Észak-Magyarország, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-06 / 107. szám
1988. május 6., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Visszafejlesztés és fejlesztés a kohászatban Miért jön a biztos? Beszélgetés Drótos Lászlóval, az LKM vezérigazgatójával Egy május elsejei miskolci felvonuláson - nem is volt oly’ régen —, a diósgyőri Lenin Kohászati Müvek dolgozói olyan transzparenssel vonultak, amely nagyon frappánsan hirdette: „Egy a cél, a jobb acél”. Nos, a mondat ma is igaz, sőt iga- zabb, mint bármikor volt, azonban hozzátehetjük: ma az a cél, hogy kevesebb legyen az acél. Csupa divatos holmi Felsönyárádon. Bevásárlóközpont épül Edelényben árucsere Az áfész a kisfalvakra összpontosít A kormány tervgazdasági bizottsága múlt heti ülésén — s erről mi is részletesen beszámoltunk — napirendre tűzte az alapvertikumú vaskohászat helyzetét. Az LKM- et érzékenyen érintő határozatról Drótos László vezér- igazgatóval beszélgettünk. — A tervgazdasági bizottság ülésén elhangzott, hogy a kohászati vállalatoknál az elkövetkező három éven belül hat-hétezer munkahely megszűnik. Hogyan érinti ez Diósgyőrt? — Mintegy háromezer diósgyőri kohászati dolgozó munkahelye válik feleslegessé, elsősorban azért, mert jelentékenyen csökkenteni kell acélgyártási kapacitásunkat. Ám természetszerűen új, hatékony munkahelyeket hozunk létre — például a Ganz Villamossági Művekkel a volt Martin-csarnokban egy nagy kapacitású transzformátor és forgógép javítóbázis kialakítását tervezzük, szeretnénk előrehaladást elérni a személygépkocsi-gyártás háttériparának megszervezésében —, a felszabaduló munkások döntő többsége gyárkapun belül talál munkát — megemlíthetem itt újonnan alakult leányvállalatainkat is, amelyek jelentős számban tudnak foglalkoztatni olyanokat, akiknek munkahelye megszűnik —, s mindössze néhány száz ember kerül utcára. Főleg olyanok, akiknek magatartásával gondok vannak s olyanok, akik nem vállalják az átképzést, a más műszakrendben való dolgozást. — Ehhez kapcsolódva: kiknek, milyen szakterületen dolgozóknak kell máshol keresniük kenyerüket? — A tervgazdasági bizottság kimondta, hogy a jelenleginél kisebb kapacitású kohászatot kell fenntartani, s ez számunkra azt jelenti, hogy jelentősen csökkenteni kell a hengereltáru-termelést. s ezzel összhangban a nyersvas- és acélgyártást. TerveAmikor a határi jártuk az encsi Zója Termelőszövetkezet növényvédelmi és tápanyaggazdálkodási ágazatvezetőjével — Fodor Zoltánnal —, akkor csak azért fohászkodott a szakember, hogy esne egy pár milliméter eső, hiszen a fontosabb növények magja már a földben, a tavaszi vetések közül már csak pár hektár siló- kukorica vetése van hátra, de azzal még egyáltalán nem késtek el. Viszont a már kelőfélben lévő nyolcvan hektárnyi háztájiba vetett cukorrépa talajának felszíne eléggé cserepeseden. Vagyis: a sok gépi munka miatt „összejdrkált” talaj a keréknyomok miatt úgy leink szerint a középhenger- mü állna le, majd harmadával csökkenne az acélgyártás. Hosszú ideje stratégiánk az ötvözött-, magasabb igényeket kielégítő acélgyártás fokozása, ezt, természetesen folytatjuk. Az is kimondatott, hogy a kohászati vállalatok párhuzamos termelési kapacitásait meg kell szüntetni, a vállalatok között — érdekeltségi alapon — szorosabb együttműködést kell kiépíteni, a megmaradó kapacitások