Észak-Magyarország, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-07 / 288. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1987. december 7., hétfő Rejtvények — Encsről Alighanem el fogom veszíteni azt a fogadást, amelyet a minap kötöttünk Kiss Józseffel (Encsen), a H. Rákóczi Ferenc Művelődési Központ előadójával. Kaptam egy fél táskányi rejtvényt, s azt ígértem, hogy két hét múlva — megfejtve — visz- szaküldöm. Szeretek rejtvényt fejteni, mert pihentető szórakozás. Hallottam már olyanokról is, akik így akarják megszerezni, megalapozni, mások egyszerűen csupán ellenőrizni a műveltségüket. Ez utóbbit, a „keresztrejtvény-műveltséget” pedig gunyorosan, pejorativen is szokták emlegetni. Nos, nem lennék ilyen szigorú. A műveltséget, helyesebben a művelődést olyan folyamatnak tekintem, amely nem záródik le az ilyen-olyan bizonyítvány megszerzésével (nem is garantál a papír önmagában semmit...), s lényegében addig tart, amíg él az ember. Sehol nincs az előírva, hogy a művelődés, az ismeretszerzés csak nyögvenyelős, unalmas, száraz és gyötrelmes lehet. Az ember nemcsak homo sapiens (bölcs), de homo ludens, azaz játékos is, aki szereti kipróbálni az erejét, vagy ha úgy tetszik, a tudását, s erre kiválóan megfelel a keresztrejtvény. S ezen a ponton módosítanom is kell, amit a bevezetőmben a rejtvényfejtésről mondtam, mert igenis komoly szellemi munkát adnak Kiss József feladványai. Jó lexikonok, kézikönyvek, térképek nélkül nem is érdemes hozzákezdeni. ízelítőül kiírtam néhány meghatározást. Nézzük előbb az irodalmat: Gar- gantua és Pantagruel írója; Traven eredeti neve, Jósika Miklós műve; Kipling fekete párduca; Német drámaíró, költő, a Sturm und Drang képviselője; szovjet-lett regényíró; Petőfi ismert verse; Dosztojevszkij műve; Zene: Svéd zeneszerző; Pol- dini Ede operája; Cluny-i bencés apát, nagynevű zeneteoretikus; spanyol zeneteoretikus (Bartolomé 1440—91); és így tovább a politikai, történelmi, földrajzi stb. fogalmak. Szóval ember legyen az, aki mindezeket „kapásból”, „fejből” be tudja írni a megfelelő kockába. Márpedig vannak ilyenek, s nem is akárhogyan, hanem időre, szigorú versenyszabályokhoz alkalmazkodva ! Ezzel máris a téma közepén vagyunk, azaz az encsi művelődési intézmény, illetve Kiss József specialitásánál. De haladjunk sorban. Ki is Kiss József? A művelődési központ előadója, agyafúrt rejtvények kitalálója, szerkesztője, a helyi rejtvényfejtőklub vezetője, az országos rejtvényfejtő versenyek szervezője, levezetője, egyszóval lelke, motorja. Története van ennek is, ezért arra kértem, hogy mondja el az életét, hol szerezte ezt a hatalmas lexikális tudást, ezt a képességét. — Itt, Encsen születtem. Szüleim munkásemberek voltak, kilencen vagyunk testvérek. Itt jártam általános iskolába, majd esztergályostanuló lettem Miskolcon. Tizenöt éves koromban baleset ért: a vonat levágta az egyik lábam. Egy évig feküdtem kórházban, majd 1964—68 közt elvégeztem a gimnáziumot. Közben felépítettem a házam. (Két szoba, előszoba, konyha, fürdőszoba.) Ebben a testvéreim is segítettek. Több helyen is dolgoztam: a Füszértnél, a halmaji művelőldési házban, s 1976-tól itt, a művelődési központban. Mindig szerettem ide járni, mert jó társaság volt. 1969-től Tarczy Gyula (az igazgató) rám bízta az ifjúsági klubot. 1973- ban elnyertük a Kiváló Klub címet. Most a rejtvényfej tők klubját és a sakk-kört vezetem. Kéthetenként tartunk foglalkozásokat. Igen különböző emberek a tagok a diáktól az orvosig. Előbb a jelesebb évfordulókon rendeztünk vetélkedőket, a megyei döntőket itt rendeztük meg. Kiadványokkal segítjük a klubvezetőket. Bekapcsolódtunk az Űj Tükör, a Füles és más képeslapok rejtvényfejtő versenyébe. A feladványokat én csinálom, bírálom el. Legutóbb tizennégyezer megfejtés érkezett! Az ország legtávolabbi pontjairól is jönnek a versenyekre. Ezeket általában a hétvégeken tartjuk. Kétnaposak. A résztvevőket elvisszük kirándulni, megmutatjuk a környéket: kulturális programokat is szervezünk. Jól érzik itt magukat, rendszeresen visszajárnak. Az igazgató szobájában ott sorakoznak a díszes serlegek, amelyeket az encsi kör nyert. Tarczy Gyula, az intézet igazgatója elmondja, hogy Kiss József, noha még nincs népművelő diplomája, (s emiatt meg is szorongatták az intézmény vezetőjét...), igen kiválóan, profi módon teszi a dolgát. Nemcsak a klubvezetést, a versenyek szervezését, lebonyolítását. Bent él a házban, s — ez nem szójáték — a házért él. Időközben hatalmas és sokoldalú házi könyvtárat gyűjtött össze, s így nem csoda, hogy maga is élő lexikon. A fogadást tehát biztosan nem nyerhetem meg vele szemben, de ez talán nem is olyan nagy baj. Sportszerűen kell tudni veszíteni is. 1-0 oda. Horpácsl Sándor Rádió mellett Az értelmiség utánpótlása, színvonala, közérzete, aktivitása korunk egyik kulcskérdése. Korántsem mindegy a „merítési arány”, azaz, hogy milyen tömegből, milyen módszerrel válogatják ki a leendő egyetemi polgárokat, hogyan is készítik föl őket a pályára. A téma nem csupán a nevezetes felvételi botrány óta foglalkoztatja a közvéleményt. Azokat is, akiknek (vagy a gyerekének) sikerült a vizsga, s még inkább azokat, aikik(é).nek nem. A Korkóstoló legutóbbi műsorában ezt a kérdést feszegette Simkó János. Egyáltalán miért lehet téma maga a fölvételi vizsga? A tavaly kipattant fölvételi botrányt lassan betemeti az idő. Hallottam annál zaftosabb történeteket is elkeseredett szülőktől, öt számjegyű összegekről szól a legenda, „csak tudni kell, hogy kinek a zsebébe juttassák el”. Nos, a jogerős bírósági ítélet után már nem lehet a témát lesöpörni az asztalról, mondván, hogy ilyen nincs, „nem jellemző”. A kulcskérdés azonban nem ez. A hiánygazdálkodás (egyik) jellemzője a korrupció, a kijárásos módszer. Maguk a szakemberek is vitatkoznak a felvételi vizsgákról, mert ez a szisztéma, ami ma él, senkit nem elégít ki. Van, aki igazságtalannak tartja a pontrendszert, mivel a középiskola 3. és 4. osztályában összegyűjthető pontok sorsokat dönthetnek el. Semmi garancia nincs arra, hogy abból lesz a jó szakember, aki harmadikban jelest kap — mondjuk matematikából. Mások a fölvételi vizsga objektivitását vitatják. Csak a pillanatnyi formát mérheti föl, s ez eleve a jól vizsgázó típusnak kedvez, vagy a magolóknak, akik a „teszteknek tanultak”. Sem idő, sem kidolgozott módszer nincs arra, hogy a képességeket, az alkalmasságot, vagy legalább az alkalmatlanságot fölmérjék. Csak utalok itt a sok beszédhibás színészre, pedig őket három — állítólag szigorú — szűrővizsgán válogatják ki. Elavult néhány megkülönböztető kategória is, mint például az „érmes”, vagy „fizikai dolgozók” gyermeke. Kétségtelen, hogy ez hátrányt jelent, de ezt korábban, már az általános és a középiskolában kellene kiegyenlíteni, mert senki se jutalmazható vagy sújtható csak azért, mert a szüleje az, aki, vagy ami. Simkó János egyik riportalanya úgy fogalmazta meg, hogy a jó felvételi rendszer nyilvános, egyértelmű és védhető, azaz demokratikus és csak a teljesítményt, a tudást és a képességet veszi figyelembe. Van más megoldás is. Mehessen mindenki egyetemre, aki meg tudja fizetni, s ott derüljön ki, hogy ki menynyit ér. A szorgalmasak és tehetségesek kapjanak ösztöndíjat, a buta gazdagok pedig fizessenek. Ez utóbbi azonban még csupán elméleti lehetőség. Rokonszenves volt az, amit a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetemről hallhattunk. Az egyetemi tanács tagjainak egyharmada hallgató, azaz beleszólási joguk van az egyetem munkájába, az oktatók minősítésébe. Mindenki azt várná, hogy a hallgatók a könnyítés, a lógás mellett szavaznak, de ez nem így van. A fiatalok igenis igényesek, imponál nekik az, aki tud, aki követel, aki komolyan veszi a szakmáját és a tanítványait. Döntésképes értelmiségit nem is lehet másképpen képezni. Mert korántsem mindegy, hogy milyen személyiség-jegyeket szerezhet meg a holnap értelmiségije. Legyen nyitott, toleráns, érdeklődő, kreatív, tudjon kapcsolatot teremteni, legyen véleménye a világról, akarjon is tenni a világgal valamit. Erről már ifj. Marosán György beszélt, aki összehasonlította a mi lehetőségeinket a kapitalista országokéval. Van mit tanulni tőlük — mondotta —, hiszen a kapitalista — s egyáltalán nem „jószívűségből", humánumból — rájött, hogy az értelmiségit érdekeltté kell tenni a munkájában. Érezze jól magát, szeresse a munkáját, s érezze magáénak a céget is, ahol dolgozik. Nálunk sem lehet más a jövő, mint a vállalkozás. Kibontakozás csak tudatos, lelkes, dinamikus emberekkel lehetséges, akik tudnak és mernek is kockáztatni. Ez bizalmat feltételez, azt, hogy komolyan is veszik az értelmiségit, nem csupán egy csavarnak a gépezetben, amelyet ráadásul nem is érez a magáénak. horpácsi Szakmai továbbképzés barlangi idegenvezetőknek A barlangokban kalauzoló idegenvezetőknek más típusú gondokkal kell megküzdeniük, mint a föld felszínén tevékenykedő munkatársaiknak. A föld alatt nem várt problémák adódhatnak, a látogatók pszichikai felkészületlensége, vagy a környezet idegensége miatt. Ekkor nem árt, ha a túravezető ismeri a megfelelő — talán nem túlzás a kifejezés — pszichiáteri fogásokat, a feszültségek feloldására. Természetesen ilyen esetek ritkán fordulnak elő. Az idegenvezetők lexikális tudásuk alapján mérettetnek meg. Minél több információt kell közölniük látogatóikkal. Ám ezek az információk szoros kapcsolatban állnak bizonyos tudományágakkal, ebben az esetben a geológiával, hidrogeológiával. Ezért látta szükségesnek a Magyar Karszt- és Barlang- kutató Társulat és az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal Barlangtani Intézete, hogy közös szervezésben, a színvonalemelés érdekében, továbbképzést szervezzen. A november II. és 14. között megtartott első tanfolyamon öt aggteleki, két miskolci és két budapesti idegenvezető vett részt. Felkészítésükben Lénárt László adjunktus és Hazslinszky Tamás mellett, egy 150 oldalas jegyzet segített, amit e célból adtak ki az érdekeltek. Az első résztvevők sikeresen vizsgáztak, így megszerezték jogosultságukat barlangi idegenvezetői igazolvány és jelvény viselésére. A továbbiakban egységes munkaruhát is szeretnének biztosítani a föld alatti világ kalauzai számára. A tanfolyamot az elkövetkezendő időkben rendszeresen fogják szervezni, hiszen hazánk bővelkedik. az idegenforgalom számára nem elhanyagol ható barlangi értékekben, és az ott dolgozó munkatársak színvonalasabb munkája hozzájárulhat ahhoz, hogy minél többen látogassanak el ezen értékek megtekintésére. N. Zs. II Miskolci Siifonikosok hangversenye A „Téli bénlét”-sorozatban Kovács János vezényelte a Miskolci Szimfonikusokat. Közreműködött Szenthelyi Miklós (hegedű), Sudlik Mária, Bokor Jutta, Fülöp Attila, Szüle Tamás (ének) és a Magyar Állami Énekkar (karigazgaitó: Pászti Miklós). Szenthelyi Miklós Sibelius ritkán játszott d-moll hegedűversenyét adta elő. A mű népszerűtlenségének egyik oka a hegedűszólam rendkívüli nehézsége. A másik (fő?) Óik meglátásom szerint a kompozíció aránytalansága. A legragyogóbban fölkészült karmestereknek is állandó egyensúly-problémákkal kell foglalkozniuk. Ennek csaknem mindig az a következménye, hogy a kísérőszólamok veszítenek erejükből, a harmóniák pedig tömörségükből. A hajmeresztőén nehéz feladatoktól ez alkalommal Szenthelyi Miklós is visszariadt. Az első és második tételben csodálatos olasz mesterhegedűje kiegyenlítetlenül szólt. A két szélső húr átütő fényét és erejét nem sikerült átvinnie a középső húrokra. Zaklatottságának lehetett a következménye, hogy a lírai szakaszokban hideg és józan maradt. A tónus hiányosságait némiképp feledtette a harmadik tétel bravúros megoldása. Ebben a tételben a zenekar kifejezetten jó teljesítményt nyújtott. Kovács János vezénylése ritmikus kíséretet biztosított. A harmóniák gondos kiibontogatá- sával pedig a túl sűrített szakaszoknak is tagoltságot adott. A koncert második részében Schubert: Asz-dúr miséje szólalt meg. Kovács János művészi karmesteri munkája Schubert ars poeticáját a maga lírikus sűrí- tettségében tudta közölni. A szövegtartalmat szimbolizáló képek megtartották szimbólumjellegüket, így a tételek megőrizhették alaphangulatukat. Kovács János igen jó tempókat vett, nem befolyásolták a zenekari előadások virtuóz tempóvéteilei. Mindent az ének oldaláról számított ki, mindent az énekesi mondanivalónak rendelt alá. Ez a magasrendű koncepció magasrendű együttműködést eredményezett. A Magyar Állami Énekkar kimagasló teljesítményt nyújtott. Lebilincselően hatottak drámai crescendói, illetve decrescendói. Egységes énekkari hangzásuk egyik biztosítéka volt a tökéletes szövegtudás. Minden szólam so- norusan és plasztikusan énekelt. Nagyon jól bánnak hangi adottságaikkal. Fortéjuk sosem vaskos és durva, kiváló stílusérzékkel rendelkeznek. A legegyszerűbb karmesteri mozdulatra érzékenyen reagáltak, így képesek voltaik a hirtelen fölbukkanó ellentéteket is kifejezni, ez a kifejezés azonban sosem vetette el schuberti korlátáit. A szólisták: Sudlik Mária, Bokor Jutta, Fülöp Attila és Szüle Tamás a szerzőhöz méltó magatartással készültek föl feladatukra. Szólamaikat biztosan tudták, tisztán, áhítatosan énekeltek. A legörömtelibb perceket Szüle Tamás nyújtotta számomra. Teljes mértékben képes volt uralkodni a hangján, ugyanakkor hűen kifejezte Schubert érzelmeit és mondanivalóját. Gergely Péter Uj kiadvány a Levéltárból Tompa Mihály halálának 120. évfordulójára válogatást adtak ki, Népregék címmel. A kötetet Csorba Csaba, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár igazgatója válogatta. Tompa Mihály a Népregéket 1844 és 60 között írta. Az akkor uralkodó népies irányzat jellegzetes, ma már kissé elfeledett alkotásai ezek. Tompa a néptől hallott mondáikat, történeteket dolgozta fel. Ezek között szerepel a kötetben például a Csörsz árka, A karcsai templom, Diós-Győr története. A karcsú kötetet a megye irodalombarátainak örömére hatszáz példányban adta ki a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Tagozata és a Megyei Levéltár. Az érdeklődők ez utóbbi helyen meg is vásárolhatják. Sportpálya a Kossuth Gimnáziumnak Mind idáig mostoha körülmények között zajlottak a miskolci Kossuth Gimnázium növendékei számára a testnevelő órák. A Dayka Gábor utcában a gimnázium épületével szemben levő oldalon hajdanán sorakozó öreg házak helyére, most társadalmi összefogással egy sportpálya épül, társadalmi munkában. Ugyan a generálkivitelező a KÉV-Metró Vállalat, de a társadalmi munkában itt dolgozó vállalatok, a Digép, Lyukói Bányaüzem, na és az iskola tanulói, meg a 100. Számú Szakmunkás- képző Iskola tanulói által végzett munka meghozta gyümölcsét. Miskolcon a Dayka Gábor utcában a közeli napokban vehetik birtokukba a gimnázium diákjai a két kezük munkája által megteremtett sportpályát. F. L.
