Észak-Magyarország, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-09 / 290. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1987. december 9., szerda Munkában a stúdiósjáték stúdiósai... (Baloldalt.) A számítógépszobában ezúttal több játékprogram futott a gépeken, mint máskor (jobboldalt). Önkormányzati napok Táncfesztivál ’87 A 100. Számú Pataki István Szakmunkásképző és Szakközépiskola tanárai és diákjai ebben az évben is megrendezték a már ha­gyományos önkormányzati napokat. A város több középisko­lájához hasonlóan a ren­dezvény itt sem csupán egyetlen napnyi ..diákura­lom”. November 25-étől kezdődően többféle prog­ram pezsdítette az iskola életét. A minap Budapesten, az Állami Operaházban mutat­ta be négy legújabb művé­szeti albumát a Képzőmű­vészeti Kiadó. Mindnégy igen reprezentatív kiállítású és tartalmát tekintve, megkü­lönböztetett figyelemre ér­demes mű. Az operaházi be­mutatást indokolja, hogy közöttük található Az Ope­raház című fotóalbum is. Ezzel kezdjük az ismertetést. Az Operaház című nagy­szabású albumot négy szer­ző jegyzi: Czétényi Piroska Az Operaház felépítésének története, Szvoboda D. Gab­riella pedig Az Operaház dekorációja címmel írt be­vezető tanulmányt, képet ad­va az Ybl Miklós tervezte csodás épület építéstörténe­téről, az azt megelőző hely­kijelölési nehézségekről, az 1875-ös engedélyezéstől az 1884-es nyitásig eltelt ese­ményekről. Bemutatja a kö­tet az épület műkincseit, el­kalauzol annak technikai világába. A másik két szer­ző a két fotóművész: Bérezi Loránd és Bérezi Gábor. 78 színes és 22 fekete-fehér fo­tón áll előttünk az Opera­ház, s a száz kép az épület hangulatát is megérezteti. A kötetét német és angol nyel­vű összefoglaló egészíti ki. Hasonló jellegű a másik album, A Hagia Szophia, amely a másfél évezrede épült isztambuli székesegy­házat, mai nevén az Aya Sofya Múzeumot, az egykori bizánci mesterek alkotását mutatja be. E kötet a Kép­zőművészeti Kiadó új, Re­mekművek című sorozatának darabja. E sorozatban az egyetemes művészettörténet legkiemelkedőbb darabjait kívánják sorra bemutatni. (Az első Vayer Lajos Raffa- ello vatikáni freskóit ismer­tető albuma volt, amelyről korábban szóltunk.) Most Kádár Zoltán, Németh György, s Tompor Erzsébet írásaiból kapunk átfogó, . A Füst Milán prózairól ju­talmat az idén Csiki László és Sarusi Mihály nyerte el. A díjakat Cseres Tibor, a Magyar írók Szövetségének A diákigazgató megvá­lasztását korteshadjáratok előzték meg. A iegtöbb szavazatot Dávid Attila gyűjtötte, így ő lett az igazgató, s vehette át de­cember második napjának reggelén — a diákvezető­séggel együtt — az intézet kulcsát. A leggazdagabb programot december har- madiká kínálta: diák—tanár kispályás labdarúgó-mérkő­zés, asztalitenisz-bajnokság, számítástechnikai klub. Ki­minden részletre kiterjedő képet a Hagia Szophia épí­téstörténetéről, annak az egyházi és állami életben be­töltött szerepéről. Gyarma- thy László 32 színes fotója és további 67 fekete-fehér kép segít a jobb megisme­résben. „Csillagok közt fényessé- ges csillag” a címe Janko- vics Marcell művének, az alcíme pedig A Szent Lász- ló-legenda és a csillagos ég. Az ismert rajzfilmtervező grafikusművész a falképeken megörökített középkori le­genda és a csillagok kapcso­lata mögé kíván tekinteni és betekintést adni. A százol­dalas tanulmányt 134 művé­szi fotó teszi teljesebbé. Végül, de nem utolsósor­ban essék szó Bajkay Éva hatalmas Uitz Béla-monog- ráfiájáról. A 85 évet megélt forradalmár művész, akinek 1969-ben a Miskolci Galériá­ban egyéni kiállítása volt, s nevét ma Miskolcon utca örökíti, s aki élete jelentős részét hazájától távol volt kénytelen tölteni, a hatva­nas évek végén rendezett hazai tárlataival a művé­szeti élet képviselőire és a közönségre egyaránt az új­rafelfedezés erejével hatott. Életének módszeres feldolgo­zására, művészetének össze­foglaló publikálására vállal­kozott Bajkay Éva. Nem volt könnyű dolga. Uitz Béla életművének bemutatása nemcsak egy különös egyé­niségű művész nagyszerűen ívelő, majd kettészakadt és torzóba merevedett pályájá­nak megrajzolása, hanem vi­lágméretű változásokat hozó bonyolult társadalmi világ­kép művészi szemléletének vázolása is. A kötetben 64 fénykép, angol nyelvű ösz- szefoglaló, Uitz 1564 művé­nek katalógusa, s gazdag jegyzetanyag is megtalálha­tó. elnöke adta át a szövetség székházában. Az ünnepségen jelen volt Vajda György mű­velődési miniszterhelyettes. (MTI) ki megunt holmijait néhány forintért áruba bocsáthatta, bármire elcserélhette, amit a „piac” kínált a cserebere­akción. A Miskolci Patyo­lat Vállalat ruhákat hozott el az iskolába. Ezek az ol­csó használt ruhák — kül­földről származik jó részük — méltán csábították „tur- kálásra”, vásárlásra a diá­kokat. A délután a Rotor együttes koncertjével zá­rult. December negyedikén a diákvezetők és az iskola ve­zetői értékelték, a rendez­vénysorozat megszervezésé­nek, lebonyolításának ta­pasztalatait, amely a diák­parlament előkészítéséhez is hasznos adalékokat szolgál­tat. arról, hogy Kazahsztánban emberemlékezet óta nem volt olyan hideg — mínusz 50 fok —, mint most. A Ka­zahsztánban dolgozó több­ezer magyar építőmunkás körülményeiről érdeklődött az MTI munkatársa kedden Budapesten, a Vegyépszer Vállalat jamburgi igazgató­ságán. Mint elmondták, a hideg­rekordot Kazahsztán keleti részén mérték, s bár a nyu­A Herman Ottó Gimná­zium által meghirdetett mis­kolci gimnáziumok közötti vetélkedő második forduló­ját december 1-én rendez­ték meg. A november utolsó vasárnapján lezajlott első forduló feladata körülbelül két kilométernyi táv végig­futása volt a sportcsarnok— Centrum—Régiposta utca— villanyrendőr—sportcsarnok útvonalon. A „futószámon” a Zrínyi Ilona Gimnázium diákjai je­lentek meg a legtöbben. Minden egyes futásra vál­lalkozó diák pontszámot, a velük futó tanárok és az igazgatónő pedig plusz pont­számút jelentettek az isko­lának: így ők nyerték meg ezt a számot. A második fordulóra a hal miskolci gimnázium hatfős csapato­kat küldhetett. A futással szerzett pontszámokhoz hoz­záadták ennek a verseny­számnak az eredményeit, és egy korábban leadott „dol­gozat" pontszámait is. A kü­lönböző vidám, de tényleges tudást igénylő feladatok megoldásában a szurkolótá­bor is jelentős szerepet vál­lalt. Az összesítés után a kö­vetkező végeredmény szüle­tett: 1. helyezett a Zrínyi Ilona Gimnázium, 2. Her­man Ottó Gimnázium, 3. Avasi Gimnázium, 4. Killián A mongol „Nők lapja” Mongolün Emegtejcsúd — magyarul: Mongol Nő a cí­me a Mongol Nőszövetség kéthavonta megjelenő képes folyóiratának. A több mini 57 ezer példányban megjele­nő lapot 1925-ben alapítot­ták. Ma az újságot joggal tekintheti saját lapjának a mongol család. A nők mai életéről, gond­jairól, örömeiről számot adó cikkek mindig nagy vissz­hangot váltanak ki: olvasói levelek százai tanúskodnak erről. A Kortársnők portréi című rovatban a politikai és társadalmi életben aktívan részt vevő asszonyok kapnak szót. A Boldog az a világ, ahol felhangzik az altatódal című rovat a nők békemoz­galmáról, békevágyáról ad képet. Szívet melengető so­rok, meghitt megemlékezé­sek jelennek meg a lap ha­sábjain az Édesanyám elne­vezésű rovatban. A közérdekű, a család va­lamennyi tagját érdeklő írá­sok mellett jut hely a di­vatrovatnak, a szépségápo­lásnak, a gyermeknevelés kérdéseinek, a fiatal háza­sok problémáinak, s termé­szetesen a sütés-főzésnek is. Rendszeresen adnak tanácso­kat a kismamáknak, a ter­hes asszonyoknak. A mon­gol „Nők lapja” népszerű­ség tekintetében az ország napi- és hetilapjaival veszi fel a versenyt. gat-kazahsztúni, tengizi kő­olaj- és földgáztisztító üze­mek beruházásánál is bekö­szöntött a tél, jelenleg csak mínusz 10—15 fokos a hi­deg. A Tengizben dolgozó 2700 magyar építőnek a Ma­gyarújváros elnevezésű la­kótáborral rendszeres kap­csolatban álló hazai meteoro­lógiai szolgálat megnyugta­tó előrejelzést küldött: szá­mításaik szerint Tengiz tér­ségét elkerüli az 50 fokos fagy. György Gimnázium, 5. Kos­suth Lajos Gimnázium. (A Földes Ferenc Gimnázium a Földes-napok programsoro­zata miatt ezúttal távolma­radt a versengéstől.) Az első vetélkedő tehát a zrínyisek győzelmével vég­ződött: ők hozták el a Her­man Kupát. Bakó Barna — a Herman Ottó Gimnázium iskolai KISZ-bizottságának tagja, a verseny egyik szer­vezője — elmondta; a gim­názium szeretné, ha ezzel az iskolák közötti vetélkedővel hagyományt teremthetnének. Tizennegyedik alkalommal rendezték meg az ország formációs tánccsoportjainak találkozóját december 4—5- én, Miskolcon. A helyszín ismét a városi sportcsarnok volt, s a bejárat feletti er­kélyen a fesztivál emblémá­jának ezüst figurája fo­gadta a nézőket. Az elsötétített teremben lézer-show-val kezdődött az idei fesztivál. Wagner: Wal- kürjének és Smetana: Mold­va részleteire cikáztak a fénysugarak, formálódtak a képek a paravánon. A Kék Duna keringőre pedig egy lézerpár perdült elénk. Dob­pergéssel, s a majorett- lányok felvonulásával kez­dődött a tánctér betöltése. Az ünnepi hangulatot su­gárzó ezüstös fenyőfák és díszítések elé Csáki Emília táncpedagógus és Papp End­re, a tv szerkesztője lépett ki, hogy üdvözölje a részt­vevőket, megjelenteket. Kilenc klub tizenhét pro­dukciója versengett a kü­lönböző díjakért és a nézők tapsaiért. A legtöbb szám természetesen a hagyomá­nyos társastáncokból került ki. Bécsi keringőt'négy klub is bemutatott: Egyesített táncklub (Szarvas—Szegha­lom), Főnix (Miskolc), Ady Művelődési Ház (Budapest) és a Savaria (Szombathely). Koreográfiájában, technikai tudásában sajnos csak az utóbbi emelhető ki. Szép palotásunkat a budapesti Ganz-iMÁVAG fiataljainak előadásában láthattuk, bár gazdagabb motívumokkal, karakánabb előadásmóddal képzelünk el egy igazi palo­tást. Kockás szoknyában skót vidámságot csempészett még be ez a csoport a csarnokba. A tatabányai KPVDSZ lányai (miért nincs fiújuk?) pergő countryjuk- ban, jó zenével „hozták” a vadnyugati kocsma hangula­tát. Igen míves csárdást mutatott be a Savaria együttese, aminek elsajátí­tása nem kis munkát igé­nyelhetett a teljesen más művészi ágban működő cso­porttól. Méltán kapták meg a Balogh Sándor-emlékdíjat erre a produkciójukra. A régebbi sambájuk még most is megállta a helyét — elő­adói díjat kaptak rá —, csak a rendszeresen feszti­válra járóknak volt már ismerős. A győriek jive-formáció- ját most előadói díjban ré­szesítették. A Dunaújvárosi Munkás Szövetkezet tánc­klubja csak modern tánco­kat adott elő. A legnépe­sebb csoport dzsesszformá- ciója előadói és koreográ­fiái díjat is kapott. Hason­A Thália Színház mély fáj­dalommal tudatja, hogy rö­vid betegség után, 67 esz­tendős korában elhunyt Ve­lóan nagy létszámú csapat­tól láttunk már azonban változatosabb táncot — gon­dolok itt például a Ködmön 1978-as beatjére. A mis­kolci Ködmön tavaly pre­cízebben bemutatott latin- mixét előadói díjjal jutal­mazták az idén. Űj tangó­jukban — mely táncelő­adásmódja eleve szaggatott — nem mutatott annyira a sok külön táncolás. Három vendégegyüttes sze­repelt még meghívottként. Újvidékről Ada, Csehszlo­vákiából Trencin és Kassa táncklubja. Standard-mixet mindannyian előadtak, de a trencinieké emelkedett ki igazán. Elegancia, pillana­tok alatt történő térforma­váltások, magas technikai tudás, könnyed siklás a parketten — ez jellemezte az egész összeállítást, ami­vel világbajnokságon is sze­repeltek. A kassai klub be­mutatta, hogy négy párral is milyen változatos, szép bécsi keringőt lehet táncol­ni. S nem csupán párban, hanem szólókkal, hármas csoportokban. S mennyit se­gít egy jó ruha! Ahogy a lányok oldalt felemelve kéz­ben tudják tartani azt: ki­emel egy-egy pózt, avagy könnyebb kitölteni így a teret. A sok összetett szám után következett a szuper-mix, melyet három klub táncosai adtak elő: az adaiak, a trenciniek és a ködmönö- sök. A latin összeállításban egymást váltva és közösen is táncoltak. Befejező csár­dásukkal fejezték talán leg­jobban ki, hogy mennyire barátságteremtő és közös nyelv a tánc. Egy verse­nyen kívüli, szórakoztató számot kell még feltétlenül kiemelni: Szabó Ildikó és Eihner Tibor, az Állami Operaház tagjainak baba­táncát. Mint babák kelnek életre, végigjárják a csábí­tás, a szerelem játékos kis útjait és csalódott megdöb­benéssel válnak ismét bá­bukká. A kezek, apró rész­leteiben is teljesen érthető, nagy és biztonságos tech­nikai tudással előadott mű méltán kapott tapsot, sőt vastapsot. Először került sor Hé- lia D Kupa átadására, mely­re a Szent Jupát két sze­rencsés legénye, Fa Nándor és Gál József vállalkozott. összefoglalva: színvonala­sabban sikerült ez a fesztivál a tavalyinál. A műsorszá­mokban elsősorban a cseh­szlovák produkciók emel­kedtek ki, de maga a ren­dezés, a lebonyolítás, a fény- effektusok számokhoz való idomulása is hozzájárult a sikerhez. rebes Károly SZOT-díjas színművész, a színház tagja. Temetéséről később intéz­kednek. poszt ereR 'művészeti alßumoR Képes levelezőlapok ^ d művészeti naptáraR összeraKo- és társasjátéKoK óiszcsomagoloK Könyvböngésző M rr r I Téli építkezés Tengizben A napokban érkezett hír (b) Gimnazisták Hiskalc-vetélkedője Talán hagyomány lesz...? Gál Péter Elhunyt Verebes Károly Átadták a Füst Milán-jutalmat

Next

/
Oldalképek
Tartalom