Észak-Magyarország, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-03 / 132. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1988. június 3., péntek Ma elutazik a neubrandenburgi pártdelegáció Ülést tartott a Minisztertanács (Folytatás az 1. oldalról) közmondást, amely így hangzik: „Én bányász va­gyok, ki több nálam!?”, s ez érvényes a magyar bá­nyászokra is. A tájékoztatás után bá­nyalátogatás következett a föld alatt, a több mint há­romszáz méter mélységben levő 2-es ereszkei frontfej­tésen. Nem lehet elmondani, milyen nagy élményt jelen­tett ez a vendégeknek és kí­sérőiknek is. Lent, a szén­falnál nem véletlenül jegyez­te meg az egyik keletnémet vendég: aki nem járt még bányában, nem is tudja iga­zán értékelni a bányászok nehéz munkáját, a szenet. A bányajárás után Johan­nes Chemnitzer meleg sza­vakkal mondott köszönetét Kiss Dezsőnek, Lóránt Mik­lósnak és a borsodi-miskol­ci bányászoknak, sok sikert kívánt nekik további mun­kájukhoz. Az itt-tartózkodás négy napját értékelve elmon­dotta : nagy érdeklődéssel ér­keztek a gazdasági és politi­kai megújulás időszakát élő hazánkba és megyénkbe. Sok élménnyel és tapasztalattal gazdagodva indulnak majd vissza, ahol várja őket a nagy munka, az ősszel kez­dődő pártválasztások előké­szítése. NDK-beli vendégeink dél­után Putnokon felkeresték az Egyetértés Termelőszö­vetkezetet, ismerkedtek a község és a mezőgazdasági üzem életével, majd Lenin- városban, a Tiszai Vegyi Kombinátban fejeződött be borsodi programjuk. Ma reggel a neubranden­burgi küldöttség hazaindul. (Folytatás az 1. oldalról) désekre válaszolva, a kor­mány szóvivője emlékezte­tett arra, hogy a miniszter- elnök maga is találkozott az egyetemek rektoraival, és konzultációt folytatott velük ebben a kérdésben. Hallat­ta hangját az egyetemi if­júság is, s a KISZ is letet­te a maga javaslatait. Mind­ezek figyelembevételével a Minisztertanács mostani ülé­sén felülvizsgálta az 1984- ben kidolgozott felsőoktatá­si programot, és cselekvési programba foglalta össze a megoldásra váró feladatokat. A kormány megállapította, hogy felsőoktatásunk az egyes részterületeken mutat­kozó kedvező változások el­lenére elmarad a kor kö­vetelményeitől, nem felel meg a gazdasági-társadalmi kibontakozás igényeinek. A lemaradás elsősorban az A környezetvédelmi világnap rendezvényei A nyári szünet előtti utol­só ülését tartotta meg teg­nap a miskolci Kós-házban az Építőipari Tudományos Egyesület környezetvédel­mi bizottsága. A kihelye­zett vezetőségi ülés apro­pója a június 5-i környe­zetvédelmi világnap, s a bi­zottság ezúttal az építőipari tevékenység, valamint a vá­rosrendezés, településkör­nyezet védelmével foglalko­zott. Zana István, az ATIKART igazgatója, a termelési hul­ladék kezelésének szabályo­zóiról, de inkább a szabá­lyozók be nem tartásáról tartott előadást. Változásra van szükség e kérdésekben. Mint kiderült, az új miniszté­rium, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisz­térium kezdeti elképzelései az építőiparból származó környezetszennyezésről, a vállalatoknál nem kis félel­met okoznak. A KVM ugyanis az építőipari válla­latok szabálytalanságait rö­vid időn belül büntetések­kel, pénzzel, bírsággal sze­retné visszafogni, a vállala­tok inkább a régi szabály­zók korszerűsítésében, s egy tanácsadó testület kiala­kításában látnák a megol­dást. Kis energiával, szervezési munkával a környezetszeny- nyezés csökkenthető lenne. Mai példák: a vállalatok érdeke — egyelőre —, hogy minél nagyobb építési terü­letet sajátítsanak ki, hogy a hónapok múlva sorra kerü­lő munkák gépeit, anyagait itt