Észak-Magyarország, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-08 / 136. szám
1988. június 8., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A megyei agrárkoncepció és vitái (3) Állattenyésztéstől a kiegészítő tevékenységig A menye mezőgazdaságában meghatározó az állattenyésztés. A vágómarha-termelésben az elkövetkezendőkben nagyobb hangsúlyt kap a kiterjedt gyepterületeket jól hasznosító húsmarhafajta. Tartásuk elsősorban Észak-Borsod, a Hegyköz és a Takta- köz térségeiben indokolt. A húsmarhatartás. illetve vágómarha-előállítás — a különböző érdekeltségi tormák életbelépésével — 30—35 százalékkal növelhető. A tejhasznú szarvasmarha-ágazatnál a fajlagos hozamok .növelése a eél. A kilencvenes évek elejére a tchenenkénti tejhozam 20 százalékos növelésével a 4900 litcr/darab hozamszint érhető el. A jobb tcnyészalapanyag- clőállítás érdekében törzstenyészetek kialakítása indokolt (Bodrogköz, Mczöség, Bükk- alja.) A sertéstenyésztés fejlesztése elsősorban a Mezőség, a Taktaköz és a Tisza- mente térségében valósítható meg. A kistermelőknél ugyanakkor a tenyészalap- anyag minőségét és az integrációs munkát szükséges javítani. A termelésbővülés, a minőségjavítás és a j óbb vágókapacitás-kihasználás a termelők és a vállalatok szorosabb együttműködésével segíthető elő. A külpiac változásainak erősen kitett juhágazatnál a létszámnövelés elsősorban a vállalkozói árakkal oldható meg. A fejlesztéseket Észak- Borsod és a Mezőség körzeteiben célszerű szorgalmazni, alapozva a korszerű technológiák és fajták termelésbe vonására, felhasználva a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát Szendrői Gazdaságának tapasztalatait. A baromfihús előállításánál a világpiaci konjunktúra kihasználása lehet ai cél. Ennek érdekében a különböző vállalkozási formákban rejlő lehetőségeket felszínre kell hozni. broilercsirke előállítása mellett a többi szárnyas (liba, kacsa, gyöngyös, stb.) tenyésztése is szerephez juthat, a vízfelületek kihasználásával gazdaságos előállításuk megalapozható. Célszerű a baromfifeldolgozás fejlesztése is megyénkben. A kisállat- és prémesállattenyésztés fejlesztése főleg Észak-Borsod, a Mezőség, a Sajó-, a Hernád völgye és a Bodrogköz térségeiben indokolt. A megyében megtermelt halmennyiség (Tokaj, Gelej, HTSZ) az igényeket nem elégíti ki. Mennyiségi növekedés érhető el elsősorban a halastavak felújításával és az ivadék-előállítás fokozásával. Az évtized végére 450 tonna halhús megtermelése a cél. Az ellátás érdekében növelni , kell .a feldolgozói kapacitást, természetes vizeinkben a sporthalászatot. Borsod megye vadállományára jellemző, hogy a nagyvad honossá vált, a tipikusan mezőgazdasági, síkvidéki tájegységeinken is. Az apróvadállomány viszont mélyen a vadeltartó képesség alatt van. A vadgazdálkodás fejlesztése részét kell hogy képezze egy olyan ökológiai rendszer kialakításának, melyhez mezőgazdasági, valamint környezetvédelmi érdekek fűződnek, emellett sportigényeket kell kielégítenie, és valutabevételt kell biztosítania. Az intenzív vadgazdálkodás megvalósításának elősegítésére rentábilis „vadtenyésztő” modell- gazdaságokat indokolt szervezni. Az erdőgazdaság termékei és egyéb haszna (közjóléti, környezetvédelmi) iránt a gazdasági-társadalmi igény évről évre növekszik. Az erdő többrétű funkciójának növelését tervszerűbb felújítással és a telepítés növelésével lehet elősegíteni, ezért az ezredfordulóra 10 ezer hektáron kell erdőtelepítést végezni. A termelés műszaki hátterének biztosítani . kell a munkák agrotechnikailag optimális időben történő elvégzését. Jelentősebb gépi beruházásokra — megfelelő támogatással — csak kiemelt programok keretében kerülhet sor. A meglevő gépi eszközök jobb kihasználása az üzemeltetés hatékonyságának növelésével, a termeléshez jobban igazodó technológiák műszaki hátterének összehangolásával (többhasznú géprendszerek, illetve azonos gépigényű kultúrák termesztésével), az együttműködések további szélesítésével javítható. A legszükségesebb fejlesztések meghatározásakor a gépek technikai színvonala mellett, annak költségkihatásait fokozottabban kell figyelembe venni (alacsony jövedelmezőségű termékek, költségtilkarékos technológia). A vállalkozói gazdaságok sikeres működésének alapvető tényezője a jó színvonalú szolgáltatás. A vállalkozói termelő egységek szolgáltatásigényének kielégítésére a szövetkezeteknek alaposan fel kell készülni. A; kistermelők növekvő gép- és' eszközigényét a jövőben magasabb színvonalon szükséges kielégíteni. A hazai mezőgépgyártás feladata, főleg a kis teljesítményű (erő- és munkagépek, növényvédelmi, fejő-, szőlő- és gyümölcsfeldolgozó) gépek gyártásának fokozása, — elősegítve ezzel az irreálisan magas árfekvésű importgépek kiváltását. Emellett meghatározó a szervizhálózat és a gépkölcsönzés szervezetének kialakitása. A' megye élelmiszeriparának továbbra is alapvétő feladata a lakossági ellátás javítása, valamint az export bővítése. Ezért szükséges a termékelőállítás minőségi színvonalának emelése, a korszerű marketingtevékenység folytatása, a kölcsönös érdekeltség és a fejlesztésekre is kiterjedő együttműködések létrehozása. A húsipari ágazatban meglevő feszültségek oldását a megyei húsipari vállalat a végtermék-érdekeltségen alapuló alapanyag-termeltetés fejlesztésével valósíthatja meg. A vállalatnak törekedni kell egy, a közös érdeket jobban tükröző integrációs szerepkörrel működő, részvénytársasági jellegű szervezet létrehozására. A tejipar a termelők érdekeltségének fokozódásával, a megyéből származó alapanyag-termelés bővítésében való részvételével, a regionális tejfeldolgozó üzemek létrehozásával középtávon képes megoldani a megye lakosságának ellátását. Ehhez jelentős mértékben járulhat hozzá a vállalkozói gazdaságok termelésének felfutása, melynek integrálására a vállalatnak fel kell készülnie. A hűtőipar részére nagy lehetőséget biztosít a kisszervezetek és új érdekeltségi formákból származó zöldség-, gyümölcsalap- anyag-kínálati bőség. A termelési biztonság érdekében térségenként előfeldolgozó üzemek alakulhatnak ki. A söriparban gyakorlattá válhat a közös érdekeken alapuló alapanyag-termeltetés. A többi élelmiszeripari ágazatban (sütő-, cukor-, édes-, dohány-, szeszipar) a legfontosabb cél az alapanyagtermelőkkel a kapcsolat- rendszer bővítése, fejlesztése, érdekorientáltabbá tétele. Az alaptevékenységen kívüli tevékenység eredményes folytatása, ésszerű bővítése az elkövetkezendő években is alapvető. E területeiben is csak a megújulási készség jelentheti a továbblépést. A melléküzemági tevékenységeket a szervezeti és szerkezeti változásokon belül, az érdekeltségi viszonyok megteremtésével fokozottabban kell kihasználni a jövedelemtermelés érdekében. Minden új tevékenység indítását meg kell hogy előzze a széles körű információ és kalkuláció a tervezéstől a termék értékesítéséig. Alkalmazni kell üzemen belül is az egyes tevékenységek versenyeztetését. A gazdaságilag elmaradott térségekben a kevésbé eszközigényes könnyűipari, míg az iparcentrumok közelében a mindenkor kínálkozó lehetőségek