Észak-Magyarország, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-06 / 107. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1988. május 6., péntek Ha van férfias szakma, akkor a bányá­szat az. Nemcsak fizikai erő kell hozzá, de egyfajta bátorság is, s akkor még nem szóltam a szakértelemről. Ezért is figyeltem föl a minap az Ifjú Történelembaráti Kö­rök országos pályázata díjkiosztásán egy dolgozat címére. A Borsodi Szénbányák különdiját Csapkó Zsuzsanna, a miskolci Korányi Sándor Egészségügyi Szakközépis­kola negyedikes diákja nyerte, a bánya­mentőkről — bányamentésről írta dolgoza­tát. Nem mondható mindennaposnak ez c témaválasztás. Éppen ezért úgy vélem - anélkül, hogy túlértékelnénk a dolgot —, megérdemli a figyelmet. — Hogyan, miért választotta ezt a té­mát? — kérdeztem az eleven szemű kis­lánytól. — Elsőtől tagja vagyok az orvosegész­ségügyi történelmi szakkörnek, amit igaz­gató úr vezet. Orvosok életével, gyógymó­dok történetével foglalkozunk. Tagja va­gyok az Ifjú Történelembarátok Körének is, amelyet Cehelszky Györgyné szervezett. Járok az (NME) — egyetemi előkészítőre is. Jogász szeretnék lenni, ehhez pedig tör­ténelemből van a felvételi. Amikor meg­hirdették az országos pályázatot (az Ifjú Történelembarátok Köre), először egészség- ügyi témát akartam választani, de akkori­ban olvastam egy könyvet a bányaszeren­csétlenségekről, s ez hívta fel a figyelmem a bányamentőkre. Az egyetemen dr. Pat- varos József, a bányászati tanszék vezető­je segített, adott tanácsokat. Jártam bá­nyákban is. Anyaggyűjtés közben jöttem rá, hogy ennek a témának alig van szak- irodalma. .Régi tankönyvekből, újságokból, jegyzetekből szedtem össze, amit lehetett. A bányamentésnek vannak egészségügyi vonatkozásai is, de főleg műszaki kérdés. Idézet a dolgozatból: „A bányamentés felöleli mindazokat az intézkedéseket és az emberek mentéséhez szükséges beren­dezéseket, légzőkészülékeket, valamint egy robbanás után és bányatüzeknél, vagy egyéb föld alatti eseményeknél az anyagi érté­kek mentését, amikor ott légzésre alkal­matlan a levegő, mert az mérgező vagy fojtó gázokkal szennyezett. Ha tehát bá­nyamentésről beszélünk, akkor olyan bá­nyabeli munkára, segítségnyújtásra gon­dolunk, ahol a segélynyújtó mentési mun­káját valamilyen légzőkészülékkel végzi. A bányamentés története így szoros kapcso­latban van a légzőkészülékek fejlődésével és történetével. Hazánkban a bányamentés mindössze 130 évre nyúlik vissza, s első­sorban a szénbányászattal van kapcsolat­ban, mert létrehozásának okai a sújtólég­robbanások és bányatüzek voltak, s ezek elsősorban a szénbányákban következtek be." A maga nemében valóban izgalmas az a folyamat, helyesebben: küzdelem, ame­lyet a technika és az orvostudomány vív a bajbajutott bányászokért. A dolgozat áb­rákkal, eljárások leírásával illusztrálja ezt a folyamatot. Hogy a dolgozat nemcsak az újságíró fi­gyelmét keltette föl, arra bizonyság a Bor­sodi Szénbányák különdíja (amelyet azóta át is vett Csapkó Zsuzsanna), valamint az is, hogy —• erre ígérete van — az egye te-', men is felolvashatja majd egy tudományos tanácskozáson, Ennél már csak az leheli nagyobb dolog, ha sikerül az egyetemi fel­vételi is. Jó szerencsét, Zsuzsa! h. s. Egyesület Tokaj-Hegyalja hagyományaiért A természetes csemegebor, a tokaji aszú a világhírű borvidék hírét szerte a vi­lágon elterjesztette. A