Észak-Magyarország, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-23 / 96. szám

1988. április 23., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 13 Megújuló kastély Április 16-tól 30-ig 1922. április 16-án halt meg ch\ Rácz György ügy­véd, aki Miskolc városára nagy vagyont hagyott. Em­lékezetére a régi Templom utcát (ma: a Petőfi és To­ronyalja utcát köti össze) róla nevezték el. A színház­ban és a zeneiskolában már­ványtáblán örökítették meg emlékét. Rácz György a Szé­chenyi u. 80—82. szám alat­ti házát azzal a kikötéssel hagyta a városra, hogy an­nak jövedelmét az Avas és a város rendezésére, parko­sítására fordítsák. Készpénz­vagyonának felét a városra hagyta, hogy abból az Ava­son egy, a nevét megörökí­tő kilátótornyot építsenek. (Ezt avatták az első Miskol­ci Hét-en.) Ezenkívül (kész­pénzvagyonának másik felé­ből) különböző nőegyletek és a tűzoltóegylet javára lé­tesített tekintélyes alapítvá­nyokat. 1912. április 18-án kelt ok­iratában a király dr. Szend- rey Jánosnak, Miskolc tör­ténetírójának érdemei elis­meréséül nemességet („mind­szenti” előnévvel) adomá­nyozott. 1913. április 19-én a Mis­kolci Nemzeti Színház Rt. közgyűlése kimondotta fel­számolását, és kijelentette, hogy a színházat a város kö­zönségének tulajdonába bo­csátja. 1942. április 19-én SAS- behívót kaptak a miskolci SZDP vezetőségének tagjai (velük együtt zsidók és más baloldali személyiségek). Május—júniusban a Sajó- parti repülőtér és a hozzá vezető műiút (ima: a 8-as autóbusz útvonala) építésén dolgoztak. Június 29-én a Gömöri pályaudvaron beva- gonírozták, és a frontra irá­nyították őket. (Rónai Sán­dort 13-án internálják, de június 6-án — betegségére való tekintettel — az inter­nálás alól mentesítik, június 10-étől rendőri felügyelet alá helyezik.) Ugyanezen a na­pon (19-én) feloszlatták a Miskolci Kereskedők és Gaz­dák Körét (Gazdakör), mert az „alapszabályellene­sen működött” (könyvelési mulasztások, élelmiszerhal­mozás, hazárdjáték, titkos rádióadó, stb.), s helyére majd a közélelmezési hiva­tal költözik. 1923. április 21-i újsághír (RH) szerint Vyx ezredest elítélték Párizsban, mert a magyar- ügyeknél a megsem­misítendő 6 millió töltény helyett megelégedett 2 mil­lióval (a többit állítólag pénzben váltották meg ná­la, s ő az összeget a saját zsebére hasznosította). 1889. április 25-én költö­zött be a Rudolf-laktanya épületébe a közös (osztrák— magyar) gyalogság. 1848. április 25-én érkezett a belügyminiszteri rendelet, hogy az új választójogi tör­vény értelmében Miskolc vá­rosa 2 képviselőt választhat. (Ekkortól van a városnak északi és déli kerületi kép­viselője.) 1861. április 27-én halt meg Budapesten Palóczy László. APROPÓ: PALÓCZY! Borsod vármegye arany- tollal, aranykarddal jutalma­zott (1836) alispánja, a re­formkori virtus (a haza ol­tárán hozott áldozat) érdem­dús bajnoka, a reformország­gyűlések vezérszónoka, a for­radalmi nemzetgyűlések kor­elnöke, stb., jól ismert díszek Palóczy babérkoszorúján. A küllemére „pölöskei nótári­us”, de szívére-lelkére liberá­lis, sőt radikális politikus 1843-ban, a nagy miskolci tűzvész idején (mikor a vá­rosban 815 ház — köztük a színház — pusztult el) Po­zsonyiban tartózkodott, me­gyéje követeként. A tűz martaléka lett az ő Piac ut­cai (Széchenyi u. 16. sz.) há- • za is. A főispán erről szóló értesítésére így szólt a — már legendássá vált — válasza: „... csak Palóczy László, nem pedig a Borsod várme­gyei követ háza égett meg. — Helyemen maradok.” A „vastag, kövér alak", a Cromwell vasbordásaira em­lékeztető puritán „reformko­ri Cincinnátus” ódivatú mentéje alatt (aki korábban még hadakozott a nyelvújí tás ellen), hazafias szív do­bogott: a megyei kultúra mecénása volt. Ö lett a ke­resztapja (1817-ben) Labor­falvi (Benke) Rózának, ö hívta Miskolcra Kanacs Te­rézt, hogy megindítsa a nő- nevelő intézetet. Kortársai (pl. Csengery Antal) szerint szónoklatait a prédikátori éneklés, iskolamesteri pe­dantéria, természetes köny- nyedség és népies zamat jel­lemezte. Kossuth után a re­formországgyűlések legnép­szerűbb szónoka volt. Az or­szággyűlési ügyek eleven adattára volt, s míg — mint említettük — korábban a nyelvújítást ellenezte, ő volt az első, aki az országgyűlé­si jegyzőkönyvet magyar nyelven írta. „A haza lelke beszélt, jegyzetté Palóczy” — írta Czuczor Gergely Pa­lóczy díszkardjára; „Szíved, eszed, toliad: Honnak vala szánva, Palóczynk” — írták aranytollára a borsodiak. Korelnöke volt a trónfosz­tó nemzetgyűlésnek. 