Észak-Magyarország, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-18 / 14. szám
1988. január 18., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Utazunk Hirtelenjében nehéz lenne összeszámolni, hány magyar diplomata munkálkodik országunk kapcsolatainak bővítésén szerte a világon, hiszen csupán az öreg Európában 25 követségi, nagykövetségi rangra emelt külképviseletünk van. Az ő révükön is, de mindenekelőtt az itthon végzett munkánk, erőfeszítéseink eredményeként az utóbbi évtizedekben alaposan megváltozott a világban a rólunk alkotott kép. A külföldre járó „nem diplomata" állampolgár ezt lépten-nyo- inon tapasztalhatja, különösen most, amikor keleten és nyugaton egyaránt nagy figyelem kíséri a nálunk végbemenő politikai, gazdasági, társadalmi változásokat. Nem mindegy tehát, hogy ezekről - mondjuk, éppen külföldi útjainkon - mi magunk is hogyan vélekedünk, nyilatkozunk. „Nem diplomata állampolgár" - írtam az imént és máris helyesbítenem kell magamat, hiszen érdekeink képviselete, országunk hírnevének erősítése és öregbítése nem csupán a hivatásos diplomaták feladata. Annak gyakorló részese lehet és kell is, hogy legyen minden állampolgár külföldön és itthon egyaránt. Sok múlik azon, hogy különösen most, amikor az év eleje óta nemcsak az utazási kedvünk, hanem a lehetőségeink is bővültek, a megismerni akaró országokkal, emberekkel való kapcsolatfelvétel során, vagy éppen a hozzánk érkezőknek miképpen nyilatkozunk magunkról, hazai dolgainkról. Hiszen a velünk szimpatizálók, a sikereink iránt drukkolok, vagy éppen rosszakaratú, megtévesztett, félrevezetett ellenfeleink rajtunk keresztül (is) ismerik meg a mai magyar valóságot. Akar- va-akaratlan tehát, még a „bevásárló turizmus” is „politikai turizmussá” válik, ilyenformán, ha mondjuk Bécsben a Maria Hilferstrasszén a kvarcórák válogatása közben megkérdezi az eladó: „Aztán maguk hogy’ képzelik ezt a kibontakozást?. . ." Nem tudhatjuk le egy vállrándítással, közömbös, semmitmondó válaszokkal. Mint ahogyan itthon, magunk között, vagy velünk itt kapcsolatba kerülő külföldiekkel is őszintén, nyíltan, egyszersmind felelősséggel kell szólnunk. Mert a kibontakozás, a társadalmi előrehaladás sikerét a bennünket figyelő világ többek között azzal is méri, hogy mi mennyire bízunk benne. Tudjuk, a maguk bőrén érezzük, sokat kell dolgoznunk ezért á sikerért, s azt is, hogy nem máról holnapra érik be. A népben, nemzetben gondolkodásnak ma különösen nagy a politikai és erkölcsi tartalma. Tapasztalhattuk ezt a párt kibontakozási programjára épülő kormányprogramot elfogadó Országgyűlésen, pártunk és a kormány vezetőinek azóta elhangzott nyilatkozataiban. A nehézségeket, a gondokat nem tagadva tiszteletre méltó nyíltsággal, őszinteséggel szóltak akkor is, amikor népszerűtlen intézkedéseket kellett hozni. Az előbbrelépés érdekében. Olvasom a lapokban, hogy az utazni kívánó állampolgárok százával sorakoznak a rendőrkapitányságok útlevélosztályain. Kezdetben némi bonyodalmat okozott a nyomtatványellátás is, mert szinte mindenki egyszerre akart élni ezzel az alapvető alkotmányos jogával. Az utazni szándékozókat persze másmás elhatározás, cél vezérli. Van, aki valóban látni, tanulni, pihenni, tapasztalni akar. Mások - aki teheti - bevásárolni, az itthon nem kapható cikkekhez hozzájutni. Ám ez is, az is, magatartásunkon, viselkedésünkön, megnyilatkozásainkon keresztül politikai turizmussá is válik. Így válunk utazásaink közben akarva-akaratlan magunk is diplomatákká, országunk, népünk követeivé. A hivatásos diplomaták tevékenységét utasítások, előírások szabályozzák. A mi szabályozónk a saját lelkiismeretünk, hazaszeretetünk . . . Ónodvári Miklós Megyeszerte folytatódik a metszés a gyümölcsösökben Feltalálók sikere a December 4. Drótmüvekben- FORRADALMASÍTJA AZ ACÉLFONATGYÁRTAST?- GYORSABB ÉS OLCSÓBB- A PROTOTÍPUS MÁR BIZONYÍTOTT • Az. ötlet négy szakember fejében született meg a drótgyárban. Kaderják Gyula gyáregységvezető,. Barkód István üzemvezető, Bodnár Béla termelési főmérnök, és Veres Albert, ma már nyugdíjas üzemvezető újítással fordult a vállalatvezetéshez: az acélfonatok készítéséhez a jelenlegi, több tíz méter hosszú berendezések helyett egy korszerűbb, szinte a végletekig leegyszerűsített berendezés is megfelel. Mint akkor megfogalmazódott: az új konstrukció mindössze 5—10 méter hosszúságú, s előállítási költsége alig egymillió. Az elképzelés a gyár gazdasági vezetőinek tetszett. A négy agilis szakember hozzáláthatott a tervezéshez, a dokumentációk elkészítéséhez. A gép kialakítását gyáron belül, a tmk szakemberei végezték el — a beruházás költsége mindössze 700 ezer forintot tett ki. A próbagyártás 1986 őszén indult — az eredmények felülmúlták a várakozást. De ne vágjunk a dolgok elébe. Mit is tud ez az új berendezés, mi az a többlet, amely szinte forradalmasítja az aoélfonatgyártást a drót- gyárban? Erről beszélgettünk a napokban a feltalálók közül Kaderják Gyulával, Barkóéi Istvánnal és a vállalat képviseletében Gedai József fejlesztési főmérnökkel. — Régóta törtük a fejünket, miként lehetne korszerűsíteni az aoélfonatgyártás- nál alkalmazott berendezéseinket, hiszen a jelenleg is alkalmazott gyártógépek rendkívül nagy helyigényűéit, olykor a 40 méter hosz- szúságot is elérik — mondja Barkóéi István üzemvezető. — Emellett a berendezések mellett — igen nagy tömeget kellett feleslegesen megmozgatniuk dolgozóinknak, és az üzemeltetés is sok energiát emésztett fel. További hátránya a jelenlegi konstrukcióknak, hogy csak egyfajta méretű tárolódobok használatára alkalmasak. — Ezzel szemben mit tud az új konstrukdó, melyre a hírek szerint már benyújtották a szabadalmaztatási kérelmet, s így a találmány védettséget élvez? — Az új rendszerű sodrógép talán legnagyobb előnye, hogy teljesen leegyszerűsíti a gyártási folyamatot. — Az állásidők — a méretkorlátozás nélkül alkalmazható tárolódobok eredményeként minimálisra csökkentek. A berendezés képes több műszakon át folyamatosan üzemelni. Ami a műszaki oldalt illeti: az elsősorban nagy szilárdságú acélsodratok előállítására alkalmas prototípus már fonatot készít, amely minőségileg jelentős előrelépés. — Ami pedig az emberi oldalt érinti; míg a régi berendezések kezelésére egyenként két-:három dolgozóra volt szükség, és a tekercsek beemelésére darukat is igénybe kellett venni, addig ennél a gépnél műszakonként egy kezelő is elegendő. Sőt, ez az egy személy akár két gépet is irányíthat, — kapcsolódik a beszélgetésbe Kaderják Gyula. — Az úgynevezett csévéli behelyezése pedig a földbe süllyesztett görgőkre nem igényel nehéz fizikai munkát. A gép egyszerűségét példázza az is, hogy kezelésére csökkent munkaképességű dolgozók is alkalmazhatók, ami korábban elképzelhetetlen volt. — A prototípus üzembe helyezése óta eltelt egy év, mit bizonyított eddig a berendezés? — A kérdésre Gedai József fejlesztési főmérnök adott választ: — Az eltelt időszak alatt a berendezés összesen 150 tonnányi fonatot készített, s a teljes mennyiséget már felhasználták a megrendelők. Eddig egyetlen elmarasztaló vélemény sem érkezett a felhasználók részéről, s ez egyben igazolja a berendezés életképességét. Természetesen, mint minden újnál, itt is jelentkeztek a „gyermek- betegségek” — ezeket időközben sikerült megszüntetni, s így ma már nyugodtan elmondhatjuk: amennyiben találunk vállalkozókat a gyártásra, a gép megállja majd helyét hosszú távon a termelésben. — Mit tesz ennek érdekében a vállalat? — A vállalat egyik elképzelése az, hogy a DIGÉP lenne alkalmas a gyártásra. A tárgyalások már megkezdődtek, s ha eredménnyel járnak, akkor átadnánk részükre a gyártási és forgalmazási jogot. De jelezte gyártási szándékát például a Jászberényi Aprítógépgyár is, igen kedvező árajánlattal! Vállalati feladat továbbá, hogy elvégezzük a gazdaságossági számításokat, mind az ár, mind pedig a műszaki paramétereket illetően. S ha ez kedvező eredményt hoz, úgy a drótgyár gondoskodik a nagyüzemi gyártásra alkalmas tervdokumentációk elkészítéséről, illetve elkészíttetéséről. — Mikorra várható a végleges berendezés üzembe állítása, és várhatóan mennyi idő alatt térül meg az előállítási költség? — Erre leghamarabb 1989. őszén kerülhet sor, s azt tervezzük, hogy gyárunkban a prototípus mellett még két hasonló berendezést állítunk a termelésbe. Ami a költségek megtérülését illeti, azt már említettem, hogy a próbatermelés alatt 150 tonna fonatot készítettünk, melynek értéke 7,5 millió forintot tett ki. Az ebből keletkezett nyereség már fedezi a beruházási költséget. — Végezetül hadd kérdezzük meg, mit hoz a „konyhára” az új találmány a feltalálóknak? — Erről ma még korai lenne beszélni, a feltalálók 1987. február 9-én tettek szabadalmaztatási bejelentést az Országos Találmányi Hivatalban, amely egyben védettséget is jelent a berendezésre. Ennek eredményétől, és a vállalat által elvégzett gazdaságossági számításoktól is függ, hogy milyen anyagi elismerésben részesülnek az ötletgazdák. Csákó Gyula Dédelgetés után önállósul Az LKM gazdasági stratégiájának része, hogy egyes részlegeiből, gyáregységeiből önálló elszámolási egységeket hoz létre. Ennek kapcsán döntött a vállalat vezetése úgy, hogy három gyárrészlege — az öntöde, a kovácsüzem és a CH, vagyis: Csavar- és Húzottáru Gyárrészleg — 1987 elejétől önálló érdekeltségben dolgozik. Tették ezt azzal a céllal, hogy az egyes egységek megmérettessenek, alkalmasak-e az önálló létre. Lássuk, mi történt a három leányvállalat-jelölt közül az egyikkel, a CH-val! Szalai József, az LKM Csavar- és Húzottáru Leányvállalatának irányítója kedvező tapasztalatokról számol be. — Az 1987-es évben olyan eredményeket hoztunk, amely megadta a lökést a vállalat legfelsőbb vezetésének, hogy hivatalosan is leányvállalattá nyilvánítson minket. Bizonyságul számokat sorol. A tervezett 100 millió forintnál 35 millióval nagyobb nyereséget kasszíroztak be. Az újítások korábbi ötmillió forintos hozama 21 millióval növelte a tavalyi nyereséget; míg eddig évente 2—3 új terméket. dobtak a piacra, tavaly ezek száma már meghaladta a tízet... — Technológi-ailag jól elválaszthatók