Észak-Magyarország, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-06 / 81. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1988. április 6., szerda A képernyő előtt Malom a Séden A minap, vasárnap este a Gondolkodó című tudományos vitaműsor adásában három tudós ember — Berend T. Iván gazdaságtörténész, Juhász Géza történész és Tóth Sándor hadtörténész — Pálfy István vezetésével a második világháborúval kapcsolatos történelmi kutatásokról beszélgetett. Időszerűvé tette ezt a beszélgetést az a körülmény, hogy éppen felszabadulásunk, tehát számunkra a háború vége negyvenharmadik évfordulójának előestéje volt, de ezen túl időszerűvé tette az is — amiről a beszélgetésben jócskán szó esett —, hogy napjainkban növekszik az érdeklődés történelmünk közelmúltja iránt, ugyanakkor a különböző levéltárakban, noha sokfelé már felszabadították azokat, még igen sok volt a közelmúltban a zárt anyag, sok az átírt történelmi jellegű munka, s meglehetősen sok téves adalék és annak folytatásaként téves hit vár az igazságnak megfelelő kiigazításra. A három történész — és nemrégiben elhunyt negyedik társuk: Ránki György — már eddig is sokat tett e kérdéskör feltárása érdekében, ám úgy tűnik, még igen sok munka vár rájuk és más, hasonló kutatásokkal foglalkozókra, mert a napilap szintű történelmi adalékközlésekben nagyon sok olyan új adat bukkan fel, amely tudományos igazolást is kíván, s amelyeknek összessége egy-egy mozzanatról tudatunkban élő képeket, hiteket változtat meg, adott esetben kell is, hogy megváltoztasson. Nem sokkal e vitamüsor után a másik programban láthattuk a Malom a Séden című tévéjátékot, Illyés Gyula 1960-ban írt drámájának tévéváltozatát Léner Péter rendezésében. (E dráma színpadi előadását már régebben láthatták a 'nézők Veszprémből.) A Séd patak Herendnél ered és hetven kilométer hosszan kígyóziíc délkeleti irányba. Ez a földrajzi meghatározás azért fontos, hogy egyben a történés idejét is meghatározza. A játékban ugyanis a szovjet csapatok elől menekülni kénytelen német alakulatokról esik szó, meg Árpád-sávos magyar katonákat, tábori csendőröket látunk, akik a Séd melletti malom készletét gyorsan pakolják és mentik az irhájukat. Tehát 1945 tavaszán vagyunk, amikor a felszabadítók már a Balatontól északra kergették a fasiszta erőket. Illyés azonban nem háborús drámát írt, hanem olyan darabot, amelyben azt kívánta kifejteni, hogy az igazi, emberséges haza megteremtése az olyan kritikus pillanatban sem reménytelen, mint a második világháború katasztrófája. A darabbeli malom mikrovilágában egy kisebbfajta akkori Magyarország tükröződik, illetve az akkori Magyarországnak egy olyan kis világa, amely hivatva volt Illyés cáfolatát tolmácsolni a Hitler utolsó csatlósa megbélyegzésről, s felmutatni, hogy kollektív bűnről nem lehet beszélni. Ebben a malomban nagyon furcsa összetételű társaság kerül össze. Van köztük bölcs tanárember, aki látszatra elhatárolja magát mindentől, de segít embereket menteni; van szöktetett magyar pártember; van erős lelkű asszony, aki csupa fenyegetettség között is vállalja a már eddig is rejtegetett üldözötteken kívül a katonaszökevény rokon és vele érkezett és a katonák által halálra keresett kommunista vezető ember bújtatását: van németeket kiszolgáló katonatiszt férj és van a német győzelemben még akkor is bízó magyar