1850- ben halálra ítélik, de — mint Vörösmartynak — megkegyelmeznek neki. Visszavonul Palóczy utcai kúriájába, de 1861-ben- en­ged a felkérésnek; elnököl az országgyűlésen. Ekkor már 78 éves, elutazása előtt meghagyja végakaratát: ha az országgyűlésen „elhu- nyand”, hamvait hozzák ha­za. Március 18-án megnyit­ja az országgyűlést, és — még az ülésszak alatt — áp­rilis 27-én már Ghiczy Kál­mán jelenti be: „Magyarhon legnagyobb polgárainál egyike élni megszűnt!”. Az országgyűlés 3 napos szünet után 6 hétig gyászolja. Ham­vait 30-án temetik itthon az új református templomban. Síremléké' (Vasserburger An­tal márványoszlopát Vay Miklós domborművével) 1869. augusztus 2-án avatták fel. Dr. Kárpáti Béla Lovagok páncélruha nélkül A XX. században nem egyszerű dolog egy XI. szá­zadban alapított lovagrend tagjává válni. Először is fel kell tudni mutatni a „kutya- bőrt”, de nem ám a jó pén­zért beszerezhető, hanem a valódi, makulátlan nemesi származást igazoló családi iratokat. A máltai lovagrendnek csupán 12 ezer tagja van. ök a máltai kereszt büszke tu­lajdonosai. Köztük nem ki­sebb nagyságok nevét talál­juk, mint a volt francia el­nökét, Valéry Giscard d’Es- taing-ét, vagy a milliomos olasz iparmágnás Giovanni Agnelliét, vagy akár a jelen­legi olasz köztársasági elnö­két, Francesco Cossigáét. A máltai lovag a mo­nacói herceg és a magyar származású Jean Charles Pallavicini gróf, aki nem más, mint Kállai Miklós egykori magyar miniszterel­nök Egyesült Államokba emigrált fia, előző nevén Kállai Kristóf, ö volt egyéb­ként a lovagrend nagymes­teri címének egyik váromá­nyosa. A rend 78. Nagymesterét — azaz a rendfőnököt — a skót származású Andrew Bertie személyében a na­pokban egy római titkos ce­remónián eskették fel, mi­után II. János Pál pápa jó­váhagyta a rend 35 tagú ta­nácsának erről szóló dönté­sét. A nagymesteri cím ugyanis a katolikus bíboros címének felel meg. Az előző Nagymester ez év január­jában hunyt el, és a hagyo­mányoknak megfelelően há­rom hónap múlva lehet utódát megválasztani. Húsz nagymesteri jelölt közül ju­tott a választás az 58 éves Bertie-re, aki 1956 óta a rend hűséges tagja. A rend szabályai a rendfőnüki cím­re pályázók esetében a leg­szigorúbbak. Csak az lehet Nagymester-jelölt, aki leg­alább 200 évre visszamenő­leg, mindkét szülői ágon ki tudja mutatni kékvérűségét. Bertie anyai ágon a skót ki­rályi család, a Stuartok le­származottja. Apai ágon pe­dig Sir Winston Churchill rokona. (Apai nagynénje, a néhai brit .miniszterelnök testvérének volt a felesége.) A máltai lovagrend több mint kétszáz kórházat tart fenn szerte a világon, főleg a fejlődő országokban. A rend már évszázadok óta jótékonykodik, szerepet vál­lal az egészségügyben, okta­tásban, nyelvtanításban. (Bertie a rendi iskolákban tanított spanyol, francia, sőt orosz nyelvet, ö maga nyelvtehetség, a tibeti nyelv­nek is nagy szerelmese.) Li­banonban legalább tíz kór­házat tart fenn a máltai lo­vagrend. Az anyaországban, Máltán máig eredeti álla­potban .maradt fenn a 16. századi kórház épülete, amely fele részben múzeum, fele részben .ma is a rend kórházaként működik. A máltai lovagrend tagja­A pusztulástól kívánták megmenteni a hatvani barokk stílusban épült Grassalkovich-kastélyt, amikor a város - és a megye vezetői - úgy döntöttek, hogy pénzt biztosítanak felújítására. A cél egyelőre a további romlástól megóvni az épületet. Későbbiekben - ha az