mellett — figyelemmel a szakmai struktúrára — elsősorban a gépipari tevékenységek fejlesztésének teremthetők meg a feltételei. A melléküzemági tevékenységek bővítéséhez koncentrálni kell az elmaradott térségek fejlesztésére irányuló pénzeszközöket, a foglalkoztatási alap lehetőségeivel és a kedvezőtlen adottságú üzemek megkülönböztetett támogatásával. Valamennyi fejlesztésnél előtérbe kell helyezni a telephelyre irányuló törekvéseket. Célszerű továbbfejleszteni az alaptevékenységhez kapcsolódó, a termék feldolgozottsági fokát és nyereségtartalmát növelő piacképes élelmiszeripari tevékenységeket. Végezetül meg kell teremteni a feltételét annak, hogy a mezőgazda- sági üzemek felzárkózhassanak a megye iparvállalatai által kitűzött megújuláshoz, a közös érdekeltség megteremtésével. A MÉM Mérnök- és Vezetőtovábbképző Intézetének szervezésében szovjet mezőgazdasági vezetők továbbképzésére került sor hazánkban; a négyhetes tanfolyamon 26-an vettek részt. A tanfolyam hallgatói — szovjet agráripari egyesülések, kombinátok "és szovhozok igazgatói, illetve kolhozok elnökei — a Szovjetunió 8 köztársaságából érkeztek hazánkba azzal a céllal, hogy a helyszínen tanulmányozzák a magyar agrártermelést és a termékfeldolgozást. A továbbképzésen előadások és konzultációk, valamint gyakorlati foglalkozások segítették az ismeret- anyag elsajátítását. A hallgatók tanulmányutakon is részt vettek, megismerve az agrárüzemek gazdasági és környezeti tényezőit, jellemzőit, valamint az állami irányítás rendszerét. Tanulmányozták a gazdaságok belső szervezetét, és az alkalmazott szervezési és érdekeltségi rendszereket, nemkülönben a mezőgazdasági és az élelmiszeripari termelés technológiáit. A tanfolyamon előadást tartott Váncsa Jenő mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter. A tanfolyam szovjetunióbeli értékelése után várhatóan további csoportok magyarországi továbbképzésére nyílik lehetőség. (MTI) Szervezeti korszerűsítés a Mészövnél A közelmúltban lezajlott a Fogyasztási Szövetkezetek Megyei Szövetségének küldöttközgyűlése, ahol az alapszabály módosítása után szervezeti korszerűsítést indítványoztak. A miértről kérdeztük Szunyogh János Mészöv-titkárt. — Az előzmények mozgalmunk X. kongresszusára nyúlnak vissza. Tulajdonképpen az a légkör, amelyben élünk, a társadalmigazdasági kibontakozási program, a nyíltság, a megújulás - igénye vetette fel, a szövetségi munka társadalmi jellegének erősítését, a testületek szerepének átrendezését. A termelőszövetkezeti mozgalom érdekképviseleti szervei már alakulásuktól így működnek, ezek jó példát nyújtanak számunkra. Országos tanácsunk két éve megújította vezetési rendszerét, társadalmi elnököt és főállású főtitkárt, s helyetteseket választott, átszervezte a vá-. lasztmányokat és folyamatosan racionalizálja a Szövosz apparátusát. Ezt követik a megyei szervezetek is. — Milyen konkrét személyi változást hozott ez Borsodban? — A szövetség társadalmi elnöke dr. Restás László, az Ózd és Vidéke Áfész elnöke lett, aki a választott testületek működéséért felel, összehangolja a választmányok és a bizottságok munkáját. Két társadalmi elnökhelyettest választottunk, mert szövetségünkhöz a fogyasztási szövetkezeteken kívül a lakás- és a takarékszövetkezetek is tartoznak, ezért mindhárom területet egyaránt kell az elnökségben képviselni valakinek. Kuzmi István, a Mező- keresztes és Vidéke Takarékszövetkezet vezetője lett az egyik, és Ládi József, a miskolci Váralja Lakásszövetkezet elnöke a másik társadalmi elnökhelyettes. A főállású titkárhelyettes Dzsupin Pál, a titkár pedig jómagam lettem. Feladataink is azonosak maradtak, kivéve az elnöki jogkört. — A szervezeti korszerűsítés bizonyára nemcsak személyi változást jelent. Milyen új feladatokat határoztak meg az érdek- képviselet jobbá, hatékonyabbá tételére? —■ Az a fajta érdekképviselet, amelyet addig végeztünk, a mai gazdasági helyzetben valóban kevés. A korábbi trahszmisz- sziós szerep helyett partneri viszony kell. Mindenki dolgozzon önállóan, nincs alá- és fölérendeltség. Fontos és kötelességünk felvállalni a verseny-semlegesség határozottabb képviseletét. — Mondana erre konkrét példát? — Az áfészeknél nekünk az élelmiszergazdasági tevékenység után 40 százalékos társadalombiztosítási járulékot kell fizetnünk, ugyanakkor az agrárszabályozás alá tartozó mezőgazdasági nagyüzemeknek csak 33 százalékot, a nyereségadó szempontjából már egységes megítélés alá esünk. A takarékszövetkezeteknél az általános forgalmi adó bevezetése más pénzintézetekhez képest kedvezőtlenebb hatásokat okoz. A tevékenységük után nem igényelhetik vissza az ÁFÁ-t, ez megdrágítja beszerzéseiket, hiszen továbbhárítására nincs lehetőségük. A szövetkezeti lakásépítés hátrányos megkülönböztetést szenved az OTP-szervezésű lakásépítéssel szemben, mert a visszaigényelhető ÁFA irreálisan alacsony. Sorolhatnám még a példákat, de úgy gondolom, e néhánnyal megfelelően indokoltam e terület fontosságát. — Mit vártiak még a szövetségtől a szövetkezetek? — A szövetkezetek igénylik az érdek- képviseleti munka nyitottabbá, nyilvánosabbá tételét. Az egyik legfontosabb pedig a tagság érdekeinek képviselete. Olyan demokratikus fórumokat kell működtetni, ahol megismerhetik a lakosság igényeit. Most az olcsóbb termékekre van igény, ezeket kell ügyesen beszerezniük az áfé- szeknek. Erre a kishatármenti, áruházi cserét is felhasználják, és akciókon, vásárokon előnyökhöz juttatják a tagságunkat. — A gazdálkodásban milyen változásokat tartanak elengedhetetlenül sürgősnek? — Rákényszerültünk végre, hogy ne csak ellássunk, elosszunk, hanem kereskedjünk is. Nem szabad megragadnunk az alaptevékenység mellett, hanem meg kell találnunk a nagybani beszerzés, értékesítés, termeltetés újszerű formáit is. E célokhoz új eszközök is rendelkezésünkre állnak. A külkereskedés, a szövetkezeti tulajdon hatékonyabb működtetése, gazdasági társulások, leányvállalatok, részvénytársaságok alakítása, az anyagi ösztönzés korszerűbb formáinak bevezetése újabb tartalékot kínálnak a versenyben maradáshoz. Orosz B. Erika Vegyesen könnyebb Üjat hoztak a gazdaságba Figyelem a televízióban az Ofotért hirdetéseit, amelyek arra biztatnak, hogy vigyem hozzájuk filmjeimet kidolgozásra, ők akár egyetlen nap alatt elkészítik a munkát. Ez meglehetősen új információ, hiszen korábban heteket kellett várni az ilyen szolgáltatásra. A helyzet azután változott, hogy a Fotex magyar—amerikai vegyes vállalat, több automata laboratóriumot állított fel Budapesten, és órák, sőt akár percek alatt előhívja és másolja az amatőr fotósok színes felvételeit. Amint a Fotex megjelenése felélénkítette a fotószolgáltatások piacát, úgy remélhető ez más vegyes vállalatoktól más szolgáltatások, illetve egyes cikkek termelése esetében is. Bár a hatás általában nem ennyire bombasztikus, a magyar— külföldi közös vállalkozások mindenütt, ahol megjelennek, valami újat hoznak a magyar gazdaságba. Kezdetben az állam jobbára azért támogatta a vegyes vállalatok .alapitását, hogy az ország további pénzhitelek felvétele nélkül jusson több devizához. Később azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a működő tőke importjában nem is annyira a tőke, mint inkább annak működő volta a számottevő. Az, hogy a külföldi pénzzel együtt korszerű technikai eszközök, gyártási eljárások, licenciák mellett a külföldi partner szervezési és vezetési ismeretei, értékesítési és beszerzési hálózatai szintén hozzáférhetővé válnak. Ez legalább annyira szükséges, mint maga a pénz. Bár több utazási irodát, szervezési tanácsadással, piackutatással foglalkozó céget alapítottak az elmúlt néhány évben külföldi partner közreműködésével, a magyarországi vegyes vállalatok túlnyomó többsége termeléssel foglalkozik. A legsikeresebbek között tartják számon a B+Z Kft-t. amely svájci partnerrel a gyógyszeriparban tevékenykedik, a magyar—Japán tulajdonú Polfioam Kft-t, amely vegyipari termékeket gyárt, a holland kereskedőséggel létesített Mode 3H Kft-t, amely férfiöltönyök termelésére specializálódott. Az utóbbi sajátossága, hogy úgynevezett vám-sza- badterületen működik, miáltal különleges kedvezményeket élvez. Míg az egyéb vegyes vállalatokra a legtöbb tekintetben ugyanazok a játékszabályok érvényesek, mint a tisztán magyar tulajdonúakra; a vám-sza- badterületen működők — 10 —12 ilyen társaság jött eddig létre — deviza, külkereskedelmi, pénzügyi és vámügyi szempontból külföldinek minősülnek. Igaz, ezzel szemben, ha terméküket Magyarországon adják el, akkor az a vevő számára tőkés importnak számít, de hát a magyar gazdaságnak nem elsőrendű érdeke, hogy a vegyes vállalatok a belső piacra termeljenek. Ellenkezőleg: az, hogy exportáljanak, s ezzel javítsák a külkereskedelmi mérleget. A vegyes vállalatok létrehozásával kapcsolatos gondokat enyhítendő hozta létre márciusban a Magyar Gazdasági Kamara azt a bonyolult elnevezésű szervezetét — a Külföldi Beruházásokat Előmozdító Intézményt —, amely információkkal és tanácsokkal, a megfelelőnek ígérkező külföldi partner felkutatását szolgáló külföldi ajánlatok közvetítésével is segíti a vállalati célok megvalósítását. Meg kell mondani, szinte mindenütt a világon, ahol szorgalmazzák a működő tőke beáramlását, vannak hasonló, nem profitra törekvő, állami, városi intézmények. És sok helyütt szorgalmazzák, mert a működő tőke importja nem csupán egy- egy vállalkozónak, hanem az adott nemzetgazdaságnak is érdekében állhat. Európában jobbára az új munkahelyek teremtése a nemzetgazdasági cél. Bécs városa például azzal igyekszik vonzani a külföldi tőkét, hogy az odatelepülő vegyes vállalatoknak közművekkel ellátott telkeket kínál a szabadpiaci áraknál lényegesen olcsóbban, Ausztria más tartományaiba más és más kedvezményekkel csalogatják a beruházókat. Országok tucatjai versengenek manapság ilyen-olyan meggondolásból a külföldi működő tőkéért, s a nemzetközi összehasonlításban a magyarországi kedvezmények nem éppen a legvonzóbbak. Részben ez a magyarázata annak, hogy a magyarországi vegyes vállalatok száma még csak éppen hogy meghaladta a 150-et, s a beléjük fektetett külföldi tőke is viszonylag szerény ösz- szegű, vállalatonként átlagban alig több egymillió dollárnál. A vegyes vállalatok alapításának és működésének feltételeit a gazdaságpolitika tovább .szándékszik javítani, mindenekelőtt azért, hogy az ország jobban bekapcsolódhasson a világgazdaság vérkeringésébe. A magyar, vállalatok szívesen társulnának KGST- tagországok vállalataival is. ám az elszámolási rendszer nehézségei miatt ez idáig csak néhány szocialista vegyes vállalatot sikerült tető alá hozni. G. Zs.
