Észak-Magyarország, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-25 / 97. szám
Világ proletárjai, egyesüljelek! XLIV. évfolyam, 97. sióm 1988. április 25 Hétfő Ára: 1,80 Ft Az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának lapja A megyei pártbizottság az állásfoglalás-tervezetről fl társadalom döntő többsége a szocializmus mepúiításáért küzd Grósz Károly felszólalása Megyénk pártszervezetei és -szervei az elmúlt héten lezárták és összesítették az országos pártértekezlet állásfog- lalás-tervezetérői szervezett vitákat. A hét végén, szombaton ülést tartott a megyei pártbizottság, amelyen összegezte a megyei viták tapasztalatait és kialakította saját álláspontját. Az elnöklő Dudla József első titkár meleg szavakkal köszöntötte a megyei pártbizottság ülésére Miskolcra érkezett Grósz Károlyt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Minisztertanács elnökét, valamint Lakatos Ernőt, a Központi Bizottság osztályvezetőjét és Koszorús Ferencet, a Központi Ellenőrző Bizottság tagját, a vasutasszakszervezet főtitkárát. Jellemző az aktivitásra, hogy tizennégyen kértek szót, továbbították munkahelyük, környezetük, az alapszervezeti taggyűléseken elhangzott véleményeket és megfogalmazták saját álláspontjukat. Ez egyébként fontos tanulsága volt a pb-ülés- nek: nem elég a véleményeket meghallgatni, továbbítani, vitatkozni is kell, ha szükséges, értelmezni, védeni a párt platformját. A testület úgy döntött, hogy az országos pártértekezlet állásfoglalás-tervezetéről kialakított saját állásfoglalását nyilvánosságra hozza, az a következő napokban megjelenik a megyei pártbizottság lapjában. Ezúttal az előterjesztés szóbeli indoklásából és a vitákból emeljük ki a legfontosabb megállapításokat, és közöljük a pártbizottság által megválasztott küldöttek névsorát, akik megyénk kommunistáit képviselik az országos pártértekezleten. Az állásfoglalás-tervezet megyei vitáinak összegzése Dudla József megnyitja a pártbizottság ülését A végrehajtó bizottság nevében dr. Kun László megyei titkár mondott szóbeli kiegészítést az írásban közreadott dokumentumhoz. Rámutatott: az állásfoglalás- tervezet kidolgozására és vitáira meglehetősen bonyolult politikai helyzetben került sor. Abból a felismerésből 'kiindulva, hogy hóekeként nem tolhatjuk magunk előtt az elmúlt másfél évtizedben felhalmozott problémákat, a kormánynak, a Központi Bizottság gazdasági-társadalmi kibontakoztatási programja megvalósításának irányába több olyan intézkedést kellett életbe léptetnie, amelyek a világon mindenütt politikai feszültségeket eredményeztek volna. Ennek következtében is társadalmunkban felszaporodott a különböző Okokból elégedetlen emberek száma. Ebből az elégedetlenségből, nyugtalanságból kibontakozhat egy konstruktív megújulás — amennyiben értelmesen tudjuk azt kezelni, ellenkező esetben bekövetkezhet a politikai feszültségek további kiéleződése. A megyében lezajlott vitákat minősítve, a megyei titkár szerint: párttagjaink abszolút többsége nagy felelősséggel vett részt a vitákban, s az eszmecserék során gyakorta nemcsak a dokumentumtervezetben foglaltakról, hanem annak ürügyén fontos általános politikai kérdésekről is véleményt nyilvánított. A tervezet törekvéséivel való többségi azonosulás mellett két szélső pólus is érzékelhető volt. Az egyik, hogy „aki a tervezet egészével vagy szellemével nem ért egyet, az vagy ellenség, vagy elveszítette józan ítélőképességét”, s a másik, hogy az semmitmondó általánosságokat tartalmaz, semmi újat nem mond. Az első álláspontot többek között azért nem ad- ceptá'lhatjUk, mert — éppen a vita bizonyította, hogy a tervezet vitára alkalmas ugyan, de még nem tökéletes. A Dr. Kun László szóbeli kiegé szitöt mond másik álláspont képviselői között találjuk azokat a „hivatásos” hozzászólókat, akik felületesen átfutották a dokumentumot, s tényéktől nem zavartatva mondták a véleményüket; közöttük találjuk azokat, akik a helyzettől, szükségleteinktől elvonatkoztatva valamiféle „radikálisan újat”, vagy