termelését össze kell hangolni. — Gondolom, ennek eddigi hiánya miatt neveznek ki a kohászati vállalatokhoz miniszteri biztost. Konkrétan Ózd és Diósgyőr nem tudott bizonyos dolgokban megegyezni, így hát jöjjön a döntőbíró? — Végezetül, valahogy így van. De a miniszteri biztos nemcsak ezért jön! A vaskohászat termelési szerkezetének változására irányuló munkálatokat fel kell gyorsítani, s ez kétségtelenül regionális foglalkoztatási feszültségeket okoz. Az elhelyezkedési gondok enyhítésére, s a megyében egyéb okokból koncentráltan felhalmozott gazdasági, szociális, foglalkoztatási problémák megoldására — hiszen nemcsak a kohászat, hanem a bányászat, a mezőgazdaság is nehéz helyzetben van — gyorsított ütemben térségi fejlesztési koncepciót kell kidolgozni. A komplex feladatok összefogását, a részletes szerkezetváltási program kidolgozását és végrehajtását, a szerkezetátalakítási és támogatási programból adódó további feladatok megoldását segíti majd a miniszteri biztos. Persze az lenne a kívánatos, ha Ózd és Diósgyőr mihamarabb közös nevezőre jutna — miniszteri biztos nélkül — a párhuzamos kapacitások ügyét illetően. Gazdasági megfontolásokra kellene hallgatnunk, de ... — Nyilvánvalóan mindenki védi a saját igazát, keményedet!, hogy azt már csak egy áldott jó eső tudja annyira megpuhítani, hogy a csíranövény öt tudja törni. Az ágazatvezető kérése — igaz, hogy csak részben, de beteljesedett. A tegnapi eső sokat segített a növényeknek, de a frissen vetett magvak is hamarabb csírázásnak indulnak. Az embernek a Gödöllői Agrártudományi Egyetem aulájában sokszor megcsodált Amerigo Tot „A mag apotheozisa” jut eszébe. Az a pillanatnyi csoda, amikor az új életre indult mag burka megpattan, és az életadó föld — tisztelete jeléül — elmozdul, hogy helyet adjon az Élets félti saját berendezéseit, meg hát velem az sem mindegy, melyik cég bocsátja cl embereit, s melyik nem, ha valamely termek gyártása Ózdról Diósgyőrbe (vagy fordítva) kerülne. Egyébként jó lenne azt is tudni, hogy miért foglalkozik ilyen sokat a kohászati szférával a kormányzat, hiszen alig két éve az Állami Tervbizottság, most pedig a Tervgazdasági Bizottság határozott felőle? — Erre egyszerű a válasz! Az ÁTB-döntésl követően megkezdődött a termelési szerkezet korszerűsítése — például teljes egészében megszüntettük a martin-acélgyártást, leállítottuk az egyik kis kohónkat —, de több intézkedés meghozatala késlekedett. Veszteségünk nem volt, de a vállalat pénzügyi helyzete tovább romlott. Az új kormányprogram pedig kimondotta a támogatások mérséklését. Romlott a népgazdaság pozíciója is, s mindezek együttes hatása szükségessé tette a szerkezet- váltás lényeges meggyorsítását. Elsődleges feladat a gazdaságtalan export megszüntetése — ezáltal megszűnik a költségvetési támogatás —, s a megmaradó kisebb termelés korszerűbb technológiai hátterének megteremtése. Az elkövetkező két évben a kohászati vállalatok mintegy másfél milliárd forint alapjuttatást kapnak, ebből futja majd szerény fejlesztésekre. Cél az, hogy támogatások nélkül is működőképesek legyünk. — Mindenesetre ez évre már 41 millió forint nyereséget kívánnak elérni... — Ez olyan kevés, hogy tulajdonképpen a veszteség- nélküli gazdálkodáshoz elegendő. Egyébként, hogy megszületett a TGB döntése, a Magyar Hitelbank is kedvezőbben áll a kohászat mellé. Ugyanis a hitelkeretek visszavonásával eddig sorban álltunk mi is a banknál, s ez súlyosan zavarta pénzügyi gazdálkodásunkat. Bízom benne, néhány hét múlva kiállhatunk az adósok nek. Sokkal prózaibb munkát láthatunk mostanában a Hegyalján, ahol még a munka ünnepét is munkával ünnepelték a szőlőkben. Abaújszöntótól Mádig, Tárcáitól Monokig a bérbe vállalt, vagy saját szőlőkben a gazdák fő munkaeszköze a kétágú volt. Nem tudom, hogy más borvidékeken mennyire használják ezt a tiszteletet parancsoló kézi- szerszámot, de ezen a vidéken most a napokban ez a fő munkaeszköz a kézi munkára alapozott szőlőkben. Hiszen a vulkanikus kőzeten kialakított szőlőtermelésben a gépi munka sem tudja teljesen pótolni — főleg a tőkék között — művelési módtól függetlenül. Jól járt az az újravetés is, ahol a monoki határ Csörgő táblája alján egy bekecsi mezőgazdasági szolgáltatást végző „maszek", gépével este kilenc óra után kényszerült a rosszul kelő mák helyébe napraforgót vetni. Bányai Béla a környék szinte összes elhagyott parcelláját feltörte, művelte, vetette, de nem mindig sikerrel. A kiszáradt talaj miatt ezért kényszerült újra próbálkozni a vetéssel. Nem késő még a vetés. Mint ahogy nem volna késő egy újabb jótékony májusi eső, amiről a parasztember rég tudja: aranyat ér! B. Sz. L. A magas árakról, a megváltozott fogyasztói szokásokról beszélgetünk az elnökkel — s bár ő eladni akar, én vásárolni — megegyeznek a nézeteink. Hogyne, hiszen neki szüksége van az én pénzemre, nekem pedig az ő árujára, meg kell találnunk a kompromisszumot. Emellett rá még fontos politikai, társadalmi kötelezettségek is hárulnak: részben rajta múlik, hogy az országnak egy kies darabkája ne kerüljön ebek harmincadjára, maradjon meg az emberek élettere, kerüljön kenyérre való is — és kenyér is. — Huszonnyolc településen vagyunk jelen, ezek között 11 olyan apró kis falu van, ahol a lélekszám nem éri el az ötszázat, öt évvel ezelőtt sikerrel pályáztunk a Kereskedelmi Minisztérium (akkor még Belker) és a Szövosz aprófalvakat segítő programjára, kaptunk 10 millió forintot, ehhez hozzátettük a magunk 30 millióját. Jövőre telik le a határidő, tehát befejeződik a vonzáskörzet aprófalvai- nak kereskedelmi rekonstrukciója — mondja Fodor Sándor, az Edelény és Vidéke Áfész elnöke. A kifejezés — rekonstrukció — túl rideg. Aki ismeri a megye eldugott hegyi fal- vait, jól tudja mit jelent az ott élőknek, ha nem füstös kocsmában árulják a kenyeret, ha rendszeresen kapnak tejet, felvágottat, sőt még mirelitcsirkét és jégkrémet is árulnak .. . Nem vagyunk mi bizalmatlanok, de azért szeretnénk megnézni egy-két falusi boltot. Vakon bökünk a térképre: az 1200 lakosú Felsőnyárá- dot találja az ujjunk... Felvételeink többet mondanak, de azért leírjuk: városi színvonalú az ellátás. Friss zöldség, mirelitzöldség, bő tej termékválaszték, hentesáru. Ráadásul szép is az üzlet. Már indulnánk visz- sza, de Fodor Sándor egy kis textilboltba invitál. Méterárut, divatos konfekciót kínálnak és olyan használt importruhákat, amelyékért manapság nagy a tülekedés a nők körében. — Van még itt egy nemrég átalakított eszpresszó is, különteremmel, vizesblokkal. Az idén pedig a falu peremrészén kis faházban élelmiszer-háztartási boltot nyitunk. Az úton, visszafelé az idei beruházási programról beszélgetünk. Hangácson. Szu- hakállón, Zubogyon, Felsőke- lecsényben és Lakon építenek, korszerűsítenek és Edelényben is lesz javulás, mert új zöldségbolt n.yílik az Egresi részen és élelmiszer-háztartási bolt a borsodi városrészben. Ezek elkészülnek az idén, csakúgy, .mint ahogy az áfész vágóhídja melletti fehéráru-feldolgozó üzem is. — Mert olcsó, ismét nagyon keresett a szalonna, a sertészsír. Még ezen a nyáron sem tudunk sajnos eleget adni belőle, mert a feldolgozónk csak az őszre készül el. Edelényben négy állami kereskedelmi vállalattal kell felvennie a versenyt az áfésznek. Igazán nagy hír, hogy áfész-embléma kerül majd annak az 1700 négyzetméter alapterületű, Skála-rendszerű bevásárlóközpontnak a homlokzatára, amelynek az építését még az idén megkezdi a BÁÉV és a tervek szerint 1990 nyarán megnyitják a vásárló- közönség előtt. Ilyen nagy beruházáshoz természetesen nem elég a fogyasztási szövetkezet pénze, hathatós támogatást kapnak a Kereskedelmi Minisztériumtól, a megyei tanácstól, a Mészövtől, az Edelényi Városi Tanácstól. — Mit jelent az, hogy bevásárlóközpont? Miért nem nevezzük áruháznak? — a kérdésre Dobos Miklós áruforgalmi osztályvezető válaszol. — A kifejezés mást, többet takar. Olyan bázis létesül, amely alkalmas lesz arra, hogy a legkülönfélébb áruval ellássa a falusi boltokat. A falusi kínálat javul, a Skála-rendszer előnyeit az edelényiék is élvezhetik. A bevásárlóközpont harmadik funkciója pedig a kishatármenti áru- csereforgalom lebonyolítása lesz. Magyarul, vitt, egy helyben tudjuk összeállítani azokat a csomagokat, amelyeket a csehszlovákiai Rő- cére küldünk. — Mivel, milyen értékben kereskednek a rőcei szövetkezettel? — Tavaly, az első évben 37 ezer rubel értékű árut cseréltünk. Építőipari hiánycikkeket kapunk, így piros tetőfedő palát, hullámpalát, csempét és padlóburkoló lapokat. Mi élelmiszert, háztartási árut adunk cserébe. Az idén már 100 ezer rubel értékben cserélünk, valószínű, gyümölcsöt is küldünk. Az áfész múlt évi árbevétele 469 millió forint volt, eredménye is tisztes, 12 millió forint. A pozitív évzáráshoz hozzájárultak azok a tagok, akik szakcsoportokban nevelnek sertést, nyu- lat, termelnek mézet, tojást, zöldséget, szőlőt és gyümölcsöt. A nyúl, a méz exportra kerül, sertéshúsból pedig a szakcsoport jóvoltából önellátó az áfész. Vannak olyan családok az aprófalvakban, amelyek — más munkalehetőség híján — abból élnek, amit az áfész részére megtermelnek, másoknak pótjövedelmi forrás ez. Éppen ezért a jövőben is nagy gondot fordítanak a szakcsoporti tevékenységre, támogatását politikai feladatnak tartják. Az áfész elnöke egy kéréssel búcsúzott el tőlünk, Írnánk meg, hogy a debreceni Barnevál és a Veszprém Megyei Tejipari Vállalat mennyire kedvez az aprófalvak népének. A debreceniek a legmostohább útviszonyok között is hetente szállítanak hat, de nemsokára kilenc kis boltba mirelitbaromfit, a veszprémiek pedig hűtőládát adnak, legyen miben tárolni jég- krómüket. a Pandát. (Kedveznek, egyúttal okosan üzletelnek.) Az 570 fős Balajt szép kis boltjának (négy éve újították fel) vezetője elmondja, olyan sok baromfi és jég- krém fogy, hogy újabb négyszáz literes hűtőládát kénytelenek igényelni. Lévay Györgyi Fotó: Laczó József Elégedettek üzletükkel a balajtiak is. táborából... Illcsy Sándor Várják a további esőt Őszi búza vegyszeres gyomirtása. Fotó: Fojtán László