tárolhassák. (Finnország­ban ezért az építési terüle­tért fizetnek!) Karbantartá­sokat végeznek itt, olajjal, műanyagokkal fertőzik a környéket. László László, az ÉVM főosztályvezető-helyettese elmondta, hogy még ma is készülnek olyan település- rendezési tervek, amelyek a környezetvédelmi szempon­tokat figyelmen kívül hagy­ják. A tanácskozás résztvevői a délutáni órákban megis­merkedtek a Kós-emlékház kiállításaival, majd szakmai videovetítés zárta a prog­ramjukat. * A mai napon, pénteken két további környezetvédel­mi rendezvényre is sor ke­rül. Sátoraljaújhelyen rende­zik meg az MTSZ Borsod Megyei Szervezetének tudo­mányos környezetvédelmi ankétját. A Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkom­binát központi irodaépületé­ben 11 órától kezdődnek a programok. Az előadásokon szó esik többek között a városi belterületek változá­sairól, a föld védelmének jelentőségéről, megyénk földvédelmi helyzetéről. A környezetvédelmi világnap alkalmából a miskolci Ady Művelődési Házban megyei ünnepséget rendeznek ma délután 1 órától. Az érdek­lődők azonban már délelőtt szekcióüléseken vehetnek részt, ahol több témában (így megyénk vízminőségi helyzetéről, a gázemissziók környezetvédelmi mérésé­nek problémáiról és a me­gyénkben keletkezett veszé­lyes hulladékok ártalmatla­nításáról) hallgathatnak meg előadásokat. Pados Im­re, az ÉVIZIG igazgatója tart ünnepi megemlékezést, majd értékelik a környezet- védelmi társadalmi mozgal­mak tevékenységét, s ered­ményeikért elismerésben ré­szesülnek a legjobbak. n. zs. Részlet a kiállításról anyagiak — gépek, műsze­rek, könyvek, beruházási ja­vak — hiányára vezethető vissza. De közrejátszik egye­bek között az irányítás bi­zonytalansága, és gyakran a követelmények, a szellemi teljesítmények alacsony színvonala is. A kormány hangsúlyozta, hogy a felsőoktatásnak megkülönböztetett fejlesz­tést, kiemelt prioritást kell kapnia. A Minisztertanács azt kívánja, hogy növeked­jék az egyetemi önállóság, önkormányzat, a személyi és testületi felelősség, te­gyék nyitottabbá a felvételi rendszert. A felsőoktatás rövid távú, 1990 végéig szóló cselekvési programja ki­mondja, hogy már jövőre számottevő javulást kell el­érni a felsőoktatás feltéte­leiben. Arra a kérdésre, hogy a kormány hogyan próbálja az új programhoz szükséges pénzt előteremteni, a kö­vetkezőket mondotta a szó­vivő: A felsőoktatás idei működési kiadásai mintegy 8 milliárd forintot tesznek ki. Minden jogos igény ki­elégítéséhez a szakemberek véleménye szerint még to­vábbi 8 milliárdra lenne szükség. Ezeket a forrásokat csakis az Országgyűlés dön­tése alapján, a költségvetés átcsoportosításával lehetne megteremteni, illetve az or­szágnak kell többletforráso­kat előállítania. A finanszí­rozást azonban nem lehet csak az államra hárítani. Előreláthatóan felhasználha­tók lesznek nem jelentékte­len nemzetközi források is. A fejlesztés egyik forrása­ként a kormány a mostani ülésen létrehozta a felsőok­tatási fejlesztési alapot, amelynek célja az oktatás szelektív korszerűsítésének megindítása. A kormány megbízást adott több illeté­kes tárca vezetőinek és az Országos Tervhivatal elnö­kének, hogy vizsgálják meg közösen, mekkora az a ma­ximális összeg, amely már az idén ennek az alapnak a rendelkezésére bocsátható. (Folytatás az 1. oldalról) Erről egyébként maga a költő is beszélt nekünk az utolsó televíziós nyilatkozat újravetített kockáin. Akkor még hitetve, hogy Doktor Valaki, az alkalmi útitársul mellé szegődött versbeli köl­tőtárs még visszatérhet. Ta­valy ősztől tudjuk, végleg elmaradt mellőle, mint aho­gyan ő is elmaradt mellő­lünk. És tudjuk azt is, nemcsak záróköve e posztu­musz megjelent kötet Garai életművének, de új eleme is. A korábbi kötetek hősei mellé felsorakozott, s önálló életet kezd élni ez a furcsa testetlen-vértelen és mégis test-vér ember, lelkiismere­tünk felrázója, aki ugyanúgy, leejtett vállal baktat a Vár­domb nyugati lejtőjétől a Mészáros utcáig terjedő szű- kebb hazában, ahogyan az igazi költő is tette. S akinek élete immáron csak a falakon kiterített fo­tókon, filmplakátokon, leve­leken fordul felénk. Levele­ken, amelyeket ő írt, s ame­lyeket neki írtak. Néhány igazolványon, amelyeket fel­mutatott a metrón, indexen, amelybe vizsgajegyeit írták; papírlapokon, amelyekre verseit rótta; újságcikkeken, amelyekben köteteit méltat­ták. Hordalékok ezek is — az élet dokumentum horda­lékai, adalékok valakiről, aki ötvenkilenc évet volt közöttünk, akit szerettünk, s aki szeretett minket. Pet- ró András, a Magyar Könyvkiadók és Könyvter­jesztők Egyesületének elnö­ke az emlékkiállítás megnyi­tásán az életút állomásait vázolta fel. Nem a tárgyak, hanem a művek felől köze­lítve ezt az életet, mert hi­szen Garai Gábor is a vi­lágot igyekezett a maga ösz- szetettségében verssé lénye- gíteni a Tűztánc antológiá­ban való első nyilvános fel­lépésétől e mostani posztu­musz üzenetig. Az ünnepi könyvhét prog­ramja ma folytatódik. A Miskolci Szimfonikus Zene­kar székházában 5 órakor Mezei András találkozik ol­vasóival, Gergely Mihály pe­dig Encsre látogat. Ózdon Takács Józsefet várják ta­lálkozóra. Járványveszély az almáskertekben (Folytatás az 1. oldalról) szovjet drámai történet be­mutatásának jelentőségét, szólt a kisszínpadok pro­dukcióinak fontosságáról. El­mondta, az évad során 296 előadást tartottak 116 ezer néző előtt, valamint azt is, hogy a legjellemzőbb az éves munkára az volt, hogy sok jó színész kapott sok jó szerepet, Ennek ellenére voltak darabok, amelyeknek a látogatottsága a várt alatt maradt. Levonta azt a ta­nulságot, hogy a színház­nak létre kell hoznia, meg k^Il találnia azt a kristá­lyosodási pontot, amely kö­ré az igazi értékek csopor­tosulhatnak; a színháznak erkölcsiséget, étoszt kell su­gároznia. A felügyeleti szerv képvi­seletében Bócz Sándor, a városi tanács közművelődé­si csoportjának vezetője té- kintett vissza az évadra, s kiemelte, hogy az 1987-88- as évad határkőértékű volt, amely lezárt egy kilencéves korszakot, s utat nyitott egy újabb előtt. Az utóbbi ki­lenc év eredményeiről és hiányosságairól is megemlé­kezett, szólt a Játékszín, a Kamaraszínház munkájának felerősödéséről, az egri sze­replési kötelezettségek meg­szűnéséről, a színház folya­matos felújításáról, átépíté­séről. Megállapította azt is, hogy a Miskolci Nemzeti Színház ebben az időszak­ban tekintélyt vívott ki ma­gának a vidéki színházak sorában. Számos kiemelke- . dő előadásra emlékeztetett, s méltatta Csiszár Imre rendezői érdemeit. Hasonló­an méltatta Csiszár alkotó­társainak munkáját. El­mondta, hogy fájlaljuk el­menetelüket, de a színház­ban a fluktuáció természe­tes folyamat. Emlitést tett a megyei tanácsnak a zenés színház kifejlesztését segítő támogatásáról, a jobbító szándékú személyi változ­tatásokról. Végezetül arra hívta fel a társulat figyel­mét, hogy o színház kivívott rangját meg kell őrizni. Ezt követően a városi tanács művelődési osztályának ní­vódíjait adta át az évadban végzett kiemelkedő teljesít­ményéért Horváth Zsuzsá­nak, Zubornyák Zoltánnak és Szegedi Dezsőnek. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának május 31-én kelt határozatát Kátai Gá­bor, a megyei tanács műve­lődési osztályának csoport- vezetője ismertette. E hatá­rozat a Déryné-díjat az idén Kalmár Péter karmes­ternek ítélte oda. Kalmár Péter 1959 óta munkálko­dik a színházban, s a taná­csi döntés részletesen ki­emelte színházi, s színházon kívüli, társadalmi tevékeny­ségének értékeit. (A kitün­tetett művész bemutatására még visszatérünk.) Ezt kö­vetően a színház igazgatója a két örökös tagnak, Máthé Éva és Szabados Ambrus színművészeknek ünnepélye­sen átadta a következő évad megújított szerződését, majd Tímár Éva színművész, aki kilenc év után távozik Mis­kolcról, szót kért és elbú­csúzott a színháztól. Az ünnepi társulati ülést Kul­csár Imre zárta be, és a tá­vozóknak kívánta, hogy új helyükön is boldoguljanak. A próbatáblán már a kö­vetkező évad három első produkciójának szereposztá­sa olvasható. Ezek a követ­kezők : Nestroy Szabaccság Mucsán című szatírája Gal- góczy Judit rendezésében, Presser Gábor Padlás című musicalje gyermekeknek és felnőtteknek Szűcs János rendezésében, valamint Mo- liére Scapin furfangjai cí­mű komédiája Dezsényi Pé­ter rendezésében (a Kama­raszínházban). Tegnap dél­után az első darab előkészü­letei már meg is kezdődtek, a rendező olvasópróbát tar­tott. Az 1988—89-es évad nyitása augusztus 23-án lesz. <bm) Továbbra is estis az idő­járási hűvösebb és mele­gebb napok váltakoznak. A megyében szeszélyes elosz­lásban, igen eltérő mennyi­ségű csapadék hullott. Ez az időjárás milyen növényvé­delmi teendőket von maga után, erről kérdeztük dr. Gyurkó Pétert, a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Nö­vényegészségügyi és Talaj- védelmi Állomás szakmérnö­két. — Az időjárás — tehát a csapadék és hőmérséklet — és a kettő függvényében kialakuló magas páratarta­lom, illetve levélnedvesség- borítás meghatározó a be­tegségek kialakulásában. A megyében ez valóban igen változatosan alakult és ez a kártevők és kórokozók fel­lépésében nagy eltéréseket okozhat. Továbbra is a varasodás járványveszélye fenyeget al­ma- és körtekultúrákban, most már a gyümölcsöt is veszélyeztetve! A szőlőben a peronoszpóra és a szürke­penész fellépésére lehet szá­mítani. A burgonyában, ahol a lomb már zárt állományt képez, a közeljövőben a burgonyavész is felléphet, ezért a bogár, illetve lárva elleni védekezéskor gomba­ölő szert is adjunk a per- metléhez. Valamennyi gyümölcskul­túrában veszélyeztetnek a levéltetvek, és a gyümölcs­molyok közül a szilvamoly (elsősorban a ringlón). A keleti gyümölcsmoly pedig a barackfákon károsíthat. A védekezésre az alábbi növényvédő szereket javas­lom: varasodás ellen Ditha- ne M—45, Orthocid, Antra- col 0,2 százalékban, Rubi- gan 12 EC 0,05 százalék (lisztharmat ellen is véd). Peronoszpóra és szürke­penész ellen Ortho-Phaltan 0,'2—0,3 százalék. Burgonya­vész ellen Dithane M—45, Antracol, vagy réz-oxid- klorid tartalmú szerek. Bur­gonyabogát ellen Decis 2,5 EC 0,05 százalék, Bancol 50 WP 0,05—0,10 százalék. Gyü­mölcsmolyok ellen Decis 2,5 EC, elsősorban takácsatkák és levéltetvek ellen Anthio 0,2 százalék, Bi—58 0,1 szá­zalék. A perrruetezőszer hatását tapadásfokozó szerrel segít­hetjük elő (Nonit). A nö­vényvédelmi munka során gondosan ügyeljünk az elő­írások betartására (a pon­tos adagolásra, a permetlé- elsodródás megakadályozásá­ra, valamint a permetezé­si napló vezetésére). Csak két napig! NEMESFÉM-FELVÁSÁRLÁSI AKCIÓ fővárosi becsüs jelenlétében, Miskolc, Széchenyi u. 3-9. sz. Aranyát, ezüstjét, drágakővel díszített ékszerét NAPI ÁRON MEGVÁSÁROLJUK készpénzért, vagy bizományba Ne feledje! 1988. június 7-én és 8-án, a miskolci óra-ékszerboltban!

Next

/
Oldalképek
Tartalom