parancsnok. És vannak üldözöttek. Aki megélte ezeket az időket, tudhatja, üldözöttet — bármilyet — bújtatni legalább annyira veszélyes volt, mint üldözöttnek lenni, ha nem rosszabb. Aki erre vállalkozott, az hős volt, az nem a fasiszták csatlósaként viselkedett és hitt abban, hogy újra fel lehet építeni egy emberséges hazát. Ezt a tételt igazolta e dráma, amely Léner Péter rendezésében többségben visszaadta a csendőröktől körülzárt malom fojtogató légkörét, a szereplők képviselte akkori társadalomban meglévő feszültségeket és ellentmondásokat. Talán csak az utolsó tíz percben lazult fel valami ebben a játékban, az üldözők mintha túl könnyen mondtak volna le a további kutatásról, s maradtak továbbra is elnézők a nyilvánvalóan katonaszökevény rokonnal szemben. A nagyszerű szereplő- gárdából Mensáros László, Ráckevei Anna, Hegedűs D. Géza játéka feltétlenül kiemelendő. A bevezetőben említett Gondolkodó-vita és a 'Malom a Séden mondandója egymásra rímelt. A második világháború történelmének mind pontosabb felderítése, az egyes epizódok tudományos hitelű feltárása a tudomány dolga. De a művészetnek, ez esetben a drámairodalomnak és a tévédrámának is feladata a maga eszközeivel rávilágítani a történelem apró mozzanataira, valós, vagy téves hitekre és magyarázni azokat a drámairás eszközeivel. Mint Illyés is tette annak bizonyítására, hogy az igazi, emberséges haza megteremtése nem reménytelen: nem az még az adott szörnyű körülmények között sem. Mielőtt megkérdeznék egyes olvasók, mit szólunk a múlt héten véget ért A klinika című sorozathoz, sürgősen idejegyezzük: láttuk. S azt is, hogy tegnap este már elkezdődött az újabb, tizenhárom folytatásos Mindenki tanköteles című sorozat. Ez majd elfelejteti a korábbit. Mint az eddig még minden sorozatnál történt. Benedek Miklós Briefen: József nttila-szavalóverseny A hivatalos költészet napja előtt, a tavaszi szünetben, április 8-án rendezik meg Encsen a József Attila- szavalóversenyt. A költő nevét viselő városi könyvtár ezúttal már tizennegyedik alkalommal hirdette meg Encs és vonzáskörzete általános iskolásainak és KISZ- cseinek ezt a szép versenyt, amely a költészet tiszteletére és szeretetére neveli a fiatalokat. A közel másfél évtizedes múltra tekintő verseny — nyugodtan nevezhetjük persze akár mozgalomnak —, már csak hagyományosságánál fogva is igen népes táborral rendelkezik. Idén közel százötven fiatal' nevezett be rá. Egyébként ezúttal nemcsak a versszerető diákok és KISZ-esek találkoznak egymással, hanem a szép magyar beszéd elkötelezettjei is; 8-án rendezik meg a városkörnyéki diákok Kazinczy-versenyét is. Koncertek - kisebb hangerővel A 87—88-as hangverseny- szezon, és a jövő évad programjának értékelését, megbeszélését a közelmúltban tartották az Országos Filharmónia szakemberei és a helyi szervezők a Miskolci Szimfonikus Zenekar székházában. E majd 3 órásra kerekedett megbeszélésen olyan tapasztalatok kerültek felszínre, amelyek optimizmusra nem sok okot adnak. Meghatározóak a szűkös anyagi feltételek, de ennél sokkal aggasztóbb, hogy Borsod megye kisebb városaiban oly mértékig csappant az érdeklődés, hogy a helyi népművelők egyes sorozatok megszüntetését kérték. De nézzük sorban a tényeket. Miskolcon a Téli — a népszerű zenei —, és az Egyetemi bérlet tulajdonosai jó, sőt néha kiemelkedő színvonalú előadások részesei lehettek. így hallhattuk a Nemzeti Színházban a Bol- zanói Szimfonikusok, a MÁV Filharmonikusok és a Liszt Ferenc Kamarazenekar játékát. A vendégkarmesterek közül a Berlini Szimfonikusok dirigense, Norbert Thomas interpretációja marad emlékezetes. Jó 5 év után ismét fellépett Fischer Annie, itt volt a kiváló szovjet pianista, Grigorij Szoko- lov. Az eddig megtartott 5 népszerű bérleti és 6 téli bérleti koncert telt ház mellett zajlott. Nem így az egyetemi sorozat, amelyet az igazán jó akusztikájú új aulában hallgathatott a közönség. (Megjegyzem, a terem fűtése rossz, így pl. a decemberi koncerten kabátban üldögélt a nagyérdemű,. . .) A negyed- vagy félházak egyik oka, hogy a miskolciak még mindig nem szívesen mennek ki az Egyetemvárosba, a hallgatók körében pedig 200 bérletnél, illetve jegynél többet nem tudnak eladni. Ez a sorozat lett volna hivatott a kortárs zene népszerűsítésére, és nem biztos, hogy a szervezők jó közeget választottak erre. Az edzett, „vájtfülü” zenebarátokat is megdöbbentette az ifjú Stockhausen produkciója, vagy Kocsis Zoltán kompozíciója. Nem beszélve arról, hogy a Hámán Kató Központi Kollégium diákjainak bérlete is ide szólt: nem hiszem, hogy itt kell kezdeni a zene megszerettetését! De nézzük az ifjabb korosztályok, az általános iskolások, gimnazisták, és szakmunkástanuló diákok részére kínálkozó lehetőségeket. Miskolcon - változatlan érdeklődés mellett különösebb gondok nélkül folynak a programok. A kisebb városokból azonban aggasztó hírek érkeztek: Ózdon és Le- ninvárosban nem igénylik jövőre a középiskolásoknak szóló sorozatokat. Nem tudom elhinni, hogy olyan helységekben, ahol nagy hagyományú zeneiskolákban. több száz kisdiákot oktatnak a muzsikálás tudományára, középiskolás korukban már nem lehet becsalogatni a gyerekeket koncertekre. A tanulók túlterhelése, a nem kellően körültekintő szervezés, vagy a városok szellemiségének „kiégése”-e az ok, nem tudom. De ezek után ne csodálkozzunk, ha tinédzse- reink zenei műveltsége a 3+2-től a heavy métáiig terjed. Még egy megdöbbentő adat: Kazincbarcikán a 150 bérlettulajdonos közül 120 szakközépiskolai tanuló. Gyanítom. nem mind jószántukból vásárolták meg a belépőt ... Ezek szerint marad 30 (!) barcikai felnőtt, aki igényli az élő muzsikát. Az Egressy Béni Művelődési Központ munkatársai hosz- szas töprengés után kénytelenek voltak kimondani a döntő szót: jövőre csak az ifjúsági sorozatot tudják vállalni az intézményben. Kongassuk meg a vészharangot!— kérte Sir László, a miskolci zenekar igazgatója. — Nem azért mondom ezt, mert nincs elég felkérésünk, hanem azért, mert eddigi munkánk járt ilyen elkeserítő végeredménnyel! Megkongattuk. Az újraát- gondolás, és az ésszerű kompromisszum létrejöttének reményében. Nem könnyíti a helyzetet az sem, hogy a megemelkedett rezsiköltségek miatt a tanulóbérletek ára is emelkedik a jövő szezonra. Az országos szint 12—15 százalékos lesz, a helyi kirendeltség vezetőjének tájékoztatása szerint megyénkben talán sikerül 5—10 százalékon belül „megúszni” az áremelést. A beszűkült devizakeretek nem teszik lehetővé, hogy olyan külföldi hírességeket hallgathassunk, mint az előző években. Fellép majd Christian Ehwald lipcsei karmester, Dán Atanasiu román, és Tatjana Nyikolajeva szovjet zongoraművész, Oliver Dohnányi szlovák dirigens és a Capella