Észak-Magyarország, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-06 / 31. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 1988. február 6., szombat Ki ül a karosai tüzes trőnra7 (f.) L aci. a taxis morog a ködre. Tízre se érünk Sátoraljaújhelyre, pedig onnét még legalább húsz kilométer Karcsa. A gomolygó szürkeség miatt nem sokat látni a Bodrogközből, Sárospatakot elhagyva pedig szinte semmit. Fél tizenegy körül jár. mire átkelünk a Bodrogon, és a határ mellett, a Tisza felé vesszük az irányt. Ezen a lucskos, januári napon keveset mutat a karcsúi határ. A falu utcáit járva többet megtudni az itt élőkről. A modern vonalú. újonnan épült családi és sorházak, a gazdagon felszerelt porták jólétről tanúskodnak. az.ABC-t pedig mintha egy városból varázsolták volna ide. Alig találjuk a Dózsa Termelőszövetkezet szürke, földszintes épületéi. — Doktor Megay Oktáv vagyok. Szervusz! Gyere, gyere! — fogad ovációval az alacsony, jól öltözött elnök. — Nagyon vártalak. Kávét! ... — jelzi a fejem fölött a titkárnőnek. Az egyszerűen berendezett kis iroda semmit sem árul el gazdájáról, de a téeszről sem. — Nem a gazdálkodásunk miatt hívtalak, azzal most nem büszkélkedhetünk. Más gondom van: politikai nyomás alá került a téesz vezetése. Tavaly tavasszal kezdődött ellenünk a támadás, amikor juhtenyésztésre társulást hozott létre a főállattenyésztő, a növénytermelési ágazatvezető és még három ember. A saját pénzükön vettek kétszáz darab juhot, de még el sem kezdtek gazdálkodni, amikor kirobbant az ellentét a főállattenyésztő, Szendrei Bertalan és a téesz párttitkára, Dakos János között, akinek egyébként szintén vannak juhai. Érthetetlen volt a dolog, mert ezek az emberek korábban olyan barátok voltak, mint ahogyan felénk mondják, még pisilni is együtt jártak. Feljelentés ment a főállattenyésztö ellen, de a gazdasági rendőrség nem talált rendellenességet. Nyáron tovább bonyolódtak a dolgok, ugyanis az éves ütemterv szerint belső ellenőrzést végeztünk a tehenészeti telepen, ahol jogtalan bér- kifizetéseket állapítottunk meg. Ilyen esetben házon belül fegyelmivel lerendezzük az ügyet. Problémát jelentett viszont, hogy a tehenészeti telep vezetője egyben az ottani párt- ■alapszervezet titkára is. A fegyelmihez megkértem az engedélyt a téesz titkárától. aki nem mondott nemet, de azt sem, hogy hozzájárul. Fölháborí tóttá, hogy fegyelmit akarok adni az egyik aktivistájának, akit Dakos Tibornak hívnak. de nem rokonok. A bomba akkor robbant, amikor -a következő alapszervezeti taggyűlésen Dakos Tibor pártvizsgálatot kért maga ellen. A vizsgálatot végzők nem javasoltak gazdasági fegyelmit, ugyanakkor kérték a föállatte- nyésztő felelősségre vonását. Te érted ezt? Nem az elkövetőt büntetik, hanem a főnökét! Felugrik a fotelből, a szekrényhez megy és összetűzött papírokat vesz elő. — Preverjció — tolja elém a lapokat —, mert aki mostanában beköszön, az rögtön elszámoltat bennünket. A kilencoldalas stenci- lezett szöveg címe: „Szorongatott helyzetben’ . Az alcím: „Kibontakozás a karcsai Dózsa Mg. Termelőszövetkezetben”. — Folytatom, mert ezután élesedett a harc. A tagkönyvcserével kapcsolatos beszélgetéseken állítólag azt mondták a párttagok, hogy a középszintű vezetők alkalmatlanok a vezetésre. A téesz pártvezetőségi ülésén viszont már úgy fogalmaztak, hogy a szövetkezet vezetőivel van baj. Én akkor javasoltam, hogy a vezetőség vitassa meg a kibontakozási tervünket, amiből neked is adtam, de nem egyeztek bele. — Ott voltál a vezetőségi ülésen ? — A feleségem tagja a testületnek, ő számolt be a vitáról. Engem egy év alatt mindössze egyszer hívtak meg. Két nap múlva került sor az összevont taggyűlésre, ahol Tóth István, a községi párttitkár már arról beszélt, hogy az első számú vezetők alkalmassága kérdéses! Néhány nap alatt így megváltozott válnia a párttagok véleménye? Nagy vihar kerekedett az összevont taggyűlésen, de sz semmi sem volt ahhoz képest, mint amilyen a té- esz-küldötbgyűlésen kitört. A gyűlés előtt fölmerült bennünk, hogy van-e jogunk a tagság elé állni, amikor a párt megkérdőjelezte az alkalmasságunkat. Én azt mondtam, hogy szavaztassuk meg a küldötteket. Száz százalékban bizalmat szavaztak! Pedig sokan voltak közöttük párttagok is! Így kezdődött az utóbbi évek leghosszabb és legzajosabb gyűlése, ahol bizony a személyeskedésig fajult a vita. A Teszöv képviselője nagy megdöbbenésünkre bejelentette, hogy a megyei párt-végrehajtóbizottság szerint sem vagyok alkalmas a vezetésre. Ska- pinyecz elvtárs pedig, a sátoraljaújhelyi pártbizottság első titkára a három évvel ezelőtti képviselőválasztást emlegette fel, amikor a kérése ellenére sem voltam hajlandó visszalépni a jelöléstől.-----Hogyan zárult a küldöttgyűlés? — Patthelyzet állt elő. A tagság nem takarja a leváltásunkat, a pártvezetőkkel viszont továbbra sem tudunk szót érteni. Azóta is folynak a zaklatások, most éppen a népi ellenőrök vizsgálódnak már két hete. így állunk — csap • a combjára. — Ne haragudj, mennem kell. Öltözködés közben még intézkedik, hogy szabadon járhatok a téeszben és bárkivel beszélhetek. Mikor elmegy, a titkárnő visszahív: — Na hagyják bántani az elnököt. Rendes ember, mindene a téesz. * A tanácsházán György Károly elnök bezárja a szerényen berendezett hivatali szobájának ajtaját. — A nyolcvanas évek elején nagyon ment a szövetkezetnek, gyarapodott a falu is. Üj munkahelyek, beruházások, jó fizetés. Aztán elszaladt a csikó a gazdasági vezetéssel, mert olyan lábon éltek, mintha országos hírű szövetkezet lenne a karcsai. Ekkor bomlott meg az egység a téesz gazdasági és pártvezetése között, nem tekintik partnernek egymást. A községi pártvezetés se nézi jó szemmel az évek óta halmozódó adósságot, így még élesebb a helyzet. Áldásos lenne, ha helyreáll- na az egység, mert borzasztó dolog a felszámolás. Tönkremenne bele a falu . .. * Tóth István a szabadságát szakítja meg, hogy beszélhessünk. Nem kérdezem, hogy rendes évi szabadság-e, vagy táppénzen van. Sápadtsága, soványsága, fáradt arca inkább az utóbbira utal. — Miért akar Karcsúval foglalkozni? — kérdi hidegen, hangjában nem kis bizalmatlansággal Tóth. Előveszem annak a beszédnek a szövegét, amit éppen ő mondott el a megyei pártbizottság legutóbbi ülésén. — A kemény hangú bírálata hozott ide, bár néhány nappal ezelőtt a téesz vezetői is meghívtak. — Egyébként mindegy, ha az igazságot akarja írni — mondja most már barátságosabban és leveszi a kabátját. — Hogyan került összeütközésbe a gazdasági és a pártvezetés? — kérdem. — Szóval erre kíváncsi. — Elgondolkodik. — Nem ez az első konfliktusunk Megay Oktávval, mert én csak az ő személyét említem ebben az ügyben. Ko- '. ábban sem tetszett a vezetési stílusa, a magatartása, de amíg „futott a szekér” a téeszben, addig egy szóval sem lehetett bírálni az elnököt. Ma sem szabad ellentmondani neki, mert aki megteszi. az veheti a kalapját. Az asztalra dobja a Marlborót, mellé a gyufát. Közelebb húzza a hamutartót, de nem gyújt rá. — Az összeütközésről kérdezett. Ebben az esetben már nem csupán a gazdasági és a pártvezetés konfliktusáról van szó. Az elbeszélgetések során kiderült, hogy a párttagok nagyon komolyan veszik a változásokat. Hisznek abban, hogy nyíltan lehet szólni olyan dolgokról is, amelyekről korábban nem lehetett. Azt várják, sőt követelik tőlünk, hogy szüntessük meg a téeszben tapasztalható visszaéléseket. Megértik, hogy az egyéni vagyonszerzés államilag engedélyezett, de már elegük van abból, hogy ez a közösség rovására menjen! Piszkálta a csőrüket a cukorrépa-szakcsoport, mert a téesznek veszteséges volt a termesztés, viszont a téeszvezetői stábot felvonultató szakcsoport tagjai fejenként 30—40 ezer forintot tettek zsebre. Amikor a főállattenyésztő vezetésével megalakult a társulásos juhászat, akkor betelt a pohár. Nem furcsa, hogy 1986- ban ötmilliós veszteség volt az állattenyésztésben, maszekban mégis megéri 300 juhot tartani? Ezek a kérdések nem hagyják nyugodni az embereket. Látták, hogy mi folyt itt az elmúlt tíz év alatt. A legkiválóbb szakembereket űzték el, köztük négy elnökhelyettest, húrom főmérnököt, és legalább egy tucat ágazatvezetőt. Csak egyetlen ember maradt a helyén, Szendrei Bertalan, a főállattenyésztő. Mereven bámulja a ba- gósszereléket, aztán hirtelen mozdulattal rágyújt. — Nem tudok leszokni, de még csökkenteni is nehéz — magyarázza, és megkönnyebbülten hátradől. — iNem személyes ellentétem van Megay val, ellenkezőleg, hosszú ideig csaknem baráti viszonyban voltunk. Már akkoriban mondtam neki, hogy jobban vigyázzon a közösség pénzére. 1976-tól négy éven keresztül veszteségesek voltak, de a megyei tanács elrendezte a hiányzó 80 millió forintot. Nyolcvanban melléküzem- ágat hoztak létre a fővárosban. Egy csapásra megszűntek a gondok, ömlött a pénz a téeszbe. Egy ideig hasznos dolgok születtek a forintokból, mert új munkahelyeket teremtettek, korszerűsítették a gépparkot és jó fizetéseket adtak. Négy évvel ezelőtt az elnök .összezördült a budapestiekkel, akik odébbáll- tak. A következő évben, 1985-ben már 52 millió forint, 1986-ban 42 millió, tavaly pedig 30 millió forint volt a mínusz. Megint segítettek 70 millió forint vissza nem térítendő állami támogatással, de ez meddig mehet így? És ha jövőre egy fillér kölcsönt sem kap a szövetkezet? Mindig kihúzták az elnököt a bajból, aki szerintem most sem érzi, hogy mekkora a veszély. A tagság sincs tisztában azzal, hogy könnyen Cigánd sorsára juthat a gazdaság. A három év alatt „produkált” 120 milliós veszteség után engem senki ne vádoljon azzal, hogy személyes okok miatt van bajom Megayval! — mondja dühösen. — A megyei pártbizottsági ülésen a közös vagyon elherdálásáról is beszélt. Bólint és higgadtan folytatja: — Az elnök megpróbálta újraéleszteni a fővárosi melléküzemágat, de nincs olyan dörzsölt, mint az ottaniak. Rengeteg pénz ment el az utazgatásokra. Elhintették a tagság között, hogy a külföldi munkavállalás a kivezető út. Azóta az elnököt többet látni Algériában, mint a tehenészeti telepen. Utakat szerveztek Kubába, Mongóliába, Bécsbe, Münchenbe és még ki tudja hová. Helytelen volt megengedni a társulásos juhászától is. A birkákat a téesz területén ..., a tehenészeti telepen tartják, ami állategészségügyi okokból is megengedhetetlen. Nem beszélve a pletykákról, amelyek lopásokról, visszaélésekről szólnak. Miért kell erre okot adni? Erkölcsileg megengedhetetlennek tartom, hogy bármelyik téeszvezető magángazdaságot vezessen. Vagy vezető valaki, vagy magánzó! — De a kollégájának, Dakos Jánosnak is vannak birkái. Ö is a téesz egyik vezetője. Dakos János, a téesz pártvezetőségének titkára ellentéte főnökének: tetterővel teli, megtermett, magabiztos, sodró lendületű fiatalember. — Így igaz — bólint higgadtan Dakos. — Nyolcvan darab birkát tartok, de a saját udvaromon. Amíg ágazatvezető voltam, én is erkölcstelennek tartottam a háztájit, öt évvel ezelőtt tíz birkával kezdtem, de a feleségem se szégy elite felhúzni a szaros csizmát, hogy idáig jussunk. Amikor feszült lett a légkör, többen is azt javasolták, hogy számoljam fel a nyájat. Úgy döntöttem, hogy nem! Még azt hihetnék, hogy megijedtem a pletykáktól. — Miért nem járult hozzá, hogy a téesz párt- vezetősége megtárgyalja a szövetkezet kibontakozási programját? — Az elbeszélgetéseket összegző ülés legelején az elnök felesége javaslatot telt arra, hogy tárgyaljuk meg a programot. Azt válaszoltam, hogy az összegzés most fontosabb, a programra később is visz- sz.atérhetünk. különben is — érezve a veszélyt — sebtiben hozták össze azt a programot. — Ez magánvállalkozás! program, nem pedig a té- sszé! — vág közbe Tóth. — Az összevont taggyűlésen olyan döntés született, hogy felül kell vizsgálni a szövetkezet gazdasági vezetésének alkalmasságát. Nem tudom, hogy mit akart bizonyítani az elnök, amikor a téesz-kül- döttgyűlés elején megszavaztatta maga iránt :a bizalmat. Mi nem váltottuk le! Le sem válthatnánk, hiszen ilyen ügyekben a tagság dönt. A pártvezetés csupán határozatot hozott a vezetők alkalmasságának megvizsgálására. Kapott is a felső vezetéstől eleget Megay azon a gyűlésen. Ha a helyében vagyok, én ilyen vélemények után felállók és lemondok. Csak akkor mennie kellene a családi sleppnek is. Értetlenül nézek Dakos- ra, mire ő pillanatok alatt felskicceli a vezetés felépítését. Ezek szerint Megay felesége a kereskedelmi osztály vezetője, ia bátyja pedig a jogi szakértő, akinek a lánya viszont a titkársági osztály vezetője. A vázlat szerint a másik vonulat a Berta család. Berta István a növénytermesztési főágazat vezetője. Azt tudni kell, hogy az egyesülés előtt az apja volt a pácini téesz elnöke, a fúziót követően pedig a közös téesz elnökhelyettese. Berta István felesége a téesz főkönyvelője, a sógornője a személyzeti osztály vezetője, a sógora viszont, az eddig is sokat emlegetett Szendrei Bertalan, az állattenyésztési főágazat vezetője. Szendreinek a felesége viszont az elnök titkárnője. Bezárult tehát a kör, amely a téesz valamennyi fontos, döntéseket hozó pozícióját érinti. * — Nem ütemterv szerinti vizsgálat volt a tehenészeti telepen — mondja szomorkás mosollyal Dakos Tibor. — A főállattenyésztő nem tudott belekötni a munkámba, ezért ilyen módon próbált lehetetlenné tenni. Akkor nem sikerült, mert kiderült, hogy a vizsgálat időszakában én csak fél évig vezettem a telepet, ezért is kértem vizsgálatot magam ellen. A pártvizsgálat engem tisztázott, viszont Szendrei Bertalan ellen retorziós indíttatású, személyeskedő szándék miatt pártfegyelmit kezdeményeztek. — Hogy érti azt, hogy akkor nem sikerült. . . — Úgy, hogy december 31-én nem hosszabbították meg a szerződésemet. Munkanélküli vagyok — tárja szét a karját. — Elbocsátották? — Annál dörzsöltebbek — rázza nevetve a fejét. — A nem választott vezetőkkel minden év elején december 31-ig szerződést kötnek. Aki nem tetszik, annak egyszerűen nem hosszabbítják meg a szerződését. Így tartják sakkban a kádereket. Az alap- szervezetben nem adtam fel a párttitkári funkciómat. Még téesztag vagyok, csak éppen munka nélkül. — Mit szólt ehhez a tagság? — Egy részük megdöbbent, a többiek még jobban beijedtek. Így volt ez mindig . . ., aki szólni mer, az kikerül a táborból. . . Tizedik éve folyik ez az egyeduralom. A tagság látja a sok gazemberséget, de mindenki hallgat, mert ha kirúgják, akkor hol kap munkát a környéken? Tönkremegy a téesz, a rokonok közben meggazdagodnak. összerántja magán a kabátot, szó nélkül felpattan és a tehetetlen dühtől fújtatva kirohan a szobából. (Folytatjuk!) Fónagy István A téeszben tovább folyik a munka ... (A képen látható személlyel nem beszélgettünk a riport során). Fotó: Laczó József