sok ’viszontagságot megért törté­nelmi borvidék, amely ki­emelkedő helyet foglal el hazánk mezőgazdaságában, olyan érték, melynek régi hagyományait megtartani, továbbfejleszteni, ápolni kö­telesség. Ez a felismerés vezetett oda, hogy a megyei tanács támogatásával létre kívánják hozni a Tokaj-hegyaljai sző­lő- és bortermelők egyesü­letét. Az egyesület feladata lesz majd megalakulása után, amelyet még májusban kí­vánnak megtartani, hogy számba vegye például a hegyaljai szőlőművelés ha­gyományait, összegyűjtse azo­kat a fajtákat, amelyek egy­kor és most elterjedtek a szőlőművelésben, -telepítés­ben, felderítse a szőlőkeze­lés, a borászkodás hagyomá­nyait, legújabb módszereit. Egyáltalán, foglalkozzon mindazokkal a kérdésekkel, amely Tokaj-Hegyalja sző- lőkultúráját, borászkodását jellemzik. Az egyesület képviseleti szerepet is vállal majd, s hallatja hangját mindazok­ban a kérdésekben, amelyek a térségeit érintik. Társadal­mi szinten véleményt mond a szőlészet, a borászat kér­déseiben, s gondoskodik ar­ról is, hogy új életre keltse a nemes hagyományokat. Az egyesületnek — a ter­vek szerint — nemcsak a nagyüzemek, hanem az egyé­ni szőlőtermelők is tagjai lehetnek, ha ezt az óhajukat kinyilvánítják, s az alakuló ülésen megállapított szabá lyoikat magukra nézve köte­lezőnek ismerik el. Sárospatakon Úttörők kulturális szemléje Kétévenként nagyszabású kulturális seregszemlét ren­dez Sárospatakon az úttörő- elnökség a város és a kör­zetében lévő 15 község paj­tásai számára. A Művelődés Házában, a Comenius Taní­tóképző Főiskola dísztermé­ben és a városi könyvtár termében lebonyolított idei rendezvény színes, változa­tos műsorait a szülők, ér­deklődők szép számú közön­sége tapsolta végig, ilyen módon jutalmazva a gyer­mekek és az őket felkészítő tanárok munkáját. Az irodalmi programban 27 pataki, olaszliszkai, tolcs­vai, erdőhorváti, kenézlői, vajdácskái, hercegkúti, mak- koshotykai, bodrogolaszi, györgytarlói pajtás szavalt verset, mondott prózai szö­veget. Dramatikus játékkal és népi játékkal 17 együttes, néptánccal 6 csoport szóra­koztatta társait és a közön­séget. Az ének-zene művészeti ágon 7 énekkar, 11 egyéni énekes szerepelt, majd 14 szólóhangszeres pajtás szer­zett örömet a hallgatóság­nak zongorán, hegedűn, gordonkán, klarinéton, furu­lyán előadott kedves játé­kával. SIÍÍÍ.Ík;ÍíI#ÍÍÍ Miskolc, avasi harangto­rony. Az országos hírű mű­emléképület, az avasi refor­mátus templom szomszédsá­gában található. A harang­torony 1557-ben épült (késő reneszánsz) Balassa Zsig- mond várúr, Gombos Pál bíró és Szíjgyártó Mátyás gondnok idejében. Az egy­emeletes, támpilléres kőépü­let — amelyet érdekes tölgyfa-tetőszerkezet fed — Miskolc egyik jelképe. A tető hatszögű gúlasisakja alatt kisméretű árkádsor ta­lálható mellvédszerű kikép­zéssel. Ezt az árkádos részt a XVII—XVIII. században tűzfigyelőnek is használták. A harangtorony sisakján 1680-tól található toronyóra, 1941-től működik kisebb- nagyotob megszakításokkal — a harangjáték. (ha — fi) Ma este a képernyőn Gyárfás Miklós 0 A Drámaírók műhelyében című sorozatban ma 20.05-kor a második műsorban Gyárfás Miklóssal ismerkedhetnek az érdeklődő nézők. Nevével, müveivel gyakran találkoznak a rendszeres tévénézők. Most Tarján Tamás riporteri kérdé­seire válaszolva beszél dráma­írói ars poeticájáról, s közben részletek láthatók Az utolsó háború és a Komédia a te­tőn című darabjaiból. E rész­letekben olyan, már elhunyt művészek láthatók, mint Mara­di Hédi, Básti Lajos, Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán, Páger Antal. Képünkön Gyárfás Mik­lós. Ne bontson, kisasszony! Többórás telefonálgatás után végre az a személy jelentkezett be a drót túl­só végén, akivel fontos és halaszthatatlan megbe­szélni valóm volt. Javá­ban tárgyalunk, amikor el­lentmondást nem tűrő hang szólal meg a kagylóban: — Olaszliszka a vonal­ban. Bontok! — Nem hívtam Olasz- liszkát, ne bont. .. — Valaki hívta maguk­tól. Beszéljenek! Krrr ... Csrrr és a töb­bi... Megsemmisülve bámu­lom a süket, fekete szer­kezetet. Lehet, hogy csak a szemem káprázilc, de mintha elpirulna a masi­na. Talán ö tudja, hogy más munkájába rondítani és más szavába vágni ne­veletlen dolog. — f. i. — Több gondolat bánt engemet... Az igényes, meg az igényesség szavakkal, illetve az azok mögött rejtőző fogalommal mind gyakrabban találkozunk napjainkban. Leggyakrabban a hirdeté­sekben, de nem ritkán lapjaink egyéb közleményeiben is. Lassan a kritikát író újságírók csak az igényes nézőnek merik ajánlani a kommersznél magasabb szintet képviselő filmeket, tévéjátékokat, irodalmi műveket. Ez talán indokolt is, hiszen a sajnálatosan nagy tömegeket ízlésterrorban tartó bunyófilmek, hor­ror-, félpornó- és egyéb gyatra készítmények, az erő­szakot glorifikáló gyártmányok kedvelői kevesebbel is beérik. Igénytelenek. Hasonló a helyzet a nyomta­tott kultúra esetében, s a televízió képernyőjén je­lentkező adások közül is csak egy, igényesebbnek tartható réteg választja a Shakespeare-sorozatot, vagy a Gondolkodó eszmecseréit, mások meg azokat a mű­sorokat, amelyeket itt szükségtelen megneveznem. Nem érdektelen viszont itt megjegyeznem, hogy ép­pen erre is vonatkozik az MSZMP Borsod Megyei Bi­zottságának minapi állásfoglalása a pártértekezleti dokumentum-tervezettel kapcsolatban, amikor ki­mondja: „Fontosnak ítéli meg, hogy az országos mű­velődési és tömegtájékoztatási eszközök, különösen a filmforgalmazás kínálatából, akár adminisztratív esz­közök alkalmazásával is száműzzék a silány, az ízlés­romboló, a brutalitást árasztó ,alkotásokat’.” — Ki­csit messze kanyarodtam az igényesség fogalmától, de csak azt akartam ezzel illusztrálni, hogy e szavak, illetve a mögöttük rejlő fogalom igen sokszor helyes, az Értelmező Szótárban is fellelhető értelmet kap­nak a használatban. Viszont van ennek az igényes­ség szó használatának egy másik vonulata is, olyan használata, amikor az igényes már azt jelenti: jó­módú, van pénze. Ha azt olvasom, hogy társasházak építéséhez részvevőket keresnek az igényes emberek köréből, ha állami intézmény is igényes lakásravá- gyóknak hirdeti majdan épülő, lakásait, ha az eladó bundát, bútort, miegymást elsősorban igényes érdek­lődők számára bocsátják áruba, nem hiszem, hogy itt esztétikai, tudományos, egyéb igényekről lenne szó, hanem az igényes melléknév olyan használatáról, amikor valakinek valamivel kapcsolatban nemcsak igényei vannak, hanem megfelelő mennyiségű pénze is. Ugyanis az igény magában kevés ilyenkor, nem kevés pénzmag is szükségeltetik, hogy az igény el is ismertessék. Kerestem a Szinonima szótárban, van-e az igényesnek azonos tartalmú társszava. A jómódút, a vastag pénztárcájút nem találtam. Pedig oda ille­nék. Napi gyakorlati életünk megkívánná, hogy je­gyeztessék oda... * Az országos botrányt és felháborodást keltett lég­puskalövés, amely egy evezős sportoló, meg egy, a parton méltatlankodó horgász ki tudja, mivé fajulha­tó vitájának vetett eléggé el nem ítélhető módon vé­get, még napjainkban is beszédtéma. Az ebből in­duló beszélgetések, eszmecserék során gyakran szóba kerül az agresszivitás, az önbíráskodás, a túl hirte­len való „felpörgés”, egy sor, a társadalmunktól ide­gennek tartott, de gyakorlatban jelenlévő káros vo­nás. Egy x’ádióriport is foglalkozott ezzel a közelmúlt­ban, keresve az okot, miért agresszívek az emberek, miért csapnak azonnal vissza meggondolatlanul nem­csak szavakkal, hanem ököllel, bottal, aktatáskával, ami a kezük ügyébe akad. Többek között az is szó­ba került, hogy sokan nem bíznak a \ hatósági segít­ségben, az igazságszolgáltatásban, illetve azok gyor­saságában, hatékonyságában, sokan szeretik elkerül­ni a hatósági eljárásokat. Ebben a bizalmatlanságban van valami. Hiszen bíróságaink ismert túlterheltsége miatt egyes ügyek oly sokáig húzódnak, hogy a felek már nem is emlékeznek tisztán a történtekre, mire az ügy tárgyalásra kerül. Egy vaskos sértés, akár tettleges sértés hivatalos igazságszolgáltatás útján történő megtorlása hónapokig tartó eljárást követel, többszöri megjelenéstj a hatóságnál, sőt hatóságok­nál, egyszerűbbnek vélik tehát sokan, ha gyorsan visszaadják a pofont, vagy rúgást, ha a szóbeli sér­tésre tettlegesen válaszolnak ahelyett, hogy tanúkat keresnének, akik hajlandók majdan vallomást ten­ni a látott, vagy hallott esetről. Inkább agresszivitás az agresszivitásra. Ami viszont cseppet sem helyesel­hető! Legjobb elkerülni az olyan alkalmakat, ame­lyek visszagorombúskodásra sarkallnának. De ehhez az is kellene, hogy velünk szemben se legyen senki agresszív! A Dunán eltalált evezős és a horgász konf­liktusával kezdtem. Ha nincs zsinórtépés, nincs ki­abálás, ha nincs újabb, fenyegető közeledés, nem ke­rül kézbe a légpuska. A bíróság bizonyára kimond­ja majd ez ügyben a megalapozott ítéletet. De a lö­vés már elcsattant. Igazán kár! Félek, hogy kevesen tanulnak belőle, s az agresszív cselekedetek, meg azok kontrái folynak tovább, tanú meg nincs, meg minek is terhelnénk tovább a hatóságokat?!... Va­jon az agresszivitást továbbéltető, „tyúk volt előbb, vagy tojás” dilemmát megoldandó a tojásból süs­sünk-e rántottát, vagy a tyúkból legyen Eszterházy- leves, hogy se oda, se vissza ne legyünk erőszako­sak? ... * Egy Maugham-novella alapján készült rádióriport­ban — többek között — arról esett szó, hogy a fér­fiak minden sikere mögött ott a nő, aki segítette, aki biztosította számára a tanulás, a nyugodt munka le­hetőségeit stb. Egy riportalany asszony a maga pél­dáját mesélte el, mint vonult ő háttérbe, dolgozott, háztartást vezetett, mindent vállalt, amíg férje is­kolába járt, s „amikor megszerezte azokat a papíro­kat, amelyek a pozíciója megtartásához szükségesek voltak”, őt faképnél hagyta, a titkárnőjének rende­zett be egy lakást stb. Véleményem szerint azt a fér­jet, aki azért iskolázik, hogy pozíciómegtartás végett a papírokat szerezze meg és nem azért tanul, hogy tudást szerezzen, nem is nagyon érdemes sajnálni... Legfeljebb azt az intézményt, amelyet így-úgy meg­szerzett papír és nem tanulással szerzett tudás jogán irányítanak ... (bencdck)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom