Észak-Magyarország, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-09 / 290. szám
1987. december 9., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Gondos, szakszerű munka Oltványokról A folyamatosan nyilvántartott borvidéki oltványigényt a súlyos januári fagy jelentősen növelte, úgy, hogy a 390 ezer darabos ez évi szükséglet megháromszorozódott, 1 600 000-re nőtt. Ebben az oltványmennyiségben benne szerepel a várható .1980. évi tavaszi, mintegy 230 hektáros szőlőtelepítés szaporítóanyag-szükséglete, valamint a megnöveke- dett pótlási igény is, amit a fagykár részbeni ellensúlyozására az állam a 15 százalék hiány feletti pótlások költségének 40 százalékos támogatásával dotál. Az oltványigény megnövekedése részben már a tulajdonképpeni leoltások után következett be, ezért különösen kedvezőnek mondható, hogy csaknem a teljes igény kielégítése lehetségessé válik. A borkombinát a saját termelésén túl szakcsoporti formában is készített oltványt, ugyanakkor minden lehetséges külső segítséget megkísérelt igénybe venni, az oltványok mennyiségének növelésére. A jó alapanyagon túl a kiváló szakmai hozzáértés és a gondos munka volt a biztosítéka annak, hogy az oltványiskolában átlagosan 45,78 százalékos eredési értek el. A saját és a szakcsoporti készoltvány mennyisége így végeredményben 877 ezer darab, míg vásárlásból további 79 ezer darabot sikerül beszerezni, összesen tehát a kombinát által forgalmazott oltvány monnyisége 956 ezer darab. Két szövetkezeti gazdaság, a mádi és a tállyai saját oltványelő- állítással foglalkozott és ugyancsak két szövetkezet Hegyalján kívüli társgazdasági beszerzéssel növelte a hegyaljai készoltvány meny- nyiséget. Ezek együttes mennyisége 550 ezerre tehető. Végeredményben tehát az 1 600 000 darabos oltványigénnyel szemben 1 500 000 készoltvánnyal rendelkezik a borvidék. Megvalósulhat tehát az az évközi vágy, hogy a jelentős fagy miatt a felújítás egyElőrehaladott szakaszában tart a korábbiaknál gazdaságosabban hasznosítható új acélfajta hazai fejlesztése. A napjainkban gyártott és alkalmazott acéloknál lényegesen jobban alakítható fém- típus fejlesztésén a nyolcvanas évek közepe óta dolgoznak közösen a Vasipari Kutató és Fejlesztő Vállalat és a Dunai Vasmű szakemberei. Üj ötvözőanyagok hozzáada- golásával, illetve egyéb speciális eljárásokkal már a gyártás folyamán úgy módosítják az acél kémiai összeHegyalján időben végrehajtott telepítésekkel és fokozott pótlással biztosítható. A következő időszakra az lehel a legfontosabb teendőnk, hogy a kiültetett kis oltványok és pótlások egészséges, termő tőkévé válását elősegítsük. Ez nagyon szívós, gondos munkát igényel, és ezzel együtt feltételezi az egyéni érdekeltség érvényesülését is. Ugyancsak kedvező a következő év lehetősége is, hiszen a saját, mintegy 1 500 000 alanyvesszöhöz további 1 100 000 vesszőt vásárolunk. és így lehetségessé válik, mintegy 2 600 000 darabos leoltás, várhatóan 700 —900 000 készoltvány előállítása. A fajtákban ebben az évben döntően a Furmint és Hárslevelű kiónjai kerülnek továbbszaporításra, amelyek a saját üzemi törzsszölő-ül- tetvenyeinkben, illetve a társgazdaságok területén a rendelkezésünkre állnak. Érdekesség, hogy a Furmintfajta reneszánszát éli, iránta az igény fokozódik. Érdeklődés tapasztalható néhány új fajta, mint a Tárcái 1, Badacsony 3 és a Zengő iránt. A borvidék rekonstrukciójának egyik legfontosabb kérdése a tradicionálisan kiváló dűlők újratelepítése. Köztudott, hogy ezeken a területeken az új ültetvények létrehozása csak jelentős meliorációs munkák elvégzése után lehetséges. Jelenleg