Lipsien- sis együttes az NDK-ból. A mostani tervezet szerint itt vége a felsorolásnak. De nézzük, kik kárpótolnak majd a hazai nagyságok közül? Jön az ÁHZ, a Liszt Ferenc Kamarazenekar, a Tátrai Vonósnégyes, Ránki Dezső. Szabadi Vilmos, Perényi Miklós, vagy említhetném a Magyar Állami Énekkart. A programot tekintve színes _a választék: Purcell: Dido és Aeneas c. operájának hangversenyszerű előadásától egészen Lloyd Weber: Requiemjéie terjed. Tehát: még nincs veszve minden, ami több évtized zenei ízlésnevelő munkájának eredménye. Hogy Szent-Györgyl professzor egy szép gondolatát idézzem —, művészetek nélkül lehet élni, csak nem érdemes ... Bcély Katalin Borsodi rendezvények Budapesten Megyénk budapesti baráti körének szervezésében Come- niusróí és a nevét viselő társaságról tart előadást ma délután 5 órakor a Hazafias Népfront Belgrád rakparti székházában dr. Földy Ferenc, a sárospataki tanítóképző főiskola főigazgatója és dr. Ködöböcz József nyugalmazott főigazgató-helyettes. Április 22-én 17 órakor pedig Balogh Béni írót mutatja be Slezsák Imre, az Edelényi Városi Könyvtár igazgatója. Szakpszichológus-képzés az ELIE-n Pedagógiai szakpszichológus-képzést indít az 1988—89- es (anévben, az oktatásügyben dolgozók számára az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem Bölcsészettudományi Kara. A levelező tagozatos kétéves képzésre pszichológus-diplomások jelentkezhetnek. A felvétel során előnyben részesülnek az iskolapszichológusok, illetve az iskolapszichológusi munka iránt érdeklődők. A jelentkezést 1988. május 15-ig lehet benyújtani az ELTE BTK tanulmányi osztályára (Budapest, V., Pesti Barnabás u. 1—3.). (MTI) Megéri-e iskolaigazgatónak lenni? Pedagógusok egyöntetű véleménye szerint a múlt év legizgalmasabb oktatásügyi témája az intézményvezetők új megbízási rendje volt. Az iskolákban ismételten reflektorfénybe került az igazgató személye, hiszen szakmai felkészültsége, problémaérzékenysége, jelleme révén ő a meghatározó tényezője a tantestület eredményes munkájának, az iskola belső demokratizálódásának. Csalódott igazgatók, elkeseredett pedagógusok bizonyára habozás nélkül nemmel válaszolnának a címben feltett kérdésre, az iskola hierarchikus viszonyaiban kevésbé tájékozott kívülállók pedig talán nem is sejtik, hogy mennyi feszültség rejlik a kérdés felvetése mögött. Az új megbízási eljárás bevezetésének már az első jelzései is túlmutatnak az iskolán, a tanulságok más munkahelyek vonatkozásában is hasznosak lehetnek. Voltaképpen mi a pedagógiai vezetők új megbízási rendjének lényege? Az, hogy a nevelési-oktatási intézményt fenntartó tanács köteles pályázatot kiírni a megüresedő igazgatói állásokra, és az érintett pedagógusok jóváhagyása nélkül nem nevezhetik ki az igazgatót. A munkáltató ezt a jogkörét csak különböző szervek (párt- és szakszervezeti szervek), véleményének figyelembevételével gyakorolhatja, a nevelőtestület állásfoglalása pedig valójában vétójog. Vagyis olyan vezetőt nem nevezhet ki a tanács, akinek a személyével a tanári kar nem ért egyet. (Tavaly mégis született jó pár ilyen törvénytelen tanácsi döntés, de ezeket a felsőbb hatóságok megsemmisítették, és új eljárás lefolytatását írták elő.) Már az idevágó miniszteri rendelet fogadtatása is megmutatta, hogy mekkora feszültséget kelt iskolai és tanácsi berkekben a meghatározott