Észak-Magyarország, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-07 / 288. szám
1987. december 7., hétfő Hol volt, hol nem volt... élt Miskolcon egy ifjú házaspár. Igaz, hogy már inkább túl voltak a harmincon, mint innen, de tudták a jogszabályok szerint még mindig az „ifjú házasok" kategóriájába tartoznak. Amikor — érezvén az országos felvásárlási lázat — felmérték anyagi helyzetüket, rájöttek: bizony, tartozáson kívül egyebük sincs. Szerencsére, ez a tartozás a végleges kifizetéshez közeleg. Egyetlen esélyük, hogy bekapcsolódjanak az országos „előtakarékossá- gi mozgalomba”, az ifjú házasoknak járó negyvenezer forintos kölcsön — állapodtak meg. Amiről tudnivaló, hogy 35 éven aluliakat illet, s ami az eladóval szemben, mint készpénzt képviselő csekk jelenik meg. Hl flB M W .'Us32E3iS a negyvenezres csekk körül Döntöttek hát: ezúttal is az egyik kerületi OTP-fiók- hoz fordulnak, ahol már ismerik őket. Ráadásul nem is akárhogyan: mint pontosan fizető, becsületes adósokat. Az akoió sikerrel járt. Az OTP-s hölgyek terűitek, fordultak, s aíig egy óra múlva a pán- kezébe nyomták a két hitellevelet: 25 és 15 ezer forintról — mert így kérték, remélvén, hogy a két nagyvárosi áruházban beszerzik, amire szükségük van. Mert hogy szavamat ne felejtsem, nem ám amolyan l'art pour Tart (szabadon: mindegy, csak költsüink) költekezésre szánták el magukat. Ügy érezték, megszolgáltak egy franciaágyát (mert eddig nem voilt), szükségük lenne egy szőnyegre, néhány ágyneműre, egy tévére, ahelyett, ami most mondta fel végleg a szolgálatot, és egy becsületes rádió tunerre, merthogy az erősítőt és a lemezjátszót ez tenné kompletté. Közben a fiatalasszony megemlítette: unja, hogy ő legyen otthon az „automata mosógép”, azt is vegyenek valódit. Elindultak hát, zsebükben a két csekkel, tele hittel, hogy ezt a pénzt okosan költik el. Szétnéztek különböző áruházakban és látták, mindent megvehetnek, amit az OTP-nél mutatott lista szerint majdan magukénak tudhatnak. Az első meglepetés a nagy bútoráruházban érte őket. Franoiaágyat (amit pár nappal előbb kinéztek) nem találtak. A jóindulatú kereskedő a város túlsó végében található raktárba irányította őket azzal a megjegyzéssel, hogy ott csak egy van, az is zöld. Ha kell, szóljanak be telefonon, fizessék ki itt és menjenek vissza elintézni a fuvart, merthogy ők nem szolpállhatnak vele. Egymásra néztek: a zöld nem éppen a kedvenc színük, de aki keres talál. .. és a kis autóba vágták magukat. Alvég, Felvég. Nagy utca, Kis utca s a kettőt összekötő három köz és még két zug, melyet nálunk ma is „szugnak” mondanak: eny- nyi az ón abaúji szülőfalum, Felsődobsza. Hogy hol fekszik? Az én gyerekkoromban ezt így határozták meg: ott, ahol a part szálkád. Ennek az egyáltalán nem földrajzi ízű megjelölésnek az a magyarázata, hogy a falu — mióta a világ világ — mindmáig két part szorításában él. Ugyanis egyfelől csendesen húzódott meg a Hennád másfelől a márga-nyirok szerkezetű, hosszan elnyúló domb között. amelyet minálunk nem dombnak, hanem partnak neveznek. A Hernád köztudottan gyois iramú, szeszélyes kanyargásé folyó. Árvíz idején mindkét oldalon tépi, marja, szaggatja a partját, elöntéssel fenyegetve bal felől a falut, jobb felöl a szántóföldeket, a rétet. Régen faluidat eszkábáltalk föléje, de azt minden tél végén elsodorta az árvíz. Végül megunták az örökös hídépítést, A raktár gondnoka négy ágyat mutatott, amiből egy ugyan már elkelt, de a maradék között akadt más színű is, majd magára hagyta a potenciális vásárlókat. A házaspár töprengett, majd választott. Ment a telefon az áruházba és közben azon izgultak: vajon ott bent megvan-e a kartonja a nevezett cikknek, mert ha nincs, nem vehetik meg ... Szerencséjük volt, megtudták a viszonylag kedvező árat, lefoglalták. Majd, hogy mind a . 15 ezer forintot ugyanott költsék el, vettek egy kisebb szőnyeget — immár az áruházban — a mamának, s maguknak néhány ágyneműt. A számlázásnál derült ki, hogy kicsit szabálytalanul: a kereskedő szőnyeget számlázott ágy- •nomű helyett. Közben a fiatalasszony a férjnek súgta: biztos csúszópénzt vár! A vevőszolgálatnál — akárcsak az OTP cikkilistáján — ugyanis szerepelt az ágynemű ... Borravalót nem adtak — ők sem kapnak senkitől, vélték, s félig sikeresnek érezvén a napot, hazaindultak. Volna, ha nem jön egy maszek fuvarozó (egyébként az áruház dolgozója), aki megkörnyékezte őket egy fuvar erejéig. Csekély hétszáz forintot kért városon belül az egy szem ágy szállításáért... Csak akkor jutott a fiatalok eszébe, hogy gyanúsan sokat, amikor egy másik maszek 400-ért vállalta volna. Igaz, hogy ő segítséget várt a beteg, cipekedésrc alkalmatlan férjtől. Maradjon hát a maszek a hétszázzal! — döntöttek. Másnap jött az igazi show. Nyugati filmekben valóságos vígjátéki jeleneteket játszott a házaspár és üzlettársaik. Az első és legfontosabb: kiderült, hogy a legnagyobb áruházban olyan műszaki cikket aimit akarnak nem vehetnek, mert mindaz amit kérnének, úgymond „lettItas manapság komppal oldják meg az átkelést. A másik part, a falura szinte rá terpeszkedő domb is sok kellemetlenséget okozott Félsődobszán. Olyan meredek, hogy még a szelídebb oldalon, a Felsőparton is kínszenvedés volt mindig szekérrel kijutni a mezőre. A teherrel megrakott szekerek csakis úgy tudtak leereszkedni a Felsőparton, hogy fent, a Szűcs István házánál a hátsó kerekek alá — fékezésül — afféle „vas- papucsot" dugtak, vagy ennek híján a két kereket lánccal a tengelyhez kötötték. Aztán a part alján, a Bernáth János háza előtt megoldották. Miivel más hasonnevű család is volt Dobszán, megkülönböztetésül az ő nevük Kerekkötő Szűcs, illetve Kerekoldó Bernáth lett. .* Nagyobb esőzés, hóolvadás idején különösen a Felső- part gyakran megomlott, és „rászaladt” nemcsak a mező és Abaújszántó felé vezető útra, hanem olykor a szőlőhegy irányából még a Hernádba is. Hiába csináltak az 1920-as években tott”, nem vehető OTP-rész- letre. Magyarázták ugyan, hogy az ifjú házasok kölcsöne nem annak számít... h/iába. Szétnéztek még néhány boltban, de kínálat semmi. Elkeseredésükben a megyei OTP-fiókban kötöttek ki: itt a csekk, de semmit nem adnak érte, mit tegyünk? — kérdezték. A készséges tisztviselők megnyugtatták őket: jól ismerik a jogaikat, menjenek vissza nyugodtan az áruházba, ha van, mindent vehetnek a csekkért. Biztos, ami biztos, közben szóltak egy ott dolgozó ismerősüknek. Ha az embernek nincs kenőpénze, legyen protekciója — vallották, s a dolog bejött. Részben. Mert amikor közösen elmagyarázták az osztályvezetőnek, miről van szó, beleegyezett, elismerte a pár igazát. Közben elmentek szőnyeget venni, majd visz- szatértek a műszaki osztályra, de már más állt a pultnál. Mindent elmondtak újra. Majd — ahogy olasz filmekben látni — veszekedni kezdtek. Azért, hogy megveti essék amit kinéztek és azért, hogy az áruház jövedelemhez juthasson. Érthető? A vásárló küzdött jogos igényeket támasztva azért, hogy az eladó fokozhassa jövedelmét! Végül is sikerrel jártiak. Betuszkolták a kís autóba a szőnyeget, a rádiót, az aprócska televíziót. Négyórás herce-hurca után akár boldogan is elindulhattak volna haza. A férjnek, aki az áruházban főként hallgatott és vörösö- dött mint a rák, furcsa ötlete támadt: — A múltkor 180 130 volt a vérnyomásom. Beugrók a dokihoz, megméretem most! A rendelő előtt a fiatal- asszony csak ült, várt a kocsiban, s nem akarta hinni a hírt: — Képzeld, csak 140 90! Hála a kereskedelemnek ... a Felsőparton úgynevezett „szerpentint”, az olyan gyenge minőségű volt, hogy a meredekebb oldalakon az omlásoknak nem tudott ellenállni. Hogy miért mondom el mindezt? Azért, mert a napokban szülőfalumban járva, örömmel tapasztaltam a közelmúltban történt változást. Amiről eddig álmodni sem mertek a dobszaiak, az most valósággá lett. Bitumenes utat kapott a Felső- parton a falu, amely a mezőn át elvezet egészen Aba- újszántóig. Nem zsákutca, nem „a világ vége” többé Felsődobsza, amelyet eddig csakis egy irányból: Halmaj felől lehetett megközelíteni, onnan is gödrös, kátyús, rossz úton, amelyet a közelmúltban szintén helyrehoztak. A Felsőparton keresztül most kinyílt, kitágult a világ a másik irányba: Abaújszántó, a Zempléni-hegység, Tokaj-Hegyálja, a Nyírség, Hajdúság felé. „Kiszabadult” hát évszázados zártságából a község, bizonyságául annak, hogy a kis faluból is messze vihet az út. Valóságosan és átvitt értelemben egyaránt.. . Hegyi József Usz-eÖn „nagykövete"? Az életkora — mint a legtöbb távol-keleti embernek — meghatározhatatlan. Tekintete is ugyanolyan élénk, arca is ugyanolyan mosolygós, mint minden honfitársáé. S a hasonlóságok tovább sorolhatók: nem magas növésű, ugyanakkor fürge, nagyon fiatalos mozgású. S ami talán legjellemzőbb és legfontosabb: e kissé ritkuló hajú, szemüveges férfi lényéből — találkozásunk első pillanatától kezdve érzem — árad valami megkapó közvetlenség. Hogy ez is jellemző-e minden japánra? Meglehet. A barátságosság — ez az emberi kapcsolatokban manapság annyira hiányolt kontaktust teremtő érzés, jó értelmű viselkedésmód — nála nem hiánycikk, ö Ryozo Mogi, Japán magyarországi nagykövete. Minap Sátoraljaújhelyen találkoztunk vele. Egy japán kulturális est díszvendégeként, s egyben házigazdájaként, hazája jó hírét értőn, szívvel és kellő szerénységgel propagálta. S e meglehetősen zsúfolt program keretében arra is talált módot és időt, hogy leüljön velünk kicsit elbeszélgetni. — Mire kíváncsiak? — kérdezte azzal az eltökélt határozottsággal, hogy vágjunk azonnal a dolgok közepébe. — Mindenekelőtt arra, hogyan került Sátoraljaújhelyre. Hisz' úgy tudjuk, nem először jár itt, ebben a zempléni városban. — Valóban nem. Már korábban is jártam itt egyszer. Egészen pontosan tavaly novemberben. Ennek pedig következő a története. Én országom diplomatájaként múlt év szeptemberétől teljesítek önöknél szolgálatot. Mielőtt Magyarországra jöttem, Japánban én nagyon sok jót hallottam a magyar borokról, mindenekelőtt a tokajiról. Mi több ízleltem is. Nálunk ugyanis a tokaji a leghíresebb magyar bor. Nos, amikor Budapestre kerültem, egyik mielőbb megvalósítandó maSegédszellőztető berendezést helyeztek üzembe a Veszprémi Szénbányák padragi bányájának beomlott fejtésében. Mint arról már hírt adtunk, szombaton éjjel a főtéböl hirtelen nagy mennyiségű felázott iszapos anyag folyt le, s a szerencsétlenség következtében két bányász életét vesztette. Az iszapszállító és -fejtő berendezéseket is maga alá legánjellegű tervem az volt, hogy a tokaji borvidéket, a tokaji bor titkát megismerjem. Jól emlékszem, egy novemberi vasárnapon jöttünk ide. Mitró vezérigazgató úr nagyon nagy szeretettel, barátsággal fogadott, mindent elmagyarázott, megmutatott, amit a tokajiról tudni és látni kell. Bevallom, igen nagy élmény volt ez számomra. — Nagykövet úr, önt hallgatva —, amit hazája értékeiről, elsősorban művészi értékeiről mondott nagy hévvel, s rendkívüli szakértelemmel — az emberben az az érzés támadt, mielőtt diplomata lett ön művészettörténettel foglalkozott. — Ó, köszönöm a bókot! A valóság persze az, hogy én mindig diplomata voltam. Ami pedig a művészeteket illeti? Azok kétségtelenül közel állnak hozzám. Népünk kultúrája sok ezeréves, rendkívül szerteágazó és gazdag. S nekem nagy megtiszteltetés, hogy bárhol a világban — most például önöknél — ennek terjesztője, propagátora lehetek. Ugyanis olyan értékek ezek, amelyeket meg kell a világnak, s a világon belül minden egyes embernek ismernie. — A Japánt.— mindenekelőtt az ország gazdaságát — bemutató filmüket nézve, magyar szemmel úgy tűnt, a 21. századot látjuk. — Hogy is mondjam? Tudja én sokáig meditáltam, hogy bemutassuk-e most és itt ezt a filmet. Ez a film ugyanis néhány évvel ezelőtt készült —, s most a megállapítását hallva, talán meglepően hangzik, amit mondok — bizonyos értelemben már elavult. Talán nem tűnik dicsekvésnek, de azt kell mondanom, a gazdaság, a munkaszervezés terén mi a filmen bemutatottnál már előbbre tartunk. — Egy-egy ilyen össze jövetelen a kulturális jelleg ellenére nyilván gazdasági, üzleti kérdések is szóba kerülnek. A nagyközönség részére tartott tájékoztatójában Ön is emlegetett híres metett. Ezek mentését leállították, mivel az omlás következtében a szellőzés megszűnt. A helyreállítására új, összesen 1 kilométer hosszúságú csőrendszert építettek be. E 80 centiméter átmérőjű csövek most már biztonságosan ellátják friss levegővel a lent dolgozókat, s megteremtették a munka folytatásának alapvető feltémagyar termékeket, mint í például a kalocsai hímzést, j a Pick szalámit, a tokajit... \ Ezek körét nyilván tudja, mi szívesen bővítenénk, magyarán szívesen megismertetnénk még tfcbb termékünkkel hazája népét. E kereskedelmi-gazdasági kapcsolatok jövőjét ön hogyan látja? — Őszintén mondom, szeretném, ha tovább bővülne, j ha még jobban elmélyülne. | Ám az üzlet az üzlet, s nem óhajok, remények kérdése. Olyan tényezőknek van döntő szerepük, szavuk, mint a minőség, az ár, a csomagolás, a reklám. Országaink esetében a nagy távolság is j nehézség, illetve befolyásoló tényező, de gyorsan hozzáteszem, azért ez nem lehet akadály. — Itt a bor hazájában beszéljünk konkrétan a borról. Önöknél általában milyen jellegű borokat fogyasztanak az emberek? — Ugyanolyanokat, mint II önöknél. Édeset, szárazát, vöröset, fehéret. Természetesen mindezekből elsősorban a minőségieket kedvelik. — Nagykövet úr, előadása i tájékoztatója közben ön nagyon elismerően beszélt e táj termékéről, a tokajiról. Udvariasságból tette, vagy ' valóban igy érez? — A véleményem őszinte. S örülök, hogy hazánkba egyre több jut el ebből a nemes italból. Most például a legfrissebb újdonság nálunk a Herendi-porcelánku- lacsba palackozott tokaji borkülönlegesség. Bízom benne, hogy sikere lesz. — Hallgatva a dicsérő szavakat, végezetül hadd bátorkodjunk megkérdezni: A tokaji bornak a jövőben lesz-e ön „nagykövete"? — Nézze, amikor hozzám hazámból vendégek érkeznek, én mindig tokajival kínálom meg őket. Ha a bécsi követségünkre ut'azom ki, az ottani kollégáimnak magyar szuvenírként tokajit viszek. Mindez az én szerény tisztelgésem e nemes telét. Először a vágatok meg- erősí téséh ez, kiszélesí téséh ez láttak hozzá, ezt követi a gépek, berendezések mentése és helyreállítása. A fő szempont a lent dolgozók biztonsága. Ha újabb iszapfolyást észlelnek, végleg beszüntetik a vágat helyreállítását és a termelést. Akkor egy új vágattal közelítik majd meg a kitermelésre váró szénréteget. (MTI) M. Szabó Zsuzsa Ahol a part szakad ital előtt. Hajdú Imre Omlás után Helyreállítás a padragi bányában Elkészült a szellöztetőrendszer
