Észak-Magyarország, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-28 / 127. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 1988. május 28., szombat Az emlékmű Felsőzsolca új településének elején négy hársfa emeli üde- zöld ágait, és egységbe foglalva von csodálatos lombsátrat egy emlékmű fölé, melyen nagyméretű „1919” évszám olvasható. Alatta egy felirat: A postás vasutas vöröskatonák emlékére. A lombok sötétjében a hársfák törzse között szerényen áll az 1892-ben emelt kegycletkereszt, melynek oldaláról a postások géppuskája védte a falut, a Tanácsköztársaság hatalmát az intervenció ellen. Ilyenkor május végén — közel hetven év távlatából — sok budapesti család emlékezik meg hozzátartozóik elvesztéséről az 1919. május 20—21- és 23-i. Miskolc melletti csaták áldozatairól. MUNKÁSEZREDEK ALAKULNAK 1919. május elején a fiatal munkáshatalmat az an- tant-támpgatta intervenció két oldalról is fenyegette; délről a románok Szolnokot már elfoglalták, észak felöl a csehek megszállták Miskolcot és Salgótarján—Eger vonalig jutottak előre. A Forradalmi Kormányzótanács május 2-án az intervenció elhárítására fegyverbe szólította a főváros népét. A felhívás eljutott a budapesti nagy postahivatalok, szervek dolgozóihoz is. A postások, akik a világháború idején tábori postaszolgálatot teljesítettek, vagy szolgálati érdekből felmentést kaptak a harctéri szolgálat alól, most lelkesen léptek be az alakuló mun- kásezredekbe. Sok volt köztük a 16—17 éves, táviratkihordó, kézbesítő, akik ön- feláldozóan vállalták a haza védelmét. A postások három századból álló zászlóaljat állítottak ki, gyors kiképzést kaptak az akkori Mária Terézia laktanyában, majd hiányos katonai öltözetben, kellő fegyverzettel felszerelve május 10-én a Vörös Hadsereg parancsnoksága rendelkezésére álltak, mely a postás munkászászlóaljat a Landler Jenő-vezette III. hadtest 1. hadosztályába sorolta. A hadtest 7. és 8. ezredébe a MÁV Északi Főműhely, a MÁV Gépgyár, a Ganz-gyár munkásezredei, a 9. munkásezredbe a MÉMOSZ, a csepeli munkások, a postások három százada és az Óbudai Hajógyár alakulata nyert besorolást. AZ ELSŐ MISKOLCI CSATA Miskolc visszafoglalása május 20-án reggel indult meg. Első ütemként a 7. munkásezred részben szemben, részben a vasút felől átkarolva támadt a Mályit megszálló csehek ellen. A 8. ezred nyugatról, a 9. ez- redbeliek a közút felől támadott. A második ütemben keletről Kistokajon át, nyugatról az Avas irányából tervezték a támadást. Az elgondolás bevált, a csapatok a feladatot jól hajtották végre. Mályiban a csehek rövid időre feltartóztatták az előrenyomulást, de a vasút felől előnyomuló 7. ezred másik fele a páncélvonat kíséretében befészkelte magát az ellenség mögé, mire az kénytelen volt visszavonulni. A 9. ezred alakulatai az Avast három oldalról vették körül, és egymással vetélkedve foglalták el az ellenséges állásokat, menekülésre késztetve észak felé. A Tiszalúcnáí álló román erők még csak oldaltámadásra sem gondoltak, de még járőreiket is visszavonták a Hernádnál. Mivel az erős harc kimerítette a csapatokat, a bevonulást másnapra halasztották. Erről a miskolci Reggeli Hírlap így írt: „Halkan, csendben, a legtökéletesebb fegyelmezettséggel vonultak be a budapesti MÁV gépgyári munkások és a hajógyári munkások csapatai, a budapesti postás zászlóalj katonái dr. Gerlei titkár-parancsnok elvtárs vezetésével a MÉMOSZ építőmunkászászlóalj és a budapesti 32. vörös vasas ezred ...” Az intervenciós cseh—román csapatok, kiket francia tisztek vezényeltek, május 23-án éjjel egyesített támadást intéztek a Felsőzsolca (románok) és Onga (csehek) községeket felszabadító munkásalakulatok ellen. Felsőzsolcán a postások 1., míg Ongán a 2. százada volt elszállásolva. A váratlan éjjeli támadás súlya a csehekhez közelebb eső Onga község ellen irányult, ahová a légiósok páncélvonattal vonultak fel. A falut közrefogták és iszonyú lövöldözésbe kezdtek. A leitatott légiósok rátörtek a postán beszállásolt Petrovics Ferenc század-, és Boros szakaszparancsnokra, azokat lelőtték és a házakban a vöröskatonák után kutattak. A MÁSODIK MISKOLCI CSATA Az egyenlőtlen harcban elvérzett a 2. század zöme. A hajnali vérontásnak helybeli áldozatai is voltak, köztük egy tizenhat éves fiú. A reggeli órákban huszonegy postás vöröskatonát kísértek Ongáról Gesztely- be, ahol a Zmeskál-féle