e munkákat az állam 40-től 70 százalékos állami támogatásban részesíti, az egy főre eső bruttó jövedelemtől függően. A nagy sajáterő-igény késlelteti e területek telepítését, ezért indokoltnak érezzük a támogatás mértékének legalább 80 százalékra való emelését úgy, hogy az ne függjön a bruttó jövedelmi viszonyoktól. A fennmaradó saját erőt a termelők nagyobb arányban képesek lennének vállalni, és e területek telepítése gyorsabb lenne. Dr. Kardos János, a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát főosztályvezetője tételét, kristályszerkezetét, hogy az így előállított fém a további megmunkáláskor hőkezelés nélkül, hidegen is alakítható, ami jelentős energiamegtakarítással jár. További előnye, hogy a hidegmegmunkálás során az átlagosnál jobban keményedik, azaz jelentősen nő a szilárdsága, ami az újfajta acélból készített termékek felhasználásakor jelent számottevő hasznot. ^ (A Megyei Munkaügyi Szolgáltató Irodában az utóbbi időben ugyancsak megnövekedett a forgalom. A „normál" ügyfeleken túl sokan jönnek olyanok is. akiknek jelenleg nincs munkahelyük. A vállalatok „leépítették" őket. De — zömében — kik is ezek az emberek? Azelőtt milyen munkát végeztek? S miért pont őket bocsátották el?) Szegedi László, az iroda vezetője így vélekedik: — Az mondják, hogy az a hatszázvalamennyi ember, akik például Özdon most munka nélkül vannak, valamikor dolgoztak valahol. Nos, ezek az emberek úgy dolgoztak, hogy az ÓKÜ, vagy a környező vállalatok egy évben néhány hónapra alkalmazták őket, „valtaem- berként". Most ugye, a megváltozott bérszabályozás miatt, a vállalatok már igyekeznek leépíteni a szakma nélküli embereket, s ők ily módon kiszorultak az utcára... A gond ott van, hogy olyan alacsony képzettségű emberekről van szó, hogy más cégek sem szívesen veszik fél őket. Mert ha például mi adunk is ajánlatot nekik, elmennek oda, meglátják a munkakönyvüket, s nem alkalmazzák egyiküket sem. — Mi várható később? — Véleményem szerint, a későbbiekben, már 1988-ban is, ez a szám várhatóan növekedni fog. Mert eddig a vállalatok nem — illetve csak kevesen — éltek a csoportos leépítésekkel, ugyanis várakozó állásponton voltak. Most, hogy már tisztázódnak a körvonalak — adóztatás, bruttósítás stb. — a valóban felesleges és főleg a szakma nélküli embereket el fogják küldeni. (Ezt támasztják alá a vasasszakszervezet központi vezetőségének nemrégiben — november 20-án — tartott ülésén elhangzottak is. A szerkezeti, technológiai váltással megnőtt az igény az átképzések iránt. A szakszervezetek úgy ítélik meg, hogy a munkáltatók ma még nem kapnak kellő segítséget, pedig az elkövetkező években várhatóan növekedni fog az átképzések száma, és az átképzési támogatás.) — Több lesz a maguk munkája is ... — Igen, hiszen az iroda végzi a felmondások összegyűjtését, az elhelyezkedési támogatások folyósítását. Most a legnagyobb probléma az, hogy főként — mint erről már említést tettünk — szakma nélküli emberekről van szó. Más vállalat sem fogja őket fölvenni, ez nyilvánvaló. Itt valamit tenni kell. Ugyanakkor azt is látjuk és tudjuk, hogy munkaerőigény van. Éppen ezért a legsürgősebb tennivalónknak azt tartjuk, hogy azt a bizonyos megyei átképzési intézetet minél hamarabb létrehozzák, hogy ezeket a képzetlen embereket — ezen belül is a jelen pillanatban munkaviszonyon kívülieket — átképezzék, vagy kiképezzék valamilyen szakmára. Átképzés jelenleg is van, de vállalaton belül. (Ez év elejétől október végéig mintegy negyven vállalat 3000 dolgozóját képezték át. Ezt — természetesen — állami segítséggel.) — Melyek a legkeresettebb szakmák? — Például lakatos, ács, esztergályos, villanyszerelő, kőműves, autószerelő, de a hengerészek is keresettek. Tehát ezeket az embereket ezekre a szakmákra kell kiképezni, vagyis olyanra, amire igény van. Persze, a gondokat ez sem oldja meg teljes mértékben. Hiszen azok közül, akik most munka nélkül vannak, nem hiszem, hogy mindenki alkalmas az említett szakmák valamelyikének elsajátítására. Mert éppen az alacsony iskolai végzettség, a munkamoráljuk lehet, hogy eleve kizárják a tanulást. És a harmadik! Nem is biztos, vállalkoznak-e a tanulásra. (S ha nem vállalkozik? Akkor milyen lehetőség marad? S különben is, minden, szakmával nem rendelkezőt nem lehet egyik napról a másikra, s főként nem egyszerre, kiképezni valamilyen mesterségre. Marad a közhasznú munkavégzés. A megyében jelenleg 15 településen szervezték meg, s mintegy 450-en dolgoznak ebben az új formában. [90 —95 százalékuk cigány, és természetesen szakképzet- len.] Várhatóan a közhasznú munkavégzés lehetőségét tovább bővítik.) — Ez utóbbi — ama bizonyos harmadik tényező — megszüntetésére valamilyen kényszerítő helyzet szükségeltetik ... t — Igen. Amikor belátja valaki, ha már nem dolgozik hónapok óta, s nem kapja majd az elhelyezkedési támogatást sem. hogy itt valamit tennie kell neki is. — Ez a bizonyos át-, illetve kiképzés mikor kezdődik el? Elég sürgős lenne már... — Valóban sürgős. Ezért az ezzel kapcsolatos felméréseket már meg is kezdtük. Ebben azt vizsgáljuk, hogy kik azok, akik alkalmasak lennének erre a képzésre. A nyilvántartások alapján mintegy 140 embert választottunk ki, olyanokat, akiknek megvan az az iskolai végzettségük, ami szükséges ahhoz, hogy valamilyen szakmát tanuljanak. A szakmunkásképző iskolák igazgatóival már fölvettük a kapcsolatot. Ezt a felnőttképzést már a jövő év első negyedében mindenképpen el kell kezdeni. — Segítség lenne, főleg az úgynevezett elmaradott térségekben, ha új munkahelyek, új munkalehetőségek is teremtődnének. Ezzel kapcsolatban mit tudna elmondani? Lesznelc-e a megyében, egyáltalán milyen a hozzáállásuk ehhez a nagyobb vállalatoknak? — Az iroda foglalkozik ezekkel a kérdésekkel is. Felkutatja az új munkahelyek teremtésének lehetőségeit. Egyelőre az ózdi tanáccsal van ilyen megállapodásunk, melynek az a lényege, hogy szerte az országban más cégeket keresünk meg, hogy telepítené- nek-e Ózdra valamilyen üzemet, kirendeltséget. Körülbelül öt ilyen vállalat van, amelyek hajlandóságot mutatnak arra, hogy Ózdon ki- rendeltséget létesítenének. Ezeket az ajánlatokat mi átadtuk a helyi párt-, illetve tanácsi szerveknek, a többi része már az ő dolguk, mi csak a felkutatást végezzük. — Van olyan lehetőség is, hogy a vállalatok egymás között munkaerőt kölcsönözzenek. Mennyire élnek ezzel? Van-e egyáltalán ilyenre példa? — Ebben az esetben azt kell elmondani, hogy van olyan vállalat, amelyik tudna fogadni munkaerőt. Ám egyik cég sem érdekelt a kölcsönzésben. Pedig ezzel is mozgásba lehetne hozni a munkaerőt, s tulajdonképpen ez volna az egyik fő cél. Tudunk olyan szabálytalan akcióról, például termelőszövetkezet és nagy- vállalat között, amikor fiktív szerződéssel, a tsz dolgozója esetenként 200 forintos órabérért dolgozik. Csakhogy ez a kifizetett összeg nem a vállalat munkabéréből, hanem a költségből származik. Előáll tehát az a helyzet — ami már nagyon is ismert —, hogy nálunk, Magyarországon többféle forint is léte-’ zik. Márpedig ez nem jói van így, hiszen annak a vállalatnak az egyik zsebéből nem — ez a bér —, a másikból lehet pazarolni?... — Mindenképpen úgy kellene orientálni ezeket a dolgokat, hogy ilyen anomáliák ne adódjanak. Mint például a képzés terén is. — Sajnos, sokszor tanulókat is képeznek olyan szakmákra, amire nincs szükség. Nekünk most legalább a felnőtteket kell olyanra kiképeznünk, hogy jól járjon a dolgozó, de a vállalat is. Mészáros István Új, nagy szilárdságú acél Minőségi termékek, minőségi munkával Az állattenyésztési ágazat ma a mezőgazdasági termelés legjelentősebb nemzeti jövedelemtermelő ágazata, a. konvertibilis mezőgazdasági export több mint felét adja. Ám sajnos, mostanra a honi állattenyésztésünk felett megsűrűsödtek a felhők, s talán nincs is a gazdasági életünkben még egy olyan ágazat, mint ez, amely napjainkban ennyire heves és ellentmondásos viták középpontjába került, éppen az elért eredmények és további célok megítélését illetően. Igazat kell adnunk az aggodalmaskodóknak, miszerint az állattenyésztés népgazdasági súlyát nem tükrözi a jövedelemtermelő-képessége. A nemzetközi versenyképesség nem hat, nem hathat ösztönzően akkor, ha a hazai versenyképesség sem egyértelmű és értéktükröző. Mégis! A meglevő ellentmondásokon, gondokon túllépve, a XVII. állattenyésztési tudományos napok résztvevői méltósággal és szakmai alázattal egyetlen közös cél érdekében fejtették ki gondolataikat, miszerint: hogyan lehet az állati termékek minőségének javítását elérni az exportképesség fokozásáért. Az elmúlt hét végén, Budapesten megtartott tudományos napok plenáris ülésének előadása (dr. Papócsi László MÉM-miniszterhelyet- tes) a hazai és a külföldi piac igényeit boncolgatta az állati eredetű termékekről, megállapítva: ma már mind több vezető szakember előtt válik nyilvánvalóvá, hogy a hazai, de különösen a külföldi piacok aligha fognak kedvünkért megváltozni, épp ellenkezőleg. Az igényes és fizetőképes piacok követelményei tovább növekednek, a minőségi verseny tovább éleződik, a feltételek szigorodnak. Mivel pedig nincs lehetőségünk ebből a versenyből kimaradni, hiszen az állattenyésztésnek mással nem pótolható stratégiai jelentősége van, mind a hazai ellátásban, mind pedig az exportban. Alapvető cél és érdek tehát, hogy a piaci követelmények alapján a legfőbb feladatokat megfogalmazzuk. Ezt célozzák a kormány és a MÉM cselekvési programjában szereplő konkrét intézkedések is, amelyek az állattenyésztési ágazatok helyzetének és versenyképességének javítását célozzák. S hogy miként látják az állattenyésztés sikeréért dolgozó elméleti és gyakorlati szakemberek ugyanezt a kérdést? A szekcióüléseken ezt tárgyalták meg, s a tapasztalatokat ajánlásokban az illetékeseknek megfogalmazták. így többek között megállapították, hogy egyrészről az állati termék termelésnövekedésének, a minőség javításának és a gazdaságosabb termék-előállításnak adott a genetikai alapja. Másfelől viszont a bemutatott eredmények figyelmeztetően jelzik, hogy a termelési gyakorlat sok olyan lehetőség birtokában van, amelyekkel a termelés és az előállított termékek minősége javítható, az exportképessége fokozható. A Magyar Tudományos Akadémián a közelmúlt napokban elhangzott ajánlások elsősorban a szűk szakmai rétegnek szóltak. Kutatóknak, fejlesztőknek, gyakorló állat- tenyésztőknek. De rajtuk keresztül mindannyiunknak, hiszen a végső következtetés — minőséget csak minőségi munkával lehet előállítani — azt sugallja, nemcsak a termelésben, de a fogyasztásban is a minőségi igény válik meghatározóvá. Ami egyben azt is jelentheti, eljöhet az az idő, amikor már nem lesz értelme különbséget tenni kül- és hazai piac között. S a termelés növekvő igényességének igazi inspirációját majd ez adhatja. — bea —
