Észak-Magyarország, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-06 / 81. szám

1988. április 6., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Mi újság a színháznál? A boltozat __________ m ár nem mozog Vasbeton köpenybe burkolnak minden pillért. „Elmúlt az életveszély, de a bajt még nem hárí­tották el” - így lehetne summázni a Miskolci Nemzeti Színház bejáratá­nál kialakult állapotokat. Mint arról már részle­tesen beszámoltunk, már­cius 16-án megmozdult a teátrum árkádja fölött a boltozat, s azt sürgő­sen aládúcolták a szín­ház homlokzatának meg­újításán is dolgozó Észak-magyarországi Ál­lami Építőipari Vállalat szakemberei. Több, mint két hét telt el az ominó­zus nap után, érdeklőd­tünk: mi újság a színház­nál? Boncsér László építésveze­tő és Grand András statikus tervező a fentebb említett mondattal összegezték a je­lenlegi állapotot, majd kicsit bővebben elmondották: — Mint látható, a legin­kább tönkrement középső két pillért.vasbeton köpenybebur­koltuk — vélhetően az utol­só órákban. A két szélső pil­lért —, amelyek szemre jobb állapotúak, mint a középső- ek — az ÉMI (az Építésügyi Minőségellenőrző Intézet) megvizsgálta, de a kivett anyagnak csak mintegy har­madát tudták kontrollálni, a többi egyszerűen elporladt. Nos, ez az ellenőrzés kimu­tatta, hogy e pillérek teher­bírása is meglehetősen cse­kély, a törési szilárdság 20— 30 kilopond .négyzetcentimé­terenként. Nincs mese, eze­ket is meg kell erősíteni, ha­sonló módon, mint a másik kettőt. Ezután kerülhet sor a boltozat megvizsgálására, amely — elmondhatjuk — már nem mozog, nem reped tovább. Ez kétségtelenül az aládúcolásnak köszönhető. Ha ezzel a munkával megle­szünk. akkor láthatunk hoz­zá a nézőtéri társalgó födém­cseréjének. Minden valószí­nűség szerint ebben az év­ben elkészülünk a színházi munkákkal... (illésy) Miskolci kezdeményezés Nyugdíjas vasutas líjílók vállalkozása A vasutasok jó részét a szolgálati évek, évtizedek le­telte után is erős szálak kö­tik a nagy szállító szervezet­hez, a MÁV-osok nagy csa­ládjához, s mindig készek a segítségre. Kétszeresen is ösztönző a vasutasszív, ha az nyugtalan emberekben, újí­tókban dobog. Ezt dokumen­tálja a 21, miskolci ember példamutató vállalkozása. Több, egykori jeles újító­ban — köztük Csajka Ist­vánban — lobbant fel a ten- nivágyás. A Vörösmarty Mű­velődési Ház, majd a MÁV Miskolci Oktatási Főnöksége vette gondozásba ezt a vá­gyat. Az első találkozóra az el­múlt napokban az oktatási főnökségen került sor. Azért itt — mint Czimbalmos Ist­ván, a főnökség vezetője megindokolta — itt műhe­lyek, gépek, segítő erők áll­nak az újítók rendelkezésére. Papp Gábor, a MÁV Mis­kolci Igazgatóság műszaki igazgatóhelyettese nagy tisz­telettel és elismeréssel kö­szöntötte a nyugdíjas újító­kat újszerű vállalkozásukért. Részletesen beszámolt róla, hogy a vasútnál az utóbbi évtizedben milyen technikai, technológiai fejlődést érlek el. Szólt a feszítő gondokról is, amelyek közül néhány sokéves távlatból „vissza­integet”. Hangsúlyozta: kész­séggel várják a több évtize­des tapasztalattal rendelkező műszaki és forgalmi szak­emberek ötleteit, tapasztala­tait. A nyugdíjas vasutas újítók baráti köre egyelőre 21 főt számlál. (Várják még egy sor szakember jelentkezését.) A testület munkáját öttagú ve­zetőség irányítja. Az elkép­zelések szerint havonta, két­havonta találkoznak. Eseten­ként a vasútigazgatóság adott osztályvezetője tart előadást, ismerteti az újítási célkitű­zéseket. Az első ilyen össze­jövetelre — várhatóan — áprilisban kerül sor. A fel­buzdulás, s az újítók tettvá­gyát, s hozzáértését kifejező, meggyőződésből fakadó sza­vak arra utalnak, hogy e vállalkozás nem lesz hatás­talan. Csorba A jog egyben kötelesség- - ü r IIIIäI V' Balesetesek ankétja az LKM-ben Ez év januárjának végén az LKM-ben munkavédelmi konferencián értékelték a múlt év tanulságait. A részt­vevők akkor megállapíthat­ták, hogy bizonyos téren ja­vult, más téren romlott a diósgyőri nagyüzemben a munkások védelmének haté­konysága. Mert az igaz, hogy 1987-ben szorították először 500 alá a balesetek számát, de az is tény, hogy heten estek áldozatául a többnyire hanyagul, a szabályokat fi­gyelmen kívül hagyó mun­kának. A 418, munkával összefüg­gő baleset közül 150 kézi munkavégzés, 73 gépkezelés, kiszolgálás. 50—50 pedig anyagmozgatás és karban­tartás során következett be. Az esetek többségénél ki­mutatható — 70 százaléknál —, hogy első, vagy másod­lagos okuk a sérültek mu­lasztásával, a munkafegye­lem megsértésével függ össze. Mindössze 30 száza­lékra tehető a vezetői mu­lasztás, vagy szervezési hi­ba — mint bajt okozó té­nyező. Azt az LKM-ben is tudja minden dolgozó, hogy a biz­tonságos munkavégzés felté­teleihez joga van; de arról bizony közülük is sokan megfeledkeznek, hogy ez a jog egyben kötelesség is — szögezi le röplapjában a nagyvállalat munkavédelmi főosztálya. Nem titok, hogy szeretnék rádöbbenteni mun­katársaikat arra, hogy egy életük van, s saját felelős­ségtudatuktól is függ, meny­nyiben sikerül azt megóvni. Éppen ezért hívták össze a balesetet szenvedett dolgo­zókat, hogy ankéton elemez­zék a balesetek körülmé­nyeit, okait, hogy tanuljanak saját és mások példáján. Az országban elsőként megren­dezett tanácskozás jelszava is ezt tükrözi: „A védelem igénye jog — élni vele kö­telesség !", Készülnek a válaszfalak. „Öröm nézni őket, ahogyan dolgoznak...” Kőművesek számológéppel (Folytatás az J. oldalról.) Jó kőműves? Van ilyen? Van bizony! No, rendben, most „még” van — akadé­koskodik bennem a kisördög — de lesz-e? Lesz. Erről ta­núskodott az a verseny, me­lyet az elmúlt hét csütörtö­kén, péntekén rendeztek meg Miskolcon, s melynek során kiderült, hogy ki a legjobb kőművestanuló az országban. Akikből majd jó mester lesz, később. A ver­sengés házigazdája a mis­kolci 114. Számú Eötvös Jó­zsef Szakmunkásképző Inté­zet volt. ahová az ország minden részéből érkezett 25 tanuló, hogy számot adjon elméleti és gyakorlati tudá­sáról. — Külön örömünkre szol­gál — mondja Forrai Já- nosné, az intézet műszaki igazgatóhelyettese —, hogy a mi iskolánkból is indul két tanuló, akik a megyei ver­senyen első, illetve második helyezést értek el. Egyéb­ként az elmúlt években min_ dig jól szerepeltek diákjaink a Szakma Kiváló Tanulója versenyein. írásbeli is volt. Az első hat kőműves tan ufónak nem kell majd szakmunkásvizsgát tenni. Mikor bekukkantunk a terembe, már csak néhányan számolnak, rajzolnak. A versenyzők mindegyike szá­mológépet használ (ezt a szabályok megengedik ter­mészetesen), itt-ott értékes rajzeszközöket is felfedez az idegen. — Némelyik gyereknek olyan felszerelése van, ami­lyen nekem sincs — mondja későbbi beszélgetésünk al­kalmával Magyar János, az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztérium főosztály- vezetője, aki egyébiránt a zsűri elnöke. Az elméleti tudás számba­vételekor a diákoknak meg kellett mutatniuk, hogyan sajátították el a szakismere­Mór a milliméteres eltérések is számítanak. tét, az anyagismeretet és a szakrajzot. Medve Lajos, az egyik borsodi versenyző ez utóbbiból mar tavaly is bi­zonyított, hiszen az országos építőipari szakrajz tantárgyi versenyén harmadik lett. Ve­le akkor beszélgettünk, ami­kor már túl volt az írásbe­lin. — Nehéz volt? — Nem túlságosan — vá­laszolja. — Én (kicsit nehe­zebbet vártam. Ö egyébként eredetileg szobafestő-tanulóként kezdte középiskolai tanulmányait, ám később meggondolta. Ügy tűnik ez a váltás szerencsés volt, hiszen nem mindenki jut el ilyen országos ver­senyre ... Amiből már egyenesen lehet következtet­ni arra, hogy ezt a szakmát szereti, s várhatóan nem­csak úgy ímmel-úmmal fogja gyakorolni. S hogy er­re milyen nagy szükség van, azt nem is kell különöseb­ben bizonygatni. De azért álljon itt Balajti László, a MIÉP csoportvezetőjének vé­leménye, aki a gyakorlati vizsga lebonyolításának se­gítője volt: — Én nagyon fontosnak tartom a szakmaszeretetei. Hiszen egy munkacsoport­ban nem mindegy, hogyan dolgoznak az emberek. Szí­vesen látnék ezek közül a gyerekek közül többet is a brigádunkban, hiszen a jó­kezű, jó szellemű ^munká­sokra nagy szükség yait Az az igazság, hogy öröm nézni őket, ahogyan dolgoznak ... A gyakorlati feladatokat a Pátria üzletházzal szemköz­ti épületben végezték el a tanulók. Hogy pontosak le­gyünk: 10-es válaszfalat, húztak fel, majd következő teendőjük a falvakolás volt. Szorgoskodtak, ügyesen il­lesztették egymásra a gáz­blokkot. Valami furcsg azért volt, miközben a mind ma­gasabbra „növő” falakat mustráltuk. Mi hiányzik itt? Aztán rájöttem. A kőműve­sektől megszokott fütyöré- szés, dúdolás. Olyan csönd­ben dolgoztak ... Persze, persze. Az izgalom, az erős koncentrálás. Mert itt aztán figyelni kell, hiszen, mint azt Venczel Károly gyakor­lati szakoktatótól megtud­tam (Medve Lajos egyik fel. készítő tanára), itt bizony néhány milliméteres eltérés is számít, „törékeny” ez a vékony fal... Talán egy fürdőszoba fa­lát építi Bódi Csaba, a má­sik borsodi versenyző. Nagy igyekezetében még a védő­sisakot is elfelejti levenni. Izzad is erősen ... — Nyugodtan leveheti, hi­szen épületen belül nem mu­száj viselni — figyelmezte­tik. Neki az iskola elvégzése után még további tanulási tervei vannak. Szeretné a technikusminősítőt is leten­ni, s aztán még az egyetem­ről is szó lehet. — Az az igazság, hogy el­méletből jobb vagyok — mondja. — Igaz, a gyakor­latot is szeretem, vagyis dol­gozni. Nyáron rokonoknál segítettem az építkezésnél, ám úgy akarom alakítani a sorsomat, hogy mire megnő­sülök az én saját házam is elkészüljön. A verseny első és második helyezettje a díszoklevélen kívül kéthetes belföldi üdü­lést és pénzjutalmat, míg a harmadik helyezett a díszok­levélen kívül pénzjutalmat kap. Gondolható azonban, hogy az igazi nagy díj az lesz, hogy elmondhatják: én vagyok a legjobb kőműves az országban! Ahogyan azt Bódi Csaba megfogalmazta: — Ha sikerül, az lesz az igazán jó, hogy majdan megmutathatom az unoká­imnak az oklevelet... Mészáros István Fotó: Laczó József in. sz. zs. A munkaterületet a MIÉP biitositotta. Allványerdőben ... A boltozat már nem reped tovább. Fotó: Balogh lm

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom