megrendezett filmben is. de a teljesebb igazsághoz közelítő felismerést bizonyára sokakban megzavarja, háttérbe szorítja ennek az utálatos, ocs- mány fickónak mértéktelenül felnagyított alakja, a film cselekményében való aránytalan jelenléte, eltúlzott befolyása. Annak az Oroszországnak és a Romanovok uralmának azért kellett elGergely Mihály: Napló buknia, mert olyan ostobán és züllötten despotikus volt, hogy még egy ilyen tudatlan, koszos külsejű, öltözetű, jel- lemtelen. zagyván zavaros, értelmetlen, értéktelen „filozófiájú”, étel-ital-nő- faló országszélhámos is éveken át rángathatta, kezében tarthatta a hatalom irányító gyeplőjét. A maradéktalanul befolyása alá került, egzaltált, misztikus cárné ' révén a gyönge akaratú, korlátolt és puhány II. Miklós cár éveken át volt végrehajtója, elrendelője Raszputyin elképesztően hozzá nem értő ötleteinek, pénzsóvárságától vezérelt kéréseinek, az ország, a dinasztia létét. a háború, a nép sorsát érintő kérdések sorában. S mindehhez hihetetlen, érthetetlen birkatürelemmel asszisztáltak az uralkodó osztály arisztokratái, miniszterei, tábornokai, akik úgy engedték át pénzüket, hatalmukat és ha megkívánta. a feleségüket, lányukat is Raszputyinnak. mint egy utolsó, iszá- kor bérkocsis a prostituált ágyasát. S ahogy ábrázolódik ennek az utálatos fickónak a végre ellene fordulók szűk körében esküvel fogadott halálra ítélése, és maga a négy-öt miniszter, tábornok. a herceg Juszupov, által végrehajtott megölése, hát az maga a legpregnánsabb jellemképlete a menthetetlenül bukásra megérett hatalom agonizálásának. Annyi gyávaság, tehetetlenség, félelem, annyi ténylegesen még nagy hatalmú embernél, és ország mentésül (s persze saját kiváltságaik mentéséül) elhatározott tettük hosszú időn át folyó tétovasága, gyámoltalan ügyetlensége, a végső leszámolás jelenetének ingerlőén hosszúra nyúló képsora: bohózatba illően tragikomikus. Szinte hihetetlen. Hogy hát csakugyan nem akadt abban a legfelső körben egyetlen, személyében is megalázott, megbecstelenített igazi férfi, aki egyetlen tőrszúrással vagy pisz- tolygolyóval, esetleg egy letaglózó ököl- csapással elpusztítja az undok férget? Vagy ha arra ő maga gyáva vöt', felfogadott volna egy bérgyilkost. Ez valóban a világtörténelem nagy bohózatainak egyik legtragikusabb sztorija. Legvégül: eg.y országot, s annak hatalmi gépezetét, uralmi rendszerét egy ember ritkán juttathatja néhány év alatt az elrothadásig. széthullásig. Ahhoz az elnyomó, a népet rászedő és megalázó zsarnokság évtizedeire, olykor évszázadaira, és a cezaromániás, tehetetlen politikusak, janicsárlelkű katonák, r lakájok sokezres tömegének szolgai el kű közreműködésére van szükség. sen, amikor a tudományos kutatási kapacitás területi megoszlása volt a fő téma. A felszólalók többsége úgy vélte; a meglévő intézményhálózatra és szellemi bázisra építve szükséges fejleszteni a regionális központokat. Hozzáfűzték ugyanakkor: nem lehet reális cél regionális kis akadémiákká alakítani őket, a decentralizáció túlértékelése lenne a teljességre törekedni mindegyik régióban. Hazánk területén kicsik a távolságok, a tudományos központok közel vannak egymáshoz, nincsenek köztük merev, adminisztratív határok. Szinte mindegyik bizottság újabb kutatóbázis létrehozását javasolta, amikor >a véleményüket kérték. A Miskolci Akadémiai Bizottság például területi társadalomtudományi műhely létrehozását igényli. Ez az intézmény a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Állam- és Jogtudományi Karával együtt a régió társadalomtudományi kutatóbázisa lehetne — vélekedtek. Ugyanakkor ajánlották: vizsgálják meg ’bányászati kutatóközpont létesítésének lehetőségét. Megítélésük szerint a kohászati kutatásokat központi, a közgazdaságtudományiakat vállalati támogatással lehetne fellendíteni. A Pécsi Akadémiai Bizottság célul tűzte ki a műszaki- és természettudományi kutatások fokozottabb művelését. Éppen ezért szükséges lenne, hogy fejlesszék a Janus Pannonius Tudományegyetem Természettudományi Karát, amely vállalná az ilyen jellegű alapkutatásokat. M. E. Néptánc, népdal és népi hímzések Mindez eg.y időben lesz látható és hallható Mezőkövesden a XVIII. országos Kis Jankó Bori hímző emlékpályázaton és kapcsolódó eseményein. A pályaművek kiállításának megnyitójára és a díjkiosztó ünnepségre a városi művelődési házban kerül sor augusztus 6-án 10.30-tól. Kellemes hétvégi programnak ígérkezik a főtéren a kétnapos kirakodóvásár, a művelődéis ház előtti téren a hazai, 'belga, bolgár és cseh néptáncosok fellépése. Hetedikén ugyancsak ők adnak műsort a Zsóri fürdőben. Ezt követően 16 órától a Matyótáj Áruház előtti téren menettáncver- seny lesz. Vasárnap 18 órától gálaműsorai zárul a rendezvény sora. A pályázattal egv időben zajlik majd a kétévente megrendezésre kerülő bükk- aljai dalostalálkozó. A művelődési ház nagytermében 14 pávakör mutatja be műsorát.
