Észak-Magyarország, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-23 / 96. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 12 1988. április 23., szombat Emlék tavalyról Rekordsúlyú ponty a Mályi-tóból Győri Tibor a kedvenc horgászhelyén, a tavalyi rekordponttyal Alig tavaszodott még, amikor újra feltűnt Győri Tibor alakja a Mályi-tó partján. Botjait, felszerelését rendezgette. Folytatja, amit hosszú évek óta megszeretett, a horgászást. A tavaly augusztusi rekordját az elmúlt hónapok sem halványították, hiszen ő fogta a legsúlyosabb pontyot, amit feljegyeztek. Augusztus 25-én délelőtt is kint volt a tavon, amikor megrándult a zsinór. De mondja el ezt inkább ő, személyesen. — Enyhén felhős volt az idő, gyenge déli szél lengedezett a tó fölött, amikor észrevettem a kapást. Sokévi tapasztalat alapján egykettőre megéreztem, hogy komoly hal került a horogra. Honnan? Nyugodtnak és erősnek mutatkozott, csak amikor egyre jobban érezte a horog élét (2-es mustad), a zsinór feszítését, akkor kezdett egy kicsit nyugtalankodni. Megindult, sebesen magával ragadott. Szántottam a csónakkal a vizet, csaknem az egész tavat bejártuk a parti részek, a sekélyesek kivételével. — Meddig fárasztották egymást? — Negyven percig és a szákolásnál már segítségre is szükségem volt, mert a nagy hal elszakította a szá- kot. Mérlegelésnél igazolódott a feltevésem, hogy egy igazi kapitális pontyra akadtam, akarom mondani kapitális ponty akadt a horgomra. Nagy nézősereg verődött össze addigra a parton, várták az eredményt. A hal súlya 25 kiló negyven deka volt, a hossza 89 centiméter, a kerülete 85 centiméter (Ebből a formájára könnyen lebet következtetni.) Hogy mire harapott? Egy szem főtt kukoricára. A mályi katonai csapatpihenő vendégei. nek tálaltuk fel, s a népes vendégseregnek ízlett a húsa. — Hasonló, de valamivel kisebb pontyok is horogra akadtak tavaly, ha jól tudom egy csukát is fogott. — Több mutatós példányt sikerült eddig kiemelni a Mályi-tóból, a legkedvesebb horgászvizemből. N. J. Odalenn délen... . ,'fhiármint a Dél-borsodi Áfész Üzemi Horgász Egyesület vizein manapság szinte pezseg az élet. A vízben is, meg a partokon is. Úgy tűnik, mindkét félnek jót tett az enyhe tél, hiszen a tapasztalások szerint hamarabb megmozdult a vízivilág, szép keszegfogásokról érkeznek hírek, s néha-néha nagy lustán megemelik a jelzőt a pontyok is. A csuka egész télen szépen kapott, igaz, csak annak, aki kishalat kínált a téli rablónak. Egyszóval, elégedettek az egyesület tagjai; és persze, az a sok-sok vendéghorgász is, akik a jó fogások hírére napijegyet, vagy területi jegyet vettek az egyesület vizeire. A csaknem húsz hektár összterületű mezőcsáti, hejőpapi, hejőkürti, tisza- tarjáni, tiszakeszi, igrici, emődi kavicsbányatavak és a 'Tisza sok-sok kilométeres szakasza valóban jó horgászlehetőséget kínál az egyesület mindössze 350 tagjának, és a vendégeknek. A jó lehetőségen minden horgász, elsősorban a jó fogásra gondol, mert bármilyen szép, kellemes is a vízpart, azért sátorbontáskor, az összepakoláskor nem árt, ha a haltartóba is kerül valami. Ehhez pedig természetesen telepíteni kell. De erről beszéljen inkább Király Béla, az egyesület gazdaságfelelőse: A telepítésre mindig is nagy , gondot fordított az egyesület vezetősége. Mi az összes tagdíjbevételt telepítésre fordítjuk, úgyszintén a tsz-ektől, valamint a szövetkezetektől kapott forintokat is. Ezért aztán igencsak vonzóak vizeink, no és persze azért is, mert széA tavak mellett nem maradt üresen a haltartó pék, gondozottak. Engedtessék meg némi számszerűség: 1987-ben tíz mázsa halat helyeztünk ki, az előző évben húsz mázsát telepítettünk. Ivadékmentésből 1986- ban 650 kilogramm, tavaly pedig 619 kilogramm hal került tavainkba. Ennyit a telepítés számaiból. A következő két adat viszont e számokból következik:' az összesítéskor a leadott fogási naplók alapján az< egy naplóra (vagyis horgászra) jutó halmennyiség 1986-ban 11 kilogramm volt, 1987-ben valamivel kevesebb: 10,7 kilogramm. Hogy sok-e, vagy kevés, azt nem tudni. Mindenesetre tény, hogy a horgász ritkán távozik üres kézzel, bosszankodva a kristálytiszta vizű tavak mellől. Tiszta víz! íNyilván ennek köszönhető a sok szép süllő, melyek szépen szaporodnak az átlagosan négyméteres mélységű tavakban. Tavaly ez a nemes ragadozó szépen kapott, jobbára éjszaka és hajnalban. Szépek, egészségesek a pontyok, s aki szeret keszegre, kárászra horgászni, ezekből is bőséggel zsákmányolhat. Ami pedig a (Tiszát illeti, tavaly ez a gyönyörű víz sok horgásznak okozott bosszúságot, még az ároktői szakaszon is, melynek korábban igencsak jó híre kelt megyeszerte. De az elmúlt évben — nem mozdult semmi. Egynéhány kósza harcsa borzolta a kedélyeket a tiszakeszi és Ároktő közötti forgókban, de oda csónak kell, partról nem lehet elérni. Hiába szólt a kuttyogtató, a harcsák meg-meggyűrűzték ugyan a vizet, de horogra csak elvétve akadtak. A ponty sem volt igazán formában, úgyszintén lazsáltak a hírneves, szívlapát nagyságú dévérek is, a süllőkről nem is beszélve, azok mintha elhagyták volna a Tisza eme szakaszát. Egyszóval: tavaly nagy csalódás volt ez a víz. És az idén? Karcsi és Imre, a két ároktői halász erősen állítja, hogy a mostani eléggé tekintélyes áradás feltétlenül jót tesz a víznek, szépen megmozdítja, felkavarja. Az ártereken szinte forr a Tisza, hal tehát van benne, de hogy tavaly miért nem kaptak, azt nem tudni... De menjen csak vissza medrébe a Tisza, majd meglátjuk, milyen arcot mutat az idén ... A hejőkeresztúri paradicsom Egy felkapott ló Tavaszt hazudik az április. Napozásra való az idő, a vízen fényhullámok ringatóznak, a part bokrai, fái már eldöntötték, hogy levelet hoznak. Csak a szél fúj iszonyúan. A diderogtelö hűvösség behúzódik a kabátujjba, a kigombolt gallér mögé. Legalább kapás lenne ... Az idilli képet nem rontja, hogy szemben markolódaruk gémje bólogat, s hogy pérccnként zúg el az úton egy-egy kaviccsal megrakott teherautó. Április második hetében vagyunk, a hejőkeresztúri I. számú bányatónál. A Hejő- menti Mezőgazdasági Termelőszövetkezet egy rövid közleményben március 14-én értesítette a nagyérdemű közönséget, hogy a vizet megnyitotta a horgászok előtt. Nem a hírnek, hanem a szokatlanul nagy és gyakori zsákmánynak köszönhetően a Mis- kolchoz közeli horgászhely napok alatt népszerűvé vált, zarándokhellyé lett. A hétvégeken száz kocsi is parkol a tó körül, s hétköznapon sincsenek ötvennél kevesebben. Mi a siker titka? Szirmay Zoltán ágazatvezetővel beszélgettünk. — A megnyitást követő egy hónap alatt csaknem 1200 napijegyet adtunk el. Nem vagyunk drágák. (Hatvan forint.) Igaz, hasznunk sincs rajta, de a hasznosítás nemcsak forintban mérhető, öt évvel ezelőtt belevágtunk egy ketreces pisztráng- és pontytenyésztésbe. Az üzlet nem jött be... Ne firtassuk, hogy miért. Az azonban roppant jó dolog, hogy a horgászok megkedvelték, megszerették, s a zsákmány reményében pecázhatják ezt a vizet. Tavaly 27 mázsa hortolbágyi halat telepítettünk ide. Van csuka és süllő is, s nem ritka a hatvandekás kárász. Hogy pisztráng maradt-e, azt nem tudom. Mostani vendéA zsákmány. És a dátum: 1988. április 6. geink ponttyal vigasztalódnak. Dicsekvés nélkül állíthatom, hogy most, a környéken ez a legeredményesebb ihorgászvíz. Járjuk a partot, faggatjuk a reménykedő zsinóráztatókat. Van, aki a tó közelségét emlegeti föl, más a környezet kulturáltságát dicséri. (Mellékesen jegyezzük meg, hogy a parton négy illemhely is található ... Más kérdés, hogy egy guberáló bőven megélhet a parton hagyott üvegek betéti díjából.) Egy csendes hétköznapon két derék pontyot láttunk a haltartóban. Március végén volt ennél gazdagabb zsákmány is. De még nincs lefutva ez a szezon. Csábító lehet, hogy a szokásos pontytilalom lehetőségével nem élnek a hejőkeresztúri horgászparadicsomban. B. I. Ha a zsiiMzifliirii „igpattan" Régebbi horgászbotjainkon acéldrót vagy csak felületén krómozott vezetőgyűrűket alkalmaztak, s legnagyobb gondunk az ilyen gyűrűk be- vágódása volt. A mély ba- rázdák-'bevá-gások kidobás, de főleg felcsévélés alkalmával sértették, szinte gyalulták a damilt, bizonyos idő alatt erősen csökkentették a zsinór szakítószilárdságát. A korszerű horgászipar törekvése, hogy ezt a kellemetlen hibát kiküszöbölje, csak részben járt sikerrel. Megszülettek ugyan a példátlan keménységű, a zsinór koptató hatásának már tökéletesen ellenálló vezető- gyűrűk, ezek hátránya viszont az, hogy anyaguk rendkívül rideg — kerámia vagy fémkarbid — és ezek a legkisebb mechanikai hatásra könnyen törnek, elpattannak. Elég hacsak eldől a bot, leesik a kerékpárról, vagy éppen hozzáér az autó csomagtartójának ajtaja, kész a baj, és ez sokkal nagyobb mint az acélgyűrű lassú bevágódása. A gyémánt- keménységű gyűrű kicsi sérülése már egy-két dobás után teljesen használhatatlanná teszi zsinórunkat. Leghelyesebb, ha az ilyen botot azonnal eltesszük, a horgászatot a tartalékkal folytatjuk. Sajnos, az ilyen vezetőgyűrűk pótlása rendkívül nehéz, javítása pedig lehetetlen. Egyetlen megoldás a sérült gyűrű kicserélése. Üzleteinkben azonban csak nagyon ritkán kapható megfelelő méretű és minőségű A drága és törékeny króm- karbid vezetögyürüknek (fent) biztos védelmet nyújt az olcsó műanyag védösapka (lent) gyűrű, néha a horgászszervizek is csak hónapos átfutási idővel vállalnak ilyen munkát. A hazánkban nagy tömegben forgalmazott — és a többieknél kedvezőbb árfekvésű — Silstar horgászbotok szintén ilyen szuperkemény „Hard-Star” gyűrűkkel vannak felszerelve. Ezek anyaga krómkarbid. Szerencsénkre ezekhez a botokhoz köny- nyebben jutunk .gyűrűkhöz, vagy gyűrűsorozathoz — mint a csak ritkán beérkező más márkájú botok esetében. Ajánlatos már a vásárlásnál is gondolni erre, hisz a legnagyobb elővigyázat ellenére is előfordulhat botunk legkényesebb részének, a zsinórvezető gyűrűnek sérülése, törése. Természetesen a gyártó cégei! ia jól ismerik ezt a problémát. Éppen ezért az ilyen szuperkemény — de rideg — gyűrűkkel készített horgászbotokhoz, már a vásárláskor gyűrűvédő műanyag sapkát adnak, ezek az összetolt teleszkópbot gyűrűire egyetlen mozdulattal rácsatolhatók. Aruk alacsony, egy műanyag védősapka ára fele sincsen egy korszerű gyűrűnek, ennek ellenére — használatával — botunk teljes gyűrűsorát megvédjük a sérüléstől. Közismert, hogy főleg a horgászat befejezése után, nem túl nagy hajlandóság van bennünk szerszámaink gondos összeszerelésére, rendezgetésére. Az a néhány másodperc, amit a védősapka felszerelésére fordítunk, bőven megtérül. Az oldalt összeállította: Szarvas Dezső
