Észak-Magyarország, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-03 / 132. szám
1988. június 3., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Sipos Aladár akadémikussal Kívülről szép... 'IH l r r Hazánk mezőgazdasága és élelmiszeripara nagy próbatételek előtt áll, miközben szokásos feladatait végzi. Világgazdasági kihívásokra válaszol — gyakran a leglehetetlenebb formákban. Eddig elképzelhetetlen módszereket próbál ki, és az átlagember felszisszen, amikor egy-egy döntést követően, szocialista termelési módunktól idegen vállalkozási formákról haill. Észrevétlenül terjednek el az olyan pénzügyi fogalmak, amelyeket eddig csak a kapitalista pénzvilág használt. Ma pedig a legkisebb mezőgazda- sági üzemekben is mindennapos a „likviditás”, a „piacérzékenység”, a „célrészjegy” kifejezés. Tanulunk együtt élni e millió forintokat kifejező szavakkal. Állami gazdasági, szövetkezeti vezetőink igyekeznek alkalmazni munkájukban a társasági törvényt, az árrendszert, a piaci mechanizmust. Kétségtelen, bonyolultabb lett (és egy kicsit idegenebb is) hazánk mezőgazdasága. Fent is, lent is szükségét látják a szákemberek, hogy kicseréljék gondolataikat mezőgazdaságunk jövőjéről, a világpiachoz való alkalmazkodásának lehetőségeiről. Égy ilyen eszmecsere után kértük meg dr. Sipos Aladár akadémikust, hogy mondja el tapasztalatait, véleményét a mezőgazdaságunkat ért hatásokról,.a lehetséges ki- u iákról. — Professzor úr, ön legutóbbi előadásában, melyet a mezőgazdasági üzemek vezetői előtt tartott, igen keményen fogalmazott az állami támogatás rendszeréről. Bizonyára sok szakember nem értett egyet azzal a megállapításával, hogy az állami dotációt fokozatosan meg kell szüntetni. — Természetesen, lehet ezzel vitázni, de a támogatást gyakran nem tükrözi az eredmény. Gazdaságaink így termelést 'folytatnak a még átlagos mihőségű földtől rosszabb területeiken is: gyakran háromszoros ráfordítással felle hozamot produkálnák. Alacsony minőségű a rét-legelő gazdálkodás, így csak búzából évente hatmillió tonnát ddbunk ki az ablakon. Szerintem az árrendszer reformjával érhetjük el azt, hogy a földeken az önálló gazdálkodás feltételeit megteremtsük. — Ha az árrendszernél tartunk, mi az ön véleménye arról, hogy a mezőgazdaságban a termékek mintegy ötven százaléka maximált áras? — Tudom, sokan azt várják, hogy az ipari árakhoz hasonlóan szabad ár legyen a mezőgazdaságban is, azonban nem a mezőgazdasági árak felszabadítása az egyedüli megoldás, hanem például az ipari árak leszorítása is egy kiút. Persze, nem adminisztratív eszközökkel, hanem versenyeztetéssel. A mezőgazdaság számára termelő gyárak monopolhelyzetének letörése a cél, amelyet import eszközökkel, berendezésékkel érhetünk el. Bizonyára figyelembe vennék jobban a gyárak a mezőgazdaság igényeit. Mert jelenleg mines verseny, és a nagy termelési rendszereknek is jórészt csak elosztási funkcióik vannak. Az árak letörésére bevezethetők még az árhivatal eszközei is, de ez az adminisztratív eljárás hosszú távon nem jó — a piaceszközök alkalmazására van szükség. — Professzor úr, mint a Világgazdasági Kutatóintézet Magyar Tagozatának igazgatója, bőséges tapasztalatára hivatkozott, amikor előadásában a külkereskedelmi exportjog kibővítését, ezzel együtt pedig az exportált termékek vállalását, nevesítését javasolta. — Ezeket nemcsak javasoltam, de a mezőgazdasági tárca felkérésére, ki is dolgoztam munkatársaimmal. Vagyis, a világgazdaságban olyan tendencia alakult ki, amelyben igényes. magas minőségű és választékú árut lehet csak eladni. Erre képesek a legkisebb közösségek, és nem kell attól félni, hogy valamiféle párhuzamosság alakulna ki az exportban. Példaként említem, hogy Portugáliában borexporttal hatezer oég foglalkozik! Nálunk, ha egy osztráknak megtetszik valamely tsz bora, és szeretne kétszáz litert vásárolni, az elnök — törvényeink szerint — két litert adhat, hogy hazavigye. A kisebb tételben való gondolkodás, a nevesítés viszont azt kívánja meg a világpiacon, hogy ne a szövetkezet, vagy vállalat neve legyen a produktumra írva, hanem — ha már az előbbi példánál maradunk — a kezelési mód, a