időre — öt évre — szóló megbízás s a pályázati rendszer. Úgy látszik, hogy a demokrácia kiszélesítése szükségképpen a különböző érdekek összecsapásával jár együtt. Amíg a pedagógusok nagy várakozással fogadták az új jogszabályt, addig igazgatók és az irányító szervek eleinte bizalmatlanok voltak a hatáskörüket gyengítő eljárással kapcsolatban. Tavaly a fő pályázati időszakban 1300 óvodavezetői, illetve általános és középiskolai igazgatói állásra írtak ki pályázatot az országban, és ezekre 1638 pedagógus küldte el jelentkezését. Harminchét helyre egyetlen egy érdeklődő sem akadt. Még egy érdekes adat: mindössze 227 olyan pedagógus pályázott igazgatói állásra, aki az illető iskolával nem áll munkaviszonyban. Kitetszik a számokból, hogy a legtöbb állásra csupán egy pályázat érkezett, mégpedig rendszerint a működő igazgatóé. Több jelentkező csak az üres vezetői állások esetében volt jellemző. A várhatónál jóval kisebb érdeklődés láttán felvetődik a kérdés, vajon miért nem vonzó az igazgatói státus a nevelők körében? Megéri-e egyáltalán manapság iskola- igazgatónak lenni? Mi rejlik a pedagógusok érdektelensége mögött? Az igazgatói állásokra hirdetett pályázatok iránti bizalmatlanság, vagy a vezetői munka értékcsökkenése? A Művelődési Minisztérium elemzésében elsősorban a pályázatok gyér fogadtatásának hátterére találunk magyarázatot. Okvetlenül számolni kell azzal, hogy a régi igazgatók közül a pályázat meghirdetésekor kevesen érkeztek a nyugdíjkor közelébe, és ez a tény alaposan csökkentette a külső jelöltek esélyeit, hiszen a működő igazgatók zöme újra jelöltette magát. Az irányító szervek általában bizalmukról biztosították az igazgatókat, és ösztönözték őket a pályázatra. Előfordult, hogy igyekeztek lebeszélni a pedagógusokat a részvételről, akik aztán a tanács jelöltjével szemben nem is vállalták a versengést. Az is megtörtént, hogy a tantestület riasztotta el az érdeklődőt. Egy-két év múlva valószínűleg jóval többet tudunk majd az iskolaigazgatók társadalmi presztízsének alakulásáról, mint ma, főleg akkor, ha az okok feltárásakor kitekintünk tágabb társadalmi összefüggésekre is. Az máris látszik, hogy a vezetői munkakör értéke devalválódott a társadalomban, továbbá a munka nagysága, felelőssége, a vele járó állandó idegfeszültség nincsen arányban az állás javadalmazásával. Ráadásul időnként számolni kell a társadalom egy részének vezetőellenes hangulatával is. „Nem éri meg igazgatónak lenni — hallottam a minap egy pedagógustól —, nincs ez az állás megfizetve.” Vállalok inkább két magántanítványt, és kapok tőlük annyit, mint amennyi az igazgatói pótlék. És hol van az én felelősségem és napi elfoglaltságom az igazgatóétól?” P. R. K. Ma este látható: A fészek melege • Bárány Tamás irta, Gaál Albert rendezte a ma 20.05 órakor az első műsorban látható A fészek melege című tévéfilmet. Aki az író korábbi munkáira emlékszik, bizonyára azért ül majd a készülék elé, mert tudja, napjaink életének, a mi életünk mozaikjainak a tükrét látja majd sajátos szemszögből, csipkelődő humorral átitatott, szórakoztató mesélés közben, s miközben jól, kellemesen érzi magát, rá is ismer önmagára, környezetére. A hetvenperces film főbb szereplői Szakácsi Sándor, Kovács Nóra, Sinkovits Imre, Straub Dezső, Szirtes Adóm, Földesi Judit, Bitskey Tibor. Képünkön a film egyik mozzanata.