éppen pártprogram jellegű dokumentumot vártak, és ezzel az igénnyel közelítettek a tervezethez. Ez is arra utal, hogy az előkészítés folyamatában nem fordítottunk elég figyelmet a pártértekezlet mibenlétének, valamint az összehívott pártértekezlet céljainák megismertetésére, tisztázására. Ennek következtében sokan saját munkaterületük, problémáira kerestek választ, ha úgy tetszik, saját magukat keresték az átfogó pártdokumentu- mokban. Ez sok elvtársunk részéről különböző típusú hiányérzetként fogalmazódott meg. Mert miközben elfogadjuk, hogy a párt elvi politikai eszközökkel irányítson, a problémák elvi politikai kezelését gyakran a konkrétság hiányánák minősítjük. Dr. Kun László végül elmondotta, hogy a szerkesztő- bizottság komoly zavarban volt, hogyan, milyen formában és főként milyen terjedelemben terjessze a vitákban elhangzott több ezer javaslat summázatát a testület elé, hogy az kialakítsa állás- foglalását. Az előterjesztésnek ugyanis úgy kellett mennyiségét illetőleg kezelhetőnek lennie, hogy minőségileg reálisan szintetizálja a vitákban elhangzott javaslatokat. Végül is a következő logikai fogódzók alapján közelítették meg a feladatot. 1. A XIII. kongresszus által megfogalmazott célok nem mindenben bizonyultak megalapozottnak, ezért napjaink legfontosabb sorslkér- dése, hogy ésszerűvé, hatékonnyá tegyük társadalmi rendszerünk működését. 2. A hatékony működtetés előfeltétele a politikai intézmény- rendszer. ezen belül is mindenekelőtt a párt és a különböző társadalmi alrendszerek reformja, telhát a pártértekezletnek nem kell minden fontos kérdéssel foglalkoznia. 3. A pártérteikezlet egy folyamat állomása, mely nem helyezi hatályon kívül a Központi Bizottság 1986 novemberi határozatát, az 1987 júliusi gazdasági-társadalmi kibontakozási programot, és a kormány stabilizációs programját. 4. A pártértekezlet célja nem a feszítő gazdasági-társadalmi problémáink azonnali megoldása, hanem hogy kedvezőbb társadalmi, politikai feltételeket teremtsen e problémák megoldásához. 5. Az állásfoglalás-tervezet elvi megállapításainak gyakorlati kibontása igen komoly, és szerteágazó, további munkát igényel nemcsak a párttól, hanem a különböző érintett szervektől, intézményektől is. Mindezek alapján a testület elé terjesztett javaslatban nem szerepelnek azok az észrevételek, melyek egy hosszú távú pártprogram részei lehetnek, vagy a kongresszusra tartoznak; és amelyek a tervezetben megjelölt fejlesztési irányok, keretek gyakorlati megvalósítására, részletező kitöltésére irányulnak. Ezdk, az egyébként hasznos, érvényes javaslatok természetesen nem vesznek el, a gyakorlati munkában figyelembe veszik mind az illetékes országos, mind a megyei és a helyi szervek. A szóbeli előterjesztést követő vitában elsőként Tímár Vilmos, a Miskolc Városi Pártbizottság első titkára kért szót. Tapasztalata szerint sok-sok igény, javaslat fogalmazódott meg a viták során. Nyilvánvaló, hogy a pártértekezlet nem foglalkozhat mindennel. Annak legfőbb céljait az első titkár a következőkben summázta: — A párt vezető szerepének, az intézményrendszernek a korszerűsítése; — A gazdasági stabilizáció; — A társadalmi, politikai, gazdasági folyamatok ideológiai megalapozása. Fontosnak tartja az álláspontok tisztázását, pontosítását. Egyértelművé kell tenni: mivel azonosulunk és mivel nem értünk egyet. A viták egyik negatív tapasztalataiként említette, hogy a párttagság nagy része nem értette; mi a hagyományos ehkölcs. Elcsodálkoztak, amikor tisztázták, hogy olyan egyszerű dolgokról van szó, mint többek között a. becsületesség, az emberség, fegyelmezett, pontos munka. A kérdések kérdéseként fogalmazták meg sokhelyütt: mi a garanoia arra, hogy változtatunk és a múlt hibái nem ismétlődnek meg? A kérdés feltevésében kétségtelenül van bizalmatlanság is, de a beava'tottság igénye is benne rejlik, A felszólaló szerint garancia az őszinte szembenézés a múlttal — mit döntöttünk rosszul, a jó határozat hogy valósult meg? —, a szükséges személyi változások