dűlő neve, és azé a gazdáé, aki bérli vagy műveli azt a szőlőt. A vevő tudja, a kistermelő képes extra minőség előállítására. Japánban láttam nemrég egy magyar kiállítást, ahol ötliteres üvegekben akarták eladni az uborkát, és félméteres sza- lámirudakat kínáltak. Csoda, hogy nem sikerült üzletet kötni? — Említett ön egy nagy számot, miszerint egymillió hektár területet kellene másképpen hasznosítani hazánkban. Például a lejtős területeken, vagy más kedvezőtlen adottságú, belvizes 'területeken, mint a Taktaköz, vagy a Bodrogköz. — Ezt a „másképpen hasznosítást” úgy értettem, hogy nem feltétlenül a mezőgazdasági művelés az egyedül üdvözítő a területek hasznosításában. Sőt! Nem biztos, hogy drága pénzen kell me- iiorálnü e területeket. Államunknak évente ötmiltiárd forintjába kerülnek a kedvezőtlen adottságú területek. Az elmaradott térségek problémája nemcsak mezőgazda- sági probléma, hiszen e területeken a lakosság negyven százaléka nem mezőgazdasági foglalkozásból él. E 'területéken a kis- és középüzemeket kell terjeszteni a mezőgazdaságban, és az új — egyénekre szabott — feladatokat. Ahol pedig végképp nem éri meg a földet hagyományos formákban művelni, ott kerüljön előtérbe az erdő, a környezetvédelem és a turizmus. Adjunk oda egy-egy területet kisebb közösségeknek, néhány embernek, akár egykét családnak, hogy teret kapjon a vállalkozási kedv. De önálló vállalkozási egységek létrehozása is a cél. Egyes szövetkezetek átalakulnak, öntevékeny csoportokat hoznak létre. Az új szabályozó rendszer e folyamatokat nem gátolja majd, én itt várok változást a tulajdonviszonyokban. E területeken és másutt is el kell érni. hogy a tulajdonosi érdekeltség a régi fényében ragyogjon, hiszen az utóbbi időben a szorgalmas termelőszövetkezeti parasztságból szinte bérmunkást csináltunk. Az új társasági törvény a szövetkezetek tulajdonviszonyait nem fogja megváltoztatni, de hagyja dolgozni a megújulásra képes közösségeket. Bckecsi Szabó László Az utolsó simítások, s a kivitelezést félbehagyják ... Bár a pilisi burkolólapokat már a helyszínre szállították, de azt pillanatnyilag nem tudják, mikor burkolnak vele. Most már biztos: nem készül el az eredetileg vállalt, szeptember 30-i határidőre a miskolci Tiszai pályaudvar állomás- épületének újonnan felépített keleti szárnya. Bár az ..új rész már áll, s egy erre vetődő idegen - ha nem lenne körbekerítve az építési terület — biztosan nem mondaná, hogy most készült, hiszen semmiben sem különbözik az épületegyüttestől, de a belső, szakipari munkákra elfogyott a pénz, a beruházást leállították. Kétségtelen: azzal, hogy teljessé vált, szép — ha nem az -ország egyik legszebbje — lett a Tiszai állomásépülete, mily szerencse, hogy annak idején nem esett a csupa betonban és üvegben gondolkodók áldozatává. Igaz, a keleti szárnyat azért bontották le a hatvanas évek elején, mert nekiláttak az aluljáró építéséhez, de az eredeti cél valószínűleg az volt, hogy e döntés után következik az állomás földig rombolása, az új épületnek a felépítése. Még a tervek is elkészültek, ám szerencsére a megvalósításra nem volt pénz. Maradt teháti a régi — s így a jó. A lebontott rész újjáépítésére a MÁV negyedszáz millió forintot szánt, a munkálatokat is vasutas építőkre bízták. Szépet alkottak — az biztos. Egy vérbeli bankár volt a közelmúltban a Miskolci Értelmiségi Egyesület meghívott vendége. A humán műveltségű emberek számára felbolydultnak látszó gazdasági és bankrendszerünk néhány kérdésére vártak választ az egyesület tagjai, Lőrincz Lászlótól, a Magyar Kereskedelmi és Hitelbank Rt. helyi igazgatójától. — A mi munkánk a kereskedőéhez hasonló. Az a jó bankár, aki a pénzzel jól kereskedik. Bizonyos érzék is kell ehhez, főként az 1987. január elsejétől életbe lépett kétszintű bankrendszer kialakulása óta. A Magyar Nemzeti Bank, azaz a jegybank tevékenységi köréről ekkor vált le a hitelezés, s ez öt bank (azóta több) kezelésébe került át. Az egyik közülük, a Magyar Kereskedelmi és Hitelbank Rt., mely a többivel együtt meghatározott alaptőkével (9 milliárd) indult. Az állaNemcsak a kőművesek remekeltek, de az ácsok, asztalosok is, s azok is, akik az eredetivel teljesen megegyező gipsz-stukkókat készítették. Petró Gábor építésvezető tegnap viszont arról számolhatott be — kicsikét kesernyésen —, hogy nem tehetnék pontot munkájuk végére, elképzelhetetlen, hogy szeptember 30-án avassanak, pezsgővel koccintsanak. Körülbelül tízmillió forint hiányzik ahhoz, hogy a belső gépészeti, szigetelési, burkolási munkákat, valamint a festést, mázolást elvégezzék. Ebben a részben kapna helyet egyébként az Utasellátó Vállalat új bisztrója, s szociális létesítménye. Ideiglenesen tehát félbehagyták a beruházást, ha majd adott az összeg, ismét nekilátnak. Az építési területről egyébként nem vonulnak el az építők, mert az étterem konyhájában, s a felette lévő helyiségekben tovább dolgoznak, ezen egységek felújítására ebben az évben 2,5 millió forintot költhetnek el. Ez a pénz azonban édeskevés, s így az is biztos, hogy a pályaudvar éttermének az idén még nem lesz konyhája. Egyébiránt a Tiszai megújulásához tartozik az is, hogy az elmúlt héten átadták a kibővített aluljáró szakaszt, amely több mint 12 millió forintba került. Ide, az új aluljáró részbe — mint már megírtuk — poggyászmegőrző kerül, tervezik pénztárak kialakítását is, s egy modern tájékoztató táblát is elhelyeznek majd. (illésy—laczó) Éke, dísze, kapuja a Tiszai Miskolcnak ... mi monopolhelyzet ezzel megszűnt. Általános jellegű bankként a magyar népgazdaság minden területén, de leginkább az iparban vannak partnereik. Első évük sikerét a 17 százalékos osztalék bizonyítja: 6,5 milliárdos nyereségük volt, s 88 elejére már 160 százalékos árfolyamon cseréltek gazdát a részvényeik. Alaptőkéjük 5 milliárd dal ismét növekedett, így 14 milliárdos lesz. Ám egyéb pénzforrásokkal is rendelkeznek. Kétszáz fölötti azoknak a gazdasági egységeknek a száma, melyeknek számlázását vezetik. (A szabad bankválasztást követően, csaknem harminccal nőtt ez a szám.) Az elmúlt évben gazdálkodásukban jelentősen helyettesítette a pénzt a fizetés-kötelezettségi értékpapír, azaz a váltó. — Hitelpolitikánk szelektív, csalt az átlagnál! magasabb hozamokat támogatjuk, — mondta. — Szakembereink a milliárdos tranzakciókban teljes önállósággal rendelkeznek, természetesen teljes felelősség mellett. Tehát kockázatot vállalunk munkánk minden területén ... A kétszintű bankrendszer azonban nem csodaszer, mint ahogyan ezt sokan gondolják. Hiszen az országban nincs elég befektetésre váró tőke, struktúraváltásra van szükség. Ebben a kezdeti lépéseket megtették, s 1989-re megnyílik az értéktőzsde. Ez ismét csak egy kapitalista fogalom, de fejlett áru- és pénzviszonyokat enélkül nem lehet megalapozni. Vegyesvállalatok létrehozására, külföldi tőke- befektetésre van szükség. Részvényes egyelőre csak szocialista gazdasági szervezet lehet. Az ősszel a Parlament elé kerülő társasági törvény szerint azonban magánszemély is lehet tulajdonos, s ez nagy változást hozhat. Nő a működő tőke lehetősége. Ehhez azonban az egész adózási és kamat- rendszert át kell alakítani, hiszen adózottként befektetni, számolva az inflációval, plusz a jövedelemadóval, egyelőre nem éri meg á polgárnak ... Mindez tehát csak egy pillanatnyi helyzet, s annak csak néhány morzsája. Változóban, átalakulóban van gazdasági és bankrendszerünk, s lesz még jó ideig ... Nagy Zsuzsanna Hármas borjúikrek Amíg a mama Sajópetri határában barátnőivel bóklászott, háromhetes gyermekei otthon várták megkötözve. Ami nálunk, embereknél főbenjáró bűn, náluk, tehénéknél megbocsátható, sőt elengedhetetlen. Szegfű mama ugyanis legelni volt a csordával, hogy ifjú borjait megfelelően táplálhassa. Igen sokat kellett legelnie, hogy mindhárom bocinak jusson az éltető tejből. Orosz Imre portáján nagy volt az öröm, hiszen a hármas bociiker legalább olyan szenzáció, mint embereknél a hatos. Orosz gazda mégis megválik tőlük, mert udvarán így is tizenkét tehén, két bárány és egy ló várja a gondos ellátást, az apró szárnyasokat nem is számolva. A három borjú a csütörtöki ónodi vásárban egyenként 5000 forintért cserélt gazdát. Modern kor modem nevű borjai, Mónika, Erika és Virág, Szegfű mamával. Fotó: Dobos Klára
