Észak-Magyarország, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-02 / 284. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1987. december 2., szerda Színházvonat________ Abaújból Miskolci MOZITÖR TENET 19. Nemzeti filmhetek Lillafüreden Régi dilemma, hogy a centrumoktól. (nagyobb) városoktól távol élők ho­gyan juthatnak színházél­ményhez. Mert igaz ugyan, hogy az igényes színjátszás­nak szigorú tárgyi feltételei vannak, (a gazdaságiakról most ne essék szó . . .). de Dérynéék nem csupán kényszerűségből kaptak ek- hós szekérre, hogy elvigyék a legtávolabbi vidékre is a magyar szót, kultúrát. Hajdan, nem is olyan ré­gen létezett egy színház — éppen Déryné nevét visel­te —.' amely a mai körül­mények közölt vállalta ezt a missziót. Idősebb falusiak emlékeznek arra is. hogy elszánt művészek még ope­rát is bemutattak a szűkös, fűtetlen. szellőzetlen kis művelődési házakban. Igaz. — hallhatjuk az ellenvetést — a tévé ko­rában leiárt a romantika ideje. Ha a képernyőn mondjuk a Shakespeare Companyt láthatjuk, akkor ezzel nehezen konkurálhat a rosszul felszerelt falusi művelődési ház. Csakhogy November közepétől egy hónapon át megszaporodtak az általános iskola nyolca­dikosait váró rendezvények. A legtöbb középfokú iskolá­ban — szakmunkásképző in­tézetekben, szakközépisko­lákban és a gimnáziumokban — több alkalommal is ka­put nyitnak, s olyankor a tanulók tájékozódhatnak az iskola követelményeiről, munkájáról, életéről. Ezek az iskolai nyílt napok tájé­koztató jellegűek is. Az is­kolák az érdeklődésből ki­szűrhetik a várható jelent­kezéseket, s eszerint módo­Érdekes interjú jelent meg a Magyar Hírlap november 28-i számában. Tantárgy lesz-e a közélettan? cím­mel. Arról beszélgetett Med­ve Imola Kerekes György - gyel, a Társadalomtudomá­nyi Intézet főmunkatársával, hogy a leendő értelmiségie­ket föl kell készíteni a köz­életre. Olyan hasznos, gya­korlati ismereteket kell nyújtani — természetesen az elméletiek mellett —. amelyek alkalmassá teszik a mai egyetemistákat, főisko­Csaknem két hónapja, ok­tóber 7-én kezdődött el Bor­sod megyében és Miskolcon a szovjet kultúra ünnepi so­rozata, amelyen belül az idén is megünnepeltük a szovjet filmek fesztiválját. Számos bemutató, művész­közönség találkozó, vetélke­dő és igen sok vetítés sze­repelt ebben a két hónapos programban, amely most ér­kezett el hivatalos zárásá­hoz, s kapcsolódik egyben a megye székvárosa, Miskolc felszabadulása 43. évfordu­lójához. December 3-án. csü­törtökön 17 órai kezdettel a ez így nem iga/., illetve csak az igazság fele, mert semmi nem pótolhatja az élő színházi előadást, a művész jelenlétének az él­ményét. Ezt ismerték föl és használják ki a sokszor bi­zony lelkiismeretlen hakni- brigádok. amelyek igaz nagy pénzekért árasztják el bóvlival a falut. A megoldást tehát más­hol kell keresni, s nem kell rögtön a kör négyszögesíté­sére gondolni. Mert a szín­házba igenis el kell menni, s el is lehet menni — mondták az encsiek. csere- hátiak. azaz Tarczy Gyula, a Rákóczi Ferenc Művelő­dési Központ igazgatója. Elvégre vonat van, s a színház is igazíthatja olykor a vidékiekhez a kezdés ide­jét. Mindez nem egészen új, mégsem haszontalan szólni a részletekről, a módszerrőL. hátha más is kedvet kap hozzá. Postabé- lyeg, papír, toll. telefon mindenütt akad. s már csak ügyszeretet kell hozzá. Az pedig nem kerül pénzbe. Tarczy Gyula, miután a síthatják propagandamun­kájukat is. Különösen a szakmunkásképző intézetek­ben van erre szükség, hiszen jó néhány szakmában rend­kívül alacsony a várható utánpótlás. Az üzemlátogatások is ha­gyományosnak mondhatók, az idén is 29 nagy- és kö­zépüzem fogadja (előre egyeztetett program szerint) az iskolák diákjait. A láto­gatásokra többnyire az álta­lános iskolai pályaválasztási felelősök és az osztályfőnö­kök kísérik el az érdeklődő tanulókat. Egyébként minden lásokal arra, hogy eligazod­janak a mai valóságban, szervezni, irányítani is tud­ják azt. Ez a felismerés vezette a TIT encsi szervezetét, hogy a város vonzáskörében lévő (apró) falvak elöljárói­nak — lényegét tekintve — továbbképzést szervezzen. Három hétvégén, október 24-én, november 21-én és december 12-én 28 elöljáró, pedagógus, tsz-vezető vesz részt az előadás-sorozaton. miskolci Hevesy Iván Film­klubban emlékünnepséget rendez a Borsod Megyei Mo­ziüzemi Vállalat a szovjet filmhetek megyei zárása és a város felszabadulásának évfordulója tiszteletére, s ezen Lengyel Ágoston, a me­gyei moziüzemi vállalat igazgatója ünnepi beszédében visszatekint a szovjet film színházzal megegyezett, kör­betelefonálta a hidasnémeti vonal mellett lévő falvak iskoláit, megrendelte a vo­natot a MÁV-nál. a villa­mosokat az MKV-nál, meg­szervezte a kísérőket (szü­lők. pedagógusok), s no­vember 20-án felkerekedtek, így láthatott életében elő­ször színházat (a Kvantum Fantum csapdáját) 542 csereháti. ha úgy tetszik apró településen élő aba- úji gyerek. Előttem a pre­cíz kimutatás, innen má­solom. Az útiköltség 40 ezer 680 forintba került. Este hétre mindenki otthon volt. Mondanom sem kell. rogy igen kitűnő visszhang­ja van Encs környékén az akciónak. Minden flottul, gyorsan, zökkenőmentesen ment (a színházvonat zöld utat kapott Hidasnémetitől Miskolcig). Ennyi — szok­ták mondani a színházi próbák végén. A példa adott, s igen sok kisgyerek nem látott még igazi szín­házat a megyében ... általános iskolában szervez­nek olyan szülői értekezle­tet, amelyen a továbbtanulá­si lehetőségekről adnak tá­jékoztatást. A praktikus tud­nivalók mellett itt már az esélyekről is tájékozódhatnak a szülők a tavalyi szándék­felmérések alapján: előre látható, mely iskolákban, mely szakmákban kell jelen­tős túljelentkezésre szá­mítani. E helyi rendezvé­nyek mellett szülőknek, ta­nulóknak figyelmébe ajánl­juk a Magyar Televízió „Mi legyek?" című pályaválasz­tási műsorát. Csupán ízelítőül néhány elő­adáscím (az előadásokat Encs tanácsi és pártvezetői tartják); „Gazdasági-társa­dalmi kibontakozási prog­ram feladatai a városkör­nyéken. Hogyan érinti ez a tanácsokat és az elöljáró­kat?", „Az elöljárók jogosít­ványai a gyakorlatban", vagy „A cigányság helyzete, beil­leszkedésük. Velük. értük vagy ellenük?". „Idegenforga­lom, falusi turizmus". A kez­deményezés kísérleti jellegű, de jövőre folytatni kíván­ják népfőiskola jelleggel. Programját most szervezik. Ismertetésére később vissza­térünk. ünnepi sorozatára és méltat­ja Miskolc felszabadításának történeti eseményeit. Az ün­nepség során díszelőadás ke­retében vetítik le a Veszé­lyes szállítmány című, Viktor Arisztov rendezte szovjet fil­met, amely Leningrád máso­dik világháborús blokádja idején játszódik. 1939. február 18-án új or­szágos szaklap indul Magyar Filjn címmel. A képes heti­lap a Színművészeti és Film- művészeti Kamara filmmű­vészeti főosztálya és a film szerteágazó területein dolgo­zók nagy tábora között „az állandó összeköttetés fenn­tartását" vállalta. A lapot Kiss Ferenc, a ma is élő kiváló színész, a Kamara ak­kori elnöke indította útjára. A Magyar Film annak a patronázs-akciónak lett hi­vatalos orgánuma, amely a háborús években (a 2. zsi­dótörvény végrehajtása után) bekövetkezett, több hónapos forgalmi válság után a nem­zeti programmá avatott ön­álló magyar filmgyártás ügyében megindult. A háborús években rom­lottak az angol és francia filmek behozatali (valuláris) viszonyai. Ráadásul a nagy nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező, s a szakmából likvidált zsidó vállalkozók hiányát is megsínylette a szakma. A magyar játék­filmek az 1933 évi 7 da­rabhoz képest 1938-ra 31-re •nőtt; ezt a korábbi 414 he­lyett most 517 moziban ve­títik. A 37 magyar film (melyet 1937—38-ban gyár­tottak) gyártási és forgalma­zási költsége 4 666 000 pengő volt. Egy film tehát 126 000 pengőbe került. A 37 film kölcsöndíjából, a külföldi li- cenc- és cenzurajegy-bevé- telből csak 3 662 500 pengő volt bevételezhető. A 37 film gyártóit így 1 milliós vesz­teség érte. Ez a veszteség filmenként a költség egy­ötöde (azaz 21'Vn-a). Costio- glione Henrik, a Magyar Film 1939. 31. számában közli ezeket az adatokat, s sze­rinte e veszteség oka az, hogy a magyar filmipar több filmet gyártott, mint ameny- nyit a hazai piac for­galmazni tud. Szerinte a válság megoldása az lenne, ha évente csak 10—12 (és nem több!) filmet gyárthat­nánk. Más szerzők (pl. a mo­zisok képviseletében Cson­ka Lajos) a fentebbi számí­tást a filmgyártók sirámá­nak tartja, hiszen nem gyár­tana egy-egy filmvállalat 10—15 filmet évente, ha az üzlet 1 5 részben veszteséges lenne. A filmélet körül támadt vitának s a szakmai-művé­szeti visszatekintésnek a Ma­Telt ház fogadta a Deb­receni Csokonai Színház operatársulatát a miskolci színházban. Verdi remekéi, a Traviatát hallhattuk be­érett előadásban. A karmes­ter Pazár István volt. A debreceniek ezúttal sem okoztak csalódást. Produk­ciójuk felvonásról felvonás­ra ihletettebbé vált. Ez re­pertoárdarab esetében kü­lönösen jelentős erény. Ha mutatkoztak is néhol a ru- tinszerüség jegyei, az itt és most belefért a közönség és a mű egységébe. Felújítások kapcsán meg­határozó a karmester szere­pe és egyénisége. A zenei anyag és Pazár István ma­gas színvonalú karmesteri koncepciójának kölcsönhatá­sa „alkotó közérzetet" te­remtett a színpadon és a zenekari árokban egyaránt. Rögtön az előjáték igényes­ségről tanúskodott. A zene­karral sikerült a megkom­ponált dinamikai előírásokat megvalósítani. De éneke­sek, kórus és zenekar az egész előadás folyamán jól reagáltak Pazár István kar­mester „formálási-kifejezé­si" instrukcióira. Ennek kö­vetkezményeként a jelene­tek feszültséggel telítődtek és hibátlan ívelésükkel nem törték meg a drama folya­matát. A kórus jó szöveg- mondásával emelkedett ki. Végig kielégítő hangzást produkált. A publikum nem annyira a híresen szép áriákat tap­solta meg — egyszerűen gyár Film-en kívül más or­szágos fórumot is teremtett a Kamara: 1939. június 5— 11-ig megszervezték az első lillafüredi magyar filmhetet. Mintául a Velencei Bienná- le szolgált. Védnökségét a vallás- és közoktatásügyi miniszter (Hóman Bálint) vezérelte, s népes táborában ott találjuk a hivatalból részt vett borsodi és mis­kolci főispánt (Borbély- Maczky Emilt és Lich­tenstein Lászlót) és a város polgármesterét (Fekete Ber­talant). A filmhét megnyitóját jún. 3-án Zsindely Ferenc államtitkár tartotta. A Ka­mara nevében Kiss Ferenc („A filmhét célja”), Bingert János („A magyar film­gyártás gazdasági és kultu­rális jelentősége"), Törey Zoltán („A magyar film nemzetközi kapcsolatai") cí­men tartottak előadást. Este vacsora és ismerkedési est a Palotaszállóban, jún. 4- én magyar—német kultúr- film-verseny, délután te­niszverseny, és 10-én este 21 órakor „velencei éj” (fáklyás csónakázás) a Há­mori tavon, és a diósgyőri munkások „hódoló felvonu­lása" következett a kor­mányzó 20. éves jubileuma alkalmából. A második filmhetet 1940. jún. 22-től július 1-ig tartot­ták. A népes védnökségen túl a rendezőségben már is­merős névre bukkanunk: dr. Szentpály Istvánéra, a MEFHOSZ hajdan volt ügyészére, az Apolló mozi igazgatójára, a tízes-húszas évek miskolci polgármeste­rének idősebbik fiára, aki a harmincas évek derekán köl­tözött fel (vissza) a fővá­rosba, ahol visszatért (Mis­kolc város tb. főügyészi tisz­téből) régi szerelméhez, a mozihoz, a filmhez. Itt fu­tott be mint filmes, és lett az Atalier filmgyár Rt. igaz­gatója, s a Filmművészeti Kamara szakértői bizottságá­nak tagja, s ekkorra már 6 népszerű film producere­ként egzisztált. (Varjú a to­ronyórán, 1938; a Pusztai ki­rály kisasszony, 1938; a Bors István, 1938; a Hölgyek előnyben, 1939; a Párbaj semmiért, 1939; és az Erdé­lyi kastély, 1940.) A filmhét mérlegében már 12 határozati javaslat is el­hangzott: a valutafelárak, a azért, mert azok kevésbé sikerültek —, hanem a szép megoldásokat. Így például nem hozott átütő sikert az első kép bravúrosan nehéz szoprán-áriája. A Violettát megszemélyesítő Pelle Er­zsébet főleg a hangerőre összpontosított. A második és a negyedik képben vi­szont mély átéléssel, muzi­kálisan énekelt, művészi affinitása szerepéhez magas hőfokú volt. Alfréd sze­repében Sebastian Gonza- lesl láthattuk. Teljesítmé­nyét jobbnak éreztem, mint a néhány héttel ezelőtt lá­tott Pillangó-előadáson. Vo­kális szempontból folyama­tosabb és hajlékonyabb éneklést produkált. Kár, hogy a harmadik képben lúlforrt indulatokkal lépett a színre, alakítása ezért vesztett életszerűségéből. Az objektívebb szerepelemzés segítségével a hasonló „buk­tatókat" könnyen elkerül­hetné. Hangja ez alkalom­mal színnel és fénnyel te­lítettebben szólt, és frázi­sait jó melódiaérzékkel for­málta. Az apa szerepében Gyap­jas Tibor remekelt. Termé­szetes hangképzése és ar­tikulációjának tisztasága ha­tást gyakorolt mindenkire. Érett belső világgal rendel­kező művész, aki ebből ki­folyólag a szerep rejtett tar­talmából is meglehetősen sokat tudott kifejezni. A második képben nyújtott teljesítményét a közönség vastapssal honorálta. vigalmiadó-mentesség, a fá­zisadórendszer, a műterem­bérletek, önálló filmbank, és más fontos ügyekben. Ezen a filmhéten vetítették az Árvíz Indiában (amerikai), a Sarajevo (magyar), a Bécsi történetek (osztrák), a Má­ria két éjszakája (magyar), a Vágyakozás (Puskin Pos­tamesterét francia filmen), a Csak egyszer élünik (ma­gyar), a Dankó Pista (ma­gyar), A postamester (oszt­rák), az A kés (olasz), stb. filmeket. Ez évben a magyar film is (mint 1939-ben a Bors Istvánnal) megjelent a Ve­lencei Biennálén a Gül Ba- bá-val és a Dartkó Pistá-val. Minden népszerűségük mel­lett (a Dankó Pista vezér­dala, a Most van a nap le­menőben közikedvelt meló­dia lett Rómában is) nagy hátrányuk volt a magyar filmeknek, hogy a szövegét nem fordították le olaszra: így megnehezítettük a film népszerűségét. A fesztiválon a magyar filmeket a harma­dik helyre sorolták, s figye­lemre méltó kritikai észre­vételt kapott a magyar film­iskola, miszerint az (még) az operett-stílushoz sorolhá- tó, pedig a nyugati filmek már merészebben közelíte­nek a prózához. A háborús (különösen a fasiszta) kormányok (is) óriási lehetőséget láttak a filmben; ezért is törődtek oly sokat a nemzeti film­gyártással. (Mussolini pél­dául egyik fiát állította a filmszakmába, hogy általa ellenőrzés alatt tarthassa a tömegpropaganda e nagy­szerű eszközét.) Nálunk is külön kormány- biztosa lett a íilmkamará- nak (Kiss Ferenc személyé­ben). Ezért is kapott kiemelt jelentőséget a felvidéki és erdélyi mozihálózat ügye, a „Mozisok Erdélyért" segély­mozgalom nemzeti propa­gandája. És ezért, hogy a fővárosban immár két non­stop híradómozi vetíti az el­tömegesedő ún. kultúrfilme- ket, a különbzöő tárgyú-té­májú riport- és híradó-fil­met. 1940 decemberétől (a légi­támadásokra való tekintettel) korlátozzák a mozik reklám­világítását és vetítését is. (Következik: A háborús mozi: a Fészek.) Még ha a debreceni ope­ratársulatnak ez után a re­pertoár-előadás után ma­radtak is „kiaknázatlan" érzelmi-indulati energiái és művészi-emberi erőtartalé­kai, akkor is az általános elismerés hangján lehet ér­tékelni interpretációjukat. A rendezőnek, Kertész Gyulá­nak sikerült színpadra állí­tani azt az intim világot, melynek lényege a „lélekbe- széd és a kosztümbe öltöz­tetett lelkiség". Kertész ki­fejező beállításaival és gesz­tusaival olyan jellemeket formált, amilyeneket Verdi életre hívott(!). Még egyszer ide kívánkozik, hogy Pazár István pálcája nyomán a zenekar mindezeknek a gesz­tusoknak szimbolikus vissz­hangját is adta. A színpad a jó diszletezés nyomán (Langmár András m. v.) a boldogság és — ellenpólus­ként — a „bűnhődés szent helyévé" változott. A jel­mezek eleganciájukkal és üdítő színeikkel ragadtak meg (Greguss Ildikó érde­me). „A hangok elültek, a har­mónia azonban megmaradt". Mi nézők — hála az opera- előadásoknak — olykor leg­szürkébb hétköznapjainkban is eszményi állapotban érez­hetjük magunkat. Így tör­tént most is. Goethével szól­va: a legmagasabb rendű erkölcsi élvezetben lehetett részünk, varázsos „együtt- létünk" során. Gergely Péter h. s. Pályaválasztás előtt Nyílt napok, üzemlátogatások Elöljárók akadémiája Filfliünnep a felszabadulás évfordulóján Dr. Kárpáti Béla A Traviata Miskolcon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom