Észak-Magyarország, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-24 / 303. szám
1987. december 24., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 Tajti, Száger, Kaszás Bálint László, a válogatott labdarúgócsapatok technikai igazgatója sajtótájékoztatón ismertette az A-ke- retet és a csapatok mellett dolgozó edzők névsorát. Az A-válogatott edzője Tajti József, az olimpiai csapaté Száger György, az utánpótlásé Kaszás Gábor lett. A z év legjobb sportolói Ennek, lányi és az íttjsázi A magyar sportújságírók először 1958-ban választották meg az év legjobb sportolóit. Első ízben Körmöczi Zsuzsa, Pólyák Imre és a vízilabda-válogatott kapta a megtisztelő címet. Az idén harmincadik alkalommal került sor a szavazásra. A karatéző Engrich Mariann révén nemcsak egy új sportoló, hanem új sportág is belépett a győztesek közé. Harminc év alatt 36 női és 186 férfi sportoló érdemelte ki az egyéni, illetve csapatgyőztes címét. A női verseny kivételével az 1987. évi választás győztesei korábban is büszkélkedhettek első hellyel. Az úszó Darnyi Tamás megismételte elmúlt évi sikerét. Egymás utáni két győzelem rajta kívül csak a kardvívó Kárpáti Rudolfnak sikerült 1959-ben és 1960- ban. A nőknél háromszor egymás után nyert az evezős Pap Jenöné (1959, 1960 és 1961), valamint az úszó Gyarmati Andrea (1970, 1971 és 1972). Kétszer egymás után választották a legjobbnak Németh Angélát. A csapatok között többször akadt ilyen sorozat. Jellemző, milyen bravúr a duplázás, vagy a triplázás, hogy a 30 éves Év sportolóválasztás legjobbja, az öttusázó Balczó András, aki kétszer egyénileg nyert, négyszer pedig a győztes csapat tagja volt, megszakításokkal jutott csak az első helyekhez. A nőknél Gyarmati Andrea a három évtized legjobbja. Háromszor első, ugyanannyiszor pedig második lett. A csapatoknál az öttusa a legeredményesebb. Idei győzelmük már a kilencedik, s elhúztak a hét első hellyel rendelkező vízilabdázóktól. Harmadik alkalommal az év edzőit is megválasztották. Széchy Tamás 1986'után 1987-ben is első. A nőknél a karatéző Engrich Mariann a 22. győztes. Amennyire bőség volt a férfiaknál, annyira megoszlottak a szavazások a női verseny legjobbjaira. Végül is az úszó Csabai Judit és a vívó Jánosi Zsuzsa lépett az első három közé. A férfiaknál világbajnokok között folyt a verseny az első három közé kerülésért. Végül az Európa^baj- noki címeket világcsúcsokkal elérő Darnyi Tamás fölényesen győzött, Komáromi Tibor és Borkai Zsolt előtt. Darnyi több pontot kapott, mint Komáromi és Bonkai együttvéve. A két világbajnoki címhez jutott súlyemelő Barsi László nem tudott az első három közé kerülni. Az idei szavazás legmagasabb pontszámát a világbajnok öttusa-válogatott, érdemelté ki. 1987 legjobb magyar női sportolója: Engrich Mariann karatéző, 327 pont. 2. Csabai Judit úszó, 27.9, 3. Jánosi Zsuzsa vívó, 273. Darnyi Tamás 1987 legjobb magyar férfi sportolója: Darnyi Tamás úszó, 586, 2. Komáromi Tibor birkózó, 296, 3. Borkai Zsolt tornász, 220. 1987 legjobb magyar csapata: öttusa-válogatott (Fábián László, Mizsér Attila, Martinék János, Dobi Lajos) 684. 2. Női tőrválogatott (Jánosi Zsuzsa, Kovács Edit, Stefanek Gertrud, Szöcs Zsuzsa, Tuschák Katalin) 450. 3. Kajak négyes (Csípés Ferenc, Fidel László, Gyulay Zsolt, Kovács Zoltán) 192. 1987 legjobb edzője: Széchy Tamás, úszás, 584. 2. dr. Török Ferenc, öttusa, 353, 3. dr. Parti János, kajak-kenu, 243. A legjobbaknak január 9- én, a Budapest Sportcsarnokban nagy nemzetközi gálaműsor keretében adják át a díjakat. * A Magyar Televízió sportosztálya 1987-ben is odaítélte díjait az év legjobb ifjúsági sportolóinak. A szakszövetségektől 16 leány és 21 fiú versenyzőre érkezett jelölés 23 sportágban. A leányoknál Csabai Judit, az NYVSSC úszója végzett az első helyen, aki az ifi EB-n ezüstérmet .nyert 800 gyorson, s a felnőtt EB-n bronzérmes lett ugyanebben a számban. A második helyen holtverseny alakult ki a lövész Joó Éva és az asztaliteniszező Wirth Veronika között. Ugyancsak ketten végeztek a 3. helyen, mégpedig Szepessy Aliz kick-box versenyző, valamint Csurgó Virág teniszező. A fiúk között Szabó József úszó végzett az első helyen. Az idei EB-n egy arany- és egy ezüstérmet szerzett. A második és harmadik helyen ismét ketten osztoztak. Második lett Hoffmann Ervin kenus és Debnár Tamás úszó. A harmadikok: Káldy Zoltán atléta és Boros György vívó. A győztesek és helyezettek, valamint edzőik díjaikat ezúttal az ország nyilvánossága előtt vehetik át. Az 1988. január 30-i ünnepséget január 31-én közvetíti a Magyar Televízió. Ritkán fordul elő, hogy n „téma" helybejön Nos, o közelmúltban Miskolc adott otthont a súlyemelő Europa Kupának, amelyen jó néhány világklasszis lépett a dobogóra Nem véletlen, hogy megtelt a nézőtér, még a lépcsőkön is ültek az érdeklődök, hiszen eddig csak a televízió képernyőjéről ismerhettük a legjobb külföldi súlyemelőket. Amikor a tárcsákhoz léptek, valahogy megváltozott a terem atmoszférája, pisszenés sem hallatszott, mindenkiben megfeszültek az izmok . . . Négyszemközt két világklasszissal A legjobb eredményt Angel Gencsev érte el, aki világcsúcsot szakított. Huszonegy esztendős, többszörös junior világbajnok, s nem szükséges ahhoz különösebb jóstehetség, hogy haltat majd magáról a felnőttek között is. Honfitársa. Neno Terztjszki már leadta a névjegyét. Eleinte az 52 kilóban halászta el az ellenfelek elől az aranyérmeket, mostanság az 56 kilóban teszi ugyanezt. Őket kerestük meg a versenyt követő napon, tőlük kérdeztünk, rájuk voltunk kiváncsiak. „Úgyis felemellek, bármit teszel!" Miskolcon még nem láttunk súlyemelő világcsúcsot, éppen ideje, hogy ezen a rossz szokáson valaki változtasson, Ilyen és ehhez hasonló vélemények „röpködtek’’ a levegőben az Európa Kupa-gálá előtt. A Diósgyőni Vasas Művelődési Központot megtöltő több száz néző alig várta, hogy bekövetkezzen a pillanat. A publikum számára tulajdonképpen mindegy voll, hogy ki hajtja végre a „nagy tettet”. Ä lényeg a látványban, a kitapintható feszültségben volt. Elcsendesedett az aréna, amikor Angel Gencsevet szólították a dobogóra. A 75 kilóban versenyző bolgár fiú szakításban ostromolta a 170-es világcsúcsot. Lassan, komótosan közelítette meg az ellenfelet, a méltóságteljesen nyugvó vastárcsákat. Legalább hat- száza.n szorítottak érte, hittek sikerében. Gencsev nem sokat teketóriázott, felkapta a súlyzót, néhány pillanatig kereste az egyensúlyi, aztán felállít, szeme Sárikában megjelent a mosoly. A közönség egy emberként pattant talpra, magasba lendültek a kezek, jött a vastaps. Világcsúcs született. * Legendákat meséltek már a súlyemelők étrendjéről, arról, hogy ki és mennyit eszik, mit szeret és így tovább. Ezeket inkább túlzásnak tartottam, mintsem valóságnak. Most végre alkalmam nyílt arra, hogy közelről láthassam: mi az igazság? A „tanulmányutat” nem hagytam ki. A Júnó Hotelben — Gencsevre vadászva — aztán jól kifogtam. Miután megegyeztem a csapatvezetővel, aki készséggel „átpasszolta ” leendő riportalanyomat, egyéb dolgom sem volt, mint várni. Hát vártam. Először türelmesen, aztán egyre türelmetlenebbül. Gencsev ugyanis nem volt tekintettel senkire. Reggelizett. Először rántottét — lehetett vágj’ hat-nyolc tojásból —, majd sült •kolbászt. töméntelen mennyiségű kenyérrel. Aztán szétnézett az asztalnál, összeszedett egy tányér sonkát, sajtot, ivott néhány pohár tejet, s lehet, hogy még ez sem volt elég, mert. .. De rám nézett és megszánt. * — Hány esztendős? — Huszonegy. — Mikor ismerkedett meg a sportággal? — Tizenkét esztendősen. Tehát már kilenc éve boldogítjuk egymást, több, kevesebb sikerrel. — Miért pont a súlyemelést választotta? — Egyszerűen érdekelt. — Első nagy nemzetközi sikere? — Három esztendeje, 1984-ben megnyertem a junior világbajnokságot. — Készült-e arra, hogy Miskolcon leteszi a névjegyét? — De szépen fogalmazott. Igenis elhatároztam, hogy megpróbálkozom a világcsúcs túlszárnyalásával. Ezt már akkor eldöntöttem, amikor közölték velem, hogy indulhatok az EK-gálán. — Van már egy „kosár” érme, fiatalon szinte mindent elért. Mi hajtja még előre? — Mindig többre vágyom, többet akarok elérni. Ezzel minden súlyemelő így van. Tudja, a becsvágy! — Hogyan viseli a népszerűséget, azt, hogy tulajdonképpen minden lépését figyelik? — Erre legszívesebben nem is felelnék. Ha egj’szer valaki nem produkál, elfelejtik. Ezzel máris ki- mondtam; a népszerűség múlandó. — El tudná mondani, hogy mi jár az eszében, amikor a súlyzó elé lép? — Bármilyen furcsa, erre nem tudok válaszolni. Ugyanis nem gondolkodom, kikapcsolok, mindent elfelejtek, semmit nem hallok, nem látok. Talán álmodom. Azt, hogy „úgyis felemellek, bármit teszel”. — Nem is olyan régen egy súlycsoporttal lejjebb versenyzett, aztán váltott. PedÁg a 75 kg-osok között hatalmas a konkurencia, ott van például Varbanov és Gidikov is. Mellettük — könnyen lehet —, hogy jó ideig nem kerülhet a válogatottba! — A szakításban már én tartom a világcsúcsot, a lökésben viszont még nem úgy mennek a dolgok, ahogyan szeretném. Technikámat azonban csiszolom, finomítom és az eredmény előbb-utóbb ki fog „sülni”. — Milyen viszonyban van hazai és külföldi vetélytársaival? — Jó barátiban. Azt hiszem, hogy ez természetes. Nem ellenségek, hanem ellenfelek vagyunk. A kettő között pedig nagy a különbség. * Itt tartottunk, még sok kérdésem volt, lett volna, de Gencsevre már vártak. A bolgár küldöttség Miskolc belvárosába sietett. Szétnézni, vásárolni. A buszig kísértem és két dologra még sikerült választ kapnom a nem éppen bőbeszédű legénytől. Megtudtam, hogy az autóvezetés a kedvelt szórakozása, és azt is, hogy nagyon várja már a bevásárló központtal való találkozást. Hozzátartozóit, szeretteit ugyanis meg akarja lepni egy-két jellegzetes magyar, miskolci ajándékkal, szuvenírrel. A búcsúkézfogás után — mintegy ráadásként — visszaszólt: — Jól éreztem itt magam, és a verseny is nagyszerű volt. No meg a rendezés is! Köszönjük, Angel! Kolodzey Tamás „Erős akartam lenni" Egyike volt azoknak, akiknek nem forgott veszélyben a világbajnoki címük. Ostravában, az 56 kilósok mezőnyében magabiztos versenyzéssel szerezte meg az aranyérmet. S ha már lúd, legyen kövér! — felkiáltással a lökésben negyedik fogást is kért. Bizonyára legyezgette a hiúságát: ha sikerül a világcsúcs, az újaibb adalék a „koronázáshoz”. Nos, nem roskadt össze, a megingás legcsekélyebb jelét sem lehetett felfedezni gyakorlatában. Neno Terzijszki úgy kivágta a 171 kilót. hogy még az ínyencek is cset- tiwtettek. Neve persze nem ismeretlen. „Előéletéről” egyelőre csak annyit, hogy az 52 kilóban (tehát eggyel alacsonyabban) még mindig ő tartja az Európa-csúcsokat, az összetettben pedig a világrekord büszke tulajdonosa. Alacsony, sötétbarna, göndör hajú, élénk tekintetű. Figyeltem, ahogyan a Júnó éttermében