végrehajtása, a pártértekezlet szellemisége, nyilvánossága és az egész pártban olyan légkör felerősítése, amelyik tükrözi a megújulást. Homonnai Zoltánná, a BVK laboránsa elmondta, hogy az emberek konkrét, világos feladat-meghatározást várnak. Szeretnék tudni: mi az, amit most megvalósíthatunk, és mit csak hosszabb távon. Vitatkozott azzal a nézettel, hogy a határozatok jók, csak nem sikerül végrehajtani. Nyilván akkor a határozat sem jó. Végül a demokratizmus, a nyilvánosság fejlődésével összefüggésben feltette a kérdést: tudjuk-e úgy fogadni a bírálatot, hogy ne személyünk elleni sértésnek vegyük? Bizony nem köny- nyű vállalni az ezzel járó konfliktusokat, de nincs más út, ha társadalmi felelősséggel kezeljük az élet ellentmondásait. Osztaji Béla, az MSZMP KB tagja, az ÓKÜ csoport- vezetője a vitában részletesen szólt a környezetében tapasztaltakról. Sajátos magyar betegségnek minősítette a várakozást. Vannak, akik csodára várnak, és elfelejtik pontosan tenni a dolgukat. Némelyek csak másokban keresik a hibát. Aztán vannak, akik oldalról, nem tiszta szándékkal beszélnek. A személyi kérdésekben sok a találgatás, pedig a KB hatáskörébe tartozó ügyeket aligha lehet az alapszervezetekben eldönteni. Véleménye szerint azokat az embereket, akik egész életükben a közösségért éltek és dolgoztak, nem szabad méltatlanul minősíteni. Jól lehet, aki elfáradt, annak tovább kell lépnie. Osztafi Béla végül arról szólt, hogy a tervezetben a munkásság nem szerepel súlyának megfelelően. Nemes Józsefné, a Szerencsi Édesipari Vállalat tervezője szóvá tette, hogy az árreform során félmegoldások is vannak, az árak begyűrűznek, de a végtermékben nem jelenhetnek meg. A vállalatnak pedig nagyobb mozgástérre lenne szüksége a bérek kezelésében, legyen a vállalatnak joga, hogy lehetőségeinek határán belül maga döntsön. Egyáltalán: a vállalati önállóság legyen valós. Nemes Józsefné úgy tapasztalta, hogy sok párttag bírálta a tömegkommunikációs eszközöket, határozottabb kiállást várnak a párt politikája mellett. Szabó Pál, az Edelény Városi Pártbizottság első titkára többek között annak a véleményének adott hangot, hogy az újítást, a változást általában mindenki igényli, de, amikor konkrétan találkoznak vele, sokan minden érvet összegyűjtenek, hogy miért nem jó az elképzelés. Javasolta, hogy a KB még a kongresszusig komplexen tekintse át a párt belső életét. Erről készüljön javaslat, amelyet döntés előtt szinten teljes körben vitasson meg a párttagság. Erre azért is szükség van, mert új választási rendszerre van szükség a pártban, meg kell újítani a döntési rendszert, továbbfejlesztendő a pártdemokrácia, a demokratikus centralizmus mindkét oldalát szükséges erősíteni, mindezzel együtt újra kell teremteni a pártegységet. Fónagy Istvánná, putnoki pedagógus Lenint idézte: „A szocializmus építése sok nehézséggel, áldozattal és hibával fog járni, ez új, a történelemben még sohasem látott dolog, aminek nem nézhetünk utána könyvekben.” Most, a 80-as évek vége felé is tapasztalhatjuk Lenin igazát. A felszólaló a továbbiakban az értelmiség nagyobb megbecsülésének fontosságáról szólt. Egyetértett a pártbizottság állásfoglalásával, miszerint a dokumentum rangjának megfelelően foglalkozik az értelmiséggel. Kíváncsiságból visszamenőleg fellapozta az elmúlt 15 év kongresszusi dokumentumait, és összehasonlította az ott leírtakat az állásfoglalás-tervezetben olvasottakkal. A különbségek szembetűnőek. A párt fokozatosan ismerte fel az értelmiség munkájának jelentőségét. Tulajdonképpen az 1985-ös pártkongresszus határozatában olvashatunk először az értelmiségi munka társadalmi megbecsülésének sürgetéséről. Nem túlzás alapvető fordulatnak nevezni az állásfoglalás-tervezetben leírtakat. Ez azért is fontos, mert gyakorló pedagógusként aggódva tapasztalja, hogy a gyerekek már nem mérnökök, tanítók akarnak lenni, hanem butikosok, zöldségesek stb. Csak növeli a veszélyt, hoev ezzel az észjárással már nem tartják fontosnak a tudást sem. (Folytatás a 2. oldalon)