kastélyban a román, cseh és francia tisztek szállása volt; Még oda sem értek, mikor a Hernád-híd közelében levő mezőn a nemzetközi hadiszabályok ellenére kivégezték őket. Tetemeiket a lakosság a református temető szélén tömegsírba temette. A többi elesettet Felsőzsolcán (40), Ongán (34) ugyancsak a temető árkában tömegsírba helyezték, föléje hantot, majd feliratos keresztet tettek. Az intervenció közös támadását, mely az intervenció alatt az egyedüli eset volt, a hadosztály többi ezredéi visszaverték és ezzel megindult a sikeres északi hadjárat. EMLÉKEZÉS A felsőzsolcai és ongai tömegsírok fölé terméskő emlékoszlopot állított 1955-ben a kegyelet. A falvak terjeszkedése során a régi temetőket felszámolták, a temetőárkokra is szükség volt, ezért Felsőzsdlcán 1969-ben, Ongán 1973-ban új, maradandóbb emléket állított a kegyelet azon sírok fölé, amelyekben exhumálás utá'n katonai tisztelgés és a lakosság részvéte mellett a hősök hamvait elhelyezték. Azóta a hársak magasra nőttek,' lombozatuk védőként veszi körül a zsolcai emlékművet és annak gondolatát. A környékén jómódot sugárzó villalakások utcasora épült fel, középületekkel. Az arra járók naponta találkoznak a múlttal és emlékeznek. Egy évtizede még agg bajtársak, özvegyek jöttek Budapestről emlékezni a fájó-dicső eseményekre, soruk mindinkább megritkult, az emlékezés az új generációra maradt. Kamody Miklós Talán az eddig végzett állami nagy beruházás — a térségi melioráció — hatása, talán a kedvező idő, vagy mindkettő hozzájárult a képhez: szép most a Bodrogköz. Legfőképp a rétek, legelők végeláthatatlan zöldje. A nagy tavaszi munkák után szusszanásnyi lélegzethez jutnak a közös gazdaságok vetés után, betakarítás előtt. Azért van munka bőven, ha nem is akkora a nimbusza, mint az aratásnak: készítik a szénát, kaszálógépek közelednek és apró ponttá zsugorodnak a távolban. Némelyik fél óra múlva kerül vissza a kaszáló végéhez. Szennatanya, Pácin, Kar- csa, Cigánd, Nagyrozvágy határában van munka éppen elég; a téli és a jövő tavaszi szálastakarmányt készítik mindenütt. A nagyrozvá- gyi Rákóczi Termelőszövetkezetben meg is kérdeztük Móré István műszaki főmérnöktől, hogy a hatszáz hektárnyi rét-legelőn serénykedő két RK—2-es fűkasza, és egy önjáró E 301-es kaszálógép elég-e a hatalmas területre. A szakember szerint a „kaszálásba” besegít a szarvasmarha-állomány is, mivel két gulya a villanypásztor drótkarjai között legel szakaszosan, így nem minden területet kell kaszálni. És természetesen az első kaszálásból készítenek füszenázst, és egy E—281-es silókombájnnal zöldetetésre szecskázzák a rozsot. A főmérnök szerint ez a szénakészítési munka, itt nagyobb feladat, mint az aratás. Csíki Emese, aki meliorációs ágazatvezető, üzemgazdász a kétezer hektárnyi szövetkezetben, a 800 hektáron már megvalósult melioráció jótékony hatását sorolja: a belvizek összegyűjtését és elvezetését, a már szántóföldi kultúrával bevetett százhektárnyi alagcsövezett terület kedvező vízháztartását. A nyolcvanszázalékos állami támogatással készülő beruházásból a felszínen alig látni valamit, pedig már harmincmilliót beépítettek a negyvennyolcmilliós költségtervből. Nincs tehát „uborkaszezon”: széltében-hosszában érezzük a szénaillatot: egyik helyen lucernaboglya, másutt a rétiszéna sokasodik gondjaival együtt: nem mindenütt kellő ranggal bír a széna, és hozama, béltartalma még sok kívánnivalót hagy maga után. Az ellenkezőjét csak remélhetjük a szakemberektől. B. Sz. L. Tömérdek gondunk, dolgunk közepette ünnepnapra ébredünk. Gyermekeink ünnepére. Ezen a napon köny- nyebb a mosoly, gyorsabb a kéz, a gyermeknapon csak ünnepelni akarunk, nevetni, nevetni . . . Lám, ezt a gyorsan tünö, szép napot is nekik' köszönhetjük! A mi icipici, nagyocska és felnőtt gyermekeinknek, kiktől minden örömünk és bánatunk fakad. A bánat, mit ők okoznak, ha baj történik velük, a legfájóbb bánat, de Gyermeknapra Laczó József felvételei szívet edző; minden tüskéjétől nagyobb lesz a szivünk, nagyobb fénycsóvával tudja sugározni szeretetünkgt. Köszönjük nektek e köny- nyüléptü szép napot. Jut a mai napon gyűjtött erőből, kedvből a holnap kezdődő hétköznapokra is: szükségünk van — most nagyon - a ti sugárzásotokra, mert látjátok, temérdek a gondunk, a dolgunk . . . Egy or- szágnyi felnőtt dugja össze a fejét, hogy kitalálja a jövőtöket.