anyagiak le­hetővé teszik - megkezdik a teljes külső és belső felújítást. A technikai fejlődés egészségügyi kockázata it Máltán Szent János (St. John) lovagjainak, máskéo- pen johannitáknak is neve­zik. Ennek oka, hogy az el­ső keresztes háború idején (1096—99) alapított katolikus johannita rend egészen a 16 századig kizárólag ilyen né­ven szerepelt. V. Károly uralkodó 1530-ban, a törökök által Rhodosz szigetéről ki­űzött és ezzel hontalanná vált johannita rendnek ajándékozta a 316 négyzetki­lométernyi földközi-tengeri szigetországot. Ettől az idő­től kezdve a Máltai Lovagok Rendje címet használják. Málta tehát a 16. század­ban került az egykori ke­resztes lovagok uralma alá. Városállamot alapítottak és nagyszabású erődítmény- rendszert építettek La Val letta kikötőjében. Uralmuk­nak Napóleon vetett véget amikor — felismerve az Eu répa, Afrika és Ázsia fóku szóban fekvő sziget óriási stratégiai jelentőségét 1798-ban elfoglalta Málta szigetét. A lovagrend három évszá zados uralma alatt a mini állam a világkereskedelem és a Kelet—Nyugat közötti érintkezés jelentős központ­jává vált. A lovagok 16. században alapított állama jelképes formában ma is lé­tezik. A világ legkisebb ál lámaként tartják számon, s a máltai lovagrend önálló ál­lamiságát a világon jelenleg mintegy ötven ország isme­ri el. Napjainkban a tudomány eredményei sokkal szélesebb körben hatnak, és jóval rö- videbb idő alatt befolyásol­ják mindannyiunk életét, mint korábban. Sajnos, — s ezt ma már nap mint nap tapasztalhatjuk —, ugyan­ilyen arányban nőtt az új­donságok egészségkárosító hatása, vagy legalábbis az a kockázat, amelynek ki-ki lakóhelye, munkája, életko­ra, biológiai tűrőképessége szerint ki van téve. Mikor­tól számítjuk azt az időt, amikor az ember túlságosan kiemelkedett természetes környezetéből, és már-már brutálisan avatkozott bele a természeti folyamatokba? — kérdeztük Predmerszky Ti­bortól, az orvostudományok doktorától, az Országos Köz­egészségügyi Intézet szakta­nácsadójától.- Akár az ősembernél is kezdhetjük, aki az időjárás viszontagságai elől a bar­langokba húzódott. Mindjárt szembe találta magát az ott élő állatokkal. Amikor meg­ismerte a tüzet, hamar rá­jött, hogy a barlangban va­ló tüzeléskor csakhamar el­fogy az oxigén. A szabadban viszont, ha nem vigyáz, könnyen leég az egész erdő. Tehát már a legprimitívebb korszakban is felfedezte az ember, hogy az éremnek két oldala van. Igazán döntő változás ak­kor következett be, amikor az emberek tömegesen a vá­rosba kezdtek költözni. Elő­deink ekkor szakadtak el jobban attól a közegtől, amely számukra évezredeken át élelmet, megélhetést nyúj­tott, s egyszeriben a maguk teremtette mesterséges kör­nyezetbe kerültek. Azt mondhatjuk, ma már az ipa­rilag fejlett országokban szinte mindannyian denatu- ált környezetben élünk. Szennyezzük a levegőt, a vi­zet, az élelmet, s már szab­ványosítani kell, miben, mi­lyen arányú lehet az egész­ségre ártalmas anyag. Bár­milyen műszaki fejlesztést hajtunk végre, bármilyen új anyagot vezetünk be, ez mindig egészségi kompro­misszummal jár. Bizonyos mértékű kockázatot ugyan­is kénytelenek vagyunk el­fogadni. Ugyanígy vagyunk a kü­lönböző foglalkozásokkal is. Egy űrhajós munkájának ve­szélyességi mértéke nagyobb, mint egy mélytengeri búvá­ré, ez utóbbié nagyobb, mint a bányászé, és így to­vább, Vagy nézzük a közle­kedést! Azt hiszem, baleset- mentes közlekedésről beszél­ni maximalista elvárás vol­na. Sajnos, egy nyári hétvé­gén az ország útjain szá molni kell — mondjuk — száz személyi sérüléssel, ti halálesettel. A közlekedés- szervezés oldaláról az a kér­dés, mit kell tenni annak ér­dekében, hogy a kockázat csökkenthető, a segélynyúj­tás pedig a leggyorsabb le­gyen. Ugyanakkor a közle­kedő ember figyelmes, meg­gondolt magatartásával nagymértékben csökkenti annak valószínűségét, hogy maga is az áldozatok közé kerül. — Amit eddig említett, mind valamilyen hirtelen esemény során kialakuló egészségkárosodásra utal. Pedig a technikai fejlődés kedvezőtlen hatásainak jó része inkább lassabban kö­vetkezik be. — Magyarországon ma a halálokok körülbelül 75 szá­zaléka a szív- és érrendsze­ri, valamint a rákos megbe­tegedések számlájára írha­tó. Ezek a károsodások hu­zamosabb idő alatt jönnek létre, és ebben a környezet- romlásnak is szerepe van. Az egyént, amíg .panaszmen­tes, lényegében semmi sem készteti arra, hogy megte­gye, amit megtehetne a be­tegsége megelőzésére. A foglalkozási ártalmak elke­rülésére, ahol ismerjük az előidéző okokat, igen fontos az előzetes orvosi vizsgálat, és folyamatos szűréssel a ké­sőbbiekben is ellenőrizhető a dolgozók egészsége. A leggyakoribb kérdés, amellyel négy évtizedes köz­egészségügyi munkám során találkoztam, az volt: egész­ségügyi szempontból megen­gedhető-e valami, vagy sem? Dolgozhat-e az egyén bizo­nyos munkakörben, vagy sem? Ugyanígy gazdasági, tervezési szinten: mekkora egészségügyi kockázattal vezethető be egy új techno­lógia, vagy anyag? Ennek megítélése koronként is vál­tozhat, gondoljunk csak a DDT-re, vagy egyes radio- izo topokra. Kétségtelenül vannak kör­nyezetünknek olyan jellem­zői, amelyeken nem tudunk változtatni. De az igenis le­hetséges, hogy a lakott terü­letek közelébe ne telepítse­nek olyan gyárakat, ame­lyek szennyezik a környeze­tet. Igen nagy az egyéni koc­kázatvállalás jelentősége. Ma Magyarországon az egyik legnagyobb technikai ve­szélyforrás a közlekedés. Évente tízezer emberből egy közlekedési baleset követ­keztében hal meg. Ez a tény azonban senkit sem tart vissza attól, hogy kocsi­ba üljön. Azt sem mondhat­juk, hogy a társadalom sem­mit sem tesz a balesetek el­kerülése érdekében, hiszen a világ minden táján csak előzetes orvosi vizsgálat után, érvényes jogosítvány birtokában, a járművek rendszeres ellenőrzése mel­lett szabad közlekedni. Ugyanilyen figyelmet- érde­melnek az üzemi balesetek. Minden vállalat arra törek­szik, hogy a munkavédel­mi szabályokat betartassa. S hogy ez nem mindig sike­rül? Ez legtöbbször az em­beri mulasztások számlájá­ra írható. Sajnos a társadalom még nem szokta meg, hogy az új technológiák veszélyeit megfelelően értékelje. Így a csernobili baleset után sem azt látták az emberek, hogy ma már hazánkban is kor­szerű hálózat működik a légköri radioaktív szennye­ződés folyamatos értékelésé­re. Ehelyett azonban a tényleges helyzettel nem in­dokolható pánikhangulat ke­letkezett. Mintegy negyven éve folyik atomerőművi energiatermelés a világon, s eddig körülbelül kétszáz em­bert ért ezzel kapcsolatos halálos baleset. Ez a szám elenyésző, ha figyelembe vesszük, hogy világszerte sok százezren dolgoznak atomerőművekben. Mindez azért érdemel figyelmet, mert az egyre növekvő energiaigények kielégítésére az atomenergia felhasználá­sa nélkülözhetetlen, s az ez­zel kapcsolatos kockázatot vállalni kell. — Mind a technika, mind az orvostudomány rohamlép­tekkel fejlődik. Bírja-e a tempót az egészségügy az egyre romló környezeti vi­szonyok káros hatásaival folytatott küzdelemben? — Az orvostudomány mai csúcsteljesítményei, például a szervátültetések, egyelőre kevés embert érintenek. Sok­kal nagyabb a jelentőségük az olyan közegészségügyi változásoknak, amelyek ered­ményeképpen a védőoltások gyermekek millióit óvják meg különböző betegségek­től. A környezetromlás meg­állítása, a már kialakult ká­rok mérséklése azonban nem egészségügyi feladat. A tár­sadalom egészének közre­működése nélkül környeze­tünk további pusztulása nem akadályozható meg. Érzésem szerint a fő prob­léma az, hogy a rohamos technikai fejlődést megvaló­sító ember sokszor szellemi­leg nem tud alkalmazkodni a saját maga által felállí­tott követelményekhez. Az or­vostudomány 'eredményei irányt szabhatnak, határérté­keket is javasolhatunk, de a megoldás csak az új tech­nológiák helyes alkalmazá­sával cgvütt képzelhető el. N. G.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom