Észak-Magyarország, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-01 / 78. szám
1988. április 1., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A Zempléni-hegységet még itl-ott kisebb hófoltok tarkítják. Az egyik, Telkibánya melletti völgyben, a Kecskeháton tehenek csoportja töltötte az enyhe telet. Már két-három újszülött borjú is ismerkedik a hegyi tájjal, sétálgat a friss, most leterített alomban. Mi azonban a sár miatt csak lovaskoesiról figyelhetjük őket, kö- zclcdtünkre elszaladnak. Telkibányán és Mikóházán — Tíz éve kezdtünk húsmarhával foglalkozni, a természetes legelőre alapozva. Most az összes állomány 320 körül van, ebből 150 a tehén. Négyéves távlatban a tehénlétszámot 250-re szeretnénk fejleszteni — mondja Jordán István, a Béke Tsz főagronómusa. — A szaporulatot nem hizlaljuk, 220 kiló körüli súlyban értékesítjük, hisz a vadkár miatt nehéz lenne több takarmányt termeszteni. Az állatok télen-nyá- ron kint vannak a legelőn. Ennek ellenére még a tavalyi kemény időjárás sem viselte meg őket túlságosan. Egyébként a húsmarha az idén 300 ezer forint nyereséget hozott a szövetkezetünknek. Kritikus ágazata az állattenyésztésnek a juhászat. Éveken keresztül veszteséges volt, fel akarták számolni, de mivel a legelőket mással nemigen lehet hasznosítani, hát inkább csak visszafejlesztették. Az idén nagyobb odafigyeléssel, hatékonyabb munkával nyereségessé tették a juhá- szatot. Bár csak szerény nyereséget hozott — 11 000 forintot —, de az elmúlt évi félmilliós veszteség után komoly eredménynek számít. A várható gyap.jú- ár-csökkenés azonban ismét nehezíti az ágazat helyzetét. Kozmáry László elnök: — Kis tsz vagyunk, 1800 hektáros területünk nagyobb része erdő. Növény- termesztésünk nem meghatározó, elsődleges feladata az állattenyésztés kiszolgálása. Az elmúlt három aszályos év egyaránt sújtotta az erdőgazdálkodóst, a növénytermesztést és állattenyésztést is, ám ismét eredményes évet tudhatunk magunk mögött. Nehezítette helyzetünket a munkaerőhiány is. Nagy segítséget jelentett nyugdíjasaink időnkénti segítsége. összességében nem volt veszteséges az alaptevékenységünk, ám a két és fél milliós nyereség nagyobb részét mégis az ipar hozta. Megdöbbenéssel vesszük tudomásul, hogy a megyében, így az encsi vonzáskörzetben is egy-két termelőszövetkezet — lényegesen nagyobbak mint a miénk — sorsa válságosra fordult. Mi a nehézségek ellenére, megpróbálunk úgy dolgozni, hogy ismét eredményesen zárhassuk az évet.. . * A Mikóházi Aranykalász Termelőszövetkezet négy kis zempléni falu földjein (Alsóregmec, Felsőregmec, Vilyvitány és Mikóháza) gazdálkodik 3457 hektáron. Hosszú időn keresztül stabil nyereséggel zárták az esztendőket, ám az elmúlt évben veszteséges lett az alaptevékenység, s az iparban is csökkent a nyereséghányad. Az ok összetett. A nehezedő gazdasági helyzet, szigorodó szabályozók hatására eleve szerényebb mértékű volt a tervezett nyereség is. A kedvezőtlen időjárás és a belső gondok is hozzájárultak ahhoz, hogy a tavalyi évet kisebb — 19 000 forint — veszteséggel zárták. Frankó Mihály elnök: — Az év elején felszámolási gondokkal küzdöttünk. A kétmilliós veszteséget okozó ipari főágazatot, valamint még néhány szakcsoportot — melyek további másfél milliós bevételkiesést jelentettek — megszüntettünk. Így az ipari tevékenység nem tudta ellensúlyozni az alaptevékenység 5 milliós veszteségét. Ha kismértékű is a hiány, engem személy szerint mégis nagyon bánt, bar pénzügyi problémáink nem voltak és jelenleg sincsenek. Egyébként ta- vajy augusztusban felvettük a kapcsolatot a sátoraljaújhelyi Elzett-Certával, s bérmunkában bútorzárat gyártunk. A kezdeti nehézségeket már túl vagyunk, s talán az év végére ez az egyik legjövedelmezőbb ágazata lehet a szövetkezetnek. A szarvasmarha-ágazatban sajnos, a hasznosítási irány változtatása miatt magas volt a selejtezési veszteség, emelkedett a takarmányozási költség, s a rossz tartási körülmények miatt nőtt az elhullás is. Ebben már nemcsak a szabályozórendszer a hibás. Itt emberek jelennek meg! Vezetők, középvezetők, fizikai dolgozók. Mindhárom szinten sok esetben tapasztaltunk felelőtlenséget, gondatlanságot. A munkafegyelem megszilárdításával 'a munka hatékonysága is javítható lenne. Ám, e téren nem sokat léptünk előre. Dolgozóinkra, vezetőinkre általában az érdektelenség, a közöny jellemző — mondja nem kis elkeseredéssel az elnök. — A juhászat másfél milliós veszteségének is egyik fő oka a magas elhullás, valamint az alacsony szaporulat, a nem kielégítő gyapjú- és tejhozam. Az ágazatot mégsem akarjuk megszüntetni, hiszen megvan a legelő, a rét, melyet jobban nem tudnánk hasznosítani. Frankó Mihály optimista: — Az idei tervfeladatok kidolgozása alapján minden lehetőségünk megvan a talpon maradásra. Ehhez azonban dolgozóink becsületes munkája, a vezetők személyes példamutatása szükséges. Ha a vezetés akarja a sikert, az egyre jobb eredményeket, s ehhez megtalálja a hasonlóan gondolkodó munkatársakat, akkor már nem lehet baj. Nekünk is ez a célunk. Más nem is lehet. Dobos Klára Felelősséggel gazdálkodni... (Folytatás az L oldalról) edelényi termelőszövetkezet is kivenné - részét. Akárcsak a városkörnyék többi mező- gazdasági nagyüzeme, amelyek összességében sohasem gazdálkodtak veszteségesen. A választásról szólva, felhívta a szövetkezet tagságának figyelmét a kollektív felelősségre. A megválasztott vezetőségnek és az elnöknek az elkövetkezendőkben ugyanakkor a gazdálkodásért fokozott felelősséget kell vállalniuk, hiszen döntéseikkel és azok megvalósításával formálódik a közös nagyüzem, általa pedig több száz család sorsa. A vita után kitüntetéseket adtak át a szövetkezet legjobb dolgozóinak. Olajos Gyula juhászati ágazat vezető a MÉM Kiváló Munkáért kitüntetését vette. át. Végül a közgyűlésen megválasztották az új elnököt. A leadott 441 érvényes szavazatból Slezsák József, a szövetkezet korábbi pb-til- kára 437-et kapott. Így 1988. március 30-tól ő az edelényi Alkotmány Termelőszövetkezet elnöke. Átalakul a kohászat Az elmúlt esztendőben jó néhány vállalat került rendkívül nehéz helyzetbe. Ez önmagában ma már nem hat az újdonság erejével. Am kialakult és erősödik egy másik tendencia is. Nemcsak egy-egy vállalat küzd egyre nagyobb pénzügyi problémákkal, hanem teljes ágazatok sorsa válik kérdésessé, és egyben az egész magyar ipar központi döntést is igénylő gondjává. A tavaly kritikus helyzetbe került két nagy cég, a Lenin Kohászati Művek és az Ózdi Kohászati Üzemek már hónapok óta keresi a megoldást. Más útjuk nemigen lehetett, hiszen a korábbi tevékenység folytatása a teljes pénzügyi lehetetlenülés felé sodorta a vállalatokat. Szerkezetváltás, a költségek csökkentése, jobb minőségű gyártmányok előállítása, ezek szerepelnek a jelenlegi tervekben, kibontakozási programokban. Mindkét helyen leállították a legtöbb veszteséget hozó termelést, felülvizsgálták korábbi fejlesztési elképzeléseiket is, és nem maradt érintetlenül a munkaerő- gazdálkodás sem. A recept érdekes módon mindenhol megegyezik. A jelentős létszámcsökkentés mellett — az LKM-ben mint a közelmúltban bejelentették, mintegy 1000 embertől válnak meg 1990- ig — szinte minden dolgozót átképeznek, más munkák végzésére is betanítják őket, mert hiába maradnak a vállalaton belül, új munkát kell végezniük. Az intézkedések hatása a vártnál gyorsabb volt, hiszen az LKM és Ózd is körülbelül. nulla eredménnyel zárta az évet, magyarán nem lesz veszteség. Ez tehát az első lépés azon az úton, amelyre a' magyar kohászatnak, ha talpon akar maradni, rá kell lépnie. És talán azon sem árt elgondolkodni, hogy vajon mindezeket a változásokat — a vállalati fogyókúrát, az átalakítást — miért nem kezdték évekkel korábban. S különösen furcsa ellentmondás ez, ha figyelembe vesszük, az LKM már az 1980-as évek' eleje óta veszteséges volt. Ügy tűnik, a gazdasági környezet most kezd oly szigorúvá válni, hogy ezek a döntések tovább már nem halogathatok. De a számok azt mutatják, hogy most már az embereket és az adott településeket nagyon súlyosan érintő intézkedések sem lesznek majd elegendőek a továbblépéshez. Az új adórendszer hatásait elemezve, az előzetes számítások azt prognosztizálják, hogy az eddigi teljesítmény kevés lesz a nyereséges gazdálkodáshoz. Nem véletlen, hogy a kormány újból napirendre tűzi idén áprilisban a kohászat helyzetét, az ágazatban rejlő lehetőségek megtárgyalását. S könnyen előfordulhat, hogy a fennmaradáshoz újabb gyökeres átalakulásra lesz szükség. Nélkülözhetetlenek a fejlesztések ahhoz, hogy a nyereséges tevékenységek több árut produkálhassanak. És az sem mindegy, hogy sike- rül-e jobb minőségű vasércet beszerezni, aminek révén tovább csökkenhet a termelés önköltsége. Az elmúlt évben a Dunai Vasmű kapott erre lehetőséget, és az eredmény igazolta a fel- tételezéseket. A kohászat, úgy tűnik, túljutott a legkritikusabb hónapokon, de a jövővel kapcsolatban számos kérdés megválaszolásra vár. Például. hogy miként; lehet finanszírozni a fejlesztéseket, s erre vajon milyen feltételekkel vállalkoznak a kereskedelmi bankok, hogyan alakuljon a kohászati termékek ára stb.? A gyors döntés hozzájárulhat az ágazat teljes megújulásához. S az is bizonyos, hogy egy tartósan veszteséges ágazatnak, vagy vállalatnak már nincs létjogosultsága az átalakuló magyar gazdaságban. L. M. Füles-rejtvénnyel Ötven kiló csokoládét nyert Jászapátiban ma gyerekünnep van. A Vasvári utca gyereklakói és a Damjanich utcai általános iskola nyolcadikosai legalább olyan izgatottan várták Gecse Julikat, mint a húsvéti nyuszit. Julikát