reggelizett. Farkasétvággyal evett, kétszer is felkereste a svédasztalt. Amikor megtudta, miről van szó, egyetlen mozdulattal sem tiltakozott. Pedig a többiekkel együtt már indultak volna a belvárosba. Helyet kerestünk a különterembein, aztán várta a kérdéseket. — Láttam, jó étvágya van. Nem lesz gond a kilókkal? — Nem, nem, általában nincs problémám a súlyommal. A magyar konyha híre hozzánk is eljutott, így nehéz ellenállni a csábításnak. Tényleg remekül főznek! — .4 szálloda szakácsai nevében köszönöm az elismerést, de ezek után javaslom, térjünk rá egy kicsivel keményebb témára, a súlyemelésre. Mikor is kezdett emelni? — 1975-ben, 12 éves koromban. — Űzött korábban valamilyen más sportágat? — Nem, semmivel sem foglalkoztam. — Akkor elárulná, miért a súlyemeléssel kötött közelebbi barátságot? — Nem titok, de roppant nehéz megfogalmazni a helyes választ. Tízéves koromig szívesen nézegettem a többi gyereket, ahogy rúgták a labdát, s magam is beszálltam közéjük. Az iskolai testnevelési órákon máis sportágakkal is közelebbi kapcsolatba kerültem, de egyik sem fogott meg. Nem gyakoroltak rám olyan hatást, hogy jelentkezzek valamelyik egyesületnél. A súlyemelés ugyanakkor érdekelt, s amikor elkezdtem a komolyabb edzéseket, mindössze az a cél vezérelt, hogy erős akartam lenni. Aztán, amikor látja az ember a mindennapi munka kézzelfogható eredményét, rendre nagyobb célokat tűz önmaga elé. — önnek mi volt az első sikere? — öt évvel ezelőtt, 1982-ben a junior világbajnokságon az összetettben a 2. helyet szereztem meg. Ez inspirált, ez adott ösztönzést később. — Emlékszik, ki előzte meg? — Lehet az ilyesmit elfelejteni?... Nos, honfitársam, Salamanov győzött le. Mindketten 110 kilót teljesítettünk a szakításban, a lökésben én 135-ig jutottam, Nairn pedig 137,5 kilón fejezte be, tehát 2,5 kilós előnyt harcolt ki. — Mi a véleménye Salamanovról? — Mint sportoló, a legnagyobbak egyike. Céltudatos, tehetséges és munkaszerető. — Szereti az edzőtáborokat? — Fogalmazzunk úgy, hogj' nem zavar az összezártság. — Kit tart a legjobb edzőnek? — Iván Abadzsievtől nincs manapság hozzáértőbb ember a világon. Valóban ő a „súlyemelőpápa”. . — Hány világbajnokságon nem talált legyőzőre? — Három esetben bizonyultam a legjobbnak, s 12-szer javítottam világcsúcsot. Valamennyire büszke vagyok, de az Ostravában elért 171 kiló pillanatnyilag a legkedvesebb a számomra. — Az 56 kilóban Salamanov tartja az összetett rekordot. Mikor lehet eredményét megjavítani? — Talán már 1988-ban. — Készül Szöulba? — Természetesen. Az olimpiai győzelem minden sportoló nagy álma. Jómagam is így vagyok ezzel, nyerni szeretnék. — Vannak veszélyes ellenfelei? — Elsősorban honfitársamat, Grablevet említhetem, s akad egy kimondhatatlan nevű kínai sportoló is, akire figyelni kell. — Tudom, hogy Bulgáriában az egyik legnépszerűbb sportág a súlyemelés, Ez azt is jelenti, hogy felismerik az utcán? — Akadnak, akik igen, mások nem. Tudja, elég sok világklasszis jár-kel naponta Szófia utcáin. — Szólna valamit családi állapotáról? _ Ha kíváncsi, elárulhatom, hogy n őtlen vagyok. — Foglalkozott már azzal a gondolattal, hogy meddig emelgeti a súlyokat? — Elhatározott szándékom, hogy a jövő évi olimpia után befejezem, lelépek a színről. Az évek során elfásul az ember, s tizenhárom esztendő nem múlik el nyomtalanul a fejünk felett. — Ha akad kevéske szabadideje, mivel tölti? — A legszívesebben otthon vagyok, es et leg d iszkóba megyek, vagy összejövünk a barátokkal. Barátságosain kezet ráztunk, aztán sietett a társakhoz, akik szemmel láthatóan már türelmetlenül várták. Doros László