vagyunk a kohászattól, az anyavállalattól — folytatja Szalai József —, de alapanyagot egyedül tőlük kaphatunk. Szó sincs tehát a köldök- zsinór gyors és teljes elvágásáról, hiszen az alapanyagtól függ, milyen és mennyi csavart, húzott, hántolt, csiszolt árut gyártunk. A múlt évben a gyáregység már maga intézte dolgait — kivéve a pénzügyi elszámolást —, s ez lehetőséget teremtett számára, hogy közvetlen kapcsolatba kerüljön a nagy vásárlókkal. Így aztán a kapott információkat azonnal felhasználhatták döntéseikhez: miből, mennyit termeljenek. Tegyük azért hozzá: szerencsés sorsú leányvállalatról van szó, hiszen termékei nagyon keresetlek . .. Éppen ezért jelentős fejlesztések előtt áll a fiatal cég. Fizikai dolgozóinak száma — a tervek szerint — 250-nel, adminisztrációs létszáma 70-nel gyarapszik. Munkát adnak olyanoknak, akikre a vasgyártás már nem tart igényt és olyanoknak, akik a városban nem találtak megfelelő munkát. Szükség van rájuk, mert az első félévi- megrendelések pillanatnyilag 30 százalékkal haladják meg a leányvállalat képességeit. De vajon miért egy jól menő cégtől szabadul meg az anyavállalat? — Gondolom azért, hogy érőit a gyengébb egységek feljavítására koncentrálhassa — mondja a gyáregység vezetője, majd hozzáteszi: — A vezérigazgató minden egyes dolgozónak levélben köszönte meg a munkáját és kívánt sok sikert az új vállalati formához. Mert azért néhány formai dolgot is le kell bonyolítanunk. Például a munkakönyvekbe átvezetjük az új munkahelyet, a dolgozók külön belépőt kapnak... A dolog hasznos technikai része, hogy a rendészeti feladatot az anyavállalat látja el a továbbiakban is, a dolgozók minden olyan kedvezményt — vasút, egészségügy — megkapnak, mint korábban. Persze: térítés ellenében, de mindenképpen kedvezőbben, mintha újra meg kellene ezeket szervezni. A dolgozókat érinti az is, hogy az 1982-től működő vgmk-k korszakának vége. Kiszámították ugyanis, hogy túl nagy adó -terhelné a vgmk-munkát. Helyébe ezért olyan bérezési formát vezettek be, ami már — éppen vgmk-zás közben — bizonyított. Órabér helyett darabbért fizet a cég, s minden dolgozó azonnal megtudja, az előző napon mennyit keresett. Az említett intézkedés már a múlt évben is éreztette jótékony hatását — igaz, még csak a vgmk-knál. Bevezetése a főmunkaidő megbecsülését szorgalmazza: az idén öt nap alatt keresnek annyit a OH munkásai, mint korábban hét nap alatt. Nem kell tehát ellopni a családnak és maguknak szánt pihenőidőt, szakadásig dolgozni — ez utóbbi azért is fontos, mert a gmk-zás alatt nagyon megnőtt a súlyos balesetek száma! S hogy mit ad, mit nyer az ügyön az anyavállalat, az' LKM? — Most van a cégbírósági bejegyzésünk folyamatban — mondja Szalai József —, az alapítólevél azonban máris pontosan rögzíti a kötelességeket, jogokat. így például azt, hogy működésének második évében a leányvállalat nyereségének húsz, a későbbiekben harminc százalékát adja át alapítójának. Aki ezért cserébe kitűnő alapanyagot ad el számára és vállalja, hogy ha bajba került, jót áll érte anyagilag is. Tehát amolyan adok-kapok alapon áll az együttműködés. Amelynek kezdetén mindnyájan azt remélik, hogy nyernek rajta. Az első nyerők valószínűleg a CH-gyáregység dolgozói lesznek, akik az idén már részesednek a nyereségből, amire a kohászatnál már évek óta nem volt — mert nem is lehetett — példa! M. Szabó Zsuzsa