egy állami rendszámú gépkocsi vitte haza késő délután édesanyjával, és sok-sok csomaggal. A dobozok tömkelegében mindmind csokoládé, a Szerencsi Csokoládégyár legfrissebb, legújabb és legfinomabb termékei. — Kap belőle az öcsém, Józsika, kap természetesen anyu, apu, az összes rokonság, az utcánkból minden gyerek, az osztályban csokipartit rendezünk, kapnak a tanárok közül is néhányan... Tiszai Lászlóval, a Füles főszerkesztőjével és Mika Imrével, a csokoládégyár kereskedelmi igazgatóhelyettesével hallgatjuk Julikát, aztán Baksi Jánosné technológus irányításával gyárlátogatásra indulunk. — Szerinted hogyan készül a csokoládé? -— kérdezem, mielőtt a gyártósorhoz érnénk. — Elképzelni sem tudom. — És miből készül? — Gondolom kakaóból, cukorból... Érdekes, sohasem gondoltam rá, pedig anyu mindennap vesz nekünk ... Gecse Julika a Füles 10. számában közzétett. Pályázat csak általános iskolásoknak felcímű és Csoki húsvétim című, skandináv típusú keresztrejtvényt fejtette meg helyesen — és most tessenek figyelni — 71 ezer 700 társával együtt. Ebből a temérdek helyes megfejtést tartalmazó levelezőlapból sorsolták ki Julikáét. Nagy szerencse kell az ilyenhez. Huszonöt gyerek nyert még egy- egy súlyos édességcsomagot, összesen 136 és fél kiló csokoládét mértek ki a gyerekeknek a gyárban. — Nagyon jó partnerünk a Szerencsi Csokoládégyár. Ez volt a hatodik közös pályázatunk — mondja Tiszai László. — Mikulás és húsvét előtt dobogtatjuk meg a gyerekek szívét a nagy édesség- nyeremény lehetőségével. Emlékszem, az első alkalommal egy hevesi kisfalu egy kis lakója nyerte a fődíjat, a falu kéményseprőjének a fia. — Mindig azonos a fődíj? — Változatos. Volt, amikor száz tábla csokoládét kapott a nyertes, máskor egy nagy Mikulás-puttonyt töltöttünk meg, legutóbb pedig annyit kapott a nyertes, amennyi a súlya volt. Kicsi és soványka kisgyerek volt. . . Ezért döntöttünk most úgy, hogy ötven kiló legyen a főnyeremény. Julika csak ámul-bámul, milyen érdekes is egy ilyen gyár. A munkásnők kedvesek. mindenki mosolyog a szerencsés kislányra, és mindenki azzal kínálja, ami éppen a keze ügyében van. Desszert, táblás, meg kerek csokoládé, meg szögletes csokoládé, meg tejcsokoládé és étcsokoládé... A cukorkaüzemben a sok kóstoló után mérlegre állítjuk Julit. Hatvan kiló a súlya! — Megtakarítottunk 10 kilót! — mondja a főszerkesztő. — Mire elfogy a nyeremény. több is leszek — veszi a lapot a jászapáti kislány. Gecse Julika nyolcadikos, a szolnoki egészségügyi szak- középiskolába jelentkezett, most várja a meghívót a pályaalkalmassági vizsgára. Gyermekápolónő szeretne lenni. Kedvenc tantárgya az orosz nyelv, de nincs sok gondja a többi tantárggyal sem, jó tanuló. Szülei .téesz- tagok, édesanyja: ebédkiosztó, édesapja üzemrendész. — Soha nem nyertünk még semmit, de ez az év egészen különleges. A termelőszövetkezet engem nőnapi jutalomként egy NDK- beli társasutazásra küldött, most meg Juli ... — mondja az édesanya. — Neki egész életére szóló élmény ez a mai nap. — Mesés — szól Juli, és egy nagy pohár vizet kér az igazgatótól. Lévay Györgyi Fotó: Laczó József Julika nyereményét gusztálja a kereskedelmi igazgató és a Füles